Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
I oldal 1967. november 1, szerda Múzeum a bornak Budán a Vár — a Mátyás templom és a Halászbástya környéke: kövekkel írt történelem. Minden ház valóságos múzeum. Mesevilág ez; régi épületekkel, sétányokkal, évszázados fákkal. De a budai Vár nemcsak műemlékeiről nevezetes, Hangulatos cukrászdáit, éttermeit szívesen felkeresik az emberek. Űjabb. ugyancsak népszerű színfoltja a budai Várnak a nemrég megnyílt Bormúzeum. A Mátyás templom közvetlen szomszédságában áll a híres Fortuna étterem. Ezt a XVIII. században épült éttermet egészíti ki a tavaly megnyílt Taverna borozó, amelynek mély pincéjében kapott helyet a Bormúzeum. A „múzeumhoz” közeledve, már messziről hallani a régi verkli hangját, amely az ajtóban áll, és invitálja a vendégeket. A bejárat felett hatalmas máramarosi medve bundája fogadja őket. Lépcsőkön jutnak a mély pincébe. Az üregek, oszlopok közt. csinos bőrhuzatú székek, testetlen asztalok húsúdnak meg. Mindenütt gyertya Fatalpon, gyertya mellett áll a 3 puttonyos aszú. világít. A sószóró is régies, stílusos: fából van. A barlang falát középkori fegyverek díszítik. A Bormúzeum a barlang egyik vájatában található. Itt összegyűjtötték az ország valameny- nyi borpincéjéből a világversenyeken részt vett díjnyertes magyar borokat. Például a debrői Miért került többe? Két évvel ezelőtt a megyei Idegenforgalmi Hivatal elhatározta, hogy Bugacon a táj képébe illő, idegenforgalmi szempontból is vonzó vendéglőt létesít. Ki is szemeltek egy tanyát, amelyet csupán át kellett alakítani ahhoz, hogy a turisták rendelkezésére álljon. A dolog érthető módon sürgős volt, s mivel nem találtak kivitelezőt, a kecskeméti járási tanács KÖFA-csoportját bízták meg az átalakítás lebonyolításával. A létesítmény a múlt év júniusára el is készült, azonban az építkezés irányítót, különböző fondorlatokkal a féléves munka során több mint 270 ezer forint kárt okoztak a társadalmi tulajdonban. Bérmanipulációk sorozatban Mint említettük, a kivitelezést a járási tanács KÖFA-cso- portjára bízták, s így a munkálatoknak hivatalból Túri Bálint. a KÖPA-esoport vezetője lett a műszaki ellenőre. A csoportvezető ezért nem kapott díjazást, de elhatározta, hogy fáradozásait valamilyen formában honorálja. A formát meg is találta. Miután „véletlenül” az építkezés művezetője Túri Zoltán volt, bátyja megkérte, készítsen hamis teljesítmény-igazolást az egyik kőműves és az egyik burkoló nevére. Az igazolás elkészült, amelyet Túri Bálint hitelesített. A járási tanács községfejlesztési csoport iának adminisztrátora ennek birtokában elkészítette a fizetési jegyzéket, amelyet azzal az ürüggyel íratott alá a két dolgozóval, hogy ez a korábban végzett munkák elszámolásának összesítője. A 10 726 forinton ezután Túri Bálinttal megosztoztak. A bérekkel való különböző manipulációk során Túri Bálint ezenkívül még négyezer, az asztalos művezető Herceg Imre. a műszaki ellenőr közbejárásával 19 500 forintot vett fel jogtalanul. Mivel az ellenőr beosztottjai segédletével követett el visszaéléseket, a beosztottak sem akartak rosszabbul járni. Seres András fogatos nádat vásárolt az építtető megbízásából. Az anyagbeszerző a ké- vénkénti 8 forintos nádat 12 forintért számlázta le. A „fáradságát” 1630 forint jutalmazta. Kölcsönanyag készpénzért A kecskeméti járási tanács KÖFA-csoport vezetője nem-. csak a munkabérekkel spekulált. A bugaci csárda építkezésétől kimaradt faanyagot kölcsönadta a Ladánybenén épülő, de ugyancsak a községfejlesztési csoport kivitelezésében készülő szolgálati lakásokhoz. A megegyezés az volt, hogy a ladány- benei községi tanácsnak később a faanyagot meg kell vásárolnia. Időközben azonban Túri Bálint meggondolta magát, s közölte a községi tanács vezetőivel: a faanyagot készpénzben egyenlítsék ki. A községi tanács vezetői — számla nélkül — átadtak Túrinak 13 628 forintot. Igaz. a csoportvezető megígérte, hogy elküldi a számlát, amelyet a ladánybenei községi tanács még ma is hiába vár. Túri Bálint a mulatságot sem vetette meg, különösen, ha az az állam pénzén történt. A két Túri elhatározta, baráti vacsorát rendeznek az építkezés résztvevői számára, amelyhez a pénzt Seres András fogatos nevére fuvardíjként számlázták le. Postán 5600 forintot elküldték Seresnek, amelyből kifizették a vacsorát, sőt Túri Zoltán még ezer forint zsebpénzt is kapott. Hiányzott az ellenőrzés A fentiekből kitsűnik. a két Túri testvér nem szűkölködött anyagiakban. Azért is módjuk volt erre, mert teljesítményeket igazoltak, anyagbeszerzése két bonyolítottak le, pénzt vettek fel, ők számolták el az anyagot, egymást „ellenőrizték”. A nyomozás során az építészeti szakértő megállapításai szerint olyan el nem végzett munkákat is elszámolt Túri Zoltán — aki bátyja jóvoltából lett az építkezés művezetője —, amelyet nem végeztek el, sőt jogtalanul bért fizetett ki, s jó néhány esetben vastagon fogott a ceruzája, amikor a számlákat elkészítette. A műszaki ellenőr természetesen mindent igazolt. Az ellenőrzés hiánya — hiszen sem az Idegenforgalmi Hivatal, sem a járási tanács nem bízott meg senkit Túri Bálint felügyeletével — odáig vezetett, hogy a két Túri testvér hanyagságából és tudatos csalások folytán több mint 270 ezer forint kárt okoztak — társaikkal közösen — a társadalmi tulajdonban. E bűncselekménysorozat leleplezése ismét azt bizonyítja: az ellenőrzés elmulasztása súlyos veszélyekkel jár, s rendkívül sok kárt okoz a népgazdaságnak. Gémes Gábor Hárslevelű 1964-ben aranyérmet nyert az egyik borversenyen és ebből három üveg volt a gazdaság birtokában; ezeket a Bormúzeum átvette. A gyűjtők, szakértők, vagy az érdeklődők ezeket a ritka palackokat is megvásárolhatják. A múzeumban a legrégibb borok 8—10 évesek. Ennél öregebb borokat nem tartanak, ugyanis a „tíz éven felüliek1 elvesztik élvezeti értéküket. Aki vásárol a múzeum kincseiből, az a bor minőségéről, fajtájáról, középkori mintára bizonyítványt kap. A viaszpecséttel lezárt, pergamenttekercs ékes latin nyelven igazolja: „Te kedves vendég, a Fortuna Tavernában tokaji, vagy badacsony- vidóki bort vásároltál.” A Bormúzeum létrehozói elhatározták, hogy meghonosítják a tokaji borok borivási szertartását. A 3—4 és 5 puttonyos tokaji bort külön erre a célra tervezett fatalpon szolgálják fel. Az egydecis pohár mellett gyertya ég, hogy a szem gyönyörködjön a borban, aztán orrunkkal élvezzük az illatát, csak ezután következhet a nyelv. V. J: Új vámház Hercegszántón Félmillió forintos költséggel vámház épül Hercegszántón a közelmúltban megnyitott határátlépő helyen. Az építkezés jó ütemben halad már csak a szakipari munkák, a villany- és vízvezeték-szerelés és a padlózat elkészítése hiányzik. Személyes beszélgetés kezdődik ernrég kérdőívek tízezrein, tucatnyi kérdésről folytattunk beszélgetést lapunk olvasóival, megyénk lakosságával. A ránk következő néhány hónap folyamán élőszóval folytatódik az eszmecsere közöttünk. A közvéleménykutatás több gondolata, problémaköre továbbra is téma lesz. de most szorosan véve a lap példány számának, olvasottságának növeléséről lesz szó. A mostani sajtóterjesztési kampány jelentősen és érezhetően más lesz, mint az eddigiek. Mi is bátrabban indulunk neki, mert a most lezajlott közvéleménykutatás több mindenről meggyőzött bennünket. Először is arról — s ez a leglényegesebb —, hogy akik idáig előfizetői, olvasói lettek a Petőfi Népének, lapunkat, írásainkat meg is szerették. Értik, érzik, hogy az újságírók legjobb tudásuk szerint igyekeznek a központi irányelveket, országos szintű elgondolásokat a helyi párt- és tanácsszervekkel, tömegszervezetekkel, a gyárak. termelőszövetkezetek, hivatalok érdekeltjeivel, a gyakorlat és elmélet embereivel, vezetőkkel és beosztottakkal együtt, közös fejtöréssel, szorgalommal átültetni Bács megyei tennivalókká. I'W’ em hisszük, hogy szerény1 ’ telenek lennénk, amikor megállapítjuk, hogy mindebben a sajtónak, a Petőfi Népe kollektív propagandista, agitátori és szervező szorgoskodásának is része van. Tehát az újságírásnak — a maga sajátos módján. Nem olyan közvetlen módon, hogy ha megírunk egy cikket — mondjuk — a Bajai Posztógyár szocialista brigádjairól, vagy a Ganz Villamos- sági újításairól, akkor már másnap méterben, a berendezések számának gyarapodásában így lenne mérhető: no, ez a Petőfi Népe cikkének hatására történt. — Nem úgy hiszi senki, hogy ha egy tiszakécskei tsz- pártalapszervezet újszerű gazdaságszervező elképzeléseiről cikket írunk, akkor egy-két napon belül minden tsz-pártalap- szervezet nekifog az új módszer bevezetésének. Nem. Éppen a sajtómunka hatásának sajátossága, hogy soksok áttételen keresztül érvényesül. De mindenképpen érvényesül. Mindabban, amiben tovább haladtunk, fejlődtünk, a sajtó törekvéseinek is benne van a maga szerény részaránya. Mert ha nem úgy lenne, nem olvasnák, nem várnák, nem vennék meg nap mint nap az újságot. TP ermészetes, hogy a sajtó tudatformáló, kollektív szervező erejét a mi társadalmunkban mindenekelőtt a párt, a tanácsok, tömegszervezetek ismerik fel. és segítenek a gyakorlati, politikai munka nélkülözhetetlen segítőeszközévé tenni. Valamennyi eddigi előfizetésgyűjtő, olvasó-szervező akciónk fő letéteményesei a helyi párt- szervek, szervezetek, tanácsok, a szakszervezetek, s a Hazafias Népfront, a nőtanács társadalmi munkásai voltak. A pártszervezeteknek oroszlánrésze van abban, hogy 1960- tól napjainkig megkétszereződött a Petőfi Népe előfizetőinek száma, tehát a lap olvasottsága is. Olyanoknak, mint a kiskun- halasi városi pártbizottság, amely lelkes összefogásban az említett szervezetekkel, a posta dolgozóival — akik szintén mindenütt áldozatos munkáiéi az újság ügyének — szinte közüggyé tette a lapterjesztést. Másként hogy is sikerülhetett volna az 1961-es 364 előfizetQ- ről a jelenlegi 1084 Petőfi Népe előfizetőig feltörniük. A mostani kampány kezde- tekor eddigi, legerősebb segítőinkhez, a pártszervezetekhez fordulunk elsősorban, s rajtuk keresztül természetesen a társadalmi és tömegszervezetekhez, postásokhoz. Segítsék sikerre ezt a kampányt is. Növeljék az előfizetők újabb százaival a megyei lap olvasóinak táborát. Biztatásul ismét hivatkozunk a mostani közvéleménykutatás tapasztalataira. A kérdéseinkre adott több tízezernyi felelet sokoldalúan mutatja, milyen lelkiismeretesen figyelik az olvasók a párt, a kormányzat útmutatásait, melyeket „nagyobb, kisebb címletekre váltva” a sajtó tolmácsol. Mindennap. Tóth István 8. MEGBÍZHATÓ KEZEKBEN E feszült napokban az irkutszki kommunisták, bár viszonylag messze voltak még a Vörös Hadsereg élcsapatai, az egész szovjet nép támogatását élvezték. Sirjamov napról napra informálta a Szibériai Forradalmi Bizottságot az eseményekről, tudván, hogy a híreket türelmetlenül várják Tomszkban, Krasznojarszkban, Moszkvában. Még arra is volt ideje a forradalmi bizottságnak, hogy elnöke, Sirjamov vezetésével, a bizottság tagjai ellenőrizzék a vonat védelmét. A legkiválóbb partizánokkal erősítették meg az őrséget, s az aranykészlet őrzésével megbízott részleghez kirendelték a bolsevik M. Baga- jevet, akit az őrség komisszárjának neveztek ki. Az őrség parancsnoka egy irkutszki kommunista lett, N. Tokarjov. Az Aranyvonat melletti sínpárra két páncélvonatot állítottak megerősített géppuskás osztaggal. Ez azt bizonyította, hogy az irkutszki bolsevikok elszánták magukat arra, hogy a városhoz közelítő Kappelt „barát; ságos fogadtatásban” részesítik. A helyzet meglehetősen bonyolult volt. Épp ezért, minden lehetőségre felkészülve, a forradalmi bizottság kénytelen volt Kolcsak kihallgatását abbahagyni és a tábornokot halálra ítélni. Február 7-én az ítéletet végrehajtották. E napon a Kappel-féle csapatok elfoglalták Innoken- tyevszkaját. De ez volt utolsó komoly fegyvertényük. Miután képtelenek voltak előretörni, a demoralizált katonák fegyvereiket eldobálva, futva kerülték el Irkutszkot. 1920. február 7-én az 5. hadsereg parancsnoksága és a csehszlovák hadtest vezetői egyezményt írtak alá. A szovjet parancsnokság biztosította a csehszlovák csapatok elvonulását kelet felé. A nép aranya megbízható kezel úe került. Az irkutszki Forradalmi Bizottság úgy vélte, hogy az aranyat Szovjet-Oroszország szívébe elszállítani nemcsak veszélyes, miután körös-körül még kalózkodtak a fehérek elszórt csapatai, de lehetetlen is: Kolcsak emberei, visszavonulás közben, majdnem minden hidat és vasútvonalat felrobbantottak. És ott voltak még a cseh légionáriusok is az Aranyvonat őrségében, akik — igaz — csak arra vártak, mikor evakuálják keletre csapataikat, hogy elvonuljanak velük. Az irkutszki szovjet hatalom közben megerősödött s készült a közeli találkozásra a Vörös Hadsereggel. Az utolsó csehszlovák egységek 1920. március 4-én végül mégiscsak eltávoztak a városból, az arany gondozása, őrzése most már végleg a Hadi-Forradalmi Bizottság feladatává vált. LELTÁR — HÁNYADSZOR? Mondani sem kell, hogy — mint már annyiszor — újra megkezdődött a leltárkészítés, az ellenőrzés, de most már az irkutszki munkások kívánságára. Mi maradt meg a kincsből hányt-vetett útja és Kolcsak „gondozása” után? 619 púd rúdarany, 199 ládában és 20 823 púd aranyérme 6616 ládában, összértékük 409 625 870 rubel. Ha azt vesszük, hogy az Omszk- ba szállított aranykészletet 651 532 117 rubelre becsülték, akkor is elherdáltak azóta a nép vagyonából csaknem 242 millió értékű aranyat. Egy hét múlva a forradalmi bizottság jelentést tett Leninnek az ország belsejébe történő aranyszállítás előkészületeiről, az ellenőrzésről, a leltárról és
