Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
Katona József másik arca í'8 éve, 1791. november 11-én äzUletett a Bánk bán költője. Katona Józsefet a közvélemény sokszor azonosítja Bánk bánnal. Világosabban: Bánk bán tragikus sorsánatk gyászfáklyás lobogását Katona’, sorsára is rávetíti és a költőtől szinte kötelezően követeli a drámai magatartást. A görög színpadon maszkot viseltek az aktorok. Más maszk kellett a tragédiához és más illett a komédiához. Katona nem viselte állandóan a tragédia maszkját Egész ember volt Nemcsak Bánk bán-jának komoran fenséges hangulat árnyéka esett rá, hanem az élet derűs napsugara is. Ahogy megtudta érteni mások, főleg a kisemberek panaszát, éppen úgy tudott együttérezve nevetni, mulatni is másokkal. A születésnap örömünnep. Katona születésének 176. évfordulóján ragadjunk ki néhány derűs mozzanatot Katona életéből. Bizonyára diákkorának Is megvoltak a diákélettel járó vidám fordulatai. A disznóölést igazoló hurkával, kolbásszal, pogácsával terhelt hazai csomagok, a leveleket bélelő forintok, no meg otthoniak sorsáról beszámoló atyai sorok sűrűn vittek örömet a Rocsnik-házba, ahol hosszabb ideig volt kvár- télyos a diák Katona József. Kecskeméti kofák hozták a csomagokat, leveleket, amelyeket az öreg Katona ismerőse Ausserné ifiasszony továbbított a címzetthez A Kar ács rézmetsző házába költözött ügyvédboj tár-költő meg már a játszó társaság tagjaival barátkozott. A színészek pedig, ha tragédiákat is adtak elő, a magánéletben már akkor sem szomorkodtak állandóan. Békési József delektáns aktor sem lehetett ez alól kivétel. Bizonysága ennek az első eredeti magyar vígjáték: A Rózsa. A kulcs-játék ugyan nem került színre, a szatíra élét magára irányítottnak érző Déryné tiltakozása miatt, de mint Katonának humorérzékéről tanúskodó dokumentum ma sem hagyható ki a költő értékeléséből. A rá nézve kedvezőtlen életfordulatokban is meglátta az emberi kicsinyességet, a nevetségest. Csalódásaiból nem csinált nagy dolgot, tudomásul vette és napirendre tért fölöttük. Önálló ügyvédkedésének pénznaplójában találunk erre vonatkozólag bejegyzéseket. Pl: „1820. Januárius 7-ik napján 150 forintot Ígért egy ügyes-bajosom, meg nem tartván, megcsalt.” „1820. April 4 Poda csizmadia, ki még 75 R. fo- inttal tartozott, adott 5 forin- ot.” „Máj. 21. Poda az adósság- a fejelt egy pár csizmát 8 forintért.” Nem annyira a honorárium, mint ügyvédi munkájának sikere boldogította. Közvetlenül Kecskemétre választása előtt védett egy ártatlanul megvádolt asszonyt. Erről ezt mondja a pénznapló: „November 2-án szabadítottam ki a fogságból egy Khónné nevű asszonyt, ártatlanul szenvedett, s ez a legnagyobb perception.” Sikerének anyagi folytatása is volt. Ezt írja a napló: „Nov. 16-án említett asszony adott egy gyűrűt és 10 forintot.” Szülővárosába visszakerülve részt vett a társasági életben. Lakodalmakra, névnapokra, családi összejövetelekre invitál- gatták. Egy alkalommal egy orvos házához volt hivatalos. A háziasszony rétessel kínálta. — Tessék, vegyen fiskális úr, ebből a rossz rétesből. Katona vett, megízlelte a süteményt és komoly képpel mondta: — Biz ez elég rossz! A háziasszony megütközve nézett Katonára és az odafigyelő vendégsereg előtt szégyenkezve megkérdezte: — Hát csakugyan olyan rossz? — Dehogy rossz — felelte Katona — csak nem akartam a tekintetes asszonynak elient- m&ndani. 1824. farsangján ügyész társaival együtt Katona egyik főrendezőjük volt a Cserepes-ben rendezett báláiknak. Az első bál sikerén felbuzdulva még két bálát rendeztek. Az utolsó jelmezbál volt, amelyhez a jelmezeket Katona hozta Pestről, mint színházi körökben ismerős ember-. Katona kézírásával fennmaradt a rendelt jelmezek jegyzéke. Csányi főügyész spanyol öltözetet kívánt. Ladányi Gergely Harlekin ruhát lárvával. Kováts Pista úr egy egész Dominót rendelt. Marko- vits úr kalóz ruhába, Gömöry páncélba öltözött. Hogy Katona saját magának milyen jelmezt választott, nincs a jegyzéken, természetes ez, saját óhaja feljegyzésére szüksége nem lehetett. A bálozás semmi esetre sem folyhatott Bánk bánj attitűddel! De a két év múlva 1826ban közkézre került Kiáltó szó megírása sem. Ezt divatozó kecskeméti hölgyekhez írt gúnyverset egyesek Katona, mások Szeles József szerzeményének tartják. Akárhogy is van, legénytársai között Katona is biztosan mulatott a bennefog- lalt csipkelődéseken. A Kiáltó szó-hoz csatolt tükör névsze- rint nevezi meg a megénekelt hölgyeket és egyéni megrovan- dóságaikat. Csak bizonyos Végh Franciska neve hiányzik a tükörből. Azé a Végh Franciskáé, akire Katona egy aranygyűrűt hagyományozott, de a büszke lány a hagyatékot nem vette át a költő jó barátjától, Elszánt FerenctőL Születésnapot ünnepiünk, hagyjuk ma a nem derűs dolgokat! Katona szinte holtáig nem hagyta magát. Vidám szócsavarásainak sajátkezűleg írt egyik dokumentumát: „A Vacsai Vadász Társaság csütörtökölhetet- len protocollumá”-t ma is őrzi a Kecskeméti Állami Levéltár. A napló 1821-től örökíti meg a kecskeméti nimródok kalad- jait. Az utolsó dátum 1829. ja- nuáriusának eseményeiről szól. Tehát Katona egész ügyészkedése idején részt vett a vadászi tréfálkozásokban. Le kellett tennie „meszélős” pohárral a kezében a vadászi esküt is, amely kezdődött a következőképpen : „Én, Nimrót onokája, esküszöm vadászi igaz hitemre a jónak hitt fegyveremre, hogy én, féretevén a más hasznát, mindég magam kívánok vadölő lenni.” Hát ehhez sem illik a Bánk bán-i búsongás! Hogy a költő utolsó éve miért volt lehangolt, arra a lappangó szívbántalmakat ismerő orvosok tudnának magyarázatot adni és talán a fentebb már említett jó barát. Elszánt Ferenc, aki egészen utolsó estjéig bizalmasa maradt Katonának. De születésnap van, a 176-ik, hagyjuk a nem derűs dolgokat és adjuk meg a Bánk bán_i Katonának, ami a Bánk bán-i Katonáé és a vígjátékot író, bálozó, vadásztréfákat naplózó Katonának, ami az övé. Joós Ferenc Benköváriné Mészáros Mariann rajza. KÉT HOZZÁSZÓLÁS Még egyszer a Petöfi-enSéktákláról Hatvani Dániel: HOLNAP Mint mészkövek, majd fehér lesz az arcom. Átsuhanok a megsokszorozott visszfényen. Agyagos szívem harmatossá szépül. Ma este még a lavórban fáradtan csorog lábamról a víz. A holnapi betonmedencék álmai ringatnak. Sugaras hegyek csönd-érceinek gondolataiban. Füstölgő agyunkból csapoljuk elő a szikrázóbb világot. Kiskunfélegyháza lakossága október 13-án ünnepélyes keretek között emlékezett meg az első nyilvános országos Petőfi- ünnepség százéves évfordulójáról. Megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát és az első országos ünnepség alkalmával a Petőfi- ház falán leleplezett márvány emléktáblát. Az ünnepség kezdeményezésekor kizárólag az volt a szándéka honismereti klubunknak, ho<*v a politikailag is és irodal- milag is egyaránt kiemelkedő — Petőfi-hagyományainkba szervesen beilleszkedő — első országos Petőfi-ünnepségre emlékezzen. Nem volt törekvésünk az, hogy az első Petőfi-emlékmű felavatásának dicsőségét másoktól elvitassuk. Az ünnepség szervezésével kapcsolatban tett megnyilvánulásaink ezt alátámasztják. A Félegyházi Közlöny és a Petőfi Népe október 6-i számában „Az első országos Petőfi- ünnepség centenáriuma” cím alatt hívtam meg a város, járás lakosságát az október 13-i ünnepségre. A Petőfi Népe október 8-i számában Balogh Ödön „Százéves a Petőfi-emlók- tábla” című cikkében a kulturális rovatban szintén az első országos Petőfi-ünnepségre emlékezik. A Félegyházi Közlöny október 20-i számában Tóth Miklós „Petőfit ünnepeltük” cfm alatt ezeket írja: „Száz esztendővel ezelőtt Kiskunfélegyházán rendezték az első nyilvános Pe- tőfi-ünnepséget. amikor leleplezték a Petőfi-házon elhelyezett márványtáblát.” A centenáriumi ünnepi beszédben dr. Mezősi Károly is az első országos Petőfi-ünnep- Qégről emlékezett meg, amelynek keretében leleplezték a Perit'-házon az emléktáblát, nem hallgatva el, hogy az első Pe- tőfi-szobrot Kiskőrös készítette el 1861-ben. „Féiegvházán pedig az akkor Szabó Sándor tuidanát kéoező házban tették “1 jobb időkre az 1861-ben elkészült márvány emléktáblát Még hat évet kellett várniuk, hogy szándékukat, az emléktábla ünnepélyes felavatását megvalósíthassák.” Istenes József, aki a centenáriumi ünnepségünkön jelen volt, az ünnepség megrendezésében-és lefolyásában is a teljes tárgyilagosságot tapasztalhatta. Szó sem esett arról, hogy a félegyházi Petőfi-emléktábla első lett volna az országban. „Kié az elsőség?” — vitatását a Petőfi Népe folyó évi október 14-i számában „Százéves a Pe- tőfi-emlóktábla” című cikk pontatlan megfogalmazása válthatta ki Istenes Józsefből. Az említett cikkből — amelyet nem mi közöltettünk le — valóban ellentétes következtetés vonható le. A cikk pon táti art s ágára mutat az is, hogy a közlő nem tudja azt — amit minden félegyházi tud —, hogy a Hattyúház nem azonos a Petőfi-ház- zal. A vitatott emléktáblát nem a Hattyú-házon, hanem a Pe- tőfi-házom helyezték el 1867-ben. A lényeget illetően tehát Istenes Józseffel nincs vitánk. Hisszük, azt, hogy ez a közjáték nem fogja zavarni a Petőfi- hagyományokat ápoló, kialakulóban levő, közös erőfeszítéseinket. Fekete János, a Kiskunfélegyházi Járási Tanács V. B. elnökhelyettese „A történeti hitelesség kedvéért...” Istenes József, a Kiskőrösi Petőfi Emlékmúzeum vezetője helyreigazító megjegyzéseket küldött be azzal kapcsolatban, hogy Kiskunfélegyházán 1967. október 13-án megemlékeztek az itteni Petőfi-emléktábla elhelyezésének százéves évfordulójáról és az első országos Petőfi- ünnepségről. A Petőfi Népe Kié az elsőség? címen ismertette Istenes József megjegyzéseit , (okt. 24-i sz.). s már maga is helyreigazította azt a nyilván' való tévedést, hogy a kiskőrösi szoborleleplezés „Petőfi Sándor halálának harmadik évfordulóján” lett volna, 1861. július 31-én. Egyéb tévedésekre is rá kell azonban mutatnunk. Arra, hogy a kiskőrösi Petőfi-szobrot — miként ezt Ferenczi Zoltán is megírta Petőfi életrajza c. munkájában „1862-ben, augusztus elején... leplezték le.” (I. köt. 21. 1.). Ugyancsak 1862-ben ez alkalommal (és nem 1861. július 31-én!) helyezték el a kiskőrösi Petőfi-házon is az emléktáblát, Ivánka Imre, a vidék ország- gyűlési képviselőjének kezdeményezésére. A kiskőrösi szobor! elepl ezés- ről a Vasárnapi Újság 1862. évi augusztus 17-i és 24-i számaiban olvashatunk részletes beszámolókat. Sárkány János kiskőrösi ref. lelkész írta meg, hogy a szobrot ugyan 1861-ben elkészítették, de a politikai viszonyok megakadályozták az ünnepélyes leleplezést. A szoboravatást elhalasztották, s végül is 1862-ben ünnepség nélkül állították fel a szobrot. A történeti hitelességhez viszont az is hozzátartozik, hogy Kiskunfélegyházán 1860 novemberében határozták el az itteni Petőfi-ház emléktáblával történő megjelölését. 1861-ben elkészült a márvány emléktábla, de az. önkényuralom itt is megakadályozta az ünnepélyes leleplezést. Erre csak a kiegyezés után. 1867. október 13-án kerülhetett sor. Ezt a félegyházi ünnepséget írta Szász Károly az első országos Petófi-ünnepséenek. Maga a Kisfalud: Társaság képviseletében volt jelen. Különösen kiemelte, hogy a fél egyházi Pe- tőfi-ünneD a nép ünnepe volt. Helyesbítésre szorul az is, hn«v 1867-ben a félecvttó7í pp- tőfi-házon és nem a Hattvú-há- zon helyezték el az emléktáblát. (Az utóbbin 10.57-ben helyezlek el emléktáblát.) Minden tévedéstől eltekintve azonban, ha két Bács-Kiskun megyei helvrög már nemcsak a .bölcső” jo-gáért. han^m azon is vitatkozik hogy a Petőfi-kul- tuszban ..kié pz el'őség”: ez már maga a Petőfi-kultusz. Dr. Mezősi Károly, a Pest mérvéi múzeumok igazgatója.
