Petőfi Népe, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-25 / 252. szám
1967. október 25, szerda 3. oldal Keresstül-kasul a megyén Átalakuló gondolkodás A jegyzetfüzet, az újságíró ■„ memória-tára”, érdekes ötletekkel, gazdasági kezdeményezésekkel, újfajta összefüggések rögzítésével telt meg azon a kétnapos körúton, amelyet a múlt héten tettek a délvidéki és a Duna menti gazdaságokban, feldolgozó üzemekben a megye, a járások és a városok vezetői. Ügy véljük, hogy ezek közül a leginkább időszerűket közreadni nem haszontalan dolog. Különösen manapság, amikor az új gazdaságirányítás problémái egyaránt foglalkoztatják a falvaik és a városok népét. A gazdálkodás mottója Még pár évvel ezelőtt is sokan úgy fogták fel a százalékos művelést, mint egyedül üdvözítő módszert a hozamok növelésére. — Nálunk is ez volt a divat, egészen 1964-ig — mondotta tájékoztatójában Báli Ferenc, a szabadszállási Lenin Tsz elnöke. — Akkor egyszerre áttértünk a készpénz szerinti fizetésre. Nem kevesen voltak, | akik itt is azt hitték, hogy nagy visszaesés várható. Nem lett igazuk. Egy év alatt 22 mázsára nőtt például a kukorica átlagtermése. Előző évben 17 volt az átlag. De a fejlődés nem állt meg: 65-ben 30, 66-ban 37 mázsás májusi morzsoltban számított termést takarítottunk be. És az idén? Ezt már saját szemünkkel láttuk, a táblán, ahol még lábon állt a termés. Csövesben 70—80 mázsát becsülnek. Mázsánként, de ez megint csak szemesre számítva mintegy 80 forintos önköltséggel. Tavaly még a száz körül tartottak. — Nagy területen, nagy hozamot és olcsón. És jó minőségben — visszhangzik fülünkben az elnök iménti kijelentése, amely egyúttal az itteni gazdálkodás mottóia is lehetne. Abban a helyzetben vannak, ho'-’v nem látják értelmét a segédüzemek létrehozásának. A gazdák átlagosan évente 230 napot töltenek a közös munkában. Nincs foglalkoztatási gond. Megéri az új hibrid Madarason az egyik fő téma ugyancsak a kukorica volt. Nem véletlenül, a tsz-közi sertéstelep évente száz vagon számra fogyasztja a termést. — Jugoszláv hibrideket az idén 43 holdon vetettünk — hangoztatta Illés János, a Béke Tsz elnöke. — Szemenként vetettük, takarékoskodni kellett a drága vetőmaggal. És most holdanként 69 mázsa csöves termést takarítunk be. Ez majdnem 50 mázsa májusi morzsolt- nak felel meg. Nem számítva a gyalogmunkát és a szállítást, egy mázsa csöves önköltsége 38 forint. Úgy véljük, a hol- dankénti tiszta jövedelem 12 ezer forint körül alakul. Érdemes kukoricát termeszteni, s így érdemes hizlalni is. Csak még jó csőtörő gép kellene ... Sokan kétkedő mosollyal fo- gadták az elnök számítgatásait. i Mások a védelmére keltek, | Néhány napja a SZÖVOSZ vendégeként hazánkban tartózkodik W. G. Alexander, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára, aki a magyar szövetkezeti mozgalom munkáját tanulmányozza. A főtitkár tegnap Bartolák Mihálynak, a SZÖVOSZ elnökhelyettesének társaságában megyénkbe látóA vendégeket a MESZÖV- székházban Brachná János, a MÉSZÖV elnöke fogadta. Tájékoztatta a vendégeket a megyei fogyasztási szövetkezetek, szakI, Elnökök és számítások mondván, hogy a számítás csak annyiban nem pontos, ameny- nyiben nem az még igen sok árué az országban. És hogy a drága vetőmag ellenére érdemes-e jugoszláv hibridet meghonosítani. Ebben a kérdésben Borsodi Györgynek, a megyei párt- bizottság titkárának volt igaza. Ezt mondotta: — Lehet, hogy drága a hibrid. De mennyivel többe kerül az országnak az a húSzezer va- gonos abrakimport, amely az idei kiesést lesz hivatva pótolni! Víz, borsó, siló Nagyszerűen megoldották a takarmány termesztést a fajszi Kék Duna Tsz-ben. Az idén új növényt honosítottak meg errefelé — a zöldborsót. Félezer holdon, öntözéssel. Szárát és a héját lesilózták. — De ez még semmi — tette EH lehet képzelni, mekkora feladatot jelent egy gazdaságban a szár betakarítása, ahol az összterületnek majdnem az egy- harmadán — ezer holdon — termesztenek kukoricát, s a termést nem géppel, hanem kézi erővel törik le. A szóbanfoirgó helyzet a városföldi Dózsa Tsz-t jellemzi. Legegyszerűbb lenne silógép- pel felaprítani és alászántani. Csakhogy e módszernek az itteni szakemberek között vannak ellenzői, s ami még nagyobb ok: szüksége van a szárra a szövetkezet kétezemyi birkájának. Be kell hát takarítani a szárat. Kévéstől. De ez nem egyszerű: rengeteg fogat, gépi erő és ember munkáját igényli. Legalábbis a hagyományos rakodással. Ezért az idén, Fenyvesi Jenő főagronómus és Vízhányó János gépcsoportvezető sajátos és érdekes ötletet valósított meg. Haszövetkezetek eredményeiről, majd rövid körutat tettek megyénkben. Kecskeméten megtekintették a piaci ABC-áruházat. a MÉK- kirendeltséget. Délután Soltvad- kertre utaztak, megnézték az ottani Rákóczi Szakszövetkezet nagyüzemi szőlőtábláját, majd az irodában beszélgettek a szak- szövetkezet vezetőivel. Vendégünk látogatást tett Kiskőrösön Petőfi szülőházában és a szövetkezet áruházában is. W. G. Alexander elismeréssel szólt a látottakról. hozzá Agócs István, a kalocsai öntözöfürt vezetője. — A borsó után a tsz az egész területet bevetette silókukoricával. S ez holdanként 200—250 mázsás termést adott. Igaz — derült ki Berta Jenő tsz-elnök tájékoztatójából —, 2650 holdnyi területük az öntözhető, s ez jóval több mint a fele az összterületnek. De ki is használják a lehetőségeket. Az idén tízezer forintos átlagbevételt érnek el egy holdról. Egyébként az öntözőfürt is kezd „magára találni”. Kiszámították, hogy míg tavaly 1,88 forintba, az idén már csak 1,44 forintba került egy köbméter víz. Jóval többet is használtak fel — majd kétmillió köbméternyit. Bizonyos, hogy a többlettermés ezt bőven ellensúlyozza. amelyre ezer-ezerkétszáz kévét is felrakhatnak. Annyit, mint öt vontatós pótkocsira. A majorban aztán az egészet drótkötéllel húzatják le: nincs szükség kazlazásra, ott marad helyben az egész. Az odaszállítást lánctalpas traktorral oldják meg. — A korábbi 70 ezer forintos behordási költséget ezzel a felére csökkentjük — véli Török Péter párttitkár. — S ezt a módszert télen is alkalmazhatjuk, az alomszalma beszállításánál. De alkalmas a réti széna olc^ó és gyors mozgatására is. Egyszerű, de igazán hasznos ötlet. S nem is hagyomány nélkül való: a szántóföldi szán végeredményben a rési uradalmakban használt széles, alacsony építésű „bolond-kocsinak” a továbbfejlesztett, erős traktor után alkalmazható változata. Ezt a fajta uradalmi hagyományt érdemes életre kelteni, ahol szükség mutatkozik iránta. (Hatvani — Pásztor) Hárem megye — Pest, Szolnok és Bács-Kiskun — állami gazdaságaiban dolgozó ifjú állattenyésztők vetélkedőjének megrendezésére kerül sor október 27-én és 28-án, Kiskunhalason. A 46 mezőgazdasági nagyüzemből az itatásos borjúnevelő, a tehenész és a sertésnevelő szakmát gazdaságonként legfeljebb 3—3 fő képviselheti — egy-egy gazdaságból tehát kilenc, 30 évnél fiatalabb, technikumi végzettséggel még nem rendelkező dolgozó vehet részt. MOST MÁR igazán nem sok idő választ el attól, hogy nekikezdjünk a felszabadulás utáni egyik ■ legfontosabb lépéshez. Abban ugyanis, ezt bízvást állíthatjuk, már nincs vita, hogy milyen hatalmas vállalkozás a gazdasági irányításnak új rendszere. Ez olyan feladat, amit csak megfelelő akarattal-, megértéssel, ha úgy tetszik, a gazdasági reformhoz illő átalakuló gondolkodással lehet megvalósítani. A reformot emberek határozták el, emberek hajtják majd végre. Ha valaha így volt, akkor most van igazán szükség a dolgozók kedvező „hozzáállására”, belátó és cselekvő együttműködésére. Az új gazdaságirányítási rend épít is erre, egyfelől a fokozott önállóságra, vállalkozó kedvre, okos kockázatvállalásra, ötletekre, bátor tettek sokaságára a vezetésben, másfelől a közvélemény szüntelen kontrolljára, jelzéseire, legyenek azok helyeslő megjegyzések, vagy riadót verő, egészséges türelmetlenség. Megelégedéssel regisztrálhatjuk, hogy ugyan még temérdek teendő van hátra a január 1-i „startig”, azonban már jelenleg is, a „finis” idejében látszik: az új mechanizmus nem egy tekintetben, nem egy helyen már kézzelfogható valóság, s már említett átalakuló, megélénkülő, a felelősségérzet mércéjét magasra emelő szemlélet. Különösen örvendetes, hogy ez a józan gondolkodás nem tűri az üres frázisokat, meg azt, amit annak idején úgy neveztünk, hogy „hurráoptimizmus”. S ha mind többször is hallani egy- egy kirívó jelenség, bosszantó hiba láttán, hogy „no majd az új gazdasági mechanizmusban másként lesz!” — ez tulajdonképpen csak jelzés, senki sem szánja varázsigének. misen All, hol tapasztalható az örvendetes megváltozó, átalakuló gondolkodás? Mindenekelőtt a minisztériumokban, a gyárakban, intézményekben, mindenütt, ahol a gazdasági élet zajlik. A gazdasági embeállást 8—10 neves szakemberből álló zsűri bírálja el. Szakmánként a három első helyezett értékes tárgyjutalmat kap, ezenkívül okleveleket osztanak ki. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett kétnapos vetélkedőt ifjúsági nagygyűlés, kultúrműsor és táncmulatság teszi változatossá. Megfigyelőként néhány Kiskunhalas-környéki termelőszövetkezet ifjú állatenyésztője is részt vesz a versenyen» rek egy kicsit versenyt futnak most az idővel, s a felkészülés hónapjaiban azon vannak, hogy az új követelmények szerinti vezetés minél több csínját- bínját tanulják meg, magyarán: ne kelljen nagy tanulópénzt fizetni, ha majd teljes felelősséggel, s ami ezzel együtt jár, teljes kockázattal vágnak neki az új dolgoknak. Most, a csendesebb hetek egyenesen kínálják a lehetőséget, hogy még egyszer alaposan végiggondolják, mit lehet már most megtenni, mi az, amihez aztán igazán nem kell központi útbaigazítás. Sok ilyen vezetőnk van: nem sopánkodnak egy-egy baj láttán, hanem amennyire lehet, bátran megkezdik eltávolítani az önállóság előtt tornyosuló akadályokat. S A SZEMLÉLET átalakulásának színhelye nemcsak a vezetők párnázott ajtajú szobája, de még nem is csak a munkaterületek szabják meg a határt. Az új mechanizmus közeledte lassan kezdi átalakítani az „utca emberének” a gondolkodását is, s ez is elsőrendű tényező. Az érdeklődés már a reform meghirdetésekor tapasztalható volt, s azóta is mind több szó esik róla. Valószínűleg része van ebben, hogy az ország vezetői a nyilvános fórumokon gyakraf» foglalkoznak vele, a lapok rendszeresen írnak a bevezetés előjeleiről, egy-egy új rendelkezésről. De aligha tévedünk, ha úgy látjuk, hogy az embereket azért is fogalakoztatja annyira az új gazdasági irányítás közelgő ideje, mert érzik, tudják, hogy a gazdasági életben végbemenő változások csaknem valamennyi állampolgár testközelségében mennek végbe. A kedvező változások reménye sok embernél keveredik aggodalmakkal is, amelyeket éppen úgy táplálnak a ma még meglevő negatív tünetek, mint az ismeretlennel szembeni bizalmatlanság. Nem kétséges, hogy az utóbbi időben gyakoribbak az illetékes helyek nyilatkozatai, amelyek kategorikusan visszautasítanak minden jogtalan próbálkozást, a társadalmi és vállalati érdekek önző szembeállítását, mégis az aggodalom nem tűnik el könnyen. Megvan ennek a maga jó oldala. Az átalakuló gondolkodást az is jellemzi, hogy a lakosság éberebbé vált, eltűnőben van a közönyösség, az emberek nem rejtik véka alá véleményüket, nyíltan ostorozzák a bajokat, s sürgetik a közgazdasági és termelési visszásságok megváltoztatását. A dolgozók a maguk védelmében nem egyedül a kritika fegyveréhez nyúlnak. A minisztériumok, más hatóságok, a szerkesztőségek levelesládái bizonyíthatják, hogy az emberek előállnak észrevételeikkel, ötleteikkel, néha még személyes jellegű javaslatokkal is, hogy jobban menjenek a dolgok. KÖRÜLBELÜL abban lehet összefoglalni az érlelődő változásokat, az emberek gondolkodásának változását, hogy bealkonyul az óvatoskodóknak, akár a kezdeményezésektől irtózó gazdasági vezetőkről van szó, akár a mindenbe bele- nyugvó, ne szólj szám, nem fáj fejem — elmélet követőiről. A párt és a kormány politikájából következő, bátorításra mindig számot tartó, önálló, merész tettekre sarkalló gondolkodás hozzájárul ahhoz, hogy a kezdeti, várható nehézségeken, az új gazdasági reform buktatóin biztosan túljussunk, anélkül, hogy értetlenségből, rövidlátásból, vagy számításból jelentkező pillanatnyi előnyök veszélyeztessék az ország nemes céljait, további felvirágzását. 7, J. talmas szánt eszkábáltaik össze, Kevesebb emberrel is gyorsabb a rakodás. Az SZNSZ főtitkára megyénkben Ifjú állattenyésztők vetélkedése A szakmai és politikai helyt(Folytatjuk.) H. D. Szán a szárak szállítására
