Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-25 / 200. szám

i oldal 1961. augusztus 26, péntek Mi lesz veled Bácsszőlős? Megáll a távolsági busz a falu központjában, a bekötőút végén, ketten-hárman leszáll- nak róla, s aztán fordul is visz- sza. Pár perc múlva olyan csend támad megint, hogy szin­te belekondul a lélek. Néma, kihalt utcakép fogad bennün­ket Bácsszőlősön. Abban a két-három utcában, amelyre felfűződnek a belterü­let házai. Még élesebbé teszi a kont­rasztot a tanácsháza és a mű­velődési otthon által határolt fiatal, de máris rendezett, szo­lidan elegáns park. Sőt, parko­sítva van a tanácsháza mögötti terület is, mégpedig láthatóan az ifjabb nemzedék számára; erre utalnak a bármelyik városi gyermekjátszótér díszére váló felszerelések. — Van itt más is, amivel di­csekedhetünk — adja tudtunk­ra a fiatal tanácstitkár, a Bács­almásról naponta kijáró Ga­lambos Jenő. S kalauzol ben­nünket, hogy megmutassa az épülőfélben levő hidroforházat — öt helyre máris bevezetik a vizet —, meg az általános isko­la mellé ragasztott félig kész politechnikai termet, az úttörő­helyiséggel. Elmondja, hogy épül még az idén ravatalozó és két fedett busz-várakozó, összesen félmilliós beruházás a községfejlesztési alapból. Több mint 1600 a község lé- lekszáma. És laknak a belterü­leten mindössze 120-an. A vb- titkár az ujján pár perc alatt felsorolja a bent lakó, mintegy 40 családot. Ez a helyzet ag­gasztó, a tetszetős községfejlesz­tési beruházások ellenére is. Vallatjuk a múltat: hogyan ala­kulhatott ez így? Már a község központjának 15 évvel történő idetelepítése sem volt teljesen nem 15 szolgálati lakást Ké­sőbb nehezítette a kibontako­zást az is, hogy az itteni közös gazdaság hosszú éveken át nem tudott zöld ágra vergődni, né­hány éve aztán egyesült a mély­kúti Alkotmány Tsz-szel, annak Hogy érezzék szeretetünket# tiszteletünket... Bácsszölösi látkép, Balogh Jánosék udvaráról. Háttérben a kultúrotthon. (Pásztor Zoltán felvétele) átgondolt lépés, mivel ezzel párhuzamosan megindult az építkezés az ugyancsak e köz­ség területéhez tartozó Kunba­jai Állami Gazdaság székháza és borpincéje környékén is. Lé­tesített is ott a gazdaság majd­A fiatalkorúak szabadságáról K. Lajos kecs- VS keméti olva- sónk levelében a következőket írja: „Ebben az évben töltöm be 16. évemet. Segédmunkásként dolgozom, s vállalatom a nyári szezonmunkákra való tekintet­tel felszólított, hogy túlórában is dolgozzak. Tiltakoztam a túl­munka éllen, mire azt a választ kaptam, hogy „ennek még lesz folytatása”. Arra szeretnék vá­laszt kapni, hogy köteles va­gyok-e túlórázni, továbbá arra, hogy hány nap szabadság jár nekem, mint fiatal dolgozónak?” A rendelkezések a 18. évüket be nem töltött fiatalkorú dolgo­zókat fokozottabban védik. A Munka törvénykönyve előírja, hogy a 16. életévét be nem töl­tött dolgozót túlmunkában még T^TÖFI WCP5 0 abban az eset­ben sem lehet foglalkoztatni ha erre önként jelentkezik. Ha a fenyegetést valóra váltanák, javasoljuk for­duljon panasszal a munkaügyi döntőbizottsághoz. Másik kérdé­sére a következő választ adjuk: A fiatalkorúak pótszabadságának mértékét a MT. 51. §. első be­kezdésének a) pontja szabá­lyozza. Ennek értelmében a fia­talkorú dolgozót az alapszabad­ságon félül pótszabadság illeti meg. A fiatalkorú dolgozónak 16 éves korig 12 munkanap, azon túl 6 munkanap pótszabadság jár. Utoljára 12 nap abban az évben jár, amikor a 16. évét be­tölti, hat nap pedig addig az esztendőig amikor a 18. évét tölti be. Kirakatyerseny az októberi forradalom tiszteletére egyik üzemegységévé vált Tavaly óta azért a helyzet mégsem teljesen reménytelen. Az elmúlt évben öt, az idén hét ház épült, illetve kerül tető alá még az ősz folyamán. Kezdik elbontani a roskatag tanyákat, lakóik emberibb életre áhítoz­nak. Legutóbb négy újabb tel­ket vásároltak, s már hordják is rá az építőanyagot Igen, a csend hártyája alatt sokszínű élet lüktet Balogh Jánosék háza, a park túlsó oldalán, a tanácsházával szemben szintén az újak közül való. Kívülről is látszik, hogy nincs még kész egészen. — Szétbontottuk a tanyát — egyenesedik fel Baloghné a kerti szőlőkapálásból. — Onnan is sok jó anyag kikerült. A többit meg már évekkel azelőtt elkezdtük vásárolgatni. Az épí­téshez egy éve fogtunk, ren­geteget dolgoztunk rajta. Előkerült a férje is, aki a tsz-ben tejeskocsis. Naponta 15—16 hektót szállít és ad át a gyűjtőhelyen. Bizonyos, hogy a tanyavilág felbomlása errefelé sem mentes a vajúdásoktól, megtorpanások­tól. Ez Bácsszőlős mostani sor­sában is megmutatkozik. Mégis, hogy jövőjének távlata legyen, ahhoz végeredményben az kell, hogy minél többen arra az út­ra lépjenek, amelyiken Balo- ghék már elindultak. H. D. KISZ-alapszervezetünk tagjai azzal a céllal látogattak el a 2-es számú szociális otthonba, hogy egy kis műsorral kedves­kedjenek lakóinak, s hogy be­tekintést nyerjenek: hogyan is élnek ott a munkában megfá­radt, idős emberek. Hiszen so- j kunknak még elképzelése sem volt a szociális otthon életéről. Fogadtatásunk szívélyes volt, műsorunkat szeretettel fogad­ták, mi pedig idős barátokat szereztünk. A műsor után ugyanis elbeszélgettünk az ott­hon lakóival, s amikor lakó­szobáik megtekintésére invitál­tak bennünket, friss virággal leptük meg őket. Sokat kérdezősködtünk. Öröm és a megelégedés csillogott az öreg szemekben, amikor az el­látásukról beszéltek. Kitűnő az élelmezésük, kényelmes az el­helyezésük, amelynél egyéni igényeiket is messzemenően fi­gyelembe veszi az otthon veze­tősége. Akad, aki egyedül lakik' egy szobácskábán, a házastár­sak külön szobában élnek, s a falakat családi képek díszítik. Meghatódottan hallgattuk az egyik idős házaspárt: „Bizony, nagy hálával tartozunk álla­munknak ezért a nagyszerű gondoskodásért, ellátásért. A múltban ezt soha nem kaptuk volna meg” — vallották. Ám, amilyen Jóleső volt hal­lani az elégedettség megnyilvá­nulásait, olyan fájdalmasan ha­tottak az elhangzott panaszok. Akad ugyanis az otthonban idős ember, akit a sors elszakított a családjától, nagyon távol élnek egymástól, mégis hetenként két­szer is kap levelet. De bizony van olyan hálátlan gyermek is, akinek módjában állna felke­resni szüleit az otthonban, még­sem teszi, sőt hónapokon át le­velet sem ír. Az otthon veze­tőjétől, Büki Józsefnétól hal­lottuk, hogy egyik idős bácsika hosszú ideje, nap, mint nap reményekdve várja a postát és csalódását rendszerint könnyei mutatják, amikor a levélkiosztó újra és újra nem említi a ne­vét Nagyon szomorú, hogy ilyen gyerekek is vannak. Vajon ezeknek nem jut eszébe, hogy egyszer ők is lesznek idős em­berek? Vagy talán nem tudják, hogy milyen nagy fájdalmat okoznak hallgatásukkal, elma­radásukkal az otthonban élő hozzátartozóiknak? Beszélgetés után diafilmet ve­títettünk idős barátainknak. S amikor a búcsúzásra került sor, arra kértek bennünket, látogas­sunk el hozzájuk máskor is. Megígértük, s teljesítjük is ké­résüket, hadd érezzék szerete­tünket, tiszteletünket az otthon idős lakói. És csak örömmel töltene el bennünket, ha a kez­deményezést követnék a testvér- ala pszervezetek. Krascsenics József KISZ-titkár, BRK KlSZ-alapszer- vezete, Baja Ax én fyBalatonom..,“ A lig, hogy felöltötte a Nap bíborvörös köpönyegét, kerékpártúrára indultunk — édesanyám, édesapám és én —, a Kondor-tóhoz. Az útszéli fá­kon, virágokon, füveken csil­log a hajnali harmat, s az ezüs­tös cseppek eszembe juttatják a „Kondor” vízmosta, homokos partját. Bár csak ott lennénk márt — sóhajtok magamban, ahogy karikázunk előre. A vágy nyolc órakor valósággá válik. Sátorverés, reggeli — a ki­rándulás kezdetének, a termé­szettel való találkozásnak feled­hetetlen, semmihez nem hason­lítható, izgalmas percei ezek. Jól esik az árnyékban a pihe­nés a nagy út után, de nem so­káig, mert a part a naptól feU hevült, a messziről smaragd­zöldnek látszó víz hívogatóan int. Vonzza a kiváncsit a kö­zeli nádas is, ahonnan a bé­kák „beszélgetése”, a madarak hangversenye száll felénk. Suhogva bólogat a nádrenge­teg, meghajol, hullámzik a szél­ben, távolban feltűnik előttünk egy fehér, himbálódzó kis vi­torlás, vásznait lebegtetve fe­szíti ki a szél. Még nehezen megy az úszás, de édesanyám, aki tanít, türel­mes. Biztat, és én újult erővel vetem magam a simogató hul­lámokba. A „tréning” után lab­dázó« következik, s már itt is az ebédidő. Farkasétvággyal kezdünk a falatozáshoz, hiába, régen volt már a reggeli. Per­ceknek tűnnek az órák, oly gyorsan telik az idő. Felszed­jük sátorfánkat, frissen, fel­üdülve indulunk hazafelé. Utol­só pillantást vetünk a mi kis „Balatonunkra", búcsúzunk tő­le —, a legközelebbi viszont- látásigI Bujdosó Borbála Kerekegyháza, Jókai u. 24. sz. • (Szerkesztőségünk „Legkedve­sebb nyári élményem” című pályázatára érkezett írás. Ked­ves Bács megyei úttörők! Vár­juk az újabb pályaműveket!) A megyei tanács vb kereske­delmi osztálya és a KPVDSZ megyei bizottsága a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére ki­rakatversenyt hirdetett meg a megye állami és szövetkezeti kiskereskedelmének üzletei kö­zött. A verseny célja, hogy a kirakatok is tükrözzék a Szov­jetunió fejlődését, eredményeit, bemutassák a szovjet ipar leg­szebb termékeit érzékeltessék az 50. évforduló történelmi je­lentőségét. A felhívás hangsú­lyozza: Ne csak a versenyben részt vevő. hanem a többi ki­rakat is tiszta, gondozott le­gyen, és a boltok belső dekorá­cióinál is vegyék figyelembe a közelgő ünnepi évfordulót. A versenybe egy vállalat leg­feljebb három kirakattal nevez- bet be. legkésőbb november 4-lg. A legjobb versenykiraka­tok rendezői november 8—11 között a zsűri 2000. 1500 és 1000 forintos díjaiban részesülnek. A yersenybeA A szövetkezeti kiskereskedelem kirakatai is részt vesznek. A verseny második, teljes me­gyei értékelésére ezután kerül sor, aminek alapján a megye legszebb kirakata megkapja a megyei tanács vb 2000 forintos különdílát, a második helyezett a MÉSZÖV megyei Igazgatósá­ga 1500 forintos, a harmadik helyre kerülő kirakat rendező­je pedig a KPVDSZ megyei bi­zottsága 1000 forintos jutalmát. mm . m » ’ "Mé Rendezik a Sóstó környékét Elfogadta a Sóstó környék rendezési tervét a Kiskunhalasi Városi Tanács. Ennek nyomán a községfejlesztési csoport gon­doskodik a terület fenntartásá­ról és elkészítették a kivitele­zésre alkalmas közművesítési tervet A sóstói halászcsárdáig a vízvezetéket már üzembe he­lyezték. Krími jegyzetek ni. VT isszaúton Szimferopolba, ’ meglátogattuk a „Népek / Barátsága” kolhozt. Mint régi (ismerősöket, úgy üdvözöltek itt bennünket, bár csak küldőttsé­• A képen: A krasznoperekopi 'járás „Szívás Hősei” nevű szov- í hozóban. günk vezetője — dr. Molnár Frigyes elvtárs — Járt itt né­hány éve. De az akkori küldött­ség látogatása emlékezetes ma­radt a kolhozban. Hogy miért, azt a kolhoz elnöke —, Jagu- din elvtárs — így mesélte el: „Fiatal almáskertünket mu­tattuk büszkén a Bács megyei vendégeknek. A küldöttség tag­jai elismerően szóltak, de meg­jegyezték, hogy bizony le kelle­ne kötözni az ágakat, úgy mint Bács megyében csinálják. Nem egészen értettük,- mire jó ez. Hallottunk ugyan erről a mód­szerről. de kételkedtünk ered­ményességében. Vendégeink erre néhány fán bemutatták, hogyan is kell ezt csinálni. Mi sajnáltuk a szép, fiatal fákat, de részben a ven­dégjog tisztelete, részben a kí­váncsiság miatt nem szóltunk. A következő nyáron nagyon meglepődtünk. A lekötőzött ágú fák gazdag termést hoztak, míg a többieken a termésnek még nyoma sem volt. Természetesen gyorsan lekötöztük a többi fát is. Az eredmény várakozáson felüli volt. Több ezer mázsa al­mával „fizettek” Bács megyei barátaink a vendéglátásért Hogy őszinték legyünk, meg is érdemelték szovjet barátaink. Mert a vendéglátásban igazán ki tesznek magukért! Igaz, van

Next

/
Oldalképek
Tartalom