Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
Beszélnek az elsárgult papírok... Százéves a Petőfi-emléktábla Október 13-án száz észtén- mények most már gyorsan pe- lenék, hogy oly kevesen jöttek deje lesz annak, hogy a Kiskun- regtek. el királyuk tiszteletéfe, alig véság egykori fővárosában. Fél- Az ünnepély időpontjának tettek számba...” — írja a Va- egyházán, országra szóló ünnep- megállapításánál figyelembe sámapi Üjság. A Magyar Tudo- sógen leplezték le Petőfi emlék- vették Reményi óhaját, hogy mányos Akadémiát és a Kisfatábláját. ezen ő is meg akar jelenni ta- ludy Társaságot Gyulai Pál, Az emléktábla létesítésének nítványával, Plotényi Nándorral Szász Károly, Dux Adolf és gondolata és kiviteleztetése együtt. A végleges időpont te- Losonczy László képviselték. Görgey tábornok egykori segéd- hát 1867. okt. 13-a, vasárnap. ^ tisztjének, Reményi Edének ér- a é A menet i órakor vonult — deme, aki Petőfi és Széchenyi A lanucs és a Kaszinó 10 ünnepélyes rendben — a ta- pesti szobraira is 62 ezer fo- —10 tagból álló bizottmányt nácsházától a Petőfi-házhoz. A rintot hegedűit össze. szervezett az ünnepély lebonyo- kézművesek dalárdája — a hoszA Kiskunfélegyházi Állami Utasára. A munkát elősegítet- szú elnyomás után — szent áhi- Levéltárban őrzött iratokból tak továbbá az összes céhmes- tattal énekelte el a Szózatot A pontosan ismerjük e száz év terek. Döntöttek a meghívandók tábla előtt emelvény, rajta Pe- előtti eseményeket. Reményi a felől. Meghívták gróf Ráday tőfi mellszobra — Kugler al- félegyházi tanácsháza nagytér- Gedeont, a Jászkun Hármas kotása —. kétoldalt fehér ru- mében I860, nov. 18-án hang- Kerület főkapitányát, a Jászkun hában Félegyháza 16 legszebb versenyt adott. A bevétel 85 fo- Hármas Kerület népét, a szom- leánya, jelképezve az örök if- rint 50 krajcár volt. Nagy pénz széd községeket, városokat. Meg- júságot: mindegyikük kezében volt ez. mert ebben az időben hívták továbbá a Magyar-Tudó- virág és koszorú, egy kapás napszámja 17 kraj- mányos Akadémiát, a Kisfaludy Fazekas Alajos, Petőfi gyer- cár. A Kaszinó a művész fisz- Társaságot, és az Országos Hon- mekkori játszótársa, meleg sza- teletére estélyt adott, amelyen véd E§ylet elnökét. vakkal emlékezett a költőre, taggá választották. Reményi in- Arany János, mint a Magyar Ezután Szász Károly szavalta dítványozta, hogy „azon ház, Tudományos Akadémia titok- a Petőfi gyermekkori lakhelye melyben nemzetünk halhatat- n°ka, sajátkezűleg írt levélben című ódáját, majd Szabados Já- lan költője Petőfi Sándor mint köszöni a meghívást és „o köz- nos félegyházi költő adta elő csecsemő élt, s az édes magyar szellem nemes nyilatkozatát ör- erre az alkalomra írt versét szót először ejté ki, emléktáb- vendve látja szabad Kun-Fél• Ezután Reményi elmondta az egyháza tettében, mely által emléktábla történetét és ismer- azon hajlékot, hol Petőfi Sán- tette a Pesten felállításra ke- dor zsenge évei lefolytak, az rülő Petőfi-szobor ügyének ál- utódok és idegenek számára ma- lását. radandó emlékkel kívánta meg- És ekkor a kiskun torkokból Iával örökítessék meg”. A hangverseny bevételét Reményi felajánlotta az emléktábla létesítésére. Az indítványt nagy lelkesedéssel elfogadták és a mű- . vészt bízták meg az emléktábla megrend elésével. A városi tanács pedig az 1860. nov. 20-i ülésén „lelkesedve , azon varázserejű hangoktól, me- ^ai Pált, . Palffy^ Albertet, Petőfi lyek a magyar hazának édes fia Istvánt és Petőfi " Reményi Ede, jelenleg Angol Királynő Ö Felsége magán hegedűse által a városháza nagytérhatalmas lelkesedéssel vihar- A költő kortársai közül meg- zott az égig: Tied vagyok, tied hívták még Jókai Mórt, Szász hazám... fii születtem én ezen Károlyt, Tompa Mihályt, Gyű- a tájon... Következett Losonczy szava- Zoltánt lata, majd a hatalmas tömeg Végre elérkezett a nagy nap. a dalárdával együtt most már A Vasárnapi Újság és a Sze- könnyes áhítattal zúgta: isten, ____ _________________8601 Híradó egyöntetűen meg- áldd meg a magyart... Az ünm ében folyó hó 18-án tartott állapítja, hogy Félegyháza népe neplők a tanácsházához vonul- hangverseny alkalmával jelen- kitett magáért. Mindkét újság tak. Folytonosan éltették Periéként/ számú hallgatóság előtt aláhúzza azt a tényt, hogy az czelt, a pákozdi hőst. hegedűjén eljátszottak, így to- írók és a költők mulasztását a Este 7 órakor a már régein vábbá azon hazafiúi lelkesedés- "£p hozza helyre — a nép kol- lebontott Duttyán nagytermében bői származott érdemei tekinte- ^€vel szemben, ez az első Pe- bemutatták a félegyházi Keserű téből, melynél fogva a magyar tafi ünnepély az országban. nemzeti zenét a külföld, mint a Kora reggel trarackok dur- hazában páratlan tehetsége sze- rogtak. Ünneplőbe öltözött vi- rint fejleszteni fő feladatul tűz- dékiek és helybeliek ezres töBérczy Ilon Petőfi emlékezete című színművét, majd Reményi hegedű számai következtek Plotényi kíséretével és Füredi, a megei sétáltak az utcákon. Na- nagy énekes, népdalokat éne- gyon sokan jöttek a környező keit. g órakor bál kezdődött a városokból. tanácsháza nagytermében. MindA pesti vendégeik 12 órakor két rendezvény bevételét a Pes- érkeztek. Riadó éljenzés fo- ten felállításra kerülő Petőfi- gadta a daliás Perczel tábor- szobor javára ajánlották fel. nokot, az Országos Honvéd Egylet elnökét, aki még csak a te ki magának...” — a város díszpolgárává választotta. Az emléktáblát Gerenday pesti kőfaragó vállalata 110 forint 50 krajcárért már 1861-ben elkészítette. A még hiányzó ösz- szeget is Reményi pótolta. A tábla most már Félegyházán, --- ----------, ---- —= ------ S zabó Sándor egykori Aranykéz nyár folyamán tért meg 18 évi erlegene utcai házában — a mai Petőfi- házban — becsomagolva várta a leleplezést. Reményi 1867. jfil. 27-én levelet írt a Kaszinónak, melyben kifejti, hogy: „Az 1861-ik alkotmányos időszak oly rövid volt, miként nem csuda, ha más teendők mellett a t. Casino nem ért rá abbeli megállapításának foganatosítására, hogy az emléktábla ünnepélyesen leleplez- tessék.” „.. .De immár alkotmányunk helyre van állítva, s most mi akadályoz abban, hogy az 1860-ki tervünket foganatosítsuk.” A városi tanács — a Kaszinó indítványára — 1867. szept. 7-én tartott ülésén elhatározta az emléktábla felállítását Az eseA Vasárnapi Újság így az ünnepséget: keserű bújdosásából. Négyes • • • szép nap volt nekünk, kik fogat röpítette ideiglenes szál- felen voltunk, akik el nem jöt- lására, a kerületi házhoz, ahol tak: bánhatják, mert elmulasztón a Kiskun Múzeum van. Meg- tottak egy szép napot, sőt rész- érkezebt Reményi, Plotényi és hea röstelhetik is, mert elmu- a nagy énekes, Füredi. Az írók lasztottak egy kötelességet.” „hátravonulva, mintha szégyen- Balogh Ödön Hatvani Dánielt Romtemplom Sugámyíl, szurok-röppentyű, reaktív nádszál célozza vijjogva szívemet a vadkörtefa íjain, menekülök a romtemplomba, bozontos istenek fejére szakadt gerendák közé. Jöhetsz, Batu kán, — a szoptatós asszonyok az alsó pincében lapulnak már... De a világtiprő horda visszaözönlött Keletre, bazsalyog az üszkös Nap, szántani-vetni gyerünk s hagyjuk a romot, jön majd a műemlékbizottság, hóna alatt márványtáblával, szájában kenetes beszéddel, reprezentatív szendvicsek ízével, megemlékezve a kötőanyag varázshatalmú erejéről, az építők kifürkészhetetlen titkairól. Aztán egyedül maradok megint, ekrazit-töltésű sima kövekre hajtom fejem, kell hogy pihenjek valahol. Párja után kurrog a gerle, vadkörte-szirmokba öltöznek a szűz méhek, készülnek a mézeshetekre, helikopteres nászutasok zümmögnek a rizsföldek fölött. Majd megérik a vadkörte, érte gyerekek másznak versenyt az ágakon, de kioldódik a kocsány-biztosíték, felrobban a gyümölcs kezükben, üveges szemmel bámulnak az operatőrök lencséibe. Kénkövet izzad a bambusz, rátekeredik a napalm indája, befonja cikk-cakkos virágaival. Eltűnt a gerle is, nem hagyott üzenetet, tudván,' hogy Batu kán nem halt meg, feltámad minden időben, küldi hordáit sisakkal s rágógumival felszerelve. Lesz-e még, aki megcsodálja századunk műemlékeit? Patak vize vérrel vegyül, tiszta forrásba malter porlik, torkom kiszikkad, recsegős már a bársonyos énekre. Egyetlen kiáltás szakad fel belőle: öntsetek le gőzölgő haraggal s én felgyújtom magam. Lobogj dühöm, láng-sujtásos palást, romtepmlom tornyánál magasabbra, erős váram, egyetlen menedék a jégverésben! Képes Géza: EQYETLEN... Egyetlen jó az életemben te voltál, te vagy, te leszel. Kapocs, mely az élettel összekötne, van ezer meg eter, de mindegyiket, bármely pillanatban szétszakítom, mint pókhálószövetet. Hogy voltam, hogy vagyok, hogy leszek: köszönöm neked. Mizser Pál: Szerelmesek. C^S/V\ &\v\efá JL z idevaló népség isten madárkáinak tiszteli a fecskéket, mivelhogy nemigen vigyáz azokra csak a magassá- gos ég. Apró, puha kis madárkák, és otthontalanok. Ha ősz utolján elhidegül az idő, szárnyat bontanak, s mennek mennek a hontalanok. De tavaszodván ismét visszajönnek, ficserkélésükkel felverik a házat. Mert a fecske az olyan madár, nem élne meg, ha egyszer is elmaradna az itteni világtól. Megfojtaná az idegenség. Így meg elvan velük az ember. Odaengedi az ereszek alá, az istállóba, ne árváskodjanak szegények. Most. hogy a szüret ideje is eljött, s hulló levelekkel köszönt ránk a reggel, elmennek a fecskék. A gazda kiáll az ajtó elé, onnan figyeli készülődésüket. Szomorúság ül a tanyákra, Béni Janos búcsúztatja övéit. — Kitelt nektek is, madárkáim. Költözhetünk innen — szól utánuk. Mert elbontják a tanyát. A közös hozzájárul, hogy építkezzenek a faluban (majdnem város az!), s egész utcasorokat kitesznek az új szövetkezeti házak. Oda települnek Béniék. Csakhogy a költözés nem megy olyan könnyen. Pitymal- latkor mocorogni kezd az ember, majd szól asszonyának. — Körüljárom a tanyát. Nem jut tovább, csalt a kútig. Faderekakon kiszáradt vályú. Mikor ittak ebből az ő lovai? Megmarkolja effvik vécét, földre billenti, majd lelöki a fatákolmánvt és rátelepszik. Körülötte csendes a világ. Ébredezik a mező, harmat ezüstje hull. A tanya hallgat. A jószágokat már elvitték tegnapelőtt. mára nem maradt csak néhány bútordarab, s apró holmi. Innen a kúttól belefér szemébe az egész birtok. — Milyen akkurátus — motyogja —, hanem mintha ösz- szement volna. öreg tanya már ez. Nádfedelét az idő megmarta, most úgy mutatja magát, mint kopaszodó fejen a ritkás, gyér hajzat. Oldalai megrepedeztek, megpihent benne a szél. valahogy meg is görbültek, mint munkás, öreg cselédek. Mikor aztán elunja a nézelődést, odalép a kúthoz. Felhúz egy vödörrel, nekitámasztja a kovának, szétterpeszkedik, és nyakát lehajtva, nagy kortvok- ban nyeli a vizet. A maradékot kilöttventi. leszereli a vödröt, maid a kútostort is. Magasba lendül a kútgém, s onnan figyel a világba. — FI kell innen menni. Efis ideig folt marad a tanva helvén. de a fű plőbb-utóbb benövi, takarót borít rá. a traktorok felhasítják, ho<zy életet teremjen. Fávvűit. Nézi a bekötőutat, pzen tűi az őszbe fordult földeket. Hatalmas tétűök köröskörül. Jó, hogy szét nem nyomták eddig a kis tanyát. — Az utakat felszántják majd. Könnyen meglehet, hogy mire legközelebb erre vetődik, már zöldell a vetés a bekötőút helyén. Pusztul az itteni világ. A fecskék elmentek, most a tanyákon a sor. Béni János csak nézi, egyre nézi ütött-kopott birtokát. Ügy áll a kora reggelben, szembefordulva a házzal, mint tavasz- szal a tábla végénél, amelyből kimosta az életet a víz. Kis tanya az övé, ott mindjárt a tízes dűlőben. Valamikor zsindelyes volt. még az óvilágban, de átalakították nádtetősre. Szoba, konyha, kamra env- nyi az egész. Akácfák nőnek körülötte. Kijön az asszonv. Agyterítőbe csavart batyut húz magával. — Talán kezdhetnénk, János Szétszedik az ágyat. Széket, asztalt, kanapét, kannákat kivisznek az ajtó elé. A falba vert szögről leakasztják a kénét, ami még a császári és királyt hadsereg szolgálatában örökítette meg a gazdát egv oei lovon. valamint az egybekelésről tanúskodó fotográfiákat. Odakint nyikoro? a kocsi. Megérkezett a segítség is. — Fát viryük, János? — Vi®vük. Több szó nem is igen esik, A kocsi lassan megtelik.
