Petőfi Népe, 1967. december (22. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

^or«AinTiAi* lift. v'K'-trtvti) 5. oldal Lemezújdonságok a karácsonyi vásáron Nem lesz könnyű dolog aján­dékot választani annak, aki ka­rácsonyi meglepetésként a hang­lemez mellett dönt, mert az ünnepi vásárra nem kevesebb, mint 300 000 különböző hangle­mez kerül a boltokba. Az új­donságok között egyaránt gaz­dag választék áll rendelkezésre a könnyű és a komoly zene kedvelőinek. A vásárra új felvételeken ke­rülnek forgalomba a legszebb cigánydalok. Az egyik lemezen Kovács Apollóniát halljuk, a másikon Madarász Katalin és Gaál Gabriella énekel cigány­kettősöket. Az operett barátai­nak a legújabb lemezeken Strauss Cigánybárójából énekel­nek részleteket neves előadó- művészek, s ugyancsak friss fél­ti nnepi hanglemezkirakat. Csak a napokban jelent meg, de valószínűleg a vásár nagy slágere lesz a könnyűzenei fel­vételek között a bebörtönzött világhírű görög zeneszerző, Theodorakisz műve, az Annyi fájdalom, amelyet az Atlantisz együttessel Dékány Sarolta és Neményi Béla tolmácsol. A leg­frissebb felvételek még ezután kerülnek a boltokba. Zorán Szievanoyüy és a Metro együt­tes négy számot ad elő. Ezek: Bell, a részeges kutya, Feltá­madtál, Roppant kényes és Vi­harvirág. Koncz Zsuzsa legújabb két lemezén a Nyíló vérpiros rózsá-t és Jaj, mi lesz velem ezuián-t énekli, a Liversing együttessel. Lemezújdonság a Doga együttes két dala is: Sö­tét alagút, Hová siet ez az élet. A Hungária együttes új számai: Ne vedd el az időm, Percekre eláll a szavam. Aradszky László énekli a Tavasszal..., Poór Pé­ter a Nem tudni mit hoz az élet, Harangozó Teréz pedig a Duzzogás című táncdalt. A Jó­zsef Attila Színház énekesként is közkedvelt művészei, Voith Ági és Bodrogi Gyula új leme­zére a Luluból kerültek részle­tek. vételek kerülnek a boltokba Szirmai Albert négy híres ope­rettjének legszebb áriáiból. Érdekes lesz — csemege a sportrajongóknak: a „Szerel­münk a mikrofon”. A lemezen Pluhár István az 1936-os Berlini Olimpia 100 m-es gyorsúrzó döntőjéről, Szepesi György pár dig az emlékezetes angliai 6iá­ról' és a Tokiói Olimpiáról szá­mol be hangképekben. „Jót. ne­vettünk ...” a címe annak az újdonságnak, amelyen a két fe­lejthetetlen nevettető. Herczeg Jenő és Komlós Vilmos Hacsek .és Sajóként szólal meg. Rendkívül gazdag a választék a komolyzenei lemezújdonsá­gokból is. Az egyiken Couperin három csembalóművét szólal­tatja meg a nemrég elhunyt Gát József. Kodály Zoltán műveiből Gyermekdalokat, valamint a Tátrai-vonósnégyes előadásában az I. és a II. vonósnégyest ad­ják ki. A nyolc lemezből áRó Saljapin-sorozat két utolsó le­meze most újra megjelenik, s szintén a vásár csemegéi közé tartozik Ilosfalvy Róbert leg­szebb áriáinak új felvétele. Kinga királyné meseországában Lapos, te­nyérnyi dobo- zocska az író­asztalon. Felső lapjának köze­pén, piros négy­szögbe ágyazott fekete mező­ben ez a szó áll — sárga be­tűkből — For­te. Most már mindenki tud­ja, hogy a „Photographie paper”-t tartal­mazó skatulyá­ról van szó. De hogy hon­nan való az a két gyűszüriyi ásványrögöcske a doboz tete­jén? — ezt már bajosan találnák ki. A csili ámos, fehéres-szürke „kő­zet” — só. Otthon is van belőle egy na­gyobb darab, a televízió tete­jén ... Amikor az ember időt szakít rá, hogy ilyen megszo­kott kis holmikról is tudomást vegyen — ehol ni, ez is itt van —, nem egyszer kellemes emlé­kekbe ringatja magát. Ez a kis sórög, most például a kecske­méti Hírős-együttessel tett, len­gyelországi kirándulásunk egyik felejthetetlen élményét idézi. Cét'nkat a világhírű wieliczkai sóbányában. Maga a városka — úgy egé­szében — csak emlékképekben maradt meg az emberben. Ezek­ben romantika és modernség keveredik. Bástya a XIV. szá­zadból, ■ egymás mellett elzúgó autóbuszok; vörösfenyőből épült kis templom — a XVI. század áhítatának' csendjét őrzi maga körül, s ebben felejtjük a XX: század vonatfüttyét, a rrío- torzúgást, a táskárádió fém­hangú zenéjét... Wieliczka és a sóbánya; ket- 'őjuk története elválaszthatat­lan. A bánya, a Magnum Sal Nagv Só) már a IX. században üzemben volt. Eleinte csak a felső rét eg'k' ől mosták ki a sót — vízzel. A miocénkori ten­der lerakódásából származó só­telepek alsó, egységes rétegei­ben ma is folyik a termelés, persze a legmodernebb berende­zések segítségével. A középkorban, a felső réte­gekből — k :sőbb már csáká- nyckval, furcsa szerszámokkal — kitermelt sórögök, -tömbök helyén különös, mesebeli han­gulatot árasztó termek, monu- me'tál's barlangok maradtak ránk. Ezekben tettünk mi 3 kilométeres sétát... Mielőtt azonban leszállnánk, ismerkedjünk még a városka, a bánya történetével. A tatárok — hozzánk hasonlóan — a len­gyeleket is szerencséltették lá­togatásukkal. Dúlásuk követ­keztében az egész vidék lakos­sága kipusztult. Érthető, hogy a bánya működése visszaesett. Amikor — 1242-ben — Sze­mérmes Boleszláv, az akkori uralkodó visszatért Krakkóba, Kinga — a felesége, IV. Béla magyar király lánya,. Magyaror­szágról hívott be bányászokat, ök kezdték újra a bányamű­velést Wieliczkában. No de, miként szól minderről a legenda? Béla királyunk ho­zományként egy erdélyi sóbá­nyát adott Kingának. Ö ebbe a bányába beledobta a gyűrű­jét. Mikor megérkezett Len­gyelországba, egy helyre mu­tatott: ott kell ásni. Az első ki­emelt sóbálványban megtalálták Kinga gyűrűjét, amely az er­délyi sóbányával együtt átván­erdő kipusztulása a robbanás helyén, ahogy már említettük, kör alakú vagy gyengén ellip­tikus. Azok a megfigyelők, akik délre voltak a robbanás helyé­től, felfelé irányuló tűzoszlopot láttak. Eszerint a sugár iránya a zenithez esik közel. A „sugármeteor” délről jött. Azok a megfigyelők, akik távo­labb voltak a robbanástól, több­nyire „gömbről” beszélnek, a kevésbé távoliak kereknek ír­ják le a tunguz-testet. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a su^ár a robbanás pillanatá­ban kissé délre hajlott a zenit­től. Ha a sugár és az atmosz­féra sűrűbb rétegeinek érintke­zése szemmel megfigyelhetően kör alakú volt. ez azt jelenti, hogv a robbanás pontián a su­gár (abban a pillanatban, ami­kor áthaladt raita áz impulzus, me'v a robbanást okolta), a lá­tóhatárhoz vis"0"vítva 70—75 fokos szöget zárt be. A robbanás helyének széles­sége ismeretes: 60 fok. A suga­rat csak olvan csi1VaCTról küld­hették amelv 40—dő fok eihej- lású. Ebben a sávban a sugár­hipotézis szerint a naprendszer­hez elég közel eső csillagnak kell lennie, amelyen megvan az élet létezésének a lehetősége. A Föld közelében elvileg igen kevés csillag alkalmas az élet hordozására. Tizenöt fényév su­garú távolságban csak hét csil­lagnak van olyan fénye és élet­kora, amely többé-kevésbé ha­sonló a mi Napunkéhoz. A „je­löltek” listája szűkül, ha szá­mításba vesszük, hogy a „jel­ző” csak egy (a Földhöz viszo­nyítva) öregebb civilizáció le­het. A vizsgált térségben csak egv csillag van, amely „minden igényt kielégít”. Ez a csillag a Hattvú csillagkép 61. csillaga, amely 36 fok és 15 perc elhaj­lásé, a Naptól való távolsága 11.1 fénvév. A sugárhirotézis egvik fő érve az is, hogy ez a csillag nemcsak egyike a leg- közelebbiekn“k, hanem kife’e- 7etten a legközelebbi a vizsgált térségben. A feltevés alanián m^tnüzs- pált csillagok közül tehát leg- i-fWoiebb van és a» élet ie'en­n- c'Tojpr'nn1locfl-Nívf-pf ga, amely két „vörös törpéből” áll, és lényegesen idősebb a Napnál. A Hattyú—61. csillagának van bolygórendszere. Ezeket a leg­jobb teleszkópokkal sem láthat­juk, de jelenlétük matematikai­lag teljes bizonyossággal kimu­tatható. A legnagyobb bolygó­nak a tömegét is sikerült kiszá­mítani. Igen, a Hattyú—61 kettős csil­lag. A csillagászok egy része egészen a legutóbbi időkig úgy gondolta, hogy az ilyen csillag­nak nem lehet stabil bolygó­rendszere. Ez a nézet hibásnak bizonyult. Szu Su-huang csil­lagász bebizonyította: „...elvi­leg lehetséges, hogy az egymás­tól eléggé távol eső két tagból álló rendszernek megközelítően körpályán mozgó, lakható boly­gói legyenek.” A Hattyú—61-nek mi vagyunk a legközelebib szomszédai. A sugarat máshonnan is, más bolygórendszerből is küldhet­ték. valamely más, távolabbi csillag közeléből. A „gvanú” azonban elsősorban a Hattyú— 61-re esik. (Folytatjuk) tetszőén agyagzöldek. Most szü­letnek egy álomból... Vagy ta­lán tűnőben levő emlékek ... Pedig csak arról van szó, hogy a pára közel 300 esztendeje de­formálja szívósan alakjukat . . A másik szinten a világ egyik legérdekesebb természeti rit­kasága nyűgöz le hosszú hosz- szú időre bennünket. A Kinga kápolnában vagyunk. A ter­met még a XVII. században ásták ki, de a múlt században képezték — kápolnává. 55 m hosszú, 14,5 m szeles, 10 m ma­gas. Ebben is minden díszt, „fal”-képzést, boltívet, padoza­tot, csillárokat — tündöklő, káprázatos sókristályok füzére, fomációja valamennyi — sóból faragták ki a bányászok. A fő­oltárt is. s rajta a sóbánya vé­dőszentjének. Kingának a szob­rát is. Az oltár domborművei­nek egyik alkotója, Józef Mar- kowski wieliczkai sóbányász 1905-ben aranyérmet kapott al­kotásáért a párizsi világinál! í*á­dorolt Lengyelhonba ... Így te­remtett csodát a valóságból a nép emlékezete. És szeretete Kinga, a magyar királylány iránt, akinek képével, szobrai­val lépten-nyomon találkoztunk a sóbányában, a bányamúzeum­ban ... Most már — hátunk mögött a város forgalmával, gyárkémé­nyeivel. a villanyvezetékek szövevényével — ereszked­jünk le a bánya mélyébe. Ereszkedjünk? Tessék csak ve­lünk jönni ezen a szögletes, csiga-falépcsőn. Tompán dübö­rögnek a fokok a félszáz Bács megyei kultúr-diplomata léptei alatt. Vidám izgatottsággal teli zsongással biztatjuk egymást: „nem kell megijedni, visszame­gyünk még mi a felszínre!” Közben majdnem száz láb egyenletes, finom robaja: kop- kop! A fordulók olyan egyfor­mák, hogy időnként az az em­ber érzése, mindig egyhelyben ’árt eddig... Aztán megérke­zünk, 63 méterre a föld alá. Itt kezdődik a séta... De ki tudná annak minden bámulatos részletét pár kéziratoldalon elmesélni? Megyünk komoréról — kam­ráról, teremről! — komorára, kaplicáról — kápolnáról — kap- licára. Az összekötő, szabályos, villanyfényes alagutakban sze­kér is elmehet... Szent Antal kápolna. Szobrok, meseszép oszlopok, lépcsőzet, boltívek, rácsozatok — s minden sóból. Még a XVII. század végén faragta ki Antoni Kuczkowski mester — zöld sóból. Nedvesség, pára, s mintha testet öltött álom ré­szesei lennénk ... A szobrok is elmosódott körvonalúak, át* son ... Mennyi szobor, dombor­mű, oldalhajócska, bibliai jele­netek, világhírnévre jutott só- bányász-szobrászok művei. A föld mélyén dolgozó ember kép­zeletének szárnyalásai: ásvány­ba fogottan is végtelenbe törő fantázia... Mesebarlang sószikláin, me­sebeli hatású sóstó partján ha­ladunk tovább. Bámulatos, to­ron ymagas ácsolatok... Üjabb komora, a Wars-awa-terem. Nagyobb, mint a Kinga kápol­na-templom. Egyedül itt van betonból a padló, s ez már ko- runkbeli hangulatot ébreszt... A második világháború végefe- lé itt akartak repülőgépgyárat elhelyezni a fasiszták. Pár órai működés utón azonban elhord­ták az irhájukat, no meg a gé­peket, berendezéseket is. Nya­kukon volt a front... Ma ün­nepségeiket rendezik itt a bá­nyászok :.. S itt építették meg a világ egyetlen, föld alatti, bányabeli teniszpályáját is ... Ügy, hogy a turista mór ter­mészetesnek veszi a közeli bü­fét is ... Nemzeti hősök, mun­kások szobrai, korunkban él­teké... Azoknak az őseié, akik már 1580-ban sztrájkkal felei­tek az olasz bankár-bérlő uzso­rájára. Akik a XVII. század kö­zepén fegyverrel verték ki a svéd betolakodókat a város­ból... ... 135 méterre sétáltunk le a föld alá. Ha az alsó rétegbe is eljutnának a látogatók, a modern asztma-szanatóriumot is láthatnék ... Felfelé már villanyerős bá­nyalift repített bennünket. Stíl­szerűen, ahogy meséből a va­lóságba lehet. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom