Petőfi Népe, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

t. oldal 1967. szeptember 1, pénteit Megállapodás a csúcsértekezleten Jemen nem engedi be a hármasbizottság tagjait KHARTOUM (MTI) Csütörtökön délelőtt az arab államfők és képviselőik a Szu­dán Hotelben ismét tanácsko­zásra ültek össze. Khartoumi megfigyelők szerint rendkívül kedvező hatással van az érte­kezlet légkörére az az egyez­mény, amelyet Nasszer elnök és Fejszál király Mahgub szudá- ni kormányfő közvetítésével az éjszaka folyamán kötött meg a szudáni miniszterelnök házá­ban. A hármas tanácskozás után a szudáni miniszterelnök felol­vasta az egyezményről kiadott közleményt. Eszerint a két ál­lamfő az arab országok közti légkör megjavítása, a testvéri kapcsolatok helyreállítása és a jemeni kérdésben fennálló vi­szályának felszámolása érdeké­ben a következőkben állapodott meg: 1. Háromhatalmi bizottságot hoznak létre, a jemeni kérdés megoldására. Az EAK Irakot, Szaúd-Arábia Marokkót kéri fel a bizottságban való részvételre, s mindketten javasolják, hogy a bizottság harmadik tagjává a csúcsértekezlet Szudánt jelöl­je ki. 2. Ez a bizottság tervet dolgoz ki, amelynek alapja két egy­idejű intézkedés: az EAK fegy­veres erőinek visszavonása Je­menből és a szaúdi katonai se­gítség megállítása és megszün­tetése bármely jemeni félnek. 3. A bizottság erőfeszítéseket tesz a jemeni stabilitás biztosí­tására, összhangban a jemeni népnek teljes függetlenségre és szuverénitásra való jogával/ Jegorov Budapesten Szovjet kormányküldöttség érkezett Budapestre Vlagyimir Kirillin a Szovjetunió Minisz­Ostromállapot Milwaukeeben MILWAUKEE A Wisconsin állambeli Mil- waukee-ban, ahol 85 000 fekete él, a rendőrség szerdán este megtámadott egy néger gyűlést A Milwaukee-i négereik ked­den lakásügyi egyenjogúságot követelve vonultak fel a város hivatali negyedében és eközben a fehérek felgyújtották köz­pontjukat, a „Szabadságházat”. Szerdán mintegy 200 néger tar­tott gyűlést a Szabadságház romjai között. A rendőrség gu­mibottal és puskával támadt rá- ju és mintegy 50 személyt le­tartóztatott. Ezzel 61-re emelke­dett a két nap alatt letartóz­tatottak száma. A keddi tüntetésre rátámadó fehérek és a szerdai gyűlést „feloszlató” rendőrök összesen 24 négert sebesítettek meg. Amikor a tüntetők vezetője, az egyébként fehérbőrű J ames Groppi atya tiltakozni próbált a gyűlés megtámadása miatt, a rendőrök közölték vele, hogy Henry Maier polgármester 30 napos ostromállapotot rendeltei a városban és ezzel betiltott minden felvonulást. „Milwau­kee rendőrállam és Maier pol­gármester az ő diktátora" — je­lentette ki Groppi atya, hozzá­téve, hogy mindaz, ami a vá­rosban történik a szólásszabad­ság és a gyülekezési -szabadság tagadása. tertanácsa elnökhelyettesének vezetésével, a Szovjet Tudo­mány és Technika 50. éve című jubileumi kiállítás megnyitójá­ra. A kormányküldöttség tagja Borisz Jegorov űrhajós orvos, a Szovjetunió Hőse is. Képünkön Rusznyák István akadémikus és B. Jegorov. 4. A bizottság tevékenységé­nek bármely akadályoztatása esetén tanácskozik mind az EAK-kal, mind Szaúd-Arábiá- val, hogy minden érintett fél számára elfogadható megoldást találjon. A szudáni kormányfő hozzá­fűzte, hogy Nasszer elnök és Fejszál király nemcsak a jeme­ni viszály rendezésében állapo­dott meg, hanem minden más köztük fennálló vitatott kérdés rendezésére is erőfeszítést tesz. Üdvözölte a megállapodást, amely az első nagy lépés az arab országok viszályainak fel­számolására. • * * KHARTOUM (MTI) Abdel Aziz Szalam jemeni külügyminiszter csütörtökön dél­ben fogadta az MTI különtudó- sítóját és közölte vele, hogy Je­men visszautasítja a Nasszer— Fejszál találkozóról kiadott köz­leményben szereplő beavatko­zási kísérletet. — Jemen nem engedi meg. hogy az EAK és Szaúd-Arábia áltál javasolt hármasbizottság Jemen területére lépjen — mon­dotta a miniszter. A külügyminiszter ezután át­adta a tudósítónak Szalal je­meni elnök nyilatkozatát. A nyi­latkozat visszautasít minden be­avatkozást Jemen belügyeibe, tiltakozik Jemen függetlenségé­nek megsértése ellen; A jemeni elnök visszautasít minden visz- szatérést a dzsiddai egyezmény­hez és elvet minden más egyez­ményt, amit Jemen jóváhagyása nélkül kötöttek meg. Huszonnyolc éves tanulság Huszonnyolc esztendővel ez­előtt 1939 szeptember elsején támadt a náci hadigépezet Len­gyelországra. Hiába volt a nyu­gati hatalmak békítgetése és en­gedékenysége, a Csehszlovákia feldarabolását eredményező müncheni egyezmény nem elégí­tette ki Hitlert, inkább vérsze­met kapott a további büntetlen hódításokra. Es azon a huszon­nyolc évvel ezelőtti hajnalon, 4 óra 45 perckor az állig felfegy­verzett Wehrmacht ledöntötte a lengyel határsorompókat, a Luf­twaffe még a földön megsemmi­sítette a lengyel légierőt — s Hitler serege akadály nélkül törhetett előre. A Lengyelország határait „garantáló” angol és francia hadseregek lábhoz tett fegyverekkel várakoztak, s mi­közben a nácik Varsót ésLodzot bombázták, az angol légierő gé­pei hatmillió röpcédulát dobtak a német városokra... Ezzel az agresszióval vette kezdetét a második világhábo­rú, amelynek során a német fa­sizmus csaknem egész Európát leigázta. Két esztendővel később a Wehrmacht betört szovjet föld­re, de ez megpecsételte a hit­lerizmus sorsát. A fasizmus és támogatóinak, csatlósainak leg­főbb célja az októberi forrada­lom országának megsemmisí­tése volt, kísérlet arra, hogy feltartóztassák azt a történelmi folyamatot, amely a kapitalis­ta rendszer pusztulásához ve­zet. A második világháború azonban antifasiszta felszabadí­tó háborúvá változott azok szá­mára, akik Európában Német­ország, Olaszország s ezek csat­lósai, illetve Ázsiában Japán el­len harcoltak. Közel hat esztendőn át mint­egy negyven millió ember pusz­tult el, városok százai, falvak tízezrei dőltek romba. A fasiz­mus azonban nem tört át! A háború fő terheit viselő Szov­jetunió hadserege BerRnbe ker­gette vissza és barlangjában mért halálos csapást a fasiszta fenevadra. Azóta is a Szovjetunió és a szocialista országok küzdöttek a legkövetkezetesebben egy újabb világégés ellen, igyekez­tek minden módon megakadá­lyozni a fasizmus és a nyugat­német militarizmus újjáéledését. S. T. Töretlen harci szellemben... SAIGON (MTI) A saigoni amerikai főhadi­szállás szóvivője szerint a fő­várostól 22 kilométernyire észak­ra szerdán az amerikai 25. had­osztály helikopteren szállított egységei ellen a szabadsághar­cosok rajtaütésszerű támadást intéztek, amelynek során nyolc amerikai katona meghalt és 34 A dán miniszterelnök . Romániában Jens Otto Krag dán minisz­terelnök és külügyminiszter szerdán este Bukarestben va­csorát adott Ion Gheorghe Maurer román miniszterelnök tiszteletére. A dán kormányfőt szerdán Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára is fogadta. Csütörtökön, romániai tartóz­kodásának utolsó napján Krag miniszterelnök Bukarestben saj­tóértekezleten válaszolt az új­ságírók kérdéseire. Mint az MTI tudósítója jelenti, egyebek között hangsúlyozta, hogy Dá­nia feltétlenül aláírja a Genfben előterjesztett atomsorompó-szer- ződést, mert meggyőződése, hogy most ez a legfontosabb nemzet­közi probléma, amelyet meg kell oldani. Semmiképpen sem engedhető meg az atomfegyve­rek további terjedése, „öt atom­hatalom éppen elég a világban” — mondotta. A dán kormányfő csütörtökön befejezte romániai látogatását és továbbutazott Bulgáriába. megsebesült. Csütörtökre virra­dó éjjel a felszabadító hadsereg aknával lelőtte a Saigontól 160 kilométernyire keletre fekvő PhanTiehiet tartományi székhe­lyet. MANILA A Manila Times csütörtökön közölte tudósítójának beszámo­lóját a Hanoi ellen intézett amerikai légitámadásokról. A tudósítás rámutat, hogy az ame­rikai bombázások jelentős szál­lítási nehézségeket okoztak, de autók, teherautók és egyéb jár­művek a hidak lebombázása el­lenére átkelnek a folyókon, kompok és ügyesen rögtönzött bambusz-tutajok segítségével. A bombák — folytatja a tudósí­tó — nagy számban estek pol­gári épületekre, így például is­kolákra, egy 50 ágyas kórházra, a hanoi székesegyházra. „Lehet, hogy az amerikai légitámadások célja figyelmeztetni Hanoit a még várható bombaterrorra, amennyiben nem könyörög bé­kéért, de semmi jel sem mu­tat arra, hogy Hanoi harci szel­leme megtörik a nyomás alatt” — hangsúlyozza a manilai lap tudósítója! Így történt... 1930. szeptember elsején zajlott le a Horthy-fasiz- mus korának legnagyobb munkástüntetése Buda­pesten. 1M" unkakönyvében — amely- ben az utolsó beírás 1929. november 16. volt, ami azt jelenti, hogy immáron tizedik hónapja nem dolgozik —, így festi le a hatóság: „Arca: ren­des, haja: barna, szája: rendes, szeme: barna, foga: szabályos, termete: közepes. Már ekkor, a könyv kiállításakor — ellopták mosolyát, mely legényes, kes­keny bajsza körül bujkált, el­lopták csokoládébama arcának kedves, ravaszkás tekintetét, amelyet talán kisfiúsán oldalra választott haja kölcsönzött neki. Utolsó estéjéről a lapok csak ennyit írtak: „Damyik János, 28 éves galgahévizi állványozó már a forró szeptember 1-et megelőző este elindult a fővá­rosba.” Ez is hogy történt? Tíz órakor keltette az asszony. Aludt már a család, a három gyerek. Csak Mihók Róza vir­rasztóit, hogy a csillagok feljöt­tével keltse urát, útnak indulni az erdőkön át, gyalogosan Pestnek, munkáért kenyérért. Nem vitt magával mást, csak a tarisznyáját. Üresen. Nekivá­gott a feketedő estének — nagy törzsű tölgyek kísérték Gödöl­lőig —, onnan már az érkező hajnal világította meg fehéren az utat a város felé. Reggelre ért be Pestre. Régi pallérját, Gazsó Mihályt kereste, talán ő valahogy be tudná szerezni mun­kába. De nem találta se otthon, se az épületeknél. Üresek az állványok, amerre ment, mintha ünnep, komoly vasárnap lenne. á"1 azsót keresed? — mond- ják neki a sétáló, isme­rős kőművesek, állványozók —, akkor csak gyere velünk, ő is kint van most a Ligetben ... S már viszi őt is a hullám, csepp a bizakodó, erős sodrú folyam­ban. Aréna út... Hősök tere... Kiáltja ő is: „Munkát, kenye­ret!”, s lóbálja magasba — mintha zászlaja lenne — a ta­risznyáját. Kétoldalt rendőrcsa­pat sorakozik arcvonalba. Az Andrássy útról már éles kard­dal vagdalkozó lovasrendőrök vágtattak feléjük. A rendőrgyű­rű a Vajdahunyad vára felé szorítja a tömeget. Mikor a kar­csú, kis hídon áthaladnak, ezt mondja a szomszédjának. Desz- poda Mihály kőművesnek: „Ti­zenegy éve jártam itt utoljá­ra... Itt kértem meg egy va­sárnap Rozim kezét akkor épí­tettük együtt a papírgyár ké­ményeit.” Ekkor dördültek el a rend­őrök fegyverei. Itt, a Vajdahu­nyad vára tövében halt hősi ha­lált Darnyik János állványozó, Dcszpoda Mihálynak ideje sem volt, hogy elbúcsúzzék, lefogja pajtása szemét: menekült az éles kardok elől. \ ztán, mikor tiszta lett a tér, jött a rendőri bi­zottság és hivatalosan megálla­pította: „Egy állványozót, Dar­nyik Jánost, megölt a tüntetők egy eltévedt golyója.” Megálla­pította, hogy munkakönyvében az utolsó bejegyzés 1929. no­vember 16. Megálapította még — hivatalosan —, hogy az el­hunytnál egy üres tarisznya volt, pénztárcájában 4, azaz négy fillér. Csak vasárnap reggel tudták meg Galgahévizen a vasutasok­tól, hogy a község lakossága egy emberrel kevesebb lett. Miliők Rozália fekete kendőt kötött, és sógorával beutazott a városba, megnézni a férjét. De nem engedték, hogy lássa: ehhez rendőri engedély kell. Elmentek a főkapitányságra. Mikor temetni vitték a szülő­falujába, Budapestről Galgahé- vizig, az út tele csendőrrel. Pe­dig a koporsót nem is a főúton hozták; kora hajnalban, titok­ban indult el a hullaszállító a mellékutakon — talán éppec arra, amerre néhány nappal ez­előtt szegény Damyik János a városba indult. Még a határból is bejöttek a kint dolgozó pa­rasztok a temetésre. Szuronyok gyűrűje fogta körül a gyászoló tömeget. Mikor az utolsó rög is a sír- dombon pihent, ment az öz­vegy a bérelt „lakásba”, össze­csomagolt, mindenüket hátára vette, maga előtt engedve a gyerekeket, elindult a szomszéd községbe, anyjához Hévízgyörk- re. Mert ott kellett hagyniok a házat, amelyben laktak, most már egy percig sem hiteleztek nekik. [Másnap este fogta Mihók Rózái a férje tarisznyá­ját — s akárcsak az ura —, a csillagok feljöttével megindult az erdőnek, Pestnek. Ment, ke­resni azt a Gazsó Mihály pal­lért, akitől Damyik János is munkát remélt. Végigment a Kerepesi úton, s ahol csak áll­ványok nyúltak a magasba, kér­dezte az embereket: merre ta­lálhatja meg Gazsó Mihály pal­lért, aki őnéki bizton munkát szerez. A kőművesek — az Aré­na út végén — nem engedték, hogy tovább menjen: felvették téglahordozónak. Közös kíván­ság volt ez: fel kellett Mihók Rózáit venni. Kicsi volt a mun­kahely — az élet —, összébb húzódtak hát a szegények, he­lyet szorítottak az özvegynek. K. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom