Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

4. oldal 1961. október 29. vasárnap • • ünnepi dalostalálkozó Kecskeméten Nagyszabású dalostalálkozót rendeznek ma Kecskeméten az Októberi Forradalom 50. évfor­dulójának tiszteletére. A talál­kozón a megye tíz legjobb együttese vesz részt. A program délelőtt fél 11-kor a szovjet emlékmű megkoszorú­zásával kezdődik. Ezután 11 órától a Katona József Színház­ban tartják a kórushangver­senyt. Megnyitóbeszédet Mada­rász László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese mond. Délután négy órától a talál­kozón részt vevő énekkarok a Béke, a Mathiász, a Törekvés és a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezetben, valamint a Berkes Ferenc és a Lőwy Sándor kollé­giumban adnak műsort. A mezőgazdasági szakmunkásképzésről A mezőgazdasági szakmun­kásképzés gondjait megvitató tanácskozást hív össze a jövő hét keddjére a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács vb. Az ankéton részt vesznek a kü­lönféle társadalmi szervek kép­viselői, a járási-városi párt- és tanácsi mezőgazdasági szakok­tatási felelősök, továbbá a me­zőgazdasági szakiskolák igazga­tói. Évtizedek a mozdonyon Bensőséges ünnepség kereté­ben búcsúztatták nyugdíjkorha­tárt elért társaikat pénteken művelődési otthonukban a MÁV kecskeméti dolgozói. Kiss Lajos, Dobó Lajos és Tóth László mozdonyvezetők voltak az ünnepeltek. Valamennyien régi párttagok, valamennyien a Kiváló Vasutas cím tulajdono­sai — közülük Kiss Lajos há­rom ízben is érdemessé vált a kitüntetésre —, s valamennyien több mint három évtizeden ke­resztül gyakorolták felelősség- teljes hivatásukat A nyugalomba vonuló idős pályatársaktól Rédei Béla, a fűtőház vezetője vett meghatott szavakkal búcsút, majd Újházi Károly, a MÁV Szegedi Igaz­gatóságának osztályvezetője kö­szöntötte őket. Rókái Balázs, a kecskeméti fűtőház párttitkára a kommunista vasutasok elis­merését és köszönetét tolmá­csolta. Cipoújdonságok a télre Minden előkészületet megtet­tek a Dél-Magyarországi Cipő- nagykereskedelmi Vállalat kecs­keméti lerakatánál a lakosság téLi lábbelivel való ellátására. Jellemző adat, hogy például női bundacipőből és csizmából az év utolsó negyedének nyitókész­lete — száz híján 18 ezer pár — több mint kétszerese a tavalyi­nak. Ráadásul az új technoló­giai eljárással készült holmik nemcsak jóval tartósabbak — mint a szakmabeliek tréfásan mondják: már a nedves, nyir­kos időben való viselésre is al­kalmasak! —, hanem tetszető- sek és a legkülönfélébb színben és nagyságban kaphatók. Megoldódott végre a fiú- és leányka-bundacipőkkel kapcso­latos gond is. Jelenleg 23-as és 38-as nagyság közt minden mé­retben mintegy 10 ezer pár mű­bőr és bőr gyermeklábbeli van raktáron, míg csaknem fele­ennyi már a megye boltjaiban várja az igényes vásárlókat. Nem panaszkodhatnak a fér­fiak sem. A hegyes és gömbö­lyű orral készült divatcipőkön kívül sár- és hócipőkből is je­lentős mennyiséget tart raktá­ron a kereskedelem. A férfi­cipők háromnegyed részben műtalppal kerülnek forgalom­ba. Szóljunk arról is, hogy — az eddigi ellátási nehézségekkel ellentétben — több ezer pár női, férfi és gyermek tornacipőt is tárolnak a boltokban és rak­tárakban. A mintegy 200—300 ezer pár lábbelit rendszeresen raktározó lerakat gondjait jelentős mér­tékben enyhíti majd az is, hogy a jövő évtől kezdve az eddig országos ellátásra dolgozó kis­ipari termelőszövetkezetek ki­zárólag a megyei nagykereske­delem részére végeznek mun­kát. J. T. Október földjére utaznak Külön-külön beszélgettünk, mégis valamennyien ugyanazt mondták, csak más szavakkal: lázas izgalommal, készülünk, alig várjuk az indulás pillana­tát! Barátaik, társaik és persze a család már most tanácsokkal, útravalóval látják el őket, akik tagjai a Szovjetunióba, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának moszkvai ün­nepségeire utazó úttörő és KISZ-ista delegációnak. A me­gyéből 23 fiatalnak jut osztály­részül ez a kitüntető élmény. Az úttörő kislány Darin Erzsikével, a Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola VIII.-os úttörőjével először Kecskeméten, a „Ki mit tud a Szovjetunióról?” vetélkedő me­gyei döntőjében találkoztam. A verseny első négy helyezettje nyert jogot a szovjetunióbeli útra és Erzsiké második lett. Szőke, nyílt tekintetű, okos kislány, igazi felnőttes komoly­sággal eleveníti fel eddigi ver­senyzői pályafutását. Hetedikes korában megnyerte az úttörők országos kémia vetélkedőjét, szerepelt a televízióban is. He­lyesírási, orosz nyelvi vetélkedő sem zajlott le a községben, a járásban részvétele nélkül. Könyvek, fényképezőgépek, tás­karádió, kempingfelszerelés és más értékes nyeremények sora­koznak a szobájában. De sza­badidejében mostanában legtöb­bet a magyar—orosz szótárt for- i gatja. — És a tanulás? Édesanya válaszol helyette: — Az a legelső, de sohasem kellett biztatni. Tavaly egy né­gyese volt — tornából, a többi mind ötös. Vegyipari technikum­ba készül. Üttörő őrsvezető, ké­mia-, fizikaszakköri tag, képes- lapgyűjtő, de idehaza is szíve­sen segít a házimunkában ... A középiskolás fiú Golovics Lajos, a Kecskeméti Katona József Gimnázium I/d osztályos tanulója igencsak ismeri az úttörők paradicsomát, Csillebércet. — Kinőttem az úttörősorból — magyarázza —, de nekem mégis Csillebércen nyílt meg az út a Szovjetunióba, az úttörő képzőművészek országos verse­nyének első helyezésével. Igazi szenvedélye azonban a rádiózás, s minden vágya, hogy ö is bekapcsolódjon valamikép­pen a Szalvai Mihály Űttörőház és a megyei rádiós-klub novem­ber 6-án kezdődő nemzetközi versenyébe. — Az októberi évforduló tisz­teletére induló versenyben a szocialista országok rádiós ama­tőrjei vesznek részt — mondja. — Képzelheti, mekkora öröm lenne Moszkvából kapcsolatot teremteni az itthoni amatőrök­kel. — Sokat mesélek majd az út­ról a Jókai Általános Iskolában is, ahol úttörővezető vagyok. De néhány tankönyvet is viszek magammal, mert legfontosabb a tanulás és nem akarok az osz­tálytársaimtól a két hét alatt lemaradni... Az ifjúmunkás Sárközi Lászlót februárban választották meg a megyeszék­helyen az ÉM Fémmunkás Épü­letlakatos és Tömegcikkiparí Vállalat Vasszerkezeti Gyára .i-as számú KISZ alapszerveze­tének titkárává. „Szigorú” mun­kakörben dolgozik: meós, da elégedett ifjúmunkás társaival. — Kétszázalékos tervtúltelje­sítést ajánlottak fel és kifogás­talan minőséget — mondja. — Ezt teljesítették, és most to­vább folyik a jubileumi mun­kaverseny. Jól dolgoztak eddig; amit bizonyít, hogy a gyár KISZ-istái 10 szelvénnyel ve­hettek részt a KISZ megyei bi­zottságának kongresszusi útle­vélsorsolásán. Mintha előre éreztem volna, hogy az én szel­vényemet is kihúzzák az 1600 közül, elmentem a sorsolásra... Csehszlovákián kívül még nem járt külországban. Hetek óta tanulmányozza a magyar—orosz, orosz—magyar útiszótárt a zö­mök, 27 éves fiatalember. S minden vágya, hogy orosz nyel­ven tolmácsolja a „Fémmunkás’’ iíjúkommunistáinak forró üd­vözletét a szovjet komszomolis- taknak Moszkvában, Leníngrád- ban.., B. Gy. lET-FOgain 6. TOVÁBB KELET FELÉ Az előkészítő munkálatokban részt vett a bank igazgatója, Nyikolaj Kazanovszkij, a ta­pasztalt banktisztviselő, aki éle.’ tének értelmét látta az arany hiánytalan megőrzésében, és még hárman a bank alkalma­zottai közül. Valamennyiük te­vékenységét éberen figyelték a kolcsakista kémelhárítás ügy­nökei. Megint ellenőrzés következett: 1919. október végén Kazanovsz­kij irányításával. E nem hi­vatalos kontroll alkalmával megállapították, hogy Kolesak és emberei eddig több mint 11 500 púd aranyat tékozoltak el. A szovjet csapatok közeled­tére Omszkban pánik tört ki. Kolesak Xrkutszkot jelölte meg kormánya új tartózkodási he­lyéül. 1919. október 31-én az omszki bankból a teljes aranykészletet átvitték a vasútálomásra. Hu­szonkilenc vagon sorakozott fel az állomáson. November 12-én elhangzott a parancs: indulás kelet felé! S az Aranyvonat a Kolesak „fővárosához” közeledő Vörös Hadsereg ágyúinak dör­gése közepette elindult. Két napra rá Omszk felszabadult. Kolesak útközben tudta meg, hogy Irkutszkban felkelés tört ki. Megparancsolta Szemjonov atamánnak, hogy „foglalja el a várost, likvidálja a felkelést". Eleinte változó sikernél folytak az irkutszki harcok, de végül is a felkelők akcióját siker koro­názta. Ez idő tájt Kolesak már nem volt a helyzet ura. Mivel nem látott más kiutat, mindenben engedett a szövetségesek utasí­tásainak. 1920. január 5-én így írt naplójában: „Ma megkezd­tem a vonat átadásait az állami értékkel együtt a csehszlovák fegyveres erőknek”. Mindenesetre ennek előtte maradt még annyi ideje, hogy húsz láda kincset átvitessen saját kupéjába. Da korántsem ez volt minden érték, amit Kolesak „megőrzésre” átvett. Még ugyanezen a napon az admirális aláírta lemondását 1 yenyikin tábornok javára. \lighogy hírt szerzett Kolesak ^mondásáról, Gyenyikin levelet rt neki, s követelte, hogy bo­csássa rendelkezésére az arany- készletet. Röviddel később Nye- ratov, az orosz ellenforradalom ismert személyisége, Gyenyikin megbízásából így írt Londonba Szazonovnak: „... Az arany­készletet haladéktalanul kül­földre kell szállítani megőrzés­re, azzal a céllal, hogy e fede­zetre a szükség szerinti hitele­ket felvehessük Angiiétól, az Egyesült Államoktól s Japán­tól, körülbelül egyenlő mérték­ben." Még január 5-én este a cseh­szlovák parancsnokság megte­kintette az arannyal telt vago­nokat, s a maga részéről is le­plombálta azokat, majd cseh katonákból őrséget állított a vagonok mellé. Az Aranyvonat 1920. január 10-én elindult kelet felé. Az út Irkutszkhoz a várostól mintegy 130 kilométerre fekvő Cserem- hovo járáson át vezetett, amely nagy iparvidék volt. Kőszenet is bányásztak itt, ezzel táplál­ták Kelet-Szibéria vasúthálóza­tát és üzemeit. J ELENA AKCIÓBA LÉP A helyi munkások, a bolse­vikok vezetésével, már megin­dították aktív harcukat a szov­jet hatalom elenségeivel szem­ben. Még 1919. nyarán Cserem- hovóba érkezett E. V. Berdnyi- kova, akit az OKP irkutszki megyei bizottsága illegális munkára odairányított. Jelena, — ahogy az elvtársak nevezték — azonnal hozzálátott, hogy erős bolsevik szervezetet ková­csoljon össze. A szervezet kap­csolatokat létesített a megye minden üzemével és bányájá­val, továbbá a cseremhovói bá­nyászpartizánokkal. December 6-án egy bányász lakásában illegális találkozóra gyűltek össze Cseremhovo járás kommunistái. Jelena és a párt- bizottság tagja, á munkás-vö- rösgárdista Perszikov azt java­solta, hogy a partizánokat von­ják össze a város körül, s szer­vezzenek diverziót a vasúton., S ami a legdöntőbb, december 19-re hirdessenek általános sztrájkot, majd robbantsák ki a fegyveres felkelést. Már vé­gei elé járt a gyűlés, amikor egy provokátor vezetésével be­rontottak a házba Kolesak kém­ei hárí tói. Több elvtársat letar­tóztattak. Jelena elkerülte a le­tartóztatást: a bölcső mellé ült és megjátszotta a fiatal anyát, a házigazda feleségét. E kudarc ellenére a cserem- bovői kommunisták tevékenyen Készülődtek tervük megvalósí­tására. A városban, a bányák­ban, a vasútállomásokon mun* kásegységeket szerveztek. A pártbizottság indítványára több kommunista beépült a garni- zonba, hogy fegyvert szerezze­nek. December 10-én a még il­legálisan működő pártbizottság megadta a direktívát a munká­soknak: „Minden eszközzel te­gyétek lehetetlenné a fehérek mozgását kelet felé!” Tíz nap sem telt el s meg­kezdődött a fegyveres felkelés. A gamizon s a vasutasok ha­marosan átálltak az OKP cse­remhovói bizottságának az ol­dalára. A cseremhovói bányászok 30 kilométerre a várostól leállí­tották a vonatokat, és feltar­tóztattak, egy halál vonatot is, amelyben elfogott illegális har­cosokat akartak Kolcsakék ke­letre szállítani.. Azok között, akik így visszanyerték szabad­ságukat, volt többek között Ra- dó Ede magyar internaciona- li'fa. ö, és fegyvertársa, a ma­gyar partizánosztagok szervező­je: Pataki Ferenc és sokan má­sok azonnal bekapcsolódtak a helyi forradalmi munkába. A felkelők stábja — közöttük Jelena Berdnyikova, Radó, Pa­taki stb. — a cseremhovói me­gye legfőbb hatalmi szervvé alakult át. Több cseh katona is átállt a felkelőkhöz. (FolytaíjukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom