Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-17 / 220. szám

4. oldal 1967. szeptember 11. vasárnap \ Ismerős falak között Eliza szerepére ketten is ké­szülnek. Galambos Erzsit egy sikeres szezon rutinja segíti, Károlyi Máriának az új szerep­pel való találkozás élménye ad szárnyakat. A címképen: Higginsné asz- szony utánozhatatlan finomság­gal csodálkozik, Eliza minden fogát kivillantva kacag, Picke­ring ezredes szomorkásán elmé­lázik. A próba máris a londoni szalon hangulatát idézi. (Gön­dör Klára, Galambos Erzsi, Pe- rényi László) (Pásztor Zoltán felvételei.) Milyen súlyos ára van a kön­nyedségnek! Hányszor koccan­nak össze a mondatok, míg vég­re sor kerülhet a bemutatóra, ahol már óramű pontossággal kell egymásba kapcsolódni a vég- és a kezdöszónak. Bemard Shaw szövege különösen mun­kaigényes. Egymást érik a csil­logó poénok, állandóan sziszeg­nek minden irányban a gúny tűhegyes nyilai. Hogy a kellő pillanatban, kellő fényerővel csillogjanak, hogy a rejtett cél­zás is célba találjon, ehhez vég­telen türelem szükséges. Apró­lékos, néha már-már unalmas ötvösmunka. Persze egészen biztos, csak a kívülállónak unalmas. A Kecs­keméti Katona József Színház társulatát lázas izgalom fűti az idei első bemutató, a My fair Lady rendelkező próbáin. Az évadkezdés fontossága, a feladat szépsége magával ragadja őket Kiemelkedő szerepe van a lel­kesítésben Galambos Erzsinek, aki a múlt szezon nagy fővárosi My fair Lady sikerével a háta mögött szinte a kecskeméti si­ker eleven zálogának számít — Művésznő, még semmiféle biztos értesítést nem kaptunk a vendégszerepléséről, máris el­árasztottak bennünket az érdek­lődők. Elsősorban is mindenki kíváncsi a kecskeméti színházi tagsága óta eltelt öt évre. Több­re is, mint amennyiről a kriti­kákból értesülhettünk. — Többet magam se mondha­tok, mert az azóta eltelt idő sodrát a szerepeim adták. 65-ig a Petőfi Színházban aztán az Operettben. Csak az Operettben nyolc premierem volt, 181-szer léptem fel a múlt szezonban. Aztán Olaszországban, Jugoszlá­viában a nyáron. Nemsokára Csehszlovákiába megyünk a Ma- rica grófnővel. Mondhatnám azt is, fárasztó, ha a színész egyál­talán megengedhetné magának a fáradtság luxusát. A világ minden kincséért sem vállaltam volna el ezt a vidéki vendégsze­replést, ha nem Kecskemét kért volna. De így már az első hívó szóra gyors igent mondtam. — Tehát kellemes emlékek fűzik a városhoz? — Rengeteget tanultam itt négy év alatt. A sokféle műfaj találékonyságot fejlesztett ben­nem. Gyakran dicsérik szöveg- mondásomat. Ilyenkor mindig hálával gondolok a két kecske­méti Shakespeare-szerepre, — Puckra és a Vízkereszt Violájá­ra. — Milyen volt a visszatérés? — A városon nem győztem álmélkodni, annyit épült és szé­pült. (Csak az a lelkes beat-ze- nekar hagyná abba tízkor a lelkesedést!) A színházban vi­szont régi és azóta is állandó barátok közé jöttem. Az az öröm és szeretet, amellyel fogadtak, megkétszerezte az elhatározáso­mat: a kecskemétieknek is meg kell szeretni a My fair Lady Lizáját Galambos Erzsi szépségét lát­va, mozgáskultúráját, elektro­mos temperamentumát ismerve nem nehéz megjósolni, hogy a sugárzó természetességű londoni virágáruslány otthont talál a szívekben. Sz. J. Tájékoztató a bortermés bejelentéséről FIGYELEMMEL a közeledő szüretre a vám- és pénzügyőr­ség az alábbiakat közli. A borforgalmi adóra vonat­kozó rendelkezések a múlt év­hez képest nem változtak. Aki adóköteles italt állít elő, köteles a készített italt a vám- és pénzügyőri szakasznál beje­lenteni. Adóköteles ital a must, _ a szőlőcefre, a bor, a törköly­bor és a gyümölcsbor. A bejelentés elkészítésére szol­gáló nyomtatványt a vám- és pénzügyőri szakasznál vagy a községi tanácsoknál díjmente­sen lehet beszerezni. A bejelen­tést személyesen, vagy po6tán a .vám- és pénzügyőri szakasz­hoz kell juttatni. Ha bejelentő­lap-nyomtatvány bármely okból nem áll rehdelkezésre, a beje­lentést közönséges levelezőlapon vagy levélben is el lehet készí­teni. A bortermelők a szüret (sző­lőszedés) befejezését követő hat napon belül kötelesek a ter­mésbejelentést megtenni. A gyümölcsbort az anyag erjesztés alá vonását követő 6 napon be­lül kell bejelenteni. BE KELL JELENTENI az összes készített mustmennyisé­get, azt is, amelyet a bejelentés meglétele előtt értékesítettek, el­fogyasztottak. illetőleg az álla­mi felvásárló vállalatnak átad­tak. A szőlőként értékesített termést nem kell bejelenteni. Törkölyön, héjon erjesztés ese­tében a kádakba töltött szőlő- cefre-mepnyiséget kell jelente­ni. Be kell jelenteni a készített törkölybort, továbbá a készlet­ben levő óbort is. Ha a szüret részletekben tör­ténik, a részszüretek eredmé­nyét 6 napon belül jelenteni kell. A részbejelentésekfbe nem kell felvenni a korábban már bejelentett mennyiséget. A bejelentésen fel kell tün­tetni az ital tárolási helyét. En­nek változását 24 órával előbb a vám- és pénzügyőri szakaszon jelenteni kell. Ha a mustot, bort nem a termelés helyén tárolják, a ter­mésbejelentést mind a termelő­helyre, mind a tárolóhelyre il­letékes vám- és pénzügyőri sza­kaszhoz el kell küldeni. A termésbejelentés elküldése után előállított vagy megszer­zett italmennyiségeket a kész­letgyarapodást követő 6 napon belül be kell jelenteni. r Bortermelő az a természetes, vagy jogi személy, aki szőlőte­rület felett rendelkezik, ázpn termelést folytat és a termesé­ből adóköteles italt állít elő. Bortermelő tehát az állami gaz­daság, a mezőgazdasági termer lőszövetkeaet, az egyszerűbb me­zőgazdasági szövetkezet, a hegy­község, továbbá az a tsz-tag, aki háztáji vagy egyéni művelésre .visszahagyott szőlőt művel, il­letőleg családi százalékos, ré­szes alapon szőlőművelést foly­tat, a tszcs-, az egyszerűbb me­zőgazdasági szövetkezet tagja és az egyéni termelő. Az utóbbiak közé tartozik a szőlőtulajdonos, a haszonélvező, a haszonbérlő és a feles bérlő. A BORTERMELŐ tsz-, tszcs-* egyszerűbb mezőgazdasági szö­vetkezeti és hegyközségi tagot, továbbá az egyéni termelőt gazdasági évenként — egy csa­ládon belül — legfeljebb 250 liter must. bor után adókedvez­mény illeti meg. A kedvezmé­nyes adótétel literenként 1,50 Et. Bejelentési kötelezettség ter­heli azt a természetes vagy jogi személyt is, aki nem minősül bortermelőnek, de megszerzett szőlőből, gyümölcsből adóköte­les italt állít elő. Mustot vagy újbort óborral összekeverni, továbbá óbort tör­kölyre felöntéssel kezelni csak a vám- és pénzügyőri szakasz­hoz való, előzetes bejelentés és ellenőrzés mellett szabad. A termésbejelentési «kötele­zettség részben vagy egészben elmulasztása esetében pénzügyi szabálysértési — súlyosabb eset­ben büntető — eljárásnak van helye. A YÄM- ÉS PÉNZÜGYŐR­SÉG a termelők adóköteles ital- készáetét ellenőrzi. A helyszíni ellenőrzéskor a termelő (előál­lító) köteles az itálkészletét előmutatni. A készlotmegálla- pítás helyessége ellen 24 órán belül a vám- és pénzügyőri sza­kasznál panasz nyüj tható be. - Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága. Emlékezés fehér hajjal Az ősz már rozsdabarna szí­nekkel kezdi átfesteni a tájat. Szőlő és gyümölcs édes illata vegyesen terjeng a levegőben, ahol villámgyors galambok, reb­benő pacsirták röpködnek a va­csorafüstöt pipáló tanyák fölött. A környék valóban idillikus, még akkor is, ha beleszámítjuk a kukoricatáblák melletti úton suhanó kék és piros autóbuszo­kat, a dűlőutakon nagy port kavaró motorkerékpárokat. A látvány a békét és a munkát juttatja eszünkbe, azt a két el­választhatatlan fogadalmat, amelynek oltalma alatt élnek itt az emberek. Azok is akik vala­mikor nagy idők tanúi voltak, s most hetven, nyolcvan évvel a vállukon botorkálnak a belső­nyíri iskolába. Közülük töb­ben itt tanulták hajdanán a be­tűvetést, s most fehér hajjal ülnek a padokba, hogy emlé- kezzenenek. Eljött hozzánk Lenin A találkozót a Hazafias Nép­front Kecskeméti Városi Bizott­ságának belsőnyíri csoportja szervezte meg. Hívásának öröm­mel tettek eleget azok az embe­rek, akiket ötven évvel ezelőtt egyszerű bakaként sodort a vi­lágháború fergetege Oroszor­szágba, s akik valamiképpen ta­núi lehettek a történelem leg­nagyobb forradalmának. Ézsiás János bácsi eleven sze­mű, nagybajúszú ember. Mielőtt beszélni kezd, tétován körül­hordja tekintetét az öreg tár­sakon, s aztán élénk emlékezet­tel sorolja az eseményeket úgy, ahogy annak idején hallotta. 1917 októberében Taskentban dolgozott, mint hadifogoly. Jó messze volt tehát a forradalom központjától, az akkori Péter- vártól, s nem csoda, hogy az esemény így ért el hozzá: — Októberben azt "hallottuk, hogy elzavarták a trónról a cárt, aztán elfogták és elégették. Lehet, hogy nem így volt, de akkor azt mondták. Mi tovább dolgoztunk, vasutat építettünk. Valamivel később, 1919 már­cius elején, egy hétfői napon Lenin elvtárs Taskentba láto­gatott és fogadta a hadifoglyok küldöttségét, amelynek én is tagja voltam. Arról beszélt, hogy hazamehetünk és elmondta azt is, hogy otthon mit kell ten­nünk az országunkért, az elnyo­mók ellen. Olyan iskolát tartott nekünk Lenin három óra alatt, hogy máig sem felejtettem el — mondja nekitüzesedve Ézsiás bácsi, s a többiek néma csend­ben hallgatják. Évtizedek óta ismerik, de erről nekik soha nem beszélt, ő azt mondja: nem kérdezték! Néhány pillanatig mindenki eltűnődik azon, amit Ézsiás Já­nos bácsi mondott, közben ren­dezgetik magukban az emléke­ket, sört öntenek a pohárba, s a felgyülemlő fehér hab alatt aranyos színekben gyöngyözöd ik a hús ital. A falakon megnyúl­nak az árnyékok, kintről távo­li kutyaugatás hallik .., Kun Bélával egy cellában A padokban ülve, mintha új­ra iskolás fiúkká váltak volna, ösztönösen felnyújtják egy pil­lanatra csontos, remegő kezü­ket, ha mondani akarnak vala­mit. De ez a „jelentkezés” csak egy töredékét teszi ki a másod­percnek, hiszen a lilán úszó füstlepedő alatt barázdált arcok, deres bajuszok, kopasz fejek ha­jolnak a kispadok fölé, s bi­zony elzúgott az idő, amelynek mélyére visszanyúlni csak az emlékezet képes. Ügy, mint Vö­rös Lajos bácsi, Dóka József, aki csizmákat készített a forra­dalom katonáinak, vagy Szelecz- ld József, aki végig szakács- kodta az első világháborút, aki­nek az egyik fia kint él a Szov­jetunióban, mozdonyvezető. — Olyan sora van annak — eme­li meg vékony hangját Józsi bá­csi —, hogy tán még az anyja hasában sem volt különb. Aztán Keresztes Pali bácsi veszi át a beszéd fonalát, de a feltörő em­lékek bizonytalanná teszik s csak annyit mond: — Az na­gyon nagy forradalom volt... — Hát akkor én is elmondom merre jártam — szólal meg a harmadik padban ülő Bíró Ist­ván, s az eleven szemű, töré­keny termetű ember gondolat­ban ötven évet kanyarodik visz- sza. — Én 1916-ban estem orosz fogságba, de valami rossz fát tehettem a tűzre, mert kóterba csuktak. Akkor, mikor engem odavittek, már egy ember volt a cellában, később megtudtam, hogy Kun Bélának hívják. Szó­val, ővele együtt voltam néhány hétig. Nem sokat beszélt, de igen jó ember volt. Amikor otthon­ról csomagot kapott, mindig megosztotta velem a hazait. Nem tudom ő hogyan és miért került oda, nem is kérdeztem tőle, mert állandóan olvasott. Ez Tomszk mellet volt egy kis községben. Később, amikor Ma­gyarországon is győzött a forra­dalom, a Tanácsköztársaságban, sokszor hallottam a nevét, s igen jól esett visszagondolni rá. Jó lenne egyszer visszamenni Közben alaposan besötétedett. A tanyai iskolában, ahol ezek az emberek még petróleumlám­pa mellett tanultak, most egy kattintásra kigyullad a neon­fény, nappali világossággal árasztva el a kis csoportot. A fehérhajú, öreg parasztok nem fogytak ki az emlékekből; s hosszan beszélnének az otven év előtti Oroszországról, a há­borúról, Leninről,'- a Forrada­lomról. De bizony elfáradták. Közülük az egyik mégis arra ké­ri Kollár Tibort, a kecskeméti Petőfi Termelőszövetkezet je­lenlevő párttitkárát, beszéljen nekik arról, hogy most milyen'« Szovjetunió, hiszen egy éve járt kint a békevonattal. Az ötletet mindenki jónak tartja, s kíván­csian várják az élménybeszá­molót. — Mindent én sem tudok el­mondani — szól a párttitkár — de megpróbálom... És kezdi a repülővel megtett úttal, aztán a Kreml, a Lomonoszov Egyetem, Moszkva új házai, kolhozok, gé­pek, emberek, Metró, kong­resszusi palota váltakoznak az érdekes elbeszélésben. Én közben az arcokat figye­lem. Néha összesúg két öreg: — Emlékszel, akkor ez még nem volt...? S a másik ■ bólint. A végén rengeteget kérdeznek Kollár elvtárstól, aki alig győzi a választ. Odakint, a szelektől simára csiszolt égen kigyullad­nak a csillagok. A környék el­csendesedett, csak a neonfényes tanyai iskolában lobog eleven tűzzel az emlékezés lángja ..; Mikor szétoszlanak a leeresz­kedő éjszakában, Ézsiás bácsi megjegyzi: — Jó lenne egyszer visszamenni, szétnézni... Gál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom