Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-04 / 182. szám
i oldal 1967. augusztus 4, péntek 62 javaslat sorsa #m idei községfejlesztési tervünk módosításra szorult a tanácstagi választásokat követően. A jelölőgyűléseken felvetődött 62 közérdekű észrevétel, javaslat igényelte azt. Fél év alatt 87 százalékra teljesítettük éves bevételi tervünket, s ezzel arányosak a kiadások is. Az eredményt a községfejlesztési tevékenység kampányszerűségének felszámolása segítette elő. Rendkívül sokrétűvé vált a társadalmi munka, melynek az egy lakosra jutó, az előző évi 56-ról máris 99 forintra emelkedett. Különösen nagy volt a lakosság aktivitása a tavaszi belvizek levezetésében, a járdák, utak javításában és feltöi- tésében, a parkosításban és fásításban. Említésre méltó, hogy termelőszövetkezetünk erősödésének, fejldődésének hatása a községfejlesztési célók támogatásában is lemérhető. A fél év alatt az összes társadalmi munka 25 százalékát közös gazdaságunk végezte. S hogy legalább egy példát említsek: A Bukti soron a tavaszi belvíz százezer forintnál is nagyobb kárt okozhatott volna az épületekben, ha ezt nem sikerül megelőzni. A lakosság áldozatra kész kezdeményezését azonban gyorsan felkaroltuk, s így a mintegy 60 ezer forint értékű társadalmi munkával épített vízlevezető árokkal sikerült elejét venni a bajnak. Szép számmal akad tennivalónk az év második felében is. Hiszen például a jelölőgyűléseken indítványozott buszváró létesítéséhez megvan már a szükséges anyag. Megrendeltük a közvilágítási lámpákat, rendelkezésre állnak a csatornaátereszek is. Ez utóbbiak lerakásában, s a tavasszal elkészített vízlevező árkok tisztításában kívánunk támaszkodni — egyebek között — a szűkebb hazája fejlesztéséért mindenkor tettre- kész lakosság segítségére. Vizin Gergely vb-elnök, Csikéria Uborkaszezon Bátyán Bizonyára soha életében nem látott uborkaszüretet a „nyelvújító”, aki először használta az uborkaszezon kifejezést a pangás megjelölésére. A forró napsütésben teljes erővel dolgozik a bátyai Piros Paprika Tsz három asszonybrigádja, hogy megmentsék a bőséges termést a túléléstől, fonnyadástól. Képünkön B. Nagy Lukácsaié csoportja válogatja a haragoszöld halmot. Piacra, konzervgyárba de még külföldre is jut a bátyai uborkából. (Kovács János felvétele) Egyszer sem csönget a postás Új szolgáltatást vezet be az OTP A házmesterné a lakbér- és a biztosítás számlájával kopogtat, a kefebaiszú postás bácsi a csengőt nyomkodja, másik kezében a rádió- és televíziószámlával, a sor végén álló kalapos úr pedig a villany- és a gázdíjért jött. Az ajtó azonban makacsul zárva marad, mert a tulajdonos — ahogy az már lenni szokott — éppen most nincs otthon. Ez a jelenet látható annak a kis reklámfüzetnek a fedelén, amelyben az OTP egy új szolgáltatás bevezetését adja hírül a kecskemétieknek. Aki átutalási betétszámlát nyit — így hívják az új szolgáltatást — annak nem okoz gondot a villany, gáz, telefon, rádió-, televíziódíj. a lakbér, a távfűtés, a biztosítás és egyéb közszolgáltatások törlesztése. Nem kell lesnie a postás, a villanyszámlás érkezését és nem várja az ismert felszólítás sem: Ennyi, vagy annyi napon belül fizesse be itt, vagy ott a ... díját, ellenkező esetben ugyanis... Mindent magára vállal az OTP. Aki átutalási betétszámlát nyit, az havonta egyösszegben, csekken befizeti a közszolgáltatási díjakat, és nyugodtan várhatja az OTP értesítését: Minden tartozását rendeztük. Az crrr s* első átutalási vagy kifizetési megbízás után 2 forint, minden további megbízás után pedig 1 forint kezelési díjat számit havonta. Becslésünk szerint átlagosan 5—7 forintra rúghat mindez. Hasonló szolgáltatást országosan is még mindössze néhány városban vezetett be a takarék- pénztár. A pécsi, győri, stb. tapasztalatok szerint sikerre számíthat Kecskeméten is az átutalási betétszámlarendszer. Különösen azoknak ajánljuk, akik — családtagjaikkal együtt — egész napon át el vannak foglalva. Néhány héten belül a legtöbb kecskeméti családhoz eljut a rekliámfüzetecske és az érdeklődők bővebb felvilágosítást kaphatnak az OTP fiókjánál. Még csak ennyit: A betétszámlán elhelyezett összeg kamatozik is. B. D. Rendőrségi krónika MEGVADULTAK A BIVALYOK Eltűnt motorok, megkerült „motorosok“ — Százados elvtárs, kérem, ellopták a motorkerékpáromat! — hadarta izgatottan e[*r fiatalember a kecskeméti rendőr- kapitányság ügyeleti szobájában. — Nem, nem volt lezárva, hiszen csak néhány percre ugrottam be az ismerősömhöz... Ilyen, vagy hasonló bejelentés — sajnos — naponta előfordul, hiszen a lezáratlan, őrizet nélkül hagyott jármű csábítja a tolvajokat. A károsult természetesen türelmetlen, ám a tettes vagy tettesek felderítése, elfogása, nem egyszer hosz- szú, rendkívül türelmes munkát igényel. S, hogy ez menynyire így van, azt bizonyítja annak a közelmúltban leleplezett tolvajbandának esete is, amelynek tagjai négy éven keresztül — úgy tűnik háborítatlanul — tüntették el a megye- székhelyről a legkülönbözőbb típusú motorkerékpárokat. Megtetszett a Jawa Még 1963 júliusában történt. Csikány. Antal 24 éves nagykőrösi motorszerelő félrehúzta barátját, Csákó Dénes motorszerelőt, s a fülébe súgta. — Ide figyelj! Láttam Kecskeméten egy állati jó gépet, egy 350-es Jawát... Meg kellene szerezni. Szó szót követett, s a két szerelő elhatározta: ellopják a motort, vesznek egy rossz, de hasonló típusú motorkerékpárt, s a lopott jármű alkatrészeiből felújítják. Néhány, Kecskeméten tartott terepszemle után egyik este a megyeszékhelyre jöttek. A Bethlen körút 8. számú ház bekerítetlen udvarán vagy tíz motorkerékpár állt a „csillag garázsban”. A két^ tolvaj azonban nem törődött egyikkel sem, a Jawát keresték, amely ott csillogott ponyvával letakarva. Gyorsan, be- gyakorlottan szakították fel a 23 ezer forint értékű jármű kormányzárát, egy darabig tolták, majd felberregett a motor. Csikány már azzal tért haza Nagykőrösre. Ott aztán a két tolvaj megijedt. Lemondtak a motorkerékpárról, § hogy tettüket homály fedje, még azon az estén teljesen szőiszerelték, vázát szétfűrészelték, és úgy elrejtették, hogy a gép teljesen értéktelenné vált. Egy éjszaka két forduló Több mint egy év múlt el az emlékezetes motorlopástól, s Csikány meg Csákó megnyugodott, ám nem tudtak lemondani újabb motorkerékpárok „beszerzéséről”. Szeptember 28-án este két motorral, most már hárman indultak Kecskemétre, ugyanis bevették a bandába Oláh György 22 éves nagykőrösi vasesztergályost. Nem sokáig kellett keresgélniök elhagyott járművet, mert a Leninváros- ban egy lezáratlan 125 köbcentiméteres Danuviát találtak. Gondolkodás nélkül eltolták, majd Nagykőrösre indultak. Olyan simán ment minden, hogy elhatározták, visszaindulnak még egy motort lopni. A tolvajoknak szerencséjük volt Hiszen az egyik ház előtt magányosan álló, lezárt 250 köbcentis motorkerékpárt találtak. A kormányzárat feltörni s Nagykőrösre utazni nem sok időbe tellett. A két lopott motorkerékpárból azonban csupán néhány alkatrészt használtak fel, a „maradékot” összetörték, szétfűrészelték és elrejtették. Feltört kormányzárak A kettős tolvajlás okozta lel- kiismeretfurdalás csupán néhány napig tartott Csikánynál és társainál. Miután egy évig senki sem háborgatta őket, megnyugodtak, sőt az ilyen könnyű pénzszerzés lehetőségén felbuzdulva 1965 szeptemberében a Kecskeméti TE sportirodája elől loptak el egy 125 köbcentiméteres Danuviát. Az óvatosság sosem árt, tartotta Csikány és Csákó, ezért évenként csak egy-egy motort loptak. Így történt, hogy a múlt év decemberében a Schönherz Zoltán tér 5. számú ház előtt egy Pannóniát és egy Danuviát lánccal kötöttek össze tulajdonosaik. Nos, a két tolvaj a láncot fogóval könnyűszerrel elvágta, de csak a Danuviát vitték magukkal. Az utolsó motorkerékpárt ez év márciusában lopták el a MÉSZÖV székháza elől. Olyan nagy gyakorlatot szereztek a kormányzárak fetörésében, hogy a 250 köbcentiméteres motoron meg sem látszott. A motortolvajok egyetlen dologra — bár rendkívül körültekintőek voltak — nem számítottak: a rendőrség számon tartotta a lopott járműveket, s a nyomozás folytatódott. A legjobban talán akkor csodálkoztak, amikor július közepén a nagykőrösi rendőrkapitányság nyomozói — akiknek nagy részük volt ügyük felderítésében — mindhármukat letartóztatták. Nem volt értelme a tagadásnak, túl sok volt ellenük a terhelő bizonyíték! Gémes Gábor Nem mindennapi közúti szerencsétlenség történt szerdán délután Kiskunfélegyháza és Jászszentlászló közötti úton. Farkas Imre kiskunfélegyházi lakos az úttest szélén hajtotta két bivaly vontatta kocsiját. Az állatok megijedtek, az úttest közepe felé kanyarodtak, majd vágtába csaptak át. A bivalyfogatot ekkor előzte Római László kiskunfélegyházi esztergályos motorkerékpárjávaL A motorost és pótutasát az egyik bivaly lelökte járművéről. Római Lászlót súlyos sérüléssel szállították a kiskunfélegyházi kórházba. ELÜTÖTTE A KERÉKPÁROST A rendőrség eljárást indított Gömöri László, tiszakécskei lakos ellen, mert szerdán a kora esti órákban a Kecskemét és Lászlófalva közötti úton balesetet okozott. Gömöri 60 kilométeres sebességgel vezette motorkerékpárját, s annak sebességét a szembe jövő forgalom ellenére sem csökkentette. Emiatt későn vette észre az előtte kerékpározó Kasza Tóth Sándor alsólászlófalvai lakost, s nekiütközött. A motorkerékpár vezetőjét súlyos, a kerékpár hajtóját könnyű sérüléssel szállították a megyei kórházba. PATKANYIRTÄS MIATT LEEGETT A JUHHODALY Kedden este tűz pusztított Szakmár községben. Tóth Sándor szakmáid lakos juhhodálya ismeretlen körülmények között kigyulladt, leégett, amely több mint 6500 forint anyagi veszteséget jelentett a károsultnak. A tűzrendészeid hatóságok azonban kiderítették a tűz okát. Megállapították, hogy Tóth Sándor juhhodálya melletti tanyában Kovács János budapesti patkányirtó kisiparos féregirtást végzett. E célból a patkánylyukba vegyianyagot öntött, majd meggyújtotta. Az egyik patkánylyuk éppen a juh- hodály falánál végződött, s ezért lobbant lángra az épület. G. G. Vész jelek! Lányok, Asszonyok (60 kilogrammon alul)! Tűzzétek ki a harc liliomszínű zászlaját a miniszoknya védelmében! ■Óriási veszély leske- lődik a miniszoknyák körül. Árulók vannak közietek, aranyos szép lábú nők. Egyes nyugati divatszalonokban ütötték fel fejüket, s egyre-másra csinálják a propagandát a maxiszoknyának. Mi, jó szemű férfiak esdek- lünk: ne engedjetek hozzányúlni a miniszoknyához! Mi lesz a világból, ha a szépnemüek társadalmában megint a hosszú szoknya viselet harapózik el?! Milyen komorrá válik az élet, amelybe annyi szép, felejthetetlen örömet lopott a miniszoknya. Na igazán. Hát mi néznivaló lesz olyan lányokon^ aszszonyokon, akikre fél- lábszárig, bokáig hanyatlik vissza a szoknya? Mi érdekes van egy nőn, aki pult alól és csak kiváltságosaknak mutogatja formás vád- liját, gömbölyű térdét, meg az ezt követő felettes szerveket? Semmi, de semmi varázsa nem lesz a maxiszoknyás nőknek. A derűs, csintalan, izgalmas miniviselet után úgy tekintünk majd mi férfiak a bokáig csomagolt nőre, mint ma egy vég vitorlavászonra, vagy cejgra a ruhásboltban. Hát ez kellene nektek, Nőtársak? Tudjuk, érezzük mi, hogy ezt nem akarhatjátok. Nem vehetitek a telketekre a veszteséget, amely a miniszoknya kimúlásával jutna osztályrészül a sok megpróbáltatást átélt férfinemnek. Bánat, keserűség, szürke közöny lengené be a meghitt presszókat, ahol kandi miniszoknyák helyett reverenda szabású ruhák vernének tanyát csinos hölgyeinken. Miből merítsen majd ihletet diktandójához a vezérigazgató, ha a gondolatok széles horizontját feltáró miniszoknya helyett középkori slafrokban jegyez előtte kedvenc titkárnője? Sehogyse lenne az jó, ha újra hosszú szoknyákba bújnátok vissza, Lányok, Asszonyok. Ezer és ezer alulról jövő kezdeményezés dőlne halomra. Mi lenne a gyárral, amely a női harisnyakötőre szerelhető órát készíti? Ehhez az órához legalább 10 centivel a térd felett végződő miniszoknyát kell viselni. Szemétbe dobja a férfivilág az illemkódexeket, melyekből megtanultuk, hogyan kell viselkedő ni miniszoknya alatt — lépcsőn, könyvtári létrán, körhintán, a városligeti elvarázsolt hordóban, avagy meredek hegyoldalban? Korunkban fő követelmény az őszinteség, egyenes beszéd. Férfi és nő kapcsolatában a miniszoknya ennek eklatáns kifejezője. Mennyivel könnyebb, rizikómentesebb a választás, amikor a XX. század férfija előtt miniszoknyában tárulnak fel egy nő értékei. a mini szinte klasszikus tömörséggel mond véleményt a hölgyről: „Nézd, fiacskám, ez van .. És ez jól esik a férfiaknak. A hosszú szoknya alattomosság, önzés, zsugoriság. Nőtársak, ne engedjetek magatokból zsákbamacskát csinálni! Éljen a mini! Hajrá mini! Tóth István
