Petőfi Népe, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-19 / 274. szám

1961. november 19, vasárnap 5. oldal Középiskolai tanulmányi versenyek az 1967—1968-as tanévben A hősök örökké élnek A lányok Maria Rcischmannal. Balról jobbra Engelsdörfer Marianna, Fehér Mária, Akucs Éva és Fehérvári Éva. A művelődésügyi miniszter — az érdekelt szaktárcákkal és a KISZ Központi Bizottságával egyetértésben — meghirdette az 1967—1968. tanévi középiskolai tanulmányi versenyt és az Arany Dániel matematikai versenyt. Az országos verseny első (is­kolai) fordulóját 1968 február­jában rendezik. Havonta egy előadás szere­pel a kecskeméti járási agrár­tudományi szabadegyetemnek a TIT által szervezett, ez év no­vemberétől a jövő év májusáig terjedő programjában. A ne­ves szakemberek által tartandó előadásokra hétfőn délelőttön­ként kerül sor Kecskeméten, a Hazafias Népfront Rákóczi úti nagytermében. Az első előadást A második (megyei) forduló dolgozatainak megírására ápri­lis 17-e és 20-a között kerül sor. Az Arany Dániel matemati­kai verseny első (iskolai) for­dulójának időpontja február 29-e, a második (megyei) for­dulót május 3-án tartják. (MTI) holnap dr. Sípos Gábor egyete­mi tanár tartja a talajerőgaz­dálkodásról. A következő elő­adások a korszerű szőlőműve­léssel, a\ növónyvédőszerekkel és a növényvédelemmel, a gyü­mölcstermesztéssel, -feldolgozás­sal, -tárolással és -értékesítés­sel, a homoki takarmánygazdál­kodással és az üzemszervezéssel foglalkoznak. A lányoknak néhány pillanat elegendő ahhoz, hogy emléke zetükben teljes elevenséggé', felidézzék a találkozás minden apró mozzanatát. Egyikőjük sem mondja ki, hogy feledhe­tetlen volt az összejövetel, a hős özvegyével való beszélge­tés, de szavaikból, a szemük­ben fel-fellobbanó meleg fü­zekből érezni lehet, hogy so­káig kedves epizódként fogják őrizni az október 24-i barátsá­gi est mozzanatait. Akkor mindössze néhány so­ros tudósítást írtunk arról, hogy Kecskemétre is ellátoga­tott Maria Reischmann, a Né­met Szocialista Munkáspárt ré­gi harcosa, a munkásmozgalom egyik veteránja, a magyar fia­talok körében jól ismert ifjú kommunista, Kilián György özvegye. Társaságában több kedves vendég is eljött hoz­zánk a Német Demokratikus Köztársaságból, akik szintén ott voltak az ünnepi összejöve­telen. Most azonban maradjunk az ő társaságában, beszélges­sünk róla az Óvónőképző Inté­zet négy hallgatójával: Fehér­vári Évával, Akucs Évával, Fe­hér Máriával és Engelsdörfer Mariannái, akiket a kedves Maria néni szeretettel magához ölelt, mint saját lányait. könnyek. Mi tudtuk, hogy a boldogság könnyei ezek, s an­nak a tudatából fakadtak, hogy harcuk, küzdelmes életük nem volt hiába. És bármilyen fájó is az emlékezés, mégis vi­gasztaló az, hogy férje nem hiába halt meg 36 éves korá­ban ... i4 kirakatok Kecskeméti gazdászok szabadegyeteme 09konyára sokan emlékez- ” nek még a Cherbourg! esernyők című film-musicai be­vezető képsorára: mintha eme­leti ablakból nézné az ember a nedvesen fénylő utcát, s alatta tarka lepkeként forognak, su­hannak el a zene ütemére a színes esernyők. Október végén, egy borús dél­utánon ezt a kedves filmjelene­tet idézte fel bennem a kecs­keméti áruház kirakata. Néhány esernyőt függesztett, állított be az üveg mögé a rendező, de úgy, hogy a színes foltok szinte ■táncra kelték. “7" pmbitás Lajosnak, az ’ áruház főrendezőjének is elmondtam ezt a minap. Nyil­ván jólesett neki a dicséret, hiszen az emyős kirakat egyik legjobb tanítványának, az ifjabb Trombitásnak a műve volt. — Jó, ha a kirakat élményt nyújt, de igazán akkor jó, ha — hivatásának megfelelően — propagálja az árut. vevőt „csi­nál” a nézelődőbői. Első hallásra kételkedtem á túlságosan is prózaian hangzó nyilatkozat őszinteségében, de beszélgetésünk során meggyő­ződtem róla, hogy a főrendező­nek valóban ez az elve. Az áruház dekorációs részle­ge — négy kirakatrendező és két grafikus — tehetségét, el­képzeléseit mindig alárendeli a bolt gazdasági érdekének. Az üveg mögé az kerül, amit el kell adni. Akkor is. ha néhány jobban „dekoráló” ruhadarab Is van a polcokon. Egy példa: 'in .i. '-, a,jós öltözteti m egyik kirakattündért. olcsó női pulóverekből bőséges készlettel rendelkezett az üzlet, de a kötöttáru osztály vezető­jének jelzése szerint, nem na­gyon volt kelendő ez a cikk. A propagandisták haladéktalanul közbeléptek: ügyes elrendezés­ben a járókelők elé tárták az egész választékot. Az eredmény nem is maradt el. • ^összeegyeztethető vajon ez­^ zel a praktikus szemlé­lettel, hogy az áruház kiraka­tait művészinek nevezik a kecs­kemétiek. s a sok értékes díj szerint hasonlóan vélekedtek az országos versenyek zsűrijei is? Igen. Sőt talán nem túlzók, ha azt állítom: éppen azért szé­pek az áruház kirakatai, mert sohasem akarnak versenyre kel­ni a képzőművészeti alkotások­kal, nem tetszelegnek más sze­repkörben, mint amire hivatot­tak. Ismét hadd idézzek egy kö­zeli példát: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója alkalmából számos bolt kirakatában minden volt, a Téli Palota ostromát bemutató képtől a Venus-rákétáig csak éppen áru nem. Trombitás La­jos kirakataiból is az ünnep hangulata áradt, de a tablókat, feliratokat sikerült harmonikus egészbe olvasztania a szép áru­kollekcióval. t/t 'sti illetőségére büszke ^ ismerősöm nemrégiben így csodálkozott az áruház ki­világított ablaka előtt: — Akár a Váci utcában is tündökölhetne ez a kirakat. A dicséret mögött kimondat­lanul is ott érződött a kérdés: vajon hogy érik el ezek az em­berek itt vidéken a fővárosi színvonalat? Hogyan is? A dekorációs részleg irodá­jában körülnézve, mór részben választ is adhatunk a kérdésre: A polcok roskadoznak a leg­jobb magyar és külföldi szak­lapoktól, prospektusoktól. De ez még önmagában kevés lenne. A részlegvezető elmondta, hogy rendszeresen látogatják az or­szágos képzőművészeti kiállítá­sokat. árubemutatókat. * fest^kes tubusoktól, ki- rakati báboktól, ecsetek­ül, kartonoktól nyüzsgő deko- ’.ciós szobában már a karácso- ’vi kirakatok, s a soron követ­ező árubemutatók tervein dol- zik a kis kollektíva. A papír­vetett skiccek arról árulkod- k. hogy sok újdonsággal ta­goznak ma;d a kecskemétiek az üvegek mögött az ünnepek idején. Szabó Lajos grafikus vásznán új tervek születnek. Az esti beszélgetések, viták során egyre többször elhangzik a kis szobában ez a kérdés is: hogyan állunk helyt az új gaz- dazdasági mechanizmus viszo­nyai között, hogyan tökéletesít­hetjük tovább a propaganda- munkát? ötletekben nincs hiány. Az egyiket így vázolta Trombitás Lajos: — Nemcsak a szemére, ha­nem a fülére is hatni akarunk a vevőnek. Köztudott, hogy a színeket, formákat milyen jól kiegészítheti a zene, s a leg­ékesebb betűkkel írt szövegnél is meggyőzőbben érvelhet egy magnószalagra rögzített kelle­mes hang. * Ajronzkoszorús szocialista ” brigád a kecskeméti áruház propagandarészlege. Sok mindent elmondtam már ar­ról, hogy mivel érdemelték ki ezt a megbecsülést. Talán köz­helynek hangzik, mégis meg kell említenem a legfontosab­bat is: rajongásig szeretik azt, amit csinálnak és becsülik, se­gítik egymást. Nehéz lenne számokkal bizo­nyítani, hogy milyen sokat se­gítettek az évi 150 millió fo­rint áruforgalom elérésében. Mérhetetlen az is, hogy mit je­lent munkájuk a vonzó város­kép kialakításában, az ízlésfor­málásban. De. hogy sok kecs­keméti esti sétájának a végál­lomása már évek óta az áruház kirakatsora, az bizonyos. Békés Dezső Keveset beszélt magáról... — A neves vendég látogatá­sának híre pillanatok alatt szét­futott az intézetben — mondja Fehérvári Éva KISZ-titkár. — Akkor már úgy volt, hogy ok­tóber 25-én tartjuk az ünnepi KISZ-gyűlést, amelyen a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomról emlékezünk meg. Az időpontot azonban előre hoztuk és egybekötöttük a barátsági esttel. Nagyon szép volt és mindenki jól érezte magát ab­ban a közvetlen hangulatú tár­saságban, amelyet az interna­cionalizmus eszméje, az oly fiatalon hősi halált halt Kilián György emléke, az iránta érzett tisztelet fűtött át. — Maria néni keveset be­szélt magáról. Amikor Éva át­adta neki az intézet KlSZ-szer- vezete nevében a virágcsokrot, könnyek szöktek a szemébe és nagy meghatottsággal férjéről, a KIMSZ egykori országos tit­káráról, az emigrációs évekről mondott néhány szót — foly­tatja Fehér Mária, majd egy­más után idézik fel a találko­zás mozzanatait. Elmondják a lányok, hogy Maria Reisch­mann asszony az ünnepség utá­ni beszélgetés során nem egy­szer említette, hogy közöttük, mintha ő is megfiatalodott vol­na, s eszébe jutnak fiatalkori évei, amelyeket a Szovjetunió­ban töltött. Moszkvában is­merkedett meg későbbi férjé­vel, Kilián Györggyel, a laka­tossal, ak: akkor már több nvel- vet beszélt és nagy felkészült­ségű marxistaként ismerték. A boldogság könnyei A klubszobában körülüljük az alacsony, modern asztalt. Az emeletről a jó hírű kórus ének­lése hallik ide pianóban, időn­ként valaki sietve fut végig az ajtó előtti folyosón. Véget ért a nap az intézetben, s most a vacsora előtti szabad foglalko­zás percei telnek. A beszélge­tésbe a miniszoknyás, fiús fri- zurás Engelsdörfer Mariann kapcsolódik. — Az ünnepség „hivatalos”- része után körülvettük Maria nénit és összeszedve német nyelvtudásunkat, társalogtunk vele. Nagyon szerény asszony, magáról valóban keveset szólt. Inkább a mozgalomban töltött fiatalkori éveiről emlékezett meg. „Második hazámnak te­kintem a Szovjetuniót” — mondta, s újra fiatalon meghalt férje jutott eszébe. Szeméből minduntalan kicsordultak a Az eszme, amelyért — oly sokadmagukkal — Maria Reischmann és Kilián György is éveket töltöttek illegalitás­ban, vállalták az üldöztetést, többször börtönbe kerültek — már győzedelmeskedett a világ számos országában. Ez a ki nem mondott gondolat' csalta az özvegy szemébe a megha­tottság könnyeit, de bizonyára közé vegyültek a bánat könny­cseppjei is, hiszen férje ezt a világot átfogó zászlóbontást már nem érhette meg: 1943-ban, a Vörös Hadsereg ejtőernyőse­ként hősi halált halt... Méltóan a nagy elődökhöz Ahogy az ilyen beszélgeté­sek során lenni szokott, sok minden szóba került a barát­sági esten, Maria Reischman- non, a vele történt találkozá­son, az emlékeken kívül. Leg­inkább Fehérvári Éva KISZ- titkár beszél, de időnként a többiek is belelendültek. Akucs Éva, aki eddig a róluk készült fényképet nézegette, és figyelt a többeikre, átvette a szót. — Természetesen nagyon nagy különbség van az akkori és a mostani fiatalok élete, le­hetőségei között. Tudjuk, hogy sókat köszönhetünk azoknak, akik életüket áldozták, hogy mi ilyen intézetben, nyugodtan ta­nulhassunk, s majd dolgozzunk. Lehet, hogy frázisok ezek, de mégis szép ez az igazság ... Rövid életű vita kerekedik a frázis és az igazság viszonyá­ról, aztán példákat sorolnak a lányok. Nem is győzöm je­gyezni a rendezvények számát, a szakköri foglalkozásokat, tár­sadalmi munkát, KlSZ-tevé- kenységet. irodalmi színpadot, kórusfesztivált stb. Mindez a tanulás mellett, de nem annak rovására. A körülményeik valóban má­sok — jut eszembe Akucs Éva érvelése —, s mások a köve­telmények is. Ezek a lányok igyekeznek méltó utódoknak bizonyulni, s az igényt nem a mostani találkozás ébresztett bennük, hiszen korábban is so­kat tanultak, olvastak az ifjú kommunistákról, a KIMSZ-ről, Kilián Györgyről, Kulich Gyu­láról. Braun Éváról. De a Ma­ria nénivel történt besz'í' g^tés megerősítette bennük ezt a szándékot Az emeleten elhallgatott, a kó­rus — vége a próbának. Köze­ledik a vacsora idő és még ta­nulni is kell holnapra, a hol­napokra.,! ........ £. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom