Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-01 / 258. szám

1961. november 1. szerd. 3. oldal Á gyógyszeres és transzfúziós ártalmakról tanácskoznak a VII. Bács-Kiskun megyei orvosnapokon Bizalom és meggyőződés Talaj tömörítés — impulzusgenerátorral Japán fizikusoknak sikerült villamos kisülések segítségével frissen feltöltött talajt néhány perc alatt több decimétemyire lesüllyeszteni és ennek megfele­lően tömöríteni. Berendezésük Diesel-motoros impulzusgenerá- torból áll, továbbá pálcaalakú elektródból, amelyet a szükséges mélységig a talajba szúrnak. A másik elektródot, a 30 méter hosszúságú alumíniumbevonatú nylonzsinort, spirális alakban a pálcaelektród körül a talajfel­színre fektetik. Nagy érdeklődést keltett a munkaügyi miniszter nemrég megjelent rendelete, amely a Munka Törvénykönyvéhez kap­csolódva kimondja, hogy 1968. január 1-től minden munkavi­szonyban eltöltött időt egybe kell számítani, függetlenül at­tól, hogy egyes munkaviszonyok miért szűntek meg, s hogy kö­zöttük. mennyi az időkiesés. A Munkaügyi Minisztériumban és a SZOT-nál sokan érdeklődtek, hogy az intézkedés milyen ese­tekre vonatkozik. Volt, aki a rendelkezést félreértve arra kö­vetkeztetett, hogy a nyugdíj jog­szabályok is megváltoztak. Az említett rendelet azonban kizárólag munkajogi kérdése­ket érint. Vagyis megszűnik a folyamatos munkaviszonyra vo­natkozó eddigi bonyolult szabá­lyozás és az a dolgozóknak a munkában eltöltött idő alapján járó pótszabadság, a jubileumi jutalom, továbbá a munkavi­szony mértékével összefüggő más juttatások megállapításá­nál a korábbihoz képest ked­vezőbb helyzetet jelent (fegyel­mi elbocsátás, jogszabálynak nem megfelelő kilépés esetében azonban három évig nem lehet figyelembe venni az elbocsátás előtti időt.) Üj kedvezmény, hogy a munkaviszonyban töl­tött időbe be kell számítani a mezőgazdasági tsz-tagként a nyugdíj szempontjából is elis­mert éveket, továbbá a kisipari termelőszövetkezeti tagsági vi­szony időtartamát, kivéve a be­dolgozóként eltöltött időt. Minden a kedvezmény mun­kajogi vonatkozású, a nyugdíj- rendeleteket nem érinti, a nyug­díj alapjául szolgáló munkavi­szonyt tehát továbbra is az ed­digi szabályok szerint kell ki­számítani, vagyis öt évnél na­Sorsának állandó javításán a tanács is szüntelenül munkál­kodik. Erről, a számos össze­tevőből álló feladat megoldásá­nak küzdelméről viszont egyet­len szó sem esett a forgató- könyvben, egyetlen kép sem ta­núskodott volna a filmen, lim* 1 Jól emlékszünk, akkor- tájt „divat” volt a valóság efféle egyoldalú ábrá­zolása. Egy-két rádió- és tele­vízió-előadásban — megyénk­ből is — a „mélyben” való ku­tatás elhanyagolásával, csupán a felszíni jelenségek megmutatá­sával a rádóhallgatók, illetve a tv-néző'k, egyszóval az ország közvéleménye hamis képet kaptak mindarról, ami társa­dalmi életünk perifériáin tör­tént, végbement, s ha nehézsé­gekkel is, de állandó fejlődés­ben van. Vincze Ferenc minderre fel­hívta a fővárosi rendező fi­gyelmét, de az nem tágított szándékától, egyetlen pozitívu­mot sem volt hajlandó megfil­mesíteni. A tanácselnök nem tilthatta meg neki a forgatást, megvitatás végett az illetékes országos szervek elé vitte hát az ügyet. Neki adtak igazat, a Az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete Bács-Kiskun megyei Tudományos Bizottsága november 3-án, 4-én, pénteken, szombaton rendezi meg Kecs-' keméten az SZMT székházában a VII. Bács-Kiskun megyei or­vosnapokat. November 3-án, a délelőtt 10 órakor kezdődő ülé­sen elnöki megnyitót dr. Aczél György egészségügyi miniszté­riumi főosztályvezető mond. gyobb megszakítás esetén a megszakítás előtti munkavi­szonyt továbbra sem lehet be­számítani. (MTI) rendező nem tudta megvédeni álláspontját, bár — s ez már az ő privát dolga — elállt a téma megfelelő feldolgozásától is; magyarán attól; hogy a szocia­lista realizmus követelményei szerint örökítse meg filmszala­gon a halasi tanyák életét... Mindössze háromnegyed órán át beszélgetünk, s még több olyan ügyet említ a tanácsel­nök, amelyek ugyan a hatás­körébe tartoznak, a laikusok azonban nem gondolnák, hogy igazságos döntés végett ezek­ben is neki kellett érvelnie ha­dakoznia. I r-cair I eSy példát. A halasi LraA1LJ kórház bővítésére a szükséges költségfedezet hiányá­ban később kerülhet sor, ezért számos betegnek nem jut benne ágy. Ésszerű a megoldás: a nem sokkal több mint félszáz tü­dőbeteget Kalocsán kell gyógy­kezelni, ahol a tbc-gondozó kor­szerűbb is, mint a halasi, s rá­adásul nem is használják ki teljesen. A betegek hozzátartozói azon­ban — a nagyobb távolság mi­att — ellenezték az ötlet meg­valósítását, s a tanácsi döntés megváltoztatása végett felkeres^ Az orvosnapok alkalmával el­hangzó 44 referátum, korrefe­rátum és az előadás fő témája a gyógyszeres és transzfúziós ár­talmak legkülönbözőbb kérdése­it öleli fel. Referátum hangzik él — többek között —, a gyógy­szerártalmak pathológiájárói, a vérátömlesztés veszélyeiről, az általános orvosi gyakorlatban előforduló gyógyszerártalmakról. A résztvevők röntgen- és fény­képfelvételeket láthatnak a Csehszlovákiában élő selicei „csontkovács” működéséről. A második napon — többek között —, a tüdő- és bőrgyó­gyászatban előforduló gyógysze­res ártalmakról, a dohányzás­nak a terhességre és a szülés­re gyakorolt hatásáról, a gyer­mekeknél előforduló gyógyszer­mérgezésekről tanácskoznak a megye orvosai. télc Vincze Ferencet. Két órán át vitatkozott velük, ám végül- is győztek az érvei. Megmagya­rázta, hogy Kalocsán még távo­labbi helyekről származó bete­geket is gyógyítanak, főként pe­dig, s ez volt a döntő érve: a felszabaduló ágyak a több hóna­pon át gyógykezelt mintegy száz tbc-s helyett évente 1500 könnyebb — átlag 12 fekvő — beteg kórházi ápolását teszik lehetővé. Beszélgetésünk végén megem­lítem neki, hogy előző este a presszóban hallottam az egyik sportköri vezetőtől: a nagy­múltú, több országos hírű spor­tolót nevelt ökölvívó szakosz­tály feloszlott, mert a föld­művesszövetkezet megvonta tőle támogatását. Legnagyobb meg­hökkenésemre — már ezt is tudja. Sőt, határidős naplójá­ban néhány nappal előbb már fel is jegyezte, hogy mikor, ki­vel tárgyal a szakosztály meg­mentése ügyében. I NINCS I t,z őrá, amikor L_—.------L elbúcsúzom tőle. Az M unkahelyi eszmecserék, szakmai konferenciák, baráti beszélgetések százezrei bizo­nyítják, hogy gazdaságirányítá­si rendszerünk korszerűsítése, reformja egész társadalmunk ügye lett: milliók gondja. A pártszervezetek, a gazdasági ve­zetők, a propagandisták s a tár­sadalmi szervek vezetőinek tá­jékoztatása mellett immár a legkisebb munkahelyen is fo­lyik a dolgozó emberek tájé­koztatása, a munkájukat, kere­setüket, körülményeiket érintő részletek átfogó megbeszélése, megvitatása. Százezrek vettek részt a nyáron szervezett párt­napokon, csoportos beszélgeté­seken, brigádgyűléseken. Fi­gyelmet érdemel, hogy számos pártszervezetben munkahelyen­ként, társadalmi rétegenként, s az emberek érdeklődési köré­nek megfelelően dolgozták fel a reformmal összefüggő leg­fontosabb helyi kérdéseket. Ki­tűnően beváltak, megannyi fenntartást és bizonytalanságot tisztáztak a népművelőkkel, pedagógusokkal, egészségügyi dolgozókkal folytatott beszélge­tések. Mindenütt jó hatást vál­tott ki az emberekben, kedvező irányban befolyásolta a tömeg­hangulatot, hogy számos esz­mecserének, vitának a közvet­len munkahelyi vezetők voltak az előadói, vitavezetői. A reformot övező nagy tár­sadalmi érdeklődés felhívja azonban a figyelmet a töme­gekkel folytatott eszmecsere, a közvéleményformálás és tájé­koztatás néhány fogyatékossá­gára is. A pártszervezet ek he­lyesen figyeltek fel arra, hogy egyes gazdasági vezetők tevé­kenységében még mindig sok a tétovaság, az utasításvárás, az egészségtelen óvatoskodás. Olyan kérdések esetében is megmutatkozik ez, amikor a világos vállalati koncepció ki­alakítása és annak a dolgozók­kal való megvitatása csak elő­segítheti és meggyorsíthatja a hatékony cselekvést. A másik negatívuma a reformmal ösz- szefüggő politikai tömegmun­kának az, hogy helyenként túl­zottan általánosságokban mo­zog a tájékoztatás. Előfordul az is, hogy egyes gazdasági veze­tők — informáltságukat tekint­ve — nem tartanák lépést az elhatározott központi intézke­désekkel, s ebből következően elégtelen munkatársaik és a dolgozók tájékoztatása. Jogosan teszik szóvá a pártszervezetek, hogy nem mindig elég átgon­dolt, s nem mindig elég alapos a különböző gazdasági intézke­dések politkai hatásának és kö­vetkezményeinek felmérése és elemzése. A negatív jelenségek között utalni kell arra is, hogy a sokrétű véleménycserék mel­lett is maradtak olyan társa­dalmi rétegek, ahova még nem jutottunk el a reform emberi kihatásainak konkrét és vilá­gos megmagyarázásával. Külö­nösen figyelmet érdemelnek itt olyan rétegek, mint a kereske­delmi dolgozók, háziasszonyok, művészek, bejáró dolgozók. Mindezek mellett a munkások és a szövetkezeti dolgozókalap­vető tömegei őszintén bíznak a reformban, több szervezettsé­get, tempósabb és hatékonyabb munkát várnak tőle. Pártszer­vezeteinkben általános az a vé­lemény, hogy ez a bizalom a dolgozó emberek még figyel­mesebb meghallgatásával, a vállalati döntésekbe való bevo­násával — rövid úton alkotó aktivitássá és szilárd meggyő­ződéssé változtatható. Lényegé­ben ez a feladat áll ma a párt- szervezetek tömegpolitikai munkájának középpontjában. A tömegpolitikai mun­ka tartalmi kérdéseinek sorá­ban a legelső helyen áll a he­lyi, vállalati munkával konkré­tan összefüggő Intézkedések politikai kihatásainak elemzése lentkezik, hogy minden egyes munkahelyen ismerjék, értsék a dolgozók az adott* terület te­vékenységét, jövőjét érintő szervezeti, gyártmányfejleszté­si, bérezési, munkaszervezési intézkedéseket. Tudják, értsék az emberek, hogy mi történik körülöttük. Ez pedig csak úgy biztosítható, ha magas fokon megvalósul a gazdálkodási, ter­melési folyamatok kihatásainak igényes politikai elemzése. Mindez alaposabb tájéko­zottságot, és rátermettséget kö­vetel a gazdasági vezetőktől — és a gazdasági, politikai és er­kölcsi célok együttes érvénye­sítését Nincs „csak” gazdasági intézkedés — ilyen, vagy olyan összefüggésben valamennyi döntés kihat az emberekre. Ez pedig már politika! Mindebből következik, hogy a pártszerve­zeteknek, a kommunistáknak a dolgozó emberek mellett ma­gas fokú politikai szervező munkát kell végezni a közgaz­dasági vezetők körében is. Olyan munkahelyi légkört és közhangulatot kell kialakíta- taniok, amelyben minden veze­tőnek munkaköri kötelessége intézkedései politikai kihatá­sainak, következményeinek elemzése. Általános tapasztalat, hogy elsősorban a bérviszo­nyokkal, a vállalati juttatások­kal, az áruellátással, a fog­lalkoztatással, a kollektív szer­ződésekkel, a jövő évi tervek­kel, s a termelőszövetkezeti törvénnyel összefüggő kérdések foglalkoztatják az embereket. A véleménycserék, beszélgeté­sek középpontjában ezek konk­rét tisztázását kell állítani. Az őszinte eszmecserék lehetőséget adnak a kölcsönös tájékozta­tásra. a jó közhangulat megte­remtésére. E kérdések konkrét tisztázására azonban senki se várjon receptet. Az emberek többnyire nem azt kérdezik, hogy „általában” miként ala­kulnak a dolgok, hanem azt, hogy az 6 falujukban, az ő üze­mükben mi és hogyan lesz hol­nap. Ezt pedig csak a helyi ve­zetők tudják megmondani. A dolgozó emberek egyre növekvő érdeklődése, a meg­beszélésre váró kérdések soka­sága megköveteli a tömegpoli­tikai munka, a tömegtájékoz­tatás eszközeinek és formáinak korszerűsítését, fejlesztését is. Az élet minden területén nö­vekszik a gyors tájékoztatás, a hatékony informálás iránti igény. S itt minden eddiginél nagyobb szerepet tölthetnek be a párt- és szakszervezeti bizal­miak, a szocialista brigádveze­tők, csoportvezetők. Jól teszik a pártszervezetek, ha minél ha­marabb rendszeressé teszik e — közvetlenül a dolgozók között élő, velük minden órá­ban érintkező — vezetők szín­vonalas, alapos tájékoztatását. Csak a vállalat munka javát szolgálja, ha az igazgató, a fő­mérnök, vagy a főkönyvelő le­ül a dolgozók bizalmi emberei­vel, s tájékoztatja őket az egyes aktuális intézkedésekről, kikéri javaslatukat, vélemé­nyüket. Ezzel a módszerrel ténylegesen megoldható lesz a dolgozók gyors és pontos tá­jékoztatása, a tájékozatlanság szülte különböző kombinációk felszámolása. A nagyobb töme­geket érintő gyűlések, pártna­pok mellett jól beváltak a 20— 30 dolgozó részére szervezett csoportos beszélgetések, ahol kötetlen eszmecsere alakulhat ki, s az összes „nehéz” kérdé­sek megvitatásra kerülhetnek. Az élet naponta új és új kérdéseket vet fel. Nem lehet megállni, nem lehet lemaradni. Az átfogó és konkrét tájékoz­tatás, a dolgozókkal való őszinte eszmecsere, a reform alapelveinek helyes és átgon­dolt érvényesítése a legfőbb eszköze annak, hogy a megér­tés és bizalom minden jó szán­dékú állampolgárban meggyő­ződéssé és aktivitássá váljék. Á. U előszobában már három útfenn­tartó szakember várakozik rá, hogy tárgyalhasson vele. s magyarázása. Alapvető poli­Tarján István I tikai, termelési igényként jer. Mikor lehet egybeszámítani a megszakított munkaviszonyt? Három a kislány . .. Játékosan, vidáman dolgozik a három kislány, pedig már közeledik a műszak vége, s hosszú órákon át viliázni, taposni a szolőzúzalékot korántsem könnyű munka. — Csak tíz napra szerződtünk, s nagyon igyekszünk, mert sokat akarunk keresni — magyarázza Győrffi Erzsi. Barátnői­vel, Rádu Máriával és Szabó Hildegárddal együtt a jánoshalmi gimnázium tanulója. A szüret idejére kapott szünidőt használ­ják ki a lányok egy kis pénzkeresésre. Hat forint órabért űzet nekik az állami pincegazdaság, valószínűleg összejön tehát a ré­gen áhított bőrkesztyű, csizma és fényképalbum ára. (Tóth Sándor felvétele.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom