Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-19 / 274. szám
1961. november 19, vasárnap 5. oldal Középiskolai tanulmányi versenyek az 1967—1968-as tanévben A hősök örökké élnek A lányok Maria Rcischmannal. Balról jobbra Engelsdörfer Marianna, Fehér Mária, Akucs Éva és Fehérvári Éva. A művelődésügyi miniszter — az érdekelt szaktárcákkal és a KISZ Központi Bizottságával egyetértésben — meghirdette az 1967—1968. tanévi középiskolai tanulmányi versenyt és az Arany Dániel matematikai versenyt. Az országos verseny első (iskolai) fordulóját 1968 februárjában rendezik. Havonta egy előadás szerepel a kecskeméti járási agrártudományi szabadegyetemnek a TIT által szervezett, ez év novemberétől a jövő év májusáig terjedő programjában. A neves szakemberek által tartandó előadásokra hétfőn délelőttönként kerül sor Kecskeméten, a Hazafias Népfront Rákóczi úti nagytermében. Az első előadást A második (megyei) forduló dolgozatainak megírására április 17-e és 20-a között kerül sor. Az Arany Dániel matematikai verseny első (iskolai) fordulójának időpontja február 29-e, a második (megyei) fordulót május 3-án tartják. (MTI) holnap dr. Sípos Gábor egyetemi tanár tartja a talajerőgazdálkodásról. A következő előadások a korszerű szőlőműveléssel, a\ növónyvédőszerekkel és a növényvédelemmel, a gyümölcstermesztéssel, -feldolgozással, -tárolással és -értékesítéssel, a homoki takarmánygazdálkodással és az üzemszervezéssel foglalkoznak. A lányoknak néhány pillanat elegendő ahhoz, hogy emléke zetükben teljes elevenséggé', felidézzék a találkozás minden apró mozzanatát. Egyikőjük sem mondja ki, hogy feledhetetlen volt az összejövetel, a hős özvegyével való beszélgetés, de szavaikból, a szemükben fel-fellobbanó meleg füzekből érezni lehet, hogy sokáig kedves epizódként fogják őrizni az október 24-i barátsági est mozzanatait. Akkor mindössze néhány soros tudósítást írtunk arról, hogy Kecskemétre is ellátogatott Maria Reischmann, a Német Szocialista Munkáspárt régi harcosa, a munkásmozgalom egyik veteránja, a magyar fiatalok körében jól ismert ifjú kommunista, Kilián György özvegye. Társaságában több kedves vendég is eljött hozzánk a Német Demokratikus Köztársaságból, akik szintén ott voltak az ünnepi összejövetelen. Most azonban maradjunk az ő társaságában, beszélgessünk róla az Óvónőképző Intézet négy hallgatójával: Fehérvári Évával, Akucs Évával, Fehér Máriával és Engelsdörfer Mariannái, akiket a kedves Maria néni szeretettel magához ölelt, mint saját lányait. könnyek. Mi tudtuk, hogy a boldogság könnyei ezek, s annak a tudatából fakadtak, hogy harcuk, küzdelmes életük nem volt hiába. És bármilyen fájó is az emlékezés, mégis vigasztaló az, hogy férje nem hiába halt meg 36 éves korában ... i4 kirakatok Kecskeméti gazdászok szabadegyeteme 09konyára sokan emlékez- ” nek még a Cherbourg! esernyők című film-musicai bevezető képsorára: mintha emeleti ablakból nézné az ember a nedvesen fénylő utcát, s alatta tarka lepkeként forognak, suhannak el a zene ütemére a színes esernyők. Október végén, egy borús délutánon ezt a kedves filmjelenetet idézte fel bennem a kecskeméti áruház kirakata. Néhány esernyőt függesztett, állított be az üveg mögé a rendező, de úgy, hogy a színes foltok szinte ■táncra kelték. “7" pmbitás Lajosnak, az ’ áruház főrendezőjének is elmondtam ezt a minap. Nyilván jólesett neki a dicséret, hiszen az emyős kirakat egyik legjobb tanítványának, az ifjabb Trombitásnak a műve volt. — Jó, ha a kirakat élményt nyújt, de igazán akkor jó, ha — hivatásának megfelelően — propagálja az árut. vevőt „csinál” a nézelődőbői. Első hallásra kételkedtem á túlságosan is prózaian hangzó nyilatkozat őszinteségében, de beszélgetésünk során meggyőződtem róla, hogy a főrendezőnek valóban ez az elve. Az áruház dekorációs részlege — négy kirakatrendező és két grafikus — tehetségét, elképzeléseit mindig alárendeli a bolt gazdasági érdekének. Az üveg mögé az kerül, amit el kell adni. Akkor is. ha néhány jobban „dekoráló” ruhadarab Is van a polcokon. Egy példa: 'in .i. '-, a,jós öltözteti m egyik kirakattündért. olcsó női pulóverekből bőséges készlettel rendelkezett az üzlet, de a kötöttáru osztály vezetőjének jelzése szerint, nem nagyon volt kelendő ez a cikk. A propagandisták haladéktalanul közbeléptek: ügyes elrendezésben a járókelők elé tárták az egész választékot. Az eredmény nem is maradt el. • ^összeegyeztethető vajon ez^ zel a praktikus szemlélettel, hogy az áruház kirakatait művészinek nevezik a kecskemétiek. s a sok értékes díj szerint hasonlóan vélekedtek az országos versenyek zsűrijei is? Igen. Sőt talán nem túlzók, ha azt állítom: éppen azért szépek az áruház kirakatai, mert sohasem akarnak versenyre kelni a képzőművészeti alkotásokkal, nem tetszelegnek más szerepkörben, mint amire hivatottak. Ismét hadd idézzek egy közeli példát: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából számos bolt kirakatában minden volt, a Téli Palota ostromát bemutató képtől a Venus-rákétáig csak éppen áru nem. Trombitás Lajos kirakataiból is az ünnep hangulata áradt, de a tablókat, feliratokat sikerült harmonikus egészbe olvasztania a szép árukollekcióval. t/t 'sti illetőségére büszke ^ ismerősöm nemrégiben így csodálkozott az áruház kivilágított ablaka előtt: — Akár a Váci utcában is tündökölhetne ez a kirakat. A dicséret mögött kimondatlanul is ott érződött a kérdés: vajon hogy érik el ezek az emberek itt vidéken a fővárosi színvonalat? Hogyan is? A dekorációs részleg irodájában körülnézve, mór részben választ is adhatunk a kérdésre: A polcok roskadoznak a legjobb magyar és külföldi szaklapoktól, prospektusoktól. De ez még önmagában kevés lenne. A részlegvezető elmondta, hogy rendszeresen látogatják az országos képzőművészeti kiállításokat. árubemutatókat. * fest^kes tubusoktól, ki- rakati báboktól, ecsetekül, kartonoktól nyüzsgő deko- ’.ciós szobában már a karácso- ’vi kirakatok, s a soron követező árubemutatók tervein dol- zik a kis kollektíva. A papírvetett skiccek arról árulkod- k. hogy sok újdonsággal tagoznak ma;d a kecskemétiek az üvegek mögött az ünnepek idején. Szabó Lajos grafikus vásznán új tervek születnek. Az esti beszélgetések, viták során egyre többször elhangzik a kis szobában ez a kérdés is: hogyan állunk helyt az új gaz- dazdasági mechanizmus viszonyai között, hogyan tökéletesíthetjük tovább a propaganda- munkát? ötletekben nincs hiány. Az egyiket így vázolta Trombitás Lajos: — Nemcsak a szemére, hanem a fülére is hatni akarunk a vevőnek. Köztudott, hogy a színeket, formákat milyen jól kiegészítheti a zene, s a legékesebb betűkkel írt szövegnél is meggyőzőbben érvelhet egy magnószalagra rögzített kellemes hang. * Ajronzkoszorús szocialista ” brigád a kecskeméti áruház propagandarészlege. Sok mindent elmondtam már arról, hogy mivel érdemelték ki ezt a megbecsülést. Talán közhelynek hangzik, mégis meg kell említenem a legfontosabbat is: rajongásig szeretik azt, amit csinálnak és becsülik, segítik egymást. Nehéz lenne számokkal bizonyítani, hogy milyen sokat segítettek az évi 150 millió forint áruforgalom elérésében. Mérhetetlen az is, hogy mit jelent munkájuk a vonzó városkép kialakításában, az ízlésformálásban. De. hogy sok kecskeméti esti sétájának a végállomása már évek óta az áruház kirakatsora, az bizonyos. Békés Dezső Keveset beszélt magáról... — A neves vendég látogatásának híre pillanatok alatt szétfutott az intézetben — mondja Fehérvári Éva KISZ-titkár. — Akkor már úgy volt, hogy október 25-én tartjuk az ünnepi KISZ-gyűlést, amelyen a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról emlékezünk meg. Az időpontot azonban előre hoztuk és egybekötöttük a barátsági esttel. Nagyon szép volt és mindenki jól érezte magát abban a közvetlen hangulatú társaságban, amelyet az internacionalizmus eszméje, az oly fiatalon hősi halált halt Kilián György emléke, az iránta érzett tisztelet fűtött át. — Maria néni keveset beszélt magáról. Amikor Éva átadta neki az intézet KlSZ-szer- vezete nevében a virágcsokrot, könnyek szöktek a szemébe és nagy meghatottsággal férjéről, a KIMSZ egykori országos titkáráról, az emigrációs évekről mondott néhány szót — folytatja Fehér Mária, majd egymás után idézik fel a találkozás mozzanatait. Elmondják a lányok, hogy Maria Reischmann asszony az ünnepség utáni beszélgetés során nem egyszer említette, hogy közöttük, mintha ő is megfiatalodott volna, s eszébe jutnak fiatalkori évei, amelyeket a Szovjetunióban töltött. Moszkvában ismerkedett meg későbbi férjével, Kilián Györggyel, a lakatossal, ak: akkor már több nvel- vet beszélt és nagy felkészültségű marxistaként ismerték. A boldogság könnyei A klubszobában körülüljük az alacsony, modern asztalt. Az emeletről a jó hírű kórus éneklése hallik ide pianóban, időnként valaki sietve fut végig az ajtó előtti folyosón. Véget ért a nap az intézetben, s most a vacsora előtti szabad foglalkozás percei telnek. A beszélgetésbe a miniszoknyás, fiús fri- zurás Engelsdörfer Mariann kapcsolódik. — Az ünnepség „hivatalos”- része után körülvettük Maria nénit és összeszedve német nyelvtudásunkat, társalogtunk vele. Nagyon szerény asszony, magáról valóban keveset szólt. Inkább a mozgalomban töltött fiatalkori éveiről emlékezett meg. „Második hazámnak tekintem a Szovjetuniót” — mondta, s újra fiatalon meghalt férje jutott eszébe. Szeméből minduntalan kicsordultak a Az eszme, amelyért — oly sokadmagukkal — Maria Reischmann és Kilián György is éveket töltöttek illegalitásban, vállalták az üldöztetést, többször börtönbe kerültek — már győzedelmeskedett a világ számos országában. Ez a ki nem mondott gondolat' csalta az özvegy szemébe a meghatottság könnyeit, de bizonyára közé vegyültek a bánat könnycseppjei is, hiszen férje ezt a világot átfogó zászlóbontást már nem érhette meg: 1943-ban, a Vörös Hadsereg ejtőernyőseként hősi halált halt... Méltóan a nagy elődökhöz Ahogy az ilyen beszélgetések során lenni szokott, sok minden szóba került a barátsági esten, Maria Reischman- non, a vele történt találkozáson, az emlékeken kívül. Leginkább Fehérvári Éva KISZ- titkár beszél, de időnként a többiek is belelendültek. Akucs Éva, aki eddig a róluk készült fényképet nézegette, és figyelt a többeikre, átvette a szót. — Természetesen nagyon nagy különbség van az akkori és a mostani fiatalok élete, lehetőségei között. Tudjuk, hogy sókat köszönhetünk azoknak, akik életüket áldozták, hogy mi ilyen intézetben, nyugodtan tanulhassunk, s majd dolgozzunk. Lehet, hogy frázisok ezek, de mégis szép ez az igazság ... Rövid életű vita kerekedik a frázis és az igazság viszonyáról, aztán példákat sorolnak a lányok. Nem is győzöm jegyezni a rendezvények számát, a szakköri foglalkozásokat, társadalmi munkát, KlSZ-tevé- kenységet. irodalmi színpadot, kórusfesztivált stb. Mindez a tanulás mellett, de nem annak rovására. A körülményeik valóban mások — jut eszembe Akucs Éva érvelése —, s mások a követelmények is. Ezek a lányok igyekeznek méltó utódoknak bizonyulni, s az igényt nem a mostani találkozás ébresztett bennük, hiszen korábban is sokat tanultak, olvastak az ifjú kommunistákról, a KIMSZ-ről, Kilián Györgyről, Kulich Gyuláról. Braun Éváról. De a Maria nénivel történt besz'í' g^tés megerősítette bennük ezt a szándékot Az emeleten elhallgatott, a kórus — vége a próbának. Közeledik a vacsora idő és még tanulni is kell holnapra, a holnapokra.,! ........ £. S.
