Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

szeptember 17. vasárnap

S. ol

Hasznot hajtó hobby Társulás tojástermelésre, libahizlalásra, nyúl- és galambtartásra

Salgótarján peremkerületének lakói, akik vonzalmat éreznek a kisállattenyésztés iránt, nemrég két autóbusszal látogattak el Kecskemétre és a környékbeli falvakba. A kecskeméti általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet meghívására toborozta az útra őket Nógrád megye székhelyének testvérszövetkezete. Ál- mélkodásuk, amikor a tojás- termelő, a libatömő, a nyúlás a galambtenyésztő szakcsoportok néhány tagjáhoí ellátogattak, szinte nem ismert határt. Mindez Magyarorszár gon létezik? — kérdezték többen is, majdnem hitetlenkedve, s látva a hibrid tojótyúkok több százas, néhol az ezret elérő f alkáit, a szépen, ötletesen megépített, vagy csak átalakított ólakat, és mindegyik tanyaudvarcm az elmaradhatatlan személyautót.

Százezer hibrid

Valószínű, hogy a fellelkesült tárj árúak is létrehozták azóta szakcsoportjaikat. A Bács- Kiskun beliek hálózata eléggé széles körű, néhány éves múlt is van már mögöttük, érdemes velük megismerkedni. Ha a háztáji földdel rendelkező tsz-tago- kat nem számítjuk, a társulásokat terület nélküli gazdaságoknak is nevezhetnénk.

A tojástermelők társulása az egyik legnépesebb, 38 szákcsoportba tömörülték, s számuk megközelíti az 1200-at. Zömmel árutojás a profiljuk, csupán a Dunavecse-kömyékiek tartanak tenyésztői ó állományt Jelenleg már százezernyi Shaver és Nick-Shik tojóhibrid van az állományban. Nagyobbrészt tsz- és tszcs-tagok foglalkoznak tojótartással, de szép számmal találhatók alkalmazottak és értelmiségiek is, az utóbbiak főleg a bajaiban, amely egyúttal a legnagyobb szakcsoport. A tartók, cseretakarmány ellenében, tojónként és évente 40 kiló tápot kapnak. Az állomány kialakítására, valamint az ól építésére, átalakítására hitelt vehetnek fel, amit a haszonból egy év alatt könnyűszerrel törlés ztenek.

Évente eddig a tartók tojónként 130—140 forint tiszta haszonra tettek szert. Az évi tojáshozam 230—250 között alakul. A tartók legtöbbje szenvedélyes „tyukász”; alapos ismerői a baromfitenyésztésnek, szakkönyveket, folyóiratokat olvasnak. Hasznuk azonban várhatóan csökken, az exportálás egyre nehezebb, az európai piac telítve van tojással.

A tojásonkénti tíz filléres felárat a közös alapra fordítják. Nem egy társulás már 2—300 ezer forintos közös vagyonnal rendelkezik. Ebből az alapból fedezik a közös építés, a takarmánybeszerzés és a szaktanács- adói honorárium költségeit is.

Egy bugaci — három lúd

A 16 libatömő szakcsoport jórészt Kiskunfélegyháza, Bugac, Tiszakécske és Szabadszállás vidékén tevékenykedik. A tömők száma meghaladja a másfélezret Évente (az idén is) 75—80 ezer libára szerződnek. Bugac minden lakójára például három hízott liba jut. Egy liba, tollal együtt 70—8Ó forint jövedelmet hoz. Ezenkívül a félegyházi és a majsai társulások tagjai tavaly csupán májprémiumként félmillió forintot kaptak összeesem

Zömmel a külterületen élők foglalkoznak libahizlalással, de Félegyháza belterületén a kisiparosok, kiskereskedők is szívesen tömnék szárnyast. Az utóbbi években már elterjedtek a különböző kézi- és villany- hajtású tömőgépek, sőt ilyeneket a hizlalók is készítenék. A liba iránti kereslet, elsősorban a máj és a toll miatt, emelkedőben van.

Amíg a tojótyúk és a liba a

falvak, sőt a tanyák „profilja” inkáibb, addig a nyúl- és a galambtartást elsősorban a városlakók kedvelik. Vasutasok, tisztviselők, értelmiségiek. Nyulat 413-an, galambot 270-ein tartanak a 17, illetve a két szakcsoportban.

Városlakók kedvencei

Mindkét állatfaj iránt beláthatatlan a kereslet a nyugati piacon. Négy évvel ezelőtt nyűiből még csak négyezret vásárolt fel a szövetkezeti hálózat, az idén ennek csaknem a tízszeresét Az állomány jórészt hazai tenyésztésű, de újabban gyakran frissítik fel német ezüst dán, újzélandi fajtákkal. Legutóbb kaliforniai nyulakat importál talc; ezek 6—8 hetes korban már „vágóképesek”.

A húsgalambok tartása mindössze 4—5 éve kezdődött a megyében. Az idén, augusztus végéig már 16 ezret exportáltak. Év végéig ez a szám 25 ezerre növekszik. Ez a galambfajta nem repül, padláson tartják, zsákból

etetik. A keresletre jellemző, hogy kilóját Nyugaton, felpucolt állapotban, 3,5 dollárral fizetik.

Mindkét állatfaj tartói állami áron juthatnak takarmányhoz. „Mellékfoglalkozásuk”, amely egyúttal kedvtelés, hobby is, elismerésre méltó, saját maguk és az ország számára is hasznot hoz. S a mostaninál még sokkal több ól, régi épület, üres padlástér lenne kihasználható.

H. D.

„4z űrhajós naplója“

Hétfőn, szeptember 18-án „A szovjet tudomány és technika ötven éve” kiállítás keretében az optikai, akusztikai és film- technikai egyesület a Technika Házában egész napos szovjet műszaki tudományos filmvetítést rendez. A. reggel 9 órákor kezdődő vetítésen 19 szovjet tudományos, műszaki filmet mutatnak be. Köztük lesz például a „Hetvenmilliárd elektronvoltos protongyorsító”, „Az űrhajós naplója”, a „Csodálatos anyagok”, a „Fekete Nap felé vezető út” című film.

Gjjászervezi felvevfihálózatát a GELKA

Közelednek a hosszú, téli esték, aktuális a kérdés: hogyan készültek fel a csúcsidőszakra a tv-k orvosai?

Kecskeméten és a megye északkeleti területén a kecskeméti GELKA végzi a tv-, rádió- és háztartási kisgépjavítások zömét. Az Arany János utcai szervizbe naponta átlagosan száz megrendelés érkezik. A javítások 60 százalékát Kecskeméten, a többit a községekben kell elvégezniük a szerelőknek. A megyeszékhelyen ma már csak az — egyre ritkábban előforduló — anyaghiány okoz gondot. A 12 műszerész és hét ipari tanuló győzi a munkát, a téli csúcs- időszakban sem hosszabb két- három napnál átlagosan a rendelési idő. Minőségi panasz is nagyon kevés érkezett az utóbbi időben a szerviz vezetőihez.

A reklamációk és általában a javítások viszonylagos csökkenésében szerepet játszik, hogy az újabb típusú tv-, rádió- és magnetofonkészülékek megbízhatóbbak a korábbiaknál.

Hosszabb, átlagosan 5—7 nap a javítási idő a háztartási kisgépek esetében, de itt is javulás várható, mert rövidesen visszatér a vállalathoz a katonaságtól egy jól képzett szerelő.

A községekből két gépkocsival gyűjti be a szerviz a hibás készülékeket, hetente egy alkalommal. Felvevőhelyül a földművesszövetkezeti vasműszaki boltok szolgálnak.

Így általában egy hét a rendelési idő abban az esetben, ha a szerelő helyben nem tudja elvégezni a munkát. Előfordul azonban, hogy valamelyik községben mindössze egy vagy két készülék vár javításra, és eny- nyiért — mondja a GET .KA — nem gazdaságos kdautózni a szerelőknek. A tulajdonos bizony kénytelen várni, amíg arra visz a „guruló brigád” útja, vagy összegyűlik niég több javítanivaló.

Számíthatnak-e kedvező változásra a községekben élő tv- tulajdonosok?

Némi javulás várható a felvevő hálózat újjászervezésétől. A GELKA olyan értelmű tárgyalásokat folytat a MESZÖV- vel, hogy a földm űvesszővétke- zeti vasműszáki boltok a jövőben jutalékot kapnak a készülékek begyűjtéséért. Nyilván az eddiginél jobban képviselik a megrendelők érdekeit. A növekvő konkurrencia — szépen fejlődik a szolgáltató vállalatok és főleg a kfcsz-ek javító tevékenysége — pedig egyre inkább arra késztette a GELKA-t, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tegyen eleget a megrendeléseknek.

B. D.

Ipar a kamrában

A lakás ajtaja zárva, de fülünket használva iránytűnek, könnyen megtaláljuk Hermann Gyulánét: a díszbabbal befuttatott kis kamrából egyenletes kopáesolás hallatszik.

— Csak folytassa, mintha itt sem lennénk — biztatjuk a bemutatkozás után — és elég néhány perc, hogy meggyőződjünk róla: máris engedelmeskedik a szerszám a kicsi asszonykéznek.

Dicsérjük az ügyességét. Szemmel láthatóan jólesik neki a_ biztatás, inkább csak illendőségből szabadkozik:

— Megy ez majd jobban is. Most még csak 35 légfékalkat- részt tudok elkészíteni óránként.

— Ez magának csak? — szól bele a diskurzusba Nagy István, a Bajai Csökkent Munkaképességűek Ktsz-ének műszaki vezetője. — Hiszen máris 7—8 forintot keres óránként.

Bizony szép teljesítmény olyan bedolgozótól, aki jóformán most ismerkedik a szakmai

fogásokkal — állapítjuk meg közösen, s aztán arról beszélgetünk, miért előnyös a családanya számára az otthon végezhető munka.

fölé, de mindenütt csak a másik zseb fölötti számot mondják. Én az 5817-es vagyok.

Ez a beképzelt fajankó azonban azt hiszi, ha Király helyett Kingnek hívatja magát az jobb, még előkelőbb. A múltkor jót röhögtünk rajta. Napos voltam és én vettem át a postát. Hát már otthonról is így címezted magának a levelet: Mr. King. El tudom képzelni, hogy ez miket firkálhat haza. Kis- kunmajsán már biztosan úgy tudja az egész falu, hogy milliomos lett, akit száz holly- wood-i tyúk imád és minimum négy kocsija van. A barom. Tegnap magyarul szóltam hozzá a kantinban. Letolt. Azt mondta, itt nincs semmi helye, semmilyen idegen nyelvnek. Majd akkor pofázzak magyarul, ha erre parancsot kapok.

Pablo ismét valdmi marhaságot mond Hanzinak. A kövér német visszakézből szájonvágja. King észreveszi.

— Szakasz állj! Vigyázz! — ordít.

Megmerevedünk.

— Balra át!

Mintha zsinóron rántanának bennünket, úgy fordulunk arccal King felé.

— 5802-es és 5820-as kilépni!

Hanzi és Pablo feszesen a

szakasz elé álL King hosszan, gúnyos vigyorral nézi őket Nyelvével jobbra-balra tologatja a rágógumit Hanzi még mindig rondán szuszog, ömlik róla a veríték. Pablo a hosszú szempillája alól, melegfényű barna szemeivel, gyerekes mosollyal tekint a tizedesre.

King nem szereti, ha valaki mosolyog előtte. Tőle féljen, rettegjen mindenki.

— Ügy látom, kedvetek van verekedni — mondja szokatlanul csendesen. — Oké! Álljatok szembe egymással.

Hanzi és Pablo szembefordulnak.

— Üsd pofon ezt a melákot — parancsolja a tizedes Pabló- nak.

Pablo csodálkozva Kingre

néz.

— Nem érted? — riad rá a tizedes. — Az a parancs, hogy üss.

Pablo tétován arcul legyinti Hanzit. Gyengén, csattanás sem hallatszik.

— Add vissza! — utasítja King a kövér németet

Hanzi is kicsit üt King dühbe gurul.

— Ez pofon? Erősebben, nagyobbat! — kiált Hanzira.

A kövér német bocsánatké- rően pillant Pablóra, de most már nagyobbat üt. Pablo vissza. King vezényli, hogy ki következik. A két fiú egyre hevesebben üti egymást. Pablo orrából vér csöpög a sárga sóderra. Most felhasad Hanzi szemöldöke.

— Disznó! — suttogja mellettem Andy Idens, a bostoni volt boxbajnok, s kiköp.

A jelző és a köpés nem kétséges, hogy Kinget illeti.

— Maradj veszteg — súgom —, mert téged is kiszúr ez az állat.

Pablo arca merő vér. Hanzi is csúnyán fest.

A barakk sarkánál Campbell kapitány bukkan fel. Ö a szá- zadparan$snokunk. öszes hajú, Clark Gable bajuszú, kisportolt alakú, sima modorú férfi.

— Majd ő végét Vet ennek a cirkusznak — gondolom örömmel.

Campbell azonban elfordítja a fejét, és szapora léptekkel elsiet a szakasz mögött. (Folytatása következik.)

Hermann Gyuláné máris ügyesen

kezeli a szerszámokat.

Hermannénak három kiskorú gyermeke van. Emiatt nem vállalt munkát ipari üzemben. Pedig kell a pénz nagyon, mert bár a férje jól keres — gépkocsivezető az AKÖV-nél — a kis lakás bővítésére egy fizetés mellett nem is gondolhatnának. Fürdőszobát akarnak építeni. Amit a fiatalasszony kap a ktsz-től, mind erre a célra teszik félre.

— Így legalább tudok foglalkozni a gyerekkel és meleg étellel, tiszta, rendes lakással várhatom haza a férjem. Szóval nagyon örülök ennek a munka- alkalomnak.

Hasonlóan vélekedik a bedolgozó rendszerről Baján minden érdekelt. Nagy segítség a havi néhány száz forint a hosz- szú ideje ágyhoz kötött, beteg férjet ápoló feleségnek, a sok- gyermekes anyáknak és azoknak az idős embereknek, akik már nem tudnának helytállni ipari üzemben. Sajnos, ma még elég kevesen, mindössze tizennyolcán kapnak munkát a csökkent munkaképességűek Íriszétől.

— Miért nem többen? — kérdezem a körút végén Soós Lajos elnököt.

— Korábban is foglalkoztattunk bedolgozókat. Azokat a porszívó alkatrész-kartonokat készítették, amiket a Ganz Villamossági Művek helybeli üzeme rendelt tőlünk. A porszívó gyártást azonban nemrégiben beszüntette az üzem. Üjabb lehetőség után kellett néznünk, hiszen több száz olyan embefc vár munkaalkalomra a várót* ban, akit szociális körülményei, vagy egészségi állapota otthonához köt.

— A Kismotor- és Gépgyár gyáregysége segített rajtunk. Ránk bízta a légféktömlők bilincseinek az elkészítését, szerelését. Gépeket is adott — a tartozékokat központi műhelyünkben préseljük, hegesztjük

— és szakembereket küldött a bedolgozók tanításához. Sajnos, e gyártmányból egyelőre kisebb mennyiséget igényel az üzem. De megígérte a vezetőség, hogy kapunk újabb cikket is, így az év végéig legalább 25—30-ra növelhetjük a bedolgozók létszámát. lövőre pedig — ha ránk bízzák az olajszűrők szerelését

— akár háromszorosára bővíthetjük a hálózatot.

Ax ipari üzem számára sem előnytelen az együttműködés. Balogh Tibor igazgató így beszél erről:

— Évről évre nagyobb meny- nyiségű alkatreszt, szerelvényt gyártunk a járműipar megrendelésére. A gyártmányok között sok az olyan, ami „pepecselő” kézi munkát igényel. Ha bedolgozókat. foglalkoztatunk, saját munkásainkat átcsoportosíthatjuk más munkaterületekre, nem kell túlzsúfolnunk a műhelyeket. Végül, de nem utolsósorban: a házilag végzett munka rezsije igen alacsony. Érdekünk tehát, hogy tovább fejlesszük az együttműködésünket a ktsz-szel. Békés Dezső