Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-29 / 256. szám
4. oldal 1961. október 29. vasárnap • • ünnepi dalostalálkozó Kecskeméten Nagyszabású dalostalálkozót rendeznek ma Kecskeméten az Októberi Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. A találkozón a megye tíz legjobb együttese vesz részt. A program délelőtt fél 11-kor a szovjet emlékmű megkoszorúzásával kezdődik. Ezután 11 órától a Katona József Színházban tartják a kórushangversenyt. Megnyitóbeszédet Madarász László, a megyei tanács vb-elnökhelyettese mond. Délután négy órától a találkozón részt vevő énekkarok a Béke, a Mathiász, a Törekvés és a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben, valamint a Berkes Ferenc és a Lőwy Sándor kollégiumban adnak műsort. A mezőgazdasági szakmunkásképzésről A mezőgazdasági szakmunkásképzés gondjait megvitató tanácskozást hív össze a jövő hét keddjére a megyei pártbizottság és a megyei tanács vb. Az ankéton részt vesznek a különféle társadalmi szervek képviselői, a járási-városi párt- és tanácsi mezőgazdasági szakoktatási felelősök, továbbá a mezőgazdasági szakiskolák igazgatói. Évtizedek a mozdonyon Bensőséges ünnepség keretében búcsúztatták nyugdíjkorhatárt elért társaikat pénteken művelődési otthonukban a MÁV kecskeméti dolgozói. Kiss Lajos, Dobó Lajos és Tóth László mozdonyvezetők voltak az ünnepeltek. Valamennyien régi párttagok, valamennyien a Kiváló Vasutas cím tulajdonosai — közülük Kiss Lajos három ízben is érdemessé vált a kitüntetésre —, s valamennyien több mint három évtizeden keresztül gyakorolták felelősség- teljes hivatásukat A nyugalomba vonuló idős pályatársaktól Rédei Béla, a fűtőház vezetője vett meghatott szavakkal búcsút, majd Újházi Károly, a MÁV Szegedi Igazgatóságának osztályvezetője köszöntötte őket. Rókái Balázs, a kecskeméti fűtőház párttitkára a kommunista vasutasok elismerését és köszönetét tolmácsolta. Cipoújdonságok a télre Minden előkészületet megtettek a Dél-Magyarországi Cipő- nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti lerakatánál a lakosság téLi lábbelivel való ellátására. Jellemző adat, hogy például női bundacipőből és csizmából az év utolsó negyedének nyitókészlete — száz híján 18 ezer pár — több mint kétszerese a tavalyinak. Ráadásul az új technológiai eljárással készült holmik nemcsak jóval tartósabbak — mint a szakmabeliek tréfásan mondják: már a nedves, nyirkos időben való viselésre is alkalmasak! —, hanem tetszető- sek és a legkülönfélébb színben és nagyságban kaphatók. Megoldódott végre a fiú- és leányka-bundacipőkkel kapcsolatos gond is. Jelenleg 23-as és 38-as nagyság közt minden méretben mintegy 10 ezer pár műbőr és bőr gyermeklábbeli van raktáron, míg csaknem feleennyi már a megye boltjaiban várja az igényes vásárlókat. Nem panaszkodhatnak a férfiak sem. A hegyes és gömbölyű orral készült divatcipőkön kívül sár- és hócipőkből is jelentős mennyiséget tart raktáron a kereskedelem. A férficipők háromnegyed részben műtalppal kerülnek forgalomba. Szóljunk arról is, hogy — az eddigi ellátási nehézségekkel ellentétben — több ezer pár női, férfi és gyermek tornacipőt is tárolnak a boltokban és raktárakban. A mintegy 200—300 ezer pár lábbelit rendszeresen raktározó lerakat gondjait jelentős mértékben enyhíti majd az is, hogy a jövő évtől kezdve az eddig országos ellátásra dolgozó kisipari termelőszövetkezetek kizárólag a megyei nagykereskedelem részére végeznek munkát. J. T. Október földjére utaznak Külön-külön beszélgettünk, mégis valamennyien ugyanazt mondták, csak más szavakkal: lázas izgalommal, készülünk, alig várjuk az indulás pillanatát! Barátaik, társaik és persze a család már most tanácsokkal, útravalóval látják el őket, akik tagjai a Szovjetunióba, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának moszkvai ünnepségeire utazó úttörő és KISZ-ista delegációnak. A megyéből 23 fiatalnak jut osztályrészül ez a kitüntető élmény. Az úttörő kislány Darin Erzsikével, a Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola VIII.-os úttörőjével először Kecskeméten, a „Ki mit tud a Szovjetunióról?” vetélkedő megyei döntőjében találkoztam. A verseny első négy helyezettje nyert jogot a szovjetunióbeli útra és Erzsiké második lett. Szőke, nyílt tekintetű, okos kislány, igazi felnőttes komolysággal eleveníti fel eddigi versenyzői pályafutását. Hetedikes korában megnyerte az úttörők országos kémia vetélkedőjét, szerepelt a televízióban is. Helyesírási, orosz nyelvi vetélkedő sem zajlott le a községben, a járásban részvétele nélkül. Könyvek, fényképezőgépek, táskarádió, kempingfelszerelés és más értékes nyeremények sorakoznak a szobájában. De szabadidejében mostanában legtöbbet a magyar—orosz szótárt for- i gatja. — És a tanulás? Édesanya válaszol helyette: — Az a legelső, de sohasem kellett biztatni. Tavaly egy négyese volt — tornából, a többi mind ötös. Vegyipari technikumba készül. Üttörő őrsvezető, kémia-, fizikaszakköri tag, képes- lapgyűjtő, de idehaza is szívesen segít a házimunkában ... A középiskolás fiú Golovics Lajos, a Kecskeméti Katona József Gimnázium I/d osztályos tanulója igencsak ismeri az úttörők paradicsomát, Csillebércet. — Kinőttem az úttörősorból — magyarázza —, de nekem mégis Csillebércen nyílt meg az út a Szovjetunióba, az úttörő képzőművészek országos versenyének első helyezésével. Igazi szenvedélye azonban a rádiózás, s minden vágya, hogy ö is bekapcsolódjon valamiképpen a Szalvai Mihály Űttörőház és a megyei rádiós-klub november 6-án kezdődő nemzetközi versenyébe. — Az októberi évforduló tiszteletére induló versenyben a szocialista országok rádiós amatőrjei vesznek részt — mondja. — Képzelheti, mekkora öröm lenne Moszkvából kapcsolatot teremteni az itthoni amatőrökkel. — Sokat mesélek majd az útról a Jókai Általános Iskolában is, ahol úttörővezető vagyok. De néhány tankönyvet is viszek magammal, mert legfontosabb a tanulás és nem akarok az osztálytársaimtól a két hét alatt lemaradni... Az ifjúmunkás Sárközi Lászlót februárban választották meg a megyeszékhelyen az ÉM Fémmunkás Épületlakatos és Tömegcikkiparí Vállalat Vasszerkezeti Gyára .i-as számú KISZ alapszervezetének titkárává. „Szigorú” munkakörben dolgozik: meós, da elégedett ifjúmunkás társaival. — Kétszázalékos tervtúlteljesítést ajánlottak fel és kifogástalan minőséget — mondja. — Ezt teljesítették, és most tovább folyik a jubileumi munkaverseny. Jól dolgoztak eddig; amit bizonyít, hogy a gyár KISZ-istái 10 szelvénnyel vehettek részt a KISZ megyei bizottságának kongresszusi útlevélsorsolásán. Mintha előre éreztem volna, hogy az én szelvényemet is kihúzzák az 1600 közül, elmentem a sorsolásra... Csehszlovákián kívül még nem járt külországban. Hetek óta tanulmányozza a magyar—orosz, orosz—magyar útiszótárt a zömök, 27 éves fiatalember. S minden vágya, hogy orosz nyelven tolmácsolja a „Fémmunkás’’ iíjúkommunistáinak forró üdvözletét a szovjet komszomolis- taknak Moszkvában, Leníngrád- ban.., B. Gy. lET-FOgain 6. TOVÁBB KELET FELÉ Az előkészítő munkálatokban részt vett a bank igazgatója, Nyikolaj Kazanovszkij, a tapasztalt banktisztviselő, aki éle.’ tének értelmét látta az arany hiánytalan megőrzésében, és még hárman a bank alkalmazottai közül. Valamennyiük tevékenységét éberen figyelték a kolcsakista kémelhárítás ügynökei. Megint ellenőrzés következett: 1919. október végén Kazanovszkij irányításával. E nem hivatalos kontroll alkalmával megállapították, hogy Kolesak és emberei eddig több mint 11 500 púd aranyat tékozoltak el. A szovjet csapatok közeledtére Omszkban pánik tört ki. Kolesak Xrkutszkot jelölte meg kormánya új tartózkodási helyéül. 1919. október 31-én az omszki bankból a teljes aranykészletet átvitték a vasútálomásra. Huszonkilenc vagon sorakozott fel az állomáson. November 12-én elhangzott a parancs: indulás kelet felé! S az Aranyvonat a Kolesak „fővárosához” közeledő Vörös Hadsereg ágyúinak dörgése közepette elindult. Két napra rá Omszk felszabadult. Kolesak útközben tudta meg, hogy Irkutszkban felkelés tört ki. Megparancsolta Szemjonov atamánnak, hogy „foglalja el a várost, likvidálja a felkelést". Eleinte változó sikernél folytak az irkutszki harcok, de végül is a felkelők akcióját siker koronázta. Ez idő tájt Kolesak már nem volt a helyzet ura. Mivel nem látott más kiutat, mindenben engedett a szövetségesek utasításainak. 1920. január 5-én így írt naplójában: „Ma megkezdtem a vonat átadásait az állami értékkel együtt a csehszlovák fegyveres erőknek”. Mindenesetre ennek előtte maradt még annyi ideje, hogy húsz láda kincset átvitessen saját kupéjába. Da korántsem ez volt minden érték, amit Kolesak „megőrzésre” átvett. Még ugyanezen a napon az admirális aláírta lemondását 1 yenyikin tábornok javára. \lighogy hírt szerzett Kolesak ^mondásáról, Gyenyikin levelet rt neki, s követelte, hogy bocsássa rendelkezésére az arany- készletet. Röviddel később Nye- ratov, az orosz ellenforradalom ismert személyisége, Gyenyikin megbízásából így írt Londonba Szazonovnak: „... Az aranykészletet haladéktalanul külföldre kell szállítani megőrzésre, azzal a céllal, hogy e fedezetre a szükség szerinti hiteleket felvehessük Angiiétól, az Egyesült Államoktól s Japántól, körülbelül egyenlő mértékben." Még január 5-én este a csehszlovák parancsnokság megtekintette az arannyal telt vagonokat, s a maga részéről is leplombálta azokat, majd cseh katonákból őrséget állított a vagonok mellé. Az Aranyvonat 1920. január 10-én elindult kelet felé. Az út Irkutszkhoz a várostól mintegy 130 kilométerre fekvő Cserem- hovo járáson át vezetett, amely nagy iparvidék volt. Kőszenet is bányásztak itt, ezzel táplálták Kelet-Szibéria vasúthálózatát és üzemeit. J ELENA AKCIÓBA LÉP A helyi munkások, a bolsevikok vezetésével, már megindították aktív harcukat a szovjet hatalom elenségeivel szemben. Még 1919. nyarán Cserem- hovóba érkezett E. V. Berdnyi- kova, akit az OKP irkutszki megyei bizottsága illegális munkára odairányított. Jelena, — ahogy az elvtársak nevezték — azonnal hozzálátott, hogy erős bolsevik szervezetet kovácsoljon össze. A szervezet kapcsolatokat létesített a megye minden üzemével és bányájával, továbbá a cseremhovói bányászpartizánokkal. December 6-án egy bányász lakásában illegális találkozóra gyűltek össze Cseremhovo járás kommunistái. Jelena és a párt- bizottság tagja, á munkás-vö- rösgárdista Perszikov azt javasolta, hogy a partizánokat vonják össze a város körül, s szervezzenek diverziót a vasúton., S ami a legdöntőbb, december 19-re hirdessenek általános sztrájkot, majd robbantsák ki a fegyveres felkelést. Már végei elé járt a gyűlés, amikor egy provokátor vezetésével berontottak a házba Kolesak kémei hárí tói. Több elvtársat letartóztattak. Jelena elkerülte a letartóztatást: a bölcső mellé ült és megjátszotta a fiatal anyát, a házigazda feleségét. E kudarc ellenére a cserem- bovői kommunisták tevékenyen Készülődtek tervük megvalósítására. A városban, a bányákban, a vasútállomásokon mun* kásegységeket szerveztek. A pártbizottság indítványára több kommunista beépült a garni- zonba, hogy fegyvert szerezzenek. December 10-én a még illegálisan működő pártbizottság megadta a direktívát a munkásoknak: „Minden eszközzel tegyétek lehetetlenné a fehérek mozgását kelet felé!” Tíz nap sem telt el s megkezdődött a fegyveres felkelés. A gamizon s a vasutasok hamarosan átálltak az OKP cseremhovói bizottságának az oldalára. A cseremhovói bányászok 30 kilométerre a várostól leállították a vonatokat, és feltartóztattak, egy halál vonatot is, amelyben elfogott illegális harcosokat akartak Kolcsakék keletre szállítani.. Azok között, akik így visszanyerték szabadságukat, volt többek között Ra- dó Ede magyar internaciona- li'fa. ö, és fegyvertársa, a magyar partizánosztagok szervezője: Pataki Ferenc és sokan mások azonnal bekapcsolódtak a helyi forradalmi munkába. A felkelők stábja — közöttük Jelena Berdnyikova, Radó, Pataki stb. — a cseremhovói megye legfőbb hatalmi szervvé alakult át. Több cseh katona is átállt a felkelőkhöz. (FolytaíjukJ
