Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-04 / 182. szám
B. oldal 1961. augusztus 4, péntek művészeti együttes látogatása megyénkben A Kecskeméti Hírős Együttes lengyelországi vendégszereplésének viszonzásaként hamarosan ellátogat Bács-Kiskun megyébe a nagyhírű Swierczko- viaczy, lengyel ének-, zene- és táncegyüttes. Augusztus 17-től 25-ig tartózkodnak megyénkben a lengyel művészek a Kecskeméti Városi Tanács művelődési osztálya és a Városi Művelődési Ház vendégeként. „Végig a Visztula mentén” című színpompás műsorukat augusztus 19-én este Kecskeméten, 20-án délután a megyeszékhely tanyavilágában, ugyanaznap este Tiszakécskén, 22-én pedig Kalocsán mutatják be. Szerepel tervükben egy Baja környéki fellépés is. Vetélkedő-sorozat október jubileumára Az új nemzedék valamennyi rétegének részvételével nagyszabású eseménysorozat köszönti hazánkban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Az ország valamennyi ifjú- kommunista közösségében előadásokon, személyes találkozókon és más megmozdulásokon ismerkednék a fiatalok a szovjet emberek életévek eredményeivel, a Szovjetunió félévszázados történetével, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban részt vett magyar internacionalisták tevékenységével. Az egész országot átfogja a Ki mit tud a Szovjetunióról? vetélkedő-sorozat A legjobbak a tv kamerái előtt bizonyítják be felkészültségüket A KISZ Központi Bizottsága a rádióval és az ifjúsági lapokkal együtt megrendezi azoknak a fiataloknak a versenyét akik a többi szocialista országról tudnak többet az átlagosnál. „Megmérkőznek” egymással a két testvérváros, Szeged és Ogyessza fiataljai, A Magyar Ifjúság jubileumi stafétája, november 7-re összegyűjti és eljuttatja a Moszkvába hazánk most felnövő új nemzedékének jókívánságait A KISZ Központi Bizottsága két barátságvonatot indít November 7-re a szovjet fővárosba. Az egyik utasai a kongresz- szusi útlevelek tulajdonosai közül kerülnek ki sorsolással, a másikat pedig a Vörös Zászló Hőseinek Utján — mozgalomban kitűnt úttörők népesítik be. Ezenkívül az Express Ifjúsági és Diákutazási Iroda szervez utazásokat a jubileumi ünnepségekre. (MTI) I Születőben F ura a helyzet... A játéknak még címe sincs. Bor Ambrus forgatókönyvének ideiglenes címe: A madár. Mi- hályfi Imre, számos nagy sikerű film és tv-játék rendezője, egy túlfűtött pillanatban elárulja, hogy számára a „Beszélőn” cím rokonszenvesebbnek tűnik. A szín: börtöncella, emeletes ágyakkal, faasztal, mosdó, polcok, csajkák, bádog ivópoharak, tisztító eszközök. A vizsgálati fogságban levő régebbi letartóztatottak valódi vagányok, a börtön egyik engedélyezett szórakozását űzik, dominóznak. Csak a fiú ül magábaroskadva az ágyán. Megcsörrennek a kulcsok. Belép a foglár. (Garam- szegi Károly), és beszélőre hívja a fiút. (Sztankay István). Az asztal körül három régi vagány, az öreg (Kovács Károly), Blazirt (Szénássy Ernő) és Vérmes (Körmendy János) enyhén elnéző gúnnyal irányítják kifelé a Fiút, az újoncot. Amikor bezáródik mögötte az ajtó, már nem titkolják véleményüket sem. E ddig volt a próba. A csapó táblájával a III. számú kamera elé áll: 7/534 számú jelenet Kezdődik a felvétel. A rendező elhagyja a stúdiót, felmegy a vezérlőterembe, amelynek széles üvegablakán keresztül világítanak a stúdió lámpát r A keverőasztal felett a tv képernyőjéhez hasonló keretekben egyidőben jelennek meg a kamerák képei és az a kép, amelyet majd „kiadnak” közvetítésre. M íg folyik az előkészület, arról tájékoztat a segédrendező, hogyan került a börtönbe a Fiú. A történet ismerős, talán sablonos. Elfoglalt szülők, züllésnek induló fiatalok — rossz társaság. A Fiú szeret egy huligánlányt, aki az első külföldi „pénzes pók” megjelenésekor „dobja”. A Fiú szeretné „lekörözni a nagymenőket”. Gyári lopás, autófosztogatás, emberölési kísérlet. A vége — börtön. És felhangzik a rendező szava: „3-as elindul”, (Mármint a hármas kamera.) A kamera közelít a Vérmes felé, aki mondja a szerepét: „Én fasírtot csináltam volna a pofájából, ha nekem ezt mondja!” Hogy mit mondtak a Fiúnak, az most nem derül ki, mert a rendező újabb utasítást ad, hirtelen szétszedik a börtöncella emeletes ágyát, nagy kopácso- lás, valaki megindítja a légkicserélő berendezést. Azután újra elcsendesedik a stúdió, folytatják a felvételt, az öregé a szó: „Az ügy a fiúé...” Sztankay szinte sértődötten ránéz az öregre. „Az enyém?” egy tv-játék Az öreg folytatja: „A szajrét nem maga hordta el? A végén a kocsit sem maga dekorálta ki? Az autóst is maga maszí- rozta meg. Vagy nem maga volt?” A rendező megállítja a próbát. „Ennyi!” A lámpák egy része hirtelen kialszik. A sminkesek beszaladnak a szereplőkhöz a színfalak közé, egy kis igazítás az arcokon, a parókán ... Az ügyelő sietve hozza a levesként szereplő tejet, és teleönti a rabok csajkáját A díszletek között feltűnik az új szereplő, Emyei Béla, nyurga alakja, aki a fiú barátjának — helyesebben „haverjának” szerepét játssza. A „bühnések” a beszélő rácsát és drótját készítik, a világosítók egy lámpát emelnek a magasba, ez fogja megvilágítani a börtön folyosóját A rendező belemélyed a forgatókönyvbe a sötéten hunyorgó monitor előtt, a vezető operatőr a kamerák beállítását ellenőrzi, a motorok zúgnak, a színészek mormolnak, ismétlik a szöveget Születik az új tv-játék. Sényi Imre A jugoszláv jy műsora I ■ PÉNTEK 17.05: Hírek. —17.10: Zenés rejtvény- műsor. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: A tv jelenti. — 18. L5: Fiatalok a képernyőn. — 19.05: Mozaik. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.38: Sullivan átázásai. Amerikai film. — 22.08: Tv-híradó. — 22.25i Mornar—Jaúran vízilabda-mérkőzés. Ballagáson Különösen hatott, ahogy a vakáció közepén felcsendült a dal a kecskeméti egészségügyi szakiskolában „Ballag már a...” Tegnap délelőtt 31 hallgató búcsúzott el az intézettől, ahol két éven keresztül készültek az ápolónői pályára. Az ünneplő hozzátartozók előtt a nővérruhába öltözött, immár végzett ápolónők esküt tettek, hogy az orvosi titkot megőrzik, és minden tudásukat a gyógyulni vágyók szolgálatába állítják. Nem könnyű pályát választottak. Segíteni a beteg, szenvedő embereken. Ezen a területen csak az tud helytállni, akit a hivatásérzet vezérel. A most végzett hallgatók eddigi munkájuk során bebizonyították, hogy alkalmasak a választott pályára. A megyei kórház tankórtermeiben megtartott féléves gyakorlaton a legjobb eredményt ápolástanból A napokban tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy elkészült a megyei párt- és tanácsszékház, valamint a kecskeméti művelődési ház beruházási programja, amelynek megvalósítását 1969-ben kezdik meg. A három számításba jöhető tervpályázat közül július 24-én Kerekes Istvánnak, az Általános Épülettervező Vállalat mérnökének munkáját fogadták el. Képünkön ennek makettjét mutatjuk be. A két világos színű épület- szünidőben érték el. Az elméleti és gyakorlati vizsgákon négyesnél rosz- szabb jegy nem volt De a többi tárgyat Is jól megtanulták, amit bizonyít az, hogy huszonegyen kaptak jó és jeles oklevelet Zéman Pálné Igazgatónő elmondta, hogy elégedett a végzett osztály eredményével. Bízik abban, hogy a szeptember 1-vel munkába állók megállják helyüket Elhelyezkedési probléma nem volt A 31 végzett ápolónőből I9-en a megye egészségügyi Intézményedben kezdik meg munkájukat, 12-en pedig más megyékben. Elcsőndesedett az iskola. De nem sokáig. Megtörténtek a felvételi vizsgák, most folynak az értékelések és szeptemberben újabb, 35 főt számláló évfolyam kezdi meg felkészülését az egészségügyi pályára. P. G. ben nyer majd elhelyezést az MSZMP megyei és Kecskeméti Járási Bizottsága, a Bács-Kiskun megyei, továbbá a Kecskeméti Járási Tanács. A jobbra látható tömb pedig a kecskeméti művelődési ház lesz. A tizennégy, illetve hét emelet magas épületek belső terveinek — a kiviteli terveknek — az elkészítésére ezután kerül sor, s ugyancsak a későbbiekben alakítják ki a mérnökök a művelődési ház belső terveit is. Pillantás Kecskemét jövőjébe 3. — Tudja, Imre — teszi bizalommal kezét a legény kezefe- jére, s aggódva érzi, mennyivel ápoltabb, finomabb az az övénél, — azt hittem otthon, a mi kis falunkban, hogy elevenen a sírba jutok. Se apám, se anyám, semmi örömöm. Etettem a hat ♦yúkot, eszegettem a szikkadt kenyeret... Barátnőimtől úgy elverődtem, mint beteg bárány a nyájtól... Jött a nyár. a kis földet learattuk a nénémmel, meg a sógorommal. Nekem 2gy fél zsák búzát adtak, aztán ->t - hagytak. Még ők jajgattak a derekukra: „Neked való ez a paraszti munka. Verőn. Mi már elszoktunk ettől. A legény pirosló füllel hall- gr"'a az érzelmes vallomást, oda is figyel a szavak értelmére, meg nem is. Keze a lány forró combjára téved, szorít egy finomat rajta. Varonka megrezzen. Majdnek kétségbeesetten csap 1c a fiú kezefeiére, megfogja. Szemrehányóan. felindultan néz rá, s a türelmetlen kezet tétován emeli vissza az asztalra. Imre fényes szemét, elkapja a lányról. Bocsánatfélét makog. Tán meg is lepődött egy kicsit. — Nem szabad úgy megijedni, kislány... Hogy volt aztán a nénjével? — kérdezi érdeklődést színlelve, mikor látja, hogy Veronika egészen elszontyolodott. Már könnycsepp is gördül a szeme sarkából, ahogy fejét lehajtja, s keserűen mondja. — Hozzám még senki sem volt jó ... Eszti néném testvérem lenne, de nem szeret... A pénzem kell neki. Elsején mindig kedves vagyok... Egyszer már a moziba is elvitt... Legutóbb két pengőt hagyott nálam, mert a sógor szólt: „Adjál neki valamennyit, ne legyen pénz nélkül.” Még egy pohár borral is megkínáltak... De tudom, legközelebb megint csak elsején leszek kedves. Imre együttérzően — vagy talán másért — nagyot sóhajt. Kalapját elegánsan leveszi, székét szorosan a lány mellé húzza, átkarolja Veront. Sokáig ülnek így, szótlanul. Negyedik vasárnap, mikor hazakíséri, belép a kapun a lány után. — Nem mehetnék fel hozzád? — Isten ments! — tiltakozik a lány, de nem tudja, mitévő legyen, mert Imre határozottan nekiindul a lépcsőn, őt is húzza magával. — Te magad mondtad, hogy csak éjfél után jönnek haza — nyugtatja a lányt — már odabent. — Nem vagyok én tolvaj. Melyik lánynak nincs udvarlója? Forró percek, órák következnek. Mint fogságba esett madár hangja, régen elszállt már a gyenge könyörgés: „Imre... Imre... Igazán.;. Nem szabad...” Nyolc hónap is eltelik. A nagyságos asszony, látszólag, nem tud semmiről. Viszont egyre gorombább, és különös pillantással noszogatja Veront, ha — például mosás közben — egyszer-másszor meginog. — Mi van veled, te lány? Mikor idejöttél, nem voltál ilyen nyavalyás?! Verőn pedig kétségbeesetten szorítja össze vértelen száját. Öriási önuralommal szedi ösz- sza magát annyira, hogy kimondja. Még mosolyog is hozzá. — Ni, hogy megszédültem... Kinek mondhatta volna el nagy titkát? Kínlódását. Hogy Imre berukkolt, s csak annyit tud róla, hogy Székesfehérvárra. Hogy a gyerek egy hónap múlva meglesz, s akkor mehet vele a nagyvilágnak. Az ügyvédék kidobnák. Nénje, ahogy ismeri, megtaposná, s be se engedné többé, ha megtudná a szégyent... Hát ilyen a világ? El kellene tűnnie a föld színéről, mert néhány boldog órát kapott az élettől? Otthon, a faluban hallott lányokról, akik hasonlóan jártak, mint ő. Volt, aki világra hozta kicsijét, de nyomban meg is ölte. Megtudták, börtönbe került... Merre van hát menekvés?! Csak a szégyen, megvetés jöhet ezek után? ... Pusztuljon el, szaladjon a Dunának?... De akkor miért ad isten gyereket a nőnek, ha lenézik, leköpik érte, mert az embere nincs, nem lelhet mellette?! Mikor rászakad a végzetes óra, alig tud kitámolyogni a WC-re. Nyüszít, mint az űzött vad, s elájul, mikor úgy érzi, egész bensője kiszakad. A hideg kövön tér magához. Kis furcsa emberke nyikorog előtte. Egy pillanat alatt kitisztul értelme. Kötényébe teszi a kicsit, s iszonyú erőlködéssel, hátát a falnak támasztva áll fel. Ki tudja, mióta vergődik itten? Hátha már keresték? (Folytatása következik)
