Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
IWí. november 12. vasárnap 5. oldal Tíz év a munkáshatalom A másik Sándor szolgálatában Egy megyei vállalat igazgatóját — különösen, amelynek öt városban van kirendeltsége —, nehéz Kecskeméten az irodájában megtalálni. A szerteágazó, a ma már egyre bonyolultabb gazdasági teendők ellátása közben Molnár János, a vendéglátó vállalat megyei igazgatója mégis szakított időt arra, hogy a munkásőrségnél eltöltött tíz évről beszélgessünk. — Tíz éve, 1957-ben, magam is szervezője voltam a munkásőrségnek, s talán furcsán hangzik nem éreztem, hogy elszállt az idő felettem. Ez azért van, mert a törzsben a fiatalok és az idősebbek között nincs különbség sem a szolgálat ellátásában, de a szabad időben sem Igaz, ennek az elvtársi, baráti viszonynak a kialakításához nemcsak a parancsnokok, hanem a munkásőrök maguk is hozzájárulnak. S Molnár János a munkásőr szolgálatról beszélt. A havonkénti egykét napos szolgálat nem megterhelő, bár ezzel ő maga nem éri be. A pártalapszervezet- ben végzett propagandista munkáját, a vidéki kirendeltségek ellenőrzését összekapcsolja a munkásőrségnél kapott parancsok végrehajtásával. Nem könnyű dolog, de a körülmények, a mozgalom szeretete, lelkiismeretének kényszerítő parancsa erre készteti. Nem egyszer előfordult, hogy egy-egy vidéki kirendeltség meglátogatásának gazdasági feladata szorosan kapcsolódott egy munkásőr alakulat kiképzési feladatainak ellenőrzésével, sőt pártoktatás megtartásával. — Hallottam róla, néhány vezető beosztásban levő, korábban munkásőr szolgálatot teljesítő elvtársam korára, vagy munkájára való tekintettel lemondott, nyugalomba vonult. Am.ak ellenére, hogy 52 éves vagyok, s talán sok is a dolgom azt tartom: egyetlen vezető sem mondhat le a munkáshatalom fegyveres védelméről. Igaz, ez nagy megterhelést jelent, de nekünk kommunistáknak többet kell vállalnunk. Ezt a többletet nem az olcsó népszerűség, a mindenáron való feltűnés, hanem elveim, hitem diktálja. Jól tudják ezt a vállalatnál is, díszen Molnár lános erre neveli a fiatal kommunistákat, de a pár- tonkívülieket is. Azt tartja, aki becsületesen, erejéhez mérten dolgozik, őszinte híve társadalmunknak, abban a munkában is bizonyítania kell, ahol nem kap ezért se pénzt, sem pedig elismerést. Az igazgatót szerénységéért, munkabírásáért, elvi szilárdságáért nemcsak munkatársai, de munkásőr elvtársai is megbecsülik, szeretik. A tíz hosszú év áldozatos munkájáért november 6-án Molnár Jánosnak a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munkaérdemrend ezüst fokozatát adományozta. — Az elismerés jólesett, de arra ösztönöz, hogy még legalább tíz évig tevékenykedjek a munkásőrségben. Mi is ezt kívánjuk neki. Gémes Gábor Elólésziilet a tsz-iiatalok parlamentjére A termelőszövetkezeti fiatalok parlamentjének munkáját megelőzően november második felétől december végéig rendezik meg a tsz-ek KlSZ-alap- szervezetei a területi tanácskozásaikat. Megyénkben járásonként három helyi összejövetelre került sor. Itt választják meg küldötteiket. Megyénket a négy meghívott vendégen kívül 21 küldött képviseli a január 18- tól 20-ig tartó tsz-fiatalok első országos parlamentjén. A visszaem- 99'*- lékezések szerint édesanyja azért kereszteltettc Sándornak, mert 6 is Kiskőrösön született, mint Petőfi, hátha fiából is költő lesz. A születését igazoló keresztlevél kivonata: Lutz Károly és Terhe Mária fia: Sándor Károly. — Született: 1890. dec. 8. 1908-ban Lutz nevét Ligetire magyarosította.” Néhány sor egy harminc oldalnyi tanulmányból, amelyet a kiskőrösi gimnázium diákjai készítettek. A címe komoly, mondhatni, száraz: „Ligeti Károly élete és munkásmozgalmi tevékenysége.” Csak amikor belelapoz az ember, akkor sejti meg, mennyi lelkesedés, tűz fűtötte ezeket a gyerekeket, míg gyűjtötték az adatokat, leveleztek, kortársakat kerestek és kérdezgettek. „Gáspár Endre, Kuczka József, Makó György, Meskó György, Viczián Lajos... és Ligeti Béla, a bátyja is hangsúlyozták, hogy otthon Sándornak nevezték. Erre a tényre nyomatékosabb bizonyítékot kaptunk a Nagybecskereki Kereskedelmi Iskola főkönyvéből, amelyben szintén Sándor néven szerepel.” Az adatgyűjtés az életrajz minden pontjára hasonlóan gondos és alapos. A tanulmányt kiegészítő függelékben felsorolják a forrásokat. Csak néhányat közülük: A Párttörténeti Intézet dokumentum- gyűjteménye, a Széchényi Könyvtárban rendelkezésre álló anyagok, Sofija Venczkövich- nak, Ligeti feleségének visszaemlékezései, levelei, Czirok Mi- hályné született Ligeti Rozália levelei és személyes beszélgetés, Omszik, a Komszomol városi bizottsága, A. Dunajevszkij író által elmondottak ... Tehát nem csupán már megjelent, ismert forrásmunkákból ollózták össze anyagukat a kiskőrösi diákok. Megkérdeztem például Tóth Józsefnél, az iskola történelem szakkörének vezetőjét, hogy el- olvastatta-e velük Pogonyi Antal életrajzi regényét Ligetiről. — Le sem lehetett volna őket beszélni. Csupán azt kértem, hogy várjanak vele néhány hetet A könyv megjelenése idején ugyanis együtt volt már az anyag, akkor fogtak a tanulmány írásához és nem akartam, hogy a regény hatása meglátsz- szék rajta... Bizonyos, hogy felnőtteknek is díszére váló alapossággal és hozzáértéssel dolgoztak. A tanulmány a költő korának ábrázolásával, a társadalmi viszonyok felvázolásával indul. Ezután a családi környezet következik, az alakuló jellemű Ligeti bemutatása. Gyerekfejjel két évig segédmunkás. De nem nyugszik bele sorsába, nagy nehézségek árán tovább tanul. Darwint és Hegelt olvasó, lapot szerkesztő diák, majd sztrájkot szervező gyári tisztviselő, végül a közkatonákat védő és a társadalom jövőjén tépelődő fronttiszt... A tiszt, aki lázadó verseket ír... Innen már köztudottabbak az életrajz adatai. Hadifogság. Ismerkedés Lenin eszméivel és egyre szorosabbra fűződő kapcsolatok a bolsevikokkal. Omszk. Ligetinek oroszlánrésze volt abban, hogy a magyar hadifoglyok közül annyian beálltak a Vörös Hadseregbe, segíteni a közös ügyet, a szocialista forradalmat. Itt találkozik szerelmével, harcostársával, a gazdag poljába a kéziratot. — Koszi. Igaz, hányadik köteted is lesz ez? — Az ötödik — mondta ragyogva, aztán azt kérdezte, mintegy mellékesen: — És ezt mikor hozzátok? — Talán már a jövő héten — nyújtotta kezét a másik. — Szűkiben vagyunk a jó versnek. Na, szervusz. — Szervusz — mondta melegen, s kavargatni kezdte kávéját. Tekintete Spányikék asztala felé kalandozott, s azon tűnődött: vajon a híresek, a modernek, a költészet felkentjei mit szólnak majd ehhez a verséhez? Amikor pillantásuk találkozott, Spányik elfordult. Órájára nézett, fizetett, s ment fel a kiadóhoz. e I zgatottan vette meg a lapot a következő hét péntekén, s egy hétpróbás vizsla szimatával forgatta végig. Igen, itt van, az ötödik oldalon, külön keretben: BARNA ZSOLT ÚJ VERSE. Hát ami azt illeti, megadják a módját... Ez a Hértélendi — legalább ez! — mégiscsak tudja, hogy ki ő! Az ördögét, de miért változtatták meg a címet? Ezt kikéri magának — hogy a megkérdezése nélkül... No, nézzükl Ezt olvasta: BARNAI ZSOLT ÚJ VERSE TARTALOM... Mindig előre Szélverte fák Az életben sosem Már nélküled és általad Hajnal, te fénylő égi ív Búcsúzom is Évvégi számvetés Ezüst derengés Fenyők, fenyők, ti jegenyefenyők Végül is, bukva is Gerlék a tág egekben Körülfont már az éj Gyerünk, gyerünk Szilvafa, régi pusztán Ez még itt mindig kevés Estefelé Alázat, hívlak Parttalan kiáltás Csak most maradj velem Sorsom sarkcsillaga, te messzi koszorú Kútkáva, árva sajtár Tejutak vándora Gyökértelen, reménytelen A holdnak ujja sugaras Zeng, néma zeneszó Didergő éji lélek: lelkem Tartalom ... Reszkető kezéből csaknem kihullott a papír: az újságárustól egyenesen a sarki telefonhoz ro= hant. Hertelendit hívta. Olyan dúlt volt, hogy alig tudott beszélni. Nyomban találkozni akart vele, de a szerkesztő ma már nem ér rá. Jó, akkor holnap, valami semleges helyen. Herte- lendinek csak az irodalmi kávéház jó, ott van dolga. Jó, akkor az irodalmi kávéházban. De pontosan! * F öldresütött szemmel lép be a forgóajtón, s lapos pillantást vet köröskörül. Mintha csak hajó fedélzetén állna, s lágyan, émelyítőn ringana alatta a tenger. Szeretne elsüllyedni; úgy érzi, minden szem rámered. De hát nincs mit csinálni... Mindenkihez csak nem mehet oda, hogy kérlek, tévedés volt, a tartalomjegyzéket szedték ki a „Didergő éji lélek: lelkem'’ helyett... Hogy Margitka, amilyen tüchtig, kéretlenül is írt tartalomjegyzéket, s ezt halászta ki vaj ujja a dosszié legvégéről, amikor Hertelendi kéziratot kért, s ő a didergő éji lelket kereste... Ezt az egész tragédiát csak a helyreigazító nyilatkozat teheti jóvá, a jövő számban ... Hisz épp ezt készül megbeszélni Hertelen- divel. bár az ügy nekik sem lesz kellemes... De meg kell lennie, hiába. Úristen, de mesz- sze van még a jövő pénteki Elmegy az első asztal mellett. Holárik biccent, mint máskor is: úgy látszik, nem olvasta a verset. Lehet, hogy mégis ván isten? Berente nincs itt... Micsoda szerencse, te Jóságos ég!. A harmadik asztal mellett akar eliszkolni; még fejét is behúzza. De Spányik felugrik, ahogy meglátja, s széles mosollyal int neki: — Gyere, gyere! Éppen a versedről beszélünk! — Karonfogva odavezeti az asztalhoz. — Látod, tudsz te ... Kitűnő az asz- szociáció készséged, épp erről beszéltünk! És a hangulatteremtő erőd! Atmoszféra, atmosz- féda! Döbbenetes! — Ránéz, fejét csóválja. — Csak azt nem értem, mi az ördögnek kellett neked évekig konzervativoskod- nod? Aki így tud .:. — Komoly! — nyújtja kezét Smideg. — ÉS modem, abszolút modern! Tudatalatti! Csak gratulálhatok, pajtás! Tutay is vigyorog fülig szájjal. — Már-már huszonegyedik század! Telitalálat, bele a vén salabakterok pofájába! Csak egyről kell még leszoknod, papa: hagyd a fenébe a sorok elején a nagybetűket. Nem vagy te Arany János! gárlányból forradalmárrá lett Sofijával. Mindketten százszor is megmenthették volna életüket, hiszen a fehéreknek fényes győzelem lett volna, ha átallnak. De nem alkudták. Kínzások, hónapokig tartó börtön. 191: . június 2-án valósággal a közeledő felszabadítók elől viszik Ligeti Károlyt a kivégzőhelyre. A felesége csodával határos módon menekül meg ... Egy nagyszerű forradalmár életútja. Akkor is dicséret illetné a kiskőrösi gimnázium történelem szakkörének 15 tagját és a vezető tanárt, ha csupán a meglevő forrásmunkák tanulmányozására vállalkoztak volna. De többet tettek ennél. Néhány új adatot és új tanút fedeztek fel. s ezzel gazdagabbá tették a forradalmár-költőről alkotott képünket. Amellett segítettek Ligeti Károly emlékének felelevenítésében és ápolásában. Leveleztek rokonaival. Meghívták Czirok Károlynét és hosszan beszélgettek, érdeklődtek tőle. Kapcsolatot teremtettek az omszki kommunistákkal. Az MSZBT segítségével meghívták Dunajevszkij írót, aki szintén Ligeti regényes életrajzán dolgozik és a szakkör tiszteletbeli tagjává választották. Gazdag, anyagot gyűjtöttek ösz- sze, amelyet átadtak a Párttörténeti Intézetnek. S végül: bearanyozták a költő özvegyének öreg napjait. Sofija Venczkovich a litvániai Vilniuszban él. 25 éve ágyban fekvő beteg. Rendszeresen leveleznek vele. képeket küldenek neki férje hazájáról és szülőhelyéről, beszámolnak életükről, s arról, hogy milyen nagy becsben tartjuk itthon a hős emlékét: — Két éve. amikor elhatároztuk, hogy összegyűjtjük a Ligeti Károlyról szóló emlékeket — mondja a szakkörvezető —, még nem gondoltuk, hogy milyen nehéz, de szép munka lesz. A lelkesedés is csak akkor lobbant fel igazán, amikor megkaptuk a válaszleveleket a jugoszláviai Zrenjaninból, Omszk- ból, Ligeti Bélától és másoktól. Akkortól fogva úgy kellett őket hazaküldeni a szakköri órákról, annyira belemerültek a munkába. Az ilyen kutatás önmagában is izgalmas feladat, s ők nagyfokú önállóságra tettek benne szert. Annál értékesebb az eredmény. Szép piros kötésű könyv a tanulmány, fényképekkel gazdagon illusztrálva. A gyulai Erkel diákünnepen aranyérmet nyertek vele, s miniszteri dicsérő oklevelet. A KISZ Központi. Bizottságának pályázatán szintén dicsérő oklevelet és jutalmat. Részt vesz a tanulmány az országos szakköri kiállításon is. Értékes munka. Megérdemelné, hogy kiadják. S követésre méltó. Tóth Józsefnél idézem: — Nagyszerű hazafias és internacionalista nevelést kaptak a munka közben a gyerekek. Ligeti szép jellem volt, lelkesedtek érte. Példa, akinek az élete előttük bontakozott ki, s akit magukénak éreztek. Erről szólnak a tanulmány befejező sorai is: „Mi, a szakkör, az iskola ifjúsága büszkék vagyunk rá. hogy helységünkben született, hogy Petőfi Sándor neve mellett az ő nevét is ismerik, emlegetik, tisztelik. KlSZ-szervczetünk felvette Ligeti Károly nevét, zászlót avatunk, amelyet az ő képe díszít. Emlékét példaként tiszteljük és ápoljuk, mert egyike volt azoknak a hősöknek, akik az új, jobb társadalmi rendért, a szocializmusért, mi értünk éltek, harcoltak és haltak meg.” Mester László
