Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
I 5. oldal 1961. november 1. szerda A képernyő előtt Mindenből a legjobbat? A fenti cím kérdőjel nélkül szerepelt a tv-műsorban, a kérdőjel csak azután keletkezett, miután megnéztük az említett angol filmet. A törtető, karrierista, gátlástalan és a gyilkosságtól sem visszariadó fiatalember kissé negédes históriája, az elrejtett hulla „humoros” esete (kiborul-e a bőröndből vagy sem?), a férfivadász háziasszony, az egymást legázoló telekspekulánsok élete ugyan téma lehet egy film számára, sőt még némi társadalmi mondanivalót is lehetne belemagyarázni, de sajnos ezúttal nem segít a jó szándék. Csak bosszankodni tudtunk szombat este, mert o film — ha már nincs mondanivalója, legalább legyen szórakoztató, persze, ha a kettő együtt van, az se baj! — maga volt a tömény unalom. Talán az angol közéletet jobban ismerők élvezték odaát a csatornán túl, de nálunk idegen közegben mozgott ez a bárgyú fiatalember, akinél Thomas Mann ismert regényalakja, a szélhámos, ezerszerte különb fickó volt... Olyan kevés filmet látunk a testvérországok filmterméséből, vajon mi ennek az oka? Ennél — az enyhén szólva gyengécske angol filmnél — bármilyen, hozzánk témában kissé közelebb álló filmet szívesebben megnéztünk volna. Nagyobb igényességet kérünk, még ha olykor nehéz is a válogatás, s bizonyos kooperációs kötelezettségek is közrejátszanak. Ha nem is „Mindenből a legjobbat”, de legalább a jobbat ... Ezt üzenjük a Tv műsorszerkesztőinek. T. P. v 11 jugoszláv tu műsora ■ ■ SZERDA 17.00: Hírek. — 17.05: Bábjáték. — 17.25: Népszerű tudományos film. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Se fehér, se fekete. — 19.00: Riportműsor. — 19.30: A tv postája. — 19.54: Jő éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv- híradő. — 20.40: Film a képernyőn. — 21.40: A zeneirodalom gyöngyszemei. — 21.55: Kulturális műsor. — 22.::/;: Tv-hiradő. iaz új vagonokba történő átrakodásról. Két nap sem telt bele, s már jött is az intézkedés, hogy az Aranyvonatot Szovjet- Oroszország fővárosába kell szállítani. Sirjamov javaslatára ezzel a rendkívüli feladattal az 5. hadsereg különleges osztályának munkatársát, Alekszandr Ko- szuhint bízták meg. Ezt a karcsú, magas, fekete bajuszú fiatalembert csak körszakálla mutatta némileg idősebbnek, de így sem tetszett többnek húsz évesnél. Ennek ellenére már kellő harci tapasztalatokkal rendelkezett. Az 5. hadsereg egységeivel vonult át egész Szibérián s nem kis hősiességet tanúsított Kolcsak kémelhárításával szemben. Nemrég jött vissza Irkutszkba a várostól nem messze fekvő vasútállomásról, ahol egy illegális fehérgárdista szervezkedést tett ártalmatlanná. A becsületes, bátor, állhatatos felderítőt megbecsülés övezte a hadseregben, nem véletlen hát, hogy éppen őt jelölték e fontos feladatra. Gazdasági tekintetben az Aranyvonat felelőse az az N. Kazanovszkij lett, aki az aranyat Omszkból Irkutszkba kísérte. De nem ő volt az egyetlen az arany régebbi őrzői közül, aki megmaradt a bolsevikok Aranyvonatán. A szerelvény védelmére a 262. lövészezred 3. zászlóalját jelöljék ki. A 671 emberből álló, r l p >* WO -sM ni ■ ü p o o o i rt. o : /an el : e-: : „Uj megváltás titkos misztériuma” A kortárs sajtó cikkeiből Furcsa, nagybetűs, sok hirde- téses, bámuló lapok. Az első oldalakon a csupán győzelmekről beszámoló hadijelentések. 1917. novemberében, azokban a napokban, amelyek „megrengették a világot”, összesen 18 újság jelent meg megyénk területén. Kecskemét lakosságát négy, más-más elkötelezettségű kiadvány tájékoztatta a győztes Októberi Forradalomról: a tekintélyes, akkoriban polgári radikális Kecskeméti Lapok, a jobb módú rétegek Kecskeméti Híradója, a klérus szócsöve: a Kecskeméti Napló és a rövid életű Kecskeméti Újság. Kecskeméti no-ember Negyedszer gyújtanak immár gyertyákat az első világháború kitörése óta halottak napján a családok a temetőkben, vagy a jelképes sírokon. Az Osztrák— Magyar Monarchia asszonyai, öregei és gyerekei 1917 novemberében közel másfél millió férfit és ifjút gyászolnak. A Kiskunságon és Bácskában is rémülettel futják át az emberek a „hősi halottak” listáit. Tisza István konzervatív pártjának helyi lapja, a Kecskeméti Híradó szerint is a háborút meggazdagodásra felhasználó rétegek, árdrágítók és „zsebmetszők” aranykora jött el. Hangulatilag mintha a belpolitikai események is előkészítenék a világháborús közérzetben hamarosan bekövetkező robbanást. Természetesen épp a demagóg Nemzeti Munka Párt heti orgánumában esik majd a legkevesebb szó az oroszországi forradalmi eseményekről. A tájékozódás is nehéz. Szigorúan működik a háborús cenzúra. Gyakran nagy kerülővel, többszörös átvétel révén jutnak csak információhoz az itthoni hírlapírók, és alig van közöttük, aid tisztán látna az erjedő keleti események sűrűjében. A szikratávirat szövege A Kecskeméti Újság még november 18-án is arról panaszkodik, hogy „napok futottak el, még mindig nincs bizonyos értesülésünk a világtörténelem harcokban megedződött zászlóalj parancsnoka a 32 éves kommunista N. P. Panacsev volt. Komisszárja M. I. Bogdanovics partizánparancsnok lett. Március 17-én az irkutszki helyőrségparancsnok rendkívüli értekezletet hívott össze, ahol részletesen megtárgyalták az aranykészlet elszállításával kapcsolatos utolsó teendőket. A parancsnok átadta a megbízóleveleket A. Koszuhinnak, s jó utat kívánt mindenkinek. A megbízottak hozzáláttak az arany átvételéhez, figyelmesen ellenőriztek minden egyes ládát. Az utolsó három nap az előkészületek jegyében telt el. Végre Koszuhin jelentette a forradalmi bizottságnak, hogy készen áll az indulásra. Március 22-én a párt- és a szovjet szervek megbízottaiból alakult bizottság érkezett az állomásra. Kora reggel megkezdték a 26 vagonból álló szerelvény vizsgálatát. Az első kocsiba került a fegyveres őrség, utána következett az értékes rakományt tartalmazó 13 vagon, ezután pedig a kísérő és kisegítő személyzet vagonjai. Még egyszer ellenőrizték a vagonokat összekötő telefonvonalak működését, majd délután négykor, irkutszki munkástömegek jelenlétében, az Aranyvonat elindult hosszú és veszélyes útjára. (Folytatása következik) egyik legizgalmasabb eseményéről.” Így aztán többnyire a szocialista forradalom osztálybázisát egyedül az öntudatra ébredt parasztságban, okát pedig kizárólag a háború tagadásában jelölik meg. A diadalmas szocialista forradalom ténye önmagában is lázító erejű. A Téli Palota elfoglalásának napján eléggé általános, ösztönös, utólag mégis sokatmondó sorok jelennek meg a Kecskeméti Újságban „az államok alapját képező osztályok öntudatra ébredéséről”. Az első pontosabb információ az Októberi Forradalom sikereiről igen korán, már november 10-én eljut az olvasókhoz. A hír, nem véletlenül, épp a Kecskeméti Lapokban lát napvilágot „Pét'ervárott győzött a béke forradalom” címmel. A Lapok minden kommentár nélkül közöl részletet a Forradalmi Katonai Bizottságnak egy felfogott szikratáviratából. Szó esik benne a politikai foglyok kiszabadításáról, Kerenszkij elmeneküléséről és végül leszögezi a szöveg: Pétervárott győzött a munkás- és katonaforradalom. Szűk szavú levelet publikál a Napló, amelyet még a szocialista forradalom győzelme előtt küldhetett el életkö- zelből az orosz hadifogalytábo- rok egyik magyar lakója: „A katonák nem akarnak harcba menni. Nagy forradalom van.” Ekkor persze már Közép-Orosz- ország jelentős területein győzött a proletariátus és többek A Kecskeméti Lapok november 17-1 számában a fiatal szovjet kormány békefelhívását visszhangozza. javasolja, meggyőző erővel hat a fogékony és haladó elmékre. Annál is inkább, mert a békefelhívást valóban fegyvemyug- vások követik a keleti frontszakaszon. Alig egy hét múlva állapítja meg a Kecskeméti Lapok, amely a legtöbb tájékoztatást adta a szocialista forradalomról, s szinte állandó készenlétben reagált a szovjet kormány békelépéseire: „Északon már a béke forradalmának új világa lobog.” Majd pedig leszögezi: „Az oroszországi forrongásból, az eszményien szépen sikerült forradalomtól” várhatunk békét, vigaszt a háború viszontagságai közepett. S egy1917. őszén, szinte naponta találkoztak egymással, fegyverek nélkül, az orosz és a magyar katonák. A barátkozás egy mozzanatát örökítette meg a keleti frontszakaszon Takács Lajos, a 29. honvéd gyalogezred fényképésze.' között Moszkvában is folynak a küzdelmek. Eszményien szépen sikerült forradalom Szovjet-Oroszország történéseit mégsem nézheti közömbösen, a „boldogság elefántcsont tornyából” senki a háború nélkülözéseitől megviselt hátországban. Még akkor sem, ha — kiáltó ellentétkép — az érzékeket elzsongító hatású „eredeti vígjátékokat” és ártatlan idilleket vetítenek például a mozgóképházban. A szocialista forradalom jelentőségét és lehetőségeit Karinthy Frigyes és Móra Ferenc cikkeivel egyidő- ben ismerik fel a kecskeméti gondolkodók is. Történetesen azt, hogy a szovjet hatalom békét akar, és végre minden földesúri, állami, kolostori és egyházi földet a parasztok tulajdonába enged át. A háborúban elhangzott rengeteg üres, tartalmatlan szó után a november 8-án kihirdetett szovjet békedekrétum, amely minden hadviselő népnek igazságos béke megkötését fajta azonosulást is sejtetni engednek a következő, kissé misztikus, ihletett sorok, amelyek feltehetően az elképzelt orosz lelket akarták megidézni stílusukkal: „A végtelen leheletét, az örökkévalóság mélységét kell érezni... Csak sejtjük, hogy akaratunk és tudatunk határán kívül valami gigantikus, valami emberfelett való, s az emberiség sorsában döntő csoda születik. Talán egy új megváltás titkos misztériuma ez...” Érezhető, hogy a szerző — aki többek tanúsága szerint a marxizmust is ismerő Tóth László volt — a kereszténység jelképeiben gondolkodik. Ezekben a hónapokban sokan foglaltak ugyanígy állást. A. Biok például, a kortárs orosz költő is bibliai szimbolikában fejezte ki magát a Tizenketten című poémájában: Krisztust és az apostolokat látva a forradalom vezetőiben. A béke szivárványa A Kecskeméti Újság is a békevárás hangulatában rezo- nál a szocialista forradalomra, ahogy megfogalmazza: „Oroszországból robbant ki az első jaj. A magyar lelkekre is ráhömpölygött és őket is meg- reszketteti a nagy világvajúdás.” A haladónak csöppet sem mondható Híradó szerint: „A béke szivárványát festették vér- zivataros égboltozatunkra Lenin és Trockij, az igazi Oroszországnak e két hatalmas erejű vezetője.” A december eleji fegyverszünet alkalmából így ír: „A szikratávíró bűvös hullámain Nagy Oroszországból* Carszkoje-Szelóból útrakelt a Béke és mi — könnyel a szemünkben — köszönjük és megcsókoljuk fehér ruhájának a szélét. A szívünk tele van megrendült örömmel... Űjjászüle- tik a világ és újjászületünk bénne mi.” A szovjet kormánytól tehát most az anyák arcának kisimulását, a feleségek megkönnyebbülését, a gyerekek ellátását, az apák hazakerülését várják egy olyan monarchiában, amely területszerző, „leszámoló”, provokáló politikájával jócskán felelős volt az önpusztító háború kirobbantásáért A dráma utolsó felvonása A Kecskeméti lapok vázolja fel Lenin portréját, és megközelítő hűséggel ismerteti céljait. S ugyanez az újság rátapint a szovjet kormány és a proletariátus érdekközösségére, harmóniájára — mondván: „Lenin és az egyszerű muzsikok tízmilliói nem akarják hallani a világ sorsát mérgező imperialista antant hatalmak háborús doktrínáit”. S megérzi a fiatal szovjet kormány politikájának mélyen emberi tartalmát: „Lenin és társai prokla- mációja úgy harangoz a szívünkben, mint a lelkiismeret.’1 A másik politikai napilap, a Kecskeméti Újság felismeréseiben pedig már egy más jövőbe vetett hit nyilatkozik meg: „Lenin forradalma a kommunizmus gondolatától izzik. Az orosz földreform hatalmas lángolása csap elő a bolsevikok proklamációjából. Még néhány napnyi élet-halál küzdelem és a dráma utolsó felvonása is a múlté lesz. Oroszország rettentő vajúdásából a világ megváltásának kell megszületnie.” A véres dráma az első szocialista forradalom győzelmétől: a legújabb kor időszámításának kezdetétől még több mint öt esztendeig eltart. 1922. december 30-án a külföldi katonai intervenció, s a belső lázadások leverése után valóban megalakul a Szovjetunió. S ez a dátum ismét kezdetet jelöl: államilag szervezetten indulhatott meg az élet küzdelme a kommunista társadalom megalkotásáért egy sok nemzetiségű és sokmilliós nép közösségében. Halász Ferenc
