Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

1961. szeptember 24. vasárnap

5. oldal

Egy tanya, egy asszony és öt gyerek

J

úlius 10-én, Kiskunhalas határában egy vérző arcú gyerek állította meg az arra haladó gépkocsit. A fájdalomtól és ijedtségtől zokogó fiútól nem messze, az árok szélén hevert felborult motorkerékpárja mellett az apa, Lengyel István. Akikor már halott volt.

•

¥¥ árom apróság szalad ** elénk a tanyához kanyargó dűlőúton. A legkisebb — nem lehet több négyévesnél — udváriasan eldobja a félig rágott körtét és fülön kapva a vicsorgó kutyát, sejpítve bátorít bennünket: — Most már nem hajap.

Az épület úgy lapul meg a kukoricások között, mintha szé- gyelné hajlott gerincét, repedésekkel szántott vertfalát és mélyen ülő, apró ablakszemeit.

Az özvegy a konyhaajtóban fogad bennünket. Kissé vonakodva húzza elő a kezét a köténye alól: —• Diót szedtem. Befogta.

Vékony, de szép tart%sú fiatalasszony. Nem viselte meg az öt szülés. Arca is nyugodtabb, miryt ahogy a közelmúltban lezajlott tragédia és jelenlegi kö- rülmé.nyei alapján várná az ember.

A konyhának használt helyiség úgy tele lesz a három felnőttel és ugyanannyi gyerekkel, hogy ha még egy látogató érkezne, valamelyikünknek ki kellene húzódni az udvarra.

Lengyel Istvánné sejti, mi hozott ide bennünket, hiszen társammal, Rapcsák Tiborral már találkozott a városi tanács lakáselosztási bizottságánál. Többször megfordult az utóbbi időben a tanácsházán, lakást kért. Munkát szeretne vállalni, de itt a tanyán senkire sem tudja rábízni a gyerekeket a műszak idejére. Decemberig még kapja a 850 forint családi pctl^kot halott férje után, de aztán — ha nem helyezkedik el — csak szociális segélyre Számíthat. Ahhoz pedig, hogy tisztességesen ruházza, etesse az öt gyereket, biztos jövedelem kell.

— Igaz. van itt a tanya körül egy kis föld is. A ház tulajdonosáé. Felébe műveltünk. Sajnos, elég keveset hoz, hiszen homok van erre mindenfelé. Csak az a néhány körtefa ér valamit. A diófák már öregecs- kék, kevés terem rajtuk — magyarázza. Aztán kéri, hogy nézzünk körül a konyhánál nem sokkal nagyobb szobában is. Nézzük meg, hogy süllyed, reped a fal. Nem biztos, hogy kibírja már tavaszig ez az épület.

— De ha kibírná és nem kellene állás után néznem, akkor sem maradnék kint télire egyedül — borzong meg a gondolatra. »

— Az nem fordult meg a fejében, hogy állami gondozásiba adja a gyerekeket? — kérdezi Rapcsák Tibor. -Még hozzáfűzne valamit, de a fiatalasszony szinte kiáltva közbevágj

— Azt soha! Amíg a kezem mozdítani tudom, velem maradnak!

— Ne haragudjanak meg a hevességemért — fordítja csendesebbre a szót. — Tudják, én intézetben, s nevelőszülőknél nőttem fel. Jók voltak hozzám. Mégis nagyon hiányzott az „édes”. Nem akarom, hogy nekik is hiányozzorf valaha is — öleli magához a tágranyílt szemmel hallgató apróságokat.

*

Ij1 ddig tapintatosan kerül- gettük a beszélgetés során a szerencsétlenséget Ö hozza szóba először. Talán jólesik neki, könnyít bánatán a panasz.

— Jó ember, dolgos ember volt a Pista. Szerette a családját. De ha fizetés után poharat kapott a kezébe, nem tudott parancsolni magának. Mennyit könyörögtem neki. Hiába. Másnap megfogadta: soha többet... És mégis naindig újra kezdte.

Italos volt akkor is. A városba indult volna értem a motorral. Nem is tudom miért hozta a gyereket is. Még szerencse, hogy a kis ártatlannak nem történt nagyobb baja. Most iskolában van. Nehezen fogja elfelejteni. Éjszaka sok-, szór felriad.

Wj’likísér bennünket a dűlőB J út végéig. — Reménykedhetek? — kérdi a búcsúzásnál Rapcsák Tibortól.

— Megpróbálok segíteni. Szólok a műszakiaknak. Ha megállapítják, hogy életveszélyes a tanya, akkor mindenképpen kapnia kell lakást valahol. De ha nem, akkor is találunk megoldást. Benézünk a férje munkahelyére is. Talán ők is tudnak ajánlani valamit

Az autó hátsó ablakán át még néhány másodpercig látom gyorsan távolodó, vékony alakját Ügy válik el az alkonyati ég hátteréből, mint egy felkiáltójel.

*

rszágh Antal, a Kiskun- halasi Állami Gazdaság szakszervezeti titkára fejcsóválva hallgatja a Lengyel tanyán szerzett tapasztalatainkat.

— Miért nem keresett fel bennünket is ez a szegény fiatalasszony? — kérdezgeti minduntalan. — Azóta kitaláltunk volna valamit a számára. Kötelességünk segíteni. Nem volt makulátlan ember a férje, mi is tudunk róla, hogy időnként iszik. De a munkában helytállt. Gondoskodunk a gyerekek jövőjéről.

Rövid tűnődés után már javaslattal áll elő. — A gazdaság központi kerületében, a tiej- liázban adhtnánk neki való könnyű munkát. A lakáskérdés az már nehezebb, de nem megoldhatatlan. Óvodánk, napközink, sajnos, nincs ott. De ha beszélünk a tanítónővel, talán megengedné, hogy a két nagyobb gyerek a kicsiket is elvigye ..reggelenként az iskolába ... Legalább addig, amíg jobb megoldást nem találunk. *

S okáig szótlanul banduko- ^ lünk Rapcsák Tiborral. Mindketten az asszonyra gondolunk, aki most vacsorát készít, gyereket mosdat, aztán gondosan belakatolja az ajtót, eloltja a lámpát és várja a gondoktól szabadító álmot, a reggelt, a segítséget

Békés Dezső

FELEDÉKENY MOZDONYVEZETŐ

— Van valakinek véletlenül egy szál gyufája?

(Wochenpresse karikatúrája)

(

nekik. Persze Bili sem jár rosz- szul. Az országúton és a benzinkútnál nagy a forgalom. Így remekül megy a snack-bár is. Ennek persze roppant örülök. Ha minden jól megy, gazda leszek itt nemsokára.

Bill a városba akar költözni. Nőnek a gyerekei, városi iskolában szeretné neveltetni őket. Tíz esztendei bérlet során már összegyűjtött annyi tőkét, hogy a városban egy szerényebb éttermet nyithat. Kedvel bennünket, és-azt mondta, átadja Bibinek és nekem a snack-bár bérletét. Ehhez azonban húszezer dollár kell. Annyi kauciót kell letenni a benzintársaságnál. Bibi és én, kuporgatjuk a dollárokat. A zsoldomat minden elsején és tizenötödikén pontosan átadom Bibinek. Csak any- nyit tartok magamnál, hogy cigarettára jusson. Bibi sem költ. A kosztot ingyen kapja, főnö- kéék olcsón szállást is adnak neki egy parányi szobácskábán. Tizenötezer dollárunk van már a bankban. Még ötezer kell.

Bibi, hogy gyorsabban .menjen, játszani akar a tőzsdén.

Példákat mondott arról, hogyan gazdagodtak meg emberek a tőzsdei spekulációval egyik napról a másikra. Én viszont arról példáztam, hogyan ment rá jóval több embernek a gatyája is a tőzsdére. Ezen összevesztünk. Bibi aztán mégiscsak nekem adott igazat, s jóváhagyta, hogy ne kockáztassuk kis vagyonkánkat.

Ha meglesz a .húszezer, akkor átvesszük a boltot. Nekem még három évem van a hadseregnél. Amíg leszerelek, addig Bibi egyedül vezeti majd az üzletet. Aztán majd beszállok én is. Bárcsak már ott tartanánk.

— Mi újság Fort Braggben? — kérdi Bili.

— öreg fiú, ha lehet beszéljünk másról. — hárítom el a kérdést.

— Persze, igazad van — kap észbe Bili.

Tudja ő is, amit én. A CIC nem veszi jó néven, ha Fort Bragg lakói fecsegnek. Akinek eljár a szája, azzal kíméletlenül elbánnak. Éppen ilyesmi miatt volt nemrégen nagy ramazuri.

A szakaszunkban volt egy

horvát. Még siheder korában beállt az usztasák közé. Aztán a francia idegenlégióba került. Onnan pedig hozzánk. Tapasztalt legény volt és mégis ráfizetett. Szabadsága jdején megismerkedett egy csinos nővel. A nő etette, itatta, szerelmeskedett vele. Egyszóval alaposan az ujja köré csavarta. Egy sereg dolgot kiszedett belőle. A nő valami pacifista újságnál dolgozott. Megírta, hogy mi történik a Fort Braggben. Az elhárítok persze hamar kiszagolták, hogy kitől szerezte az értesüléseit. Letartóztatták a fiút. De nem került a hadbíróság elé. Szökés közben agyonlőtték. Ezt persze senki sem hiszi el. De senki sem kíváncsiskodik. A CIC emberei hidegre tették és kész. Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ehhez tartsa magát az ember és akkor nincs baj.

Bibi közben a pultnál dolgozik. Felveszi a vendégek számára fenntartott csábmosolyát. Jólesik itt ülni. Falatozni, kortyolni a sörből. Nézni, ahogy Bibi sűrög-forog. Csak már tíz óra lenne.

(Folytatása következik

Új keletű népfrontmunka

Népszerűek a mozgalmas összejövetelek

„Nem tudom pontosam, kik maguk, de hallottam, hogy megyei emberek. Nem is gondoltam, hogy a megyei emberek ilyen kedvesek lehetnek. Öreg koromra végre megértem, hogy elbeszélgettem, sőt parolázhat- tam velük.”

Egy fekete-alsói parasztember szavai ezek. Olyan tanyai lakosé, akinek a házától mind a falu, mind a vasút legalább 10 kilométerre esik. Gerinczy György, a Hazafias Népfront megyei titkárságának munkatársa kicsit megilletődve, kicsit restelkedve véste emlékezetébe ezt a pár rövid mondatot Ügy is mint „megyei ember”, akinek többször volt módjában szót váltani az említett bácsival egy újkeletű, s igen egészséges népfront-kezdeményezésről, a tanyai vasárnapokról.

Gerinczy György érezhető meghatottsággal idézi fel a kis epizódot a Népfront című, központi titkársági tájékoztató szeptemberi számában megjelent írásában.

Érzelmi oldal a tudatformálásban

A tanyai népfrontmunka érzelmi oldalát tekintve telitalálat ez a kis jellemzés. De többet mondunk: fontos eleme ez ugyanakkor a párt-, a tanácsi munkának, vagy egy gyűjtőfogalommal kifejezve, a tudatformálásnak. Mert érzelmi hatások nélkül szürke, tehát nem teljes a tudatformálás folyamata.

Hogyan? Ennyi mélység lenne az úgynevezett tanyai vasárnapok újszerű alkalmaiban? Hát nem „formáltuk” eddig is tucatnyi, praktikusabbnál praktikusabb módszerrel a tanyai népek szemléletét? Volt eddig is tanyai tanácstag, aki intézte választóinak ügyes-bajos dolgait, beszámolt nekik • tanya-község- politikai intézkedésekről, a bélés külpolitika helyzetéről, beszélgetett velük, javaslataikat, kéréseiket eljuttatta a falusi, s közvetve a járási, megyei tanácshoz, meg feljebb is ... A tsz-ek pártszervezetein keresztül rendszeresen eljutott hozzájuk eddig is a párt szava... Rendeztek gyűléseket, ismeret- terjesztő, szórakoztató előadásokat, bálokat ezelőtt is ... Kikijárt a művelődési autó, meg vetítettek is...

Mivel több mégis a tanyai vasárnapnak nevezett összejövetel? Mondhatnánk, már azzal is másabb, mozgalmasabb, hogy a fenti lehetőségekből egyszerre többet sűrít egybe. Mert amint például Máté Ig- nácné kecskeméti járási népfronttitkár az orgoványi Rákóczi Tsz, a lászlófalvi Kossuth Tsz területén, Helvécia—Kön- csög-ön, az izsáki, jakabszállá- si határrészeken megrendezett tanyai vasárnapok programját jellemzi, azokon politikai tájékoztatótól kezdve, közvetlen beszalgetéséken, kultúr- és sportműsorokon át társas vacsoráig minden együtt volt.. ■.

Mindenki „mozgósítva“

Fussuk csak végig úgy nagyjából, hány egyéni és csoportos közreműködő összmunkájából tevődik ki egy tanyai vásár-nap. Talán, ha „listába” szedjük, még feltűnőbb.

1. Elkezdi a szervezést a községi, illetve tanyai népfront- bizottság; beszél:

2. a tsz-vezetőséggel;

3. a tanácstagokkal;

4. a pedagógusokkal;

Eközben már kialakul, milyen

kultúr-, sportműsort szeretnének, kiket szerepeltessenek (szavaló, énekes, táncos, zenés, szín?

játszó helyiek, iskolások, községbeliek, járásiak stb.), ha var. művelődési autó, milyen könyveket, filmet hozzon, ki tartson előadást. Legalább egy tucat tanyai család érdekelt már, akik tovább mozgósítják a környékbelieket.

5. már konkrét elképzelésekkel kérik a községi pártszervezet,

6. a tanács,

7. a művelődési ház,

8. a földművesszövetkezet segítségét

és a többit már az olvasó képzeletére bízzuk, hogy minden kötöttség, utasítás nélkül hány politikai, gazdasági szakember, hány szakkör, iskolai vezető és sok más lelkes helybeli kapcsolódott eddig az előkészítésbe. Mire a tanyai vasárnap eljön, akkorra a legjobb főztű, lányok, menyecskék készülnek kitenni magukért, hogy a délelőtti „súlyosabb” programrész, a tájékoztató előadás, rögtönzött esz- mecse után, már délben olyan ebédet egyen az összesereglett nép — ki-ki alapon —, ami jó kedvet csinál a délutáni, esti „könnyebb műfajú” eseményekhez. *

Este megint a vacsora, bál. S miért Re lehetne ezt a szokványos tombolán kívül divatbemutatóval, szépségkirálynő választással egybekötni? Meg is csinálták már nem egy helyen.

így van a hagyományos majálisoknál sokkal magvasabb tartalma a tanyai vasárnapoknak. S ha végiggondoltuk a minden séma-célzat nélkül bevetett dús eseménysort, abban egy rendkívül korszerű vonást fedezhetünk fel. Azt tudniillik, hogy végeredményben a tanyai gyerekektől, háziasszonyokon át a tsz-gazidáig mindé n k i aktív szereplő, ötlet, öntevékenység, kollektív munka adja a sikert. Olyan munka, amelyre — ismételjük — senkit nem utasítanak, amit jó kedvéből, mondhatni játékos izgalommal csinál, aki csak részt vesz benne. Alkalom önművelésre, for- golódásra, kapcsolatépítésre, barátkozásra..;

Mindenki nyer vele

■ Amit pedig legutoljára, de nem kevésbé fontos hangsúllyal hagytunk — az, amivel a cikket bevezettük. A tanyai napok rendszeres vendégei megyei, járási, községi vezetők, s ahol ügyesek, az országgyűlési képviselő is. Mint ahogy az eddigi tanyai vasárnapokon a vendégek sorában láthatták a határbeliek — egy járást véve csak — a kecskeméti járási pártbizottság titkárait, Sándor Imrét és Túri Józsefet. Molnár András vb-elnökhelyettest, Máté Ignácné népfronttitkárt, a községieken kívül, Sándor Imre elvtárs nem egyszer hangoztatta azóta, milyen sokat kapott ő is a tanyai emberekkel való kötetlen beszélgetésekből, s hogy szívesen vállal előadást máskor is.

S hogy a tanyai embernek mit jelent a megyeiekkel, járásiakkal való közvetlen találkozás, arra elég meggyőzőek a fekete- alsói parasztbaesi idézett szavai ... A felsőbb szintű vezetők is — közhely lenne már az ország legfőbb vezetőinek országjárásaira hivatkozni — mindjobban megértik, megérzik, hogy a tanyavilág problémáinak igazi, reális áttekintéséhez is nélkülözhetetlen a személyes tapasztalat... Mert magasan van — igaz — a Parlament, a megyei, járási székház ablaka, de onnan sem lehet mindent belátni..:

Tóth István