Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
1991. október 8, vasárnap 5. oldal A LEGSZEBB EMLÉKMŰ A közelmúltban egy küldöttség tagjaként Kecskeméten Járt Szarina Antony ina Alekszejevna, aki második világháborúban Szevasz- topol pártbizottságának titkára volt. Kedves tekintetű, szelíd szavú, őszhajú asszony. Arcának lágy vonásai rendkívül harmonikusan olvadnak össze szemének még most is energikus csillogásával. Nagyon szerény főleg lányáról, unokájáról, no meg a tengerről beszél, ám ennek az asszonynak a párt, a szovjet nép iránti odaadó szeretete, hősiessége, munkabírása érdemel elsősorban csodálatot. — Mit is mondhatnék magamról? — mosolyodott el An- tonyina Alekszejevna. — Olyan volt az életem, mint a többi szovjet emberé. Tanultam, dolgoztam, s 1924-ben felvettek a kommunista pártba... Életem legnehezebb szakasza, s legfájóbb emléke a második világháború alatt volt. A városi párt- bizottság ipari titkára voltam 1941-ben, amikor hazánkat, városunkat megtámadták a fasiszták ... Elhallgatott. Sok év után is szenvedést okoz ez az emlék. Antomyina Alekszejevna azonban gyorsan legyűrte az emlékek felidézése okozta fájdalmat. — Gyönyörű volt a város, a tengerpart. A fasiszták nehéztüzérséggel lőtték, bombázták a házakat, s a műemlékek, a lakóházak egymás után omlottak esszé. Néhány épület kivételével romokban hevert a város. A pártbizottság határozata az volt: védekeznünk keűl ameddig bírunk. Nyolc hónapig álltunk ellen a túlerőnek. A lakosság ellátása, munkába állítása rendkívül nagy gondot okozott. A pincékben létesítettünk üzemeket, ahol gránátokat, tüzérségi lövedékeket gyártottunk. Nem maradt abba a tanítás sem. Amíg meg nem kezdődött a lakosság elszállítása, a szó szoros értelmében a föld alatt tanítottak a pedagógusok... Az eva- kuáció során nem kevesebb, mint 75 ezer embert sikerült biztonságba helyeznünk, hátratelepítenünk a nagy földre. — A város kiürítése után a sűrű bombatámadások elpusztították a vízmüvet. Szünetelt a vízellátás, s naponta egy embernek csak egy liter víz jutott A városba rekedt gyerekek, idősek, s a betegek ellátása veszélyben volt. Az asszonyok leleményessége azonban ezen is segített. Pezsgő alapanyagban, borban főzték a kását, s akkor még nem is gondoltunk arra, milyen jelentős tápértékkel jelentkezik ez a „kotyvalék”... Később a népfelkelő hadosztály megszervezésében nyújtottam segítséget. A férfiak a fronton, a nők a légvédelmi egységekben kaptak beosztást. A tíz körmünkkel védtük a várost... Később új és új hadosztályokat vetett be a fasiszta hadvezetőség, s Szevasztopol milliónyi kínt elszenvedett lakossága már képtelen volt a túlerőt feltartani. .A pártbizottság akkor elhatározta, hogy földalatti partizán egységet szervez, amely a védelmi bizottságnak, s a párt- szervezetnek lesz alárendelve. Antonyina Alexejevna életéért azonban nagyon aggódtak, s úgy döntöttek, hogy az utolsó hajóval el kell hagynia a várost Valóban az utolsó hajóval, egy tengeralattjáróval ment el, de a romokban heverő kikötőben akárcsak a többi szevasztopoli, s a matrózok megfogadta: — Visz- szajövünk! Nem sok idő telt el amikor a szárazföld felől a Szovjet Vörös Hadsereg katonái lőni kezdték a város előtt húzódó Szapun TIT megyei szervezetének csillagászati szakosztálya az első szputnyik fellövésének tizedik évfordulója alkalmából csillagászai hetet rendez Kecskeméten. Az előadásokat az MSZMP Esti Egyetemének előadótermében tartják. Az ünnepélyes megnyitóra október 10-én, kedden este fél 7-kor kerül sor. Ez alkalommal Borbély Ferenc tanár tart előadást az űrkutatás gyakorlati jelentőségéről. (csúszós) hegyet S ami a német fasiszta csapatoknak nyolc hónapig tartott, a szovjet katonáknak 9 óra alatt sikerült Birtokukba került a Szevasztopolt uraló hegy csúcsa. A romhalmazzá vált város felszabadítása sem váratott sokáig magára, két nap múlva a tengernél voltak a katonák. Az első visszatérők között volt Antonyina Alekszejevna, aki megkapta a Nagy Honvédő Háború elsőosztályú rendje, valamint a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést. Rövid idő alatt megszervezte a romok eltakarítását, a város élelmezését. Később Szevasztopol helyreállításában egy építőipari tröszt vezetőhelyettese volt, egészen 1958-ig, amikor nyugdíjba vonult. A 64 éves asszony azonban ma sem pihen. Tagja a városi tanácsnak, s elnöke annak a történelmi bizottságnak, amely arra vállalkozott, hogy Szevasztopol párt- szervezeteinek történetét írásba foglalja. Társadalmi munkában az ifjúság internacionalista és hazafias nevelésében szerez új és új érdemeket. — Szevasztopolt a fasiszták a föld színével tették egyenlővé, mi felépítettük, s ma a város szebb, mint valaha. Kiváló eredményekkel dicsekedhet a halászat, 76 iskola, két színház, több felsőfokú tudományos intézmény működik városunkban. Úgy érzem — mosolyodott el ismét — a tengerészek, a város lakói megtartották esküjüket, felépítették a legszebb emlékművet: Szevasztopolt. Gémes Gábor A további program így alakul: szerdán, 11-én este fél 7-kor Szilágyi Tibor meteorológus előadása „Időjárásjelentés a világűrből,, címmel, csütörtökön este fél 7-kor pedig dr. Béres László főorvos az űrkutatás biológiai problémáiról beszél. Valamennyi előadást filmvetítés követ. Amennyiben az időjárás arra módot ad, a Honvéd kórház parkjában esténként távcsöves bemutató is lesz. Csillagászati hét Kecskeméten „miért sietünk ennyire?”, vagy ,,egyesek szerint a reform visz- szalépés a szocializmus építésében”. Megnyugtató-e az összkép? Szerintem nem egészen. Az érettségizett szakmunkástanulóknak valamivel többet kellene tudnia ma már — az új mechanizmus bevezetésének a küszöbén — ezekről a dolgokról, Már csak azért is, mert rövidesen tevékeny résztvevői, megvalósítói lesznek mindannak, ami ma még jórészt újságcikk, rádió-, vagy tv-kommen- tár téma. Amilyen-a kollektíva Érthetően bővebb és lényeg- retörőbb a dolgozatoknak az a része, amely a KISZ munkájával foglalkozik. Több évi tapasztalat alapján születtek a válaszok, ezért az előzőnél nagyobb figyelmet is érdemelnek. Általában minden fiatal helyesen határozta meg a KISZ célját és egyet is értett ezzel. Lényegesen eltérnek azonban a válaszok attól kezdve, amikor ki-ki elmondja, hogyan valósultak meg a helyes elvek szű- kebb kollektívájában, az iskolában. osztályban stb. A többség jó érzéssel emlékezik vissza a közös kirándulásokra, klubdélutánokra, a nyári építőtáborokra, s az itt szerzett baráti kapcsolatokra. — „örömmel töltött el, hogy dolgozhatom a közösség érdekében” — írja például az egyik. De nem kevés dolgozatban világosan megfogalmazódik az is, hogy pezsgőbbnek, fiatalosabbnak kellene lennie a mozgalmi munkának. „Túl komolyak, s néha unalmasak is a gyűlések” — olvastam az egyik dolgozatban. „Kevés az igazán vonzó, szórakoztató program” — így valaki más. Igaz, ennek az ellenkezőjével is találkoztam: „Kissé egyoldalú a sok szórakozás, többet kellene foglalkozni a KISZ-ben társadalmi, politikai kérdésekkel, hogy felkészüljenek a fiatalok az életre.” Talán az a tanuló ragadta meg a legjobban a lényeget, aki ezt írta: „Olyan a KISZ-mun- ka, amilyen a kollektíva.” — Ugyanebben a dolgozatban még egy elgondolkoztató megjegyzéssel találkoztam: „Sokan csak a formaság kedvéért lépnek be a KISZ-be. Alaposabban meg kellene válogatni a tagságot!” „Szeretem a szakmám" Nagyon ügyesen, hangulat»-' san fogalmazta meg az osztályfőnök a harmadik kérdést: „El- mennél-e a munka temetésére?” Bár ez a tréfás fogalmazás néhány fiatalt arra ösztönzött, hogy — a móka kedvéért — ilyen választ adjon: „Ha tudnék ásni, elmennék”, vagy: „Nem, mert sírt kellene ásni és az is munka.” E kivételektől eltekintve azonban szép, őszinte vallomásokat vetettek papírra a fiatalok. És ennek azért is örültem, mert tudom, hogy közülük jó néhányan egyetemre, vagy legalábbis értelmiségi pályára készültek az iskolai évek alatt. Nem csodálkoztam volna túlságosan, ha több csalódottságról, keserűségről árulkodó válasszal találkozom. Ilyen azonban jóformán nincs is. Annál több ilyen: „Munka nélkül nincs élet.” „A jól végzett munka, akár szellemi, akár fizikai, örömmel tölti el az embert.” „Nekem a szakmám inkább szórakozás, nagyon szeretem azt, amit csinálok.” „Még a jövőben, a teljes automatizálás korában is alkot majd az ember.” S ami nekem a legjobban tetszett: „Nem a munka, hanem a társadalom nyakán élősködők temetésére mennék el szívesen.” Foci és filozófia A szabad idővel kapcsolatos válaszokban sűrűn előbukkan a panasz: a munka és a tanulás mellett alig néhány óra jut naponta a kedvenc időtöltésre. Érthető ez, hiszen a középiskolában megszokott életritmust most váltja fel az új, a nehezebb, a több kötöttséggel járó. Még nem tanulták meg jól beosztani a rövid délutánt és az estét. Különösen azok panaszkodnak, akik nem mondtak le az egyetemről, s a felvételire készülnek. Kivétel nélkül minden dolgozat arról .beszél, hogy a könyvek első számú szerepet játszanak a fiatalok otthoni programjában. Nem mindegyik sorolta fel kedvenc íróit, így nem is érdemes különösebb figyelmet szentelni a nevek gyakoriságára. Annyit csak, hogy Berkesi kedvelt, s — furcsa módon — Botdogok. De illendően szerények, nehogy zokon vegyék a többiek, ami nekik akkora örömet okoz. Elsők lettek a Ki mit tud a Szovjetunióról vetélkedő megyei döntőjén, vasárnap, Kiskunmaj- sán. Ezernyi KISZ-tag közül ők hárman bizonyultak a legjobbnak: Rigó Mária, Tones Mária és Weither Endre, a Kecskeméti Ének-Zenei Gimnázium negyedikesei. talános tájékozottságból. A politikai villámkérdéseknél előzték meg az apostagiakat, s ez zel érték el a győzelmet jelenít 55 pontot. Sajnos, a csapatverseny esni a megyei elöntőig szólt. Itt tw tok meg, hogy az országos- már csak egyetlen verseny megy. — Nem baj — mondják — bár szép lett volna. De c. v A győztes kecskeméti csapat. — Nagyon készültek? — Mindenki reméli, hogy győz, de itt senki se lehetett biztos benne. — Ügy értem: sokat „edzettek”? még többet kellene tanulni, mint eddig, s mi most már erősen készülünk az érettségire .., Az egyéni győztes Szabó Klára lett, a halasi járás csapatából. — Hogy őszinték legyünk, az iskolai selejtező után határoztuk el, hogy most aztán tanulni fogunk. És ehhez nagyon sok segítséget kaptunk a tanárainktól. Tárgyanként külön-külön foglalkoztak velünk. Magas, szőke, elgven szemű lány. Bácsalmási. Tompán tanít, a Szegedi Pedagógiai Főiskola hallgatója, földrajz-rajz szakos tanárjelölt. — Mi volt itt, a megyei döntőn a legnehezebb? — Az irodalmi kérdések. Néhány mondatból, különösen, ha prózai részlet, nehéz megállapítani: ki írta és melyik művében. Mi még nem olvashattunk annyit, mint a felnőttek ..; Kuncognak, amikor megemlítem, hogy mindenki azt várta: majd a zenei kérdéseknél vágják ki a rezet. — Oíf még veszítettünk is néhány pontot. De erre ugyanaz áll, mint az olvasásra. Annál jobban vizsgáztak álilyen társaságban említik: He-1 mingway, Thomas Mann, Gorkij, Solohov stb. Talán mondanom sem kellene: hódít a tánczene. Majdnem mindegyik fiatal a legkedvesebb időtöltései sorában említi a hazai és külföldi beat-muzsika hallgatását. Szakmunkástanulókról van szó, így az is természetes, hogy a fúrás-faragás, barkácsolás is gyakran felbukkan a programokban. A tv talán még Berkesinéi is népszerűbb, de örvendetesen sokan jegyezték meg a dolgozatban: „csak ha jó a műsor”. A házibuliról mindössze egy fiatal — írása után lány — beszél, mint kedvenc időtöltésről, a hétvégi táncról azonban mindegyik, a mozi szintén gyakori program, a színház kevésbé. Talán ez a magyarázat: „Nagyon drágák a jegyek. Majd, ha többet keresünk.” Szabó Klára, aki bejutott az országos döntőre. A többiek mindig őt jelölték maguk közül, amikor csak a csapat egyik tagjának kellett felelnie a kérdésre. Amikor pedig az egész csapat volt dobogón, vele súgtak össze, s többnyire ő jelentkezett elsőnek, így esett rá a zsűri választása, hogy képviselje a megyét az országos döntőn. — örül? — ö, ezt biztosan mondanom se kell!.,-, — Könny fi volt? — Egyáltalán nem. De szerencsésnek érezhetem magam, mert sok volt a földrajzi kérNéhányan nyelveket tanulnak, zenével foglalkoznak, s akad olyan is, aki a futball után mindjárt a filozófiát említi. * Kiinger Adám azért íratta a dolgozatokat, hogy segítsenek megismerni a tanulóit. Még nem kérdeztem meg tőle, hogyan értékeli a néhány mondatos vallomásokat. Nekem nagyon tetszettek. Talán éppen azért, mert őszinték, nem igyekeznek a „kifogástalan ember” általánosan elfogadott normáit megfogalmazni. Egyszóval olyanok, mint amilyenek az íróik: sokszínűk, fiatalok. Békés Dezső dés. — Jól felkészült? — Természetesen. Hanem talán még többet jelentett az, hogy előtte az iskolában is rendeztünk ilyen vetélkedőt az úttörőknek, s én is zsűri tag voltam. — Felragyog a szeme — két tanítványom jutott be a járási döntőbe, s egy a megyére. Szabó Klára pedig az október 15-én rendezendő országos selejtezőre, ami után reméljük, viszontláthatjuk a döntő küzdelmeiben a televízió képernyőjén is. M. L.
