Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

f. oldal 1967. november 29. szerda Jugoszlávia nemzeti ünnepe Realitások és kétértelműségek Francia lapok de Gaulle sajtóértekezletéről PÁRIZS (MTI) De Gaulle tábor­nok minden eddi­ginél határozottab­ban, félreérthetet­lenül szögezte le véleményét több külpolitikai kérdés­ben, egyes vonat­kozásokban pedig megkeményítette álláspontját — ál­lapítják meg cí­meikben a keddi francia lapok. A Les Echos ve­zércikke hangsú­lyozza : most már senki sem állíthat­ja, hogy nem tud­ja, mit akar a Francia Köztársa­ság elnöke. A Fi­garo vezércikke megállapítja, hogy de Gaulle tábornok sa j tóértekezlete iránt, amely im­már a 16. volt, egy­általán nem csök­kent az érdeklődés. A szónok pedig az előző sajtóértekez­letekhez hasonlóan egyedülálló keveré­két nyújtotta a rea­litásnak és az ál­modozásnak. Yves Moreau, a l’Humanité Reali­tások és kétértel­műségek című cik­kében megállapít­ja: ha az elnök ki­jelentései nem is íoztak új eleme­Megérkezett a kép Ch. de Gaulle el­nök. az Elysee-palotában megtartott sajtó- értekezletéről. megerősítették (Telafoto — MTI Külföldi Képszolgálat) November 29-e kettős ünnepe Jugoszlávia népeinek 1943-ban ezen a napon foglalt állást a Népfelszabadító Antifasiszta Ta­nács a boszniai Jajce faluban — a köztársaság mellett. Kife­jezte elhatározását, hogy a fél- feudális-monarchista Jugoszlá­via helyén gazdaságilag és tár­sadalmilag újjászületett orszá­got kíván. A háború befejezése után, ez a törekvés az új alkot­mányban is megállapítást nyert. 1945. november 29-e óta nem­zeti ünnepként emlékeznek meg a Köztársaság Napjáról. Jugoszlávia ma: szocialista köztársaság. Sikeresen újjáépí­tették az annyi vér öntözte, le­rombolt országot, majd hasonló lendülettel láttak az iparosítás, a sokoldalú fejlesztés, a népjó­lét emelésének feladataihoz. E nagy gazdasági és társadalmi átalakulások nyomán — ame­lyek természetesen sehol és so­ha nem mehetnek végbe meg­rázkódtatások, problémák nél­kül — Jugoszlávia ma megbe­csült tagja a szocialista világ­rendszemek. Megoldást nyertek olyan nehéz tennivalók is, mint a korábban elmaradott ország kulturális felemelése, a soknemzetiségű ország összeko­vácsolása. Elismerés fogadta és fogadja azokat a jugoszláv külpolitikai lépéseket, amelyek­nek célja a béke megszilárdí­tása. Szomszéd országról lévén szó, számunkra — s úgy gondoljuk, jugoszláv barátaink számára is — különösen fontos, hogy igen biztatóan, kedvezően alakulnak kapcsolataink. Nemzeti ünnepükön a leg­jobb kívánságainkat küldjük Ju­goszlávia népének és vezetői­nek. A hétköznapokon pedig folytatjuk közös munkálkodá­sunkat, hogy tovább fejlesszük országaink kapcsolatait saját javunkra, egyben pedig az egész szocialista közösség és a ista külpolitika indítékai mö­gött a különböző társországok monopóliumainak, különösen a francia és az amerikai mono­póliumoknak az ellentéte ját­szik elsőrendű szerepet. Mo­reau, miután méltatta a viet­nami háborúra és a közel-kele­ti konfliktusra vonatkozó ki­jelentéseket, hangsúlyozta, hogy valóban kitűnő az az elv, hogy Európa építése céljából min- denkit tiszteletben kell tartani. De ezt alkalmazni kellene a Német Demokratikus Köztár­saságra is. A Combat és az Aurore el­lenségesen kommentálja de Gaulle tábornok kijelentéseit. Magasszintfi szovjet—jemeni megbeszélések Kedden a Kremlben Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök fogadta a Jemeni Arab Köztár- i saság kormányküldöttségét, | amely Mekki külügyminiszter vezetésével tartózkodik Moszk­vában. A szovjet—jemeni kap­csolatok további fejlesztése kér­déseiről folytatott megbeszélé­sen részt vett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. Nikolaj Podgomij,. a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke fogadta Mekki jemeni külügyminisztert. A be­szélgetésen jelen volt Georgad­ze, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének titkára és Gromiko külügyminiszter. McNamara távozik? Hivatalosan meg nem erősí­tett, de teljesen megbízható hí­rek szerint Johnson elnök Ro­bert McNamara jelenlegi had­ügyminisztert az úgynevezett Világbank elnökéül javasolta. Amennyiben a hírek igaznak bizonyulnak, McNamara a jövő év elején hagyná el a Penta­gont. A Fehér Ház szóvivője hétfőn este nem cáfolta meg az értesüléseket, s kijelentette, nem kommentálja a híresztelé­seket. A hadügyminiszter távo­zásáról már korábban is voltak hasonló hírek, akkor azonban Johnson elnök megbízottai erő­sen cáfolták a sajtó értesülé­seit. McNamara utódának szemé­lyéről máris számos találgatás van forgalomban. Az egyik esé­lyes jelenlegi első helyettese, Paul Nitze, de sokak szerint valószínű, hogy Johnson Cyrus Vance volt külügyminiszter-he­lyettes mellett dönt. Esélyes je­löltnek tartják John Conally jelenlegi texasi kormányzót is, aki a Kennedy-kormányban tengerészetügyi miniszter volt. világ békejenek javara. Magyar államférfiak üdvöslő távirata a jugoszláv vezetőkhöz Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke üdvözlő táviratot inté­zett Joszip Broz Tito elvtárshoz, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnökéhez, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége elnökéhez és Mika Spiljak elvtárshoz, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökéhez. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar nép nevében őszinte jókívánságainkat küldjük önöknek és önök útján a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizott­ságának, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kormá­nyának és baráti népeinek. A magyar nép örül Jugoszlávia sikereinek és kívánja, hogy népei — pártjuk és kormányuk vezetésével — újabb sikereket érjenek el hazájuk szocialista építésében és a békéért folyó harcban — hangoztatja a többi között a távirat. * Péter János külügyminiszter Jugoszlávia nemzeti ünnepe alkalmából üdvözölte Marko Nikezics külügyminisztert, távira­tot küldött a Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, a Nőtanács és a Partizán Szövetség. (MTI) Enyhülés vagy feszültség továbbra is? Ilyen ez a háború... Ellentmondásos jelentések a ciprusi válságról A ciprusi kormány közlése szerint kedden Ciprus északi partjaitól mintegy 24 kilomé­terrel nyolc, meg nem állapí­tott nemzetiségű hadihajót ész­leltek. Az UPI ankarai tudósítója jól értesült török forrásokra hivatkozva kedden délben azt jelentette, hogy Törökország visszautasította a Ciprussal kapcsolatos görög ellen javasla­tokat. Manlio Brosío, a NATO fő­titkára és Rolz-Bennett, az ENSZ ciprusi közvetítője kedd délután Athénba érkezett A ciprusi válság legújabb fej­leményeiről szóló jelentésekből egyrészt az olvasható ki, hogy a feszültség enyhülőben van, viszont vannak olyan hírek is, amelyek éppen ennek az ellen­kezőjére engednek következ­tetni. Ankarában a hajnali órák­ban ért véget a török kormány több mint 12 órai tanácskozása. Ezt követően egy kormányszó­vivő kijelentette, hogy meg­vizsgálták a görögök legutóbbi indítványait. „A török kormány nézete semmit sem változott — mondotta —, most rendkívül kritikus a helyzet.” Más jelentések viszont arról szólnak, hogy a török és a gö­rög álláspont közeledett egy­máshoz. A Reuter úgy tudja, hogy Görögország belement a török követelések teljesítésébe, s vi­szonzásul csak azt kéri, hogy Törökország nyilatkozatban vállaljon kötelezettséget a fegyveres erőszak elkerülésére. CIPRUS Az 1959. február 19-i görög—török— brit egyezmény ér­telmében Ciprus független köztársa­ság, amelynek tö­rök alelnökét és nemzetgyűlését 5 évre választja a la­kosság. A görög el­nök egy 1965-ben megjelent rendelet értelmében 6 évig marad hivatalában. Az 50 tagú nemzet- gyűlésben 35:15 arányban oszlanak meg a mandátu­mok a görögök és a törökök között. A minisztereket (7 gö­rög, 3 török) az el­nök és az alelnök közösen nevezi ki. Az állami funkciók 70 százaléka a gö­rögök. 30 százaléka a törökök kezében van. Nagy-Britannia az 1959-ben kötött szerződés értelmé­ben számos katonai támaszpontot tart­hat fenn a szigeten (legjelentősebbek Akrotiri és Dhelke- lia) és katonai cé­lokra felhasználhat­ja az odavezető uta­kat. Ugyancsak en­nek a szerződésnek értelmében Gö­rögország és Török­ország kisebb kato­nai egységeket ál- lomásoztathat a szi­geten. A hatónknál tíz- szerte kisebb szige­ten (9251 négyzetki­lométer) a lakosság 78 százaléka görög, 18 százaléka török, 4 százaléka egyéb nemzetiségű (3600 örmény, 21000 an­gol és 2700 szíriai arab). Az 1966-os adatok szerint 603 000 lakos él a szigeten. Hasonló jelzés érkezett New Yorkból is. Görögország ENSZ- delegátusa bejelentette, hogy kormánya „igen pozitívan” vá­laszolt U Thant ENSZ-főtitkár múlt pénteki felhívására (a külföldi csapatok visszavonásá­ról). Ciprusi források szerint Makariosz érsek szintén elfo­gadta U Thant felhívását. 2. Éjjel a dzsungelben A kétnapos trópusi esőtől felázott talajon ide-oda csúsz­kálunk. Szinte gőzölög a föld. Nyomasztó és fojtogató a pára­dús levegő. Zöld ágakkal álcá­zott gépkocsink leoltott lámpá­val halad az egyik legtöbbet bombázott tartomány, Than Hoa felé. Mellettünk gyalogosok, ke­rékpárosok, talicskások marad­nak el. Sofőrünk nem minden­napi ügyességgel kerüli a bom­báktól fölszaggatott úton a ki- világítatlan járműveket. — Itt pihenőt tartunk. Nap­pal lebombázták az ideiglenes hidat — mondják kísérőim. Kiszállunk az autóból, a meg­áradt folyóhoz gyalogolunk: if­júsági rohambrigádok tagjai — fáklyákkal világítva — építik a hidat. Leülünk egy kőtörme­lékre. — Az amerikaiak mindennap jelentik; lebombázták a hida­lta! Éjjel mégis megy a közle­kedés. Az élelmiszer, a hadi­anyag eljut rendeltetési helyére — mondják kísérőim. Szabad jelzést kapunk, tovább indulunk. A 130 kilométeres utat tíz óra alatt tettük meg, közben tizenegy folyón keltünk át. Eszembe villan az amerikai U. S. News and World Report című magazin, amely egyik cik­kében így kesereg: tönkrebom­bázzuk útjaikat, hídjaikat, lö­vünk minden mozgó célpontra, és mégis azt és oda szállítanak, amit akarnak... Sok mindent be lehet táp­lálni a Pentagon számítógépei­be. De a leleményességet, szí-, vósságot, a szavakban nehezen kifejezhető bátorságot a mate­matikai műszerek nem jelzik és így azokat nem lehet bekal­kulálni a gondosan előkészített haditervekbe sem. — Ez volt a tartomány szék­helye — mondja kísérőm, Dúc Thang. A múlt idő használata való­ban helyénvaló. Hiszen a vá­rosban alig lehet találni ép há­zat. Thak Hoan-ra és a kör­nyékre fél év alatt, több mint nyolcezer bombát dobtak az amerikaiak. Nehéz, égett szag üli meg a levegőt. Terepjárónk kísérteties zajjal dübörög végig a kihalt városon. Az emberek tízezrei biztonságosabb helyre költöztek. A dzsungelben, egy szállodá­nak keresztelt bambusz viskó­ban fogadnak bennünket ven­déglátóink. Talán másfél órát aludtunk, amikor megszólalt a kolomp: arra figyelmeztetett bennünket, közelednek az ame­rikai gépek. Az óvóhelyre ro­hantunk, és némi megszakítás­sal az egész napot ott töltöttük. Szürkület előtt De Chanh-al találkozunk, a közeli erőmű igazgató-helyettesével. Magyar tervek, gépek, berendezések se­gítségével indult meg az áram- termelés a hatvanas évek ele­jén. A háromemeletes vasbeton épület romokban hevert, ketté­szakított vasgerendák merednek az égre. Körös-körül bombatöl­csérek. Mondom tolmácsomnak, ez az erőmű nem dolgozhat. Keresztül bújtunk a romhalma­zon, le a föld alá. És ott a romok alatt zakatoltak a turbinák. Fényt, világosságot adtak a kör­nyék lakóinak. Amikor Lang Son tartomány­ban Vu-La községben közölték,

Next

/
Oldalképek
Tartalom