Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

t oldal

1961. augusztus 18. péntek

Itt a fehér Busa

Nemcsak ízletes falat és a süllőre emlékeztet az íze, de izgalmas látnivaló Is a fehér Busa. Mindig sok nézője van a kecskeméti halbolt előtt, mikor a medencéből ki akarják emelni a 2—3 métert is ugró, hallatlan fürge, Kínából származó növényevő halat Most még csak pár mázsát kaptak a hortobágyi halgazdaságból, hogy a vevők megkedvelhessék. Magyar Ferenc fiókvezető szerint javul a halellátás az idén, 20—25 százalékkal többet hoznak forgalomba, mint tavaly. Terveik között szerepel a helyi kiskereskedelmi vállalat jobb ellátása és a piacon télen, nyáron nyitva tartó pavilon létesítése.

MOST ITT teremtsünk rendet

„Meddig” című cikkünk folytatása

Válaszol az illetékes

„A Petőfi Népe július 20-i számában megjelent »Meddig?« c. cikkre a következő tájékoztatást adjuk:

Vállalatunk 1958 óta több mint 15 italboltot szüntetett meg, szervezett át korszerű kisvendéglővé, cukrászda-presszóvá — Kecskemét területén. Ma már csak a mellékutcákban, periférikus helyeken találhatók italboltok, vagy ilyen jellegű üzletek, igen kis számban. Ezért ezek az italboltok túlságosan zsúfoltak, s olcsó szolgáltaötszáz

KISZ-lakás

ötszáz lakás felépítését tűzte ki célul a KISZ megyebizottsága a harmadik ötéves terv időszakában. A bajai járásban ebből 116-ot építenek és 23 lakóház építését már megkezdték. A munkában a Bajai Állami Gazdaság és a vaskúti KISZ-ista fiatalok járnak élen.

A jugoszláv műsora

TV

PÉNTEK

11.25: Hírek. — 17.3#: Gyermek- műsor. — 17.5S: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Táncoljon velünk! — 19.05: Panoráma.

— 19.51: Jó éjszakát, gyerekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Hirdetések.

— 20.38: A felügyelő. Amerikai filmvígjáték. — 22.15: Tv-híradó.

tásuk miatt keresettek. A vendégek kedvezőtlen összetétele miatt a közönség valóban olyan, mint ahogyan azt a cikk írója megemlíti.

Ha bezárnánk a meglevő italboltokat is, azzal nem szolgálnánk a lakosság érdekeit. Az igény megmarad továbbra is, s ezek a nem kívánatos személyek legfeljebb a magasabb igényű és jobb közönségű egységeket fogják felkeresni.

Ezek az italboltok állandó vállalati és egyéb ellenőrzés alatt állanak. Dolgozóink hallatlanul nagy ideg- és fizikai munkát fejtenek ki ezekben az üzletekben, és igyekeznek betartani —betartatni — az előírt hatósági utasításokat. Ez — ismert okoknál fogva — nem mindig sikerül, s bizony sokszor található ezekben az egységekben nem odavaló magaviseletű ember.

E kérdések megoldása túlnő a vállalati lehetőségeken. Igyekszünk a jelenlegi adottságok mellett úgy üzemeltetni ezeket az üzleteinket, hogy az kevésbé legyen hátrányos a jó Ízlésű vendégekre.

Molnár János igazgató

Megyei Vendéglátó Vállalat

Mit mond

a kispénzű fogyasztó

„Néhány észrevételem lenne a »Meddig?« c. cikkre.

Bizonyos vagyok benne, hogy sok száz magamformájú családos apa és anya betér időnként a cikkíró által valóban illő jelzővel nevezett helyre.

Azt is észre kell venni azonban, hogy már három hónapja elkészült az új városrész vendéglátó egységének korszerű épülete, de még ma is üresen tátong.

Igazak az italboltot illető »elavult« és «piszkos» jelzők, viszont meg kell érteni egy nem elhanyagolható körülményt. Nem mindenki rendelkezik olyan összegekkel, hogy ne számítsanak pénztárcájának az első osztályú, vagy osztályon felüli vendéglátói árak.

Én és sok hasonló dolgozó társam jobb gusztussal elfogyasztaná a pohár sörét egy csendes kis bisztróban, amely a fent nevezett helyen (Batthyány u.) is elférne — harmad- osztályú árakkal.

Sz. J.”

A tanócsi előadó véleménye

„Tanácstagok részéről sok interpelláció hangzott már el az italboltok túlzsúfoltsága, a gusztustalan miliő, a közízlést sértő állapotok miatt. Az azonban nem megoldás, hogy zárjuk be azt a keveset is, ami még megmaradt. Éppen látogatottságuk bizonyítja, hogy az igény megvan rájuk.

(Kecskemét város térképét mutatja, szerte a városnegyedek utcáiban kis piros karikák jeleznek valamit.) Tessék, még csak készülőben van egy felmérés. Az 1948-as Bodócs-féle címjegyzék szerint mintegy 200 italbolt, kisvendéglő, kocsma, termelői borkimérés és hasonló egység volt a város belterületén, ma ennek kis hányada. Korlátlan — vagy korlátolt — italmérési engedélye volt sok élelmiszerkereskedőnek... A fogyasztás azóta sem csökkent, sőt... Érthető, ha a mai olcsó, nemcsak asztalnál ülőt kiszolgáló italboltok, falatozók túlzsúfoltak.

De éppen ezért keltene többet áldozni ezek kulturáltabbá tételére, a rend, tisztaság védelmére. Olyan környezet kialakítására, amely maga is igényességre, kulturált magatartásra ösztönöz. Lehet javítani az ellenőrzések hatékonyságán, s a rendészeti munkán is.”

A szerkesztőség megjegyzése

Szülőfalumban tavaly három helyen is átkelőhelyet jelöltek ki, zebracsíkozást festettek a nagyutcán, hogy a növekvő gépjármű-forgalomban jazzel is elejét vegyék a baleseteknek. Erre a műveletre aztán került sor, hogy eltávolították a régi macskaköves útburkolatot, s újat. pormenteset varázsoltak a helyére. Ostornyeles neonvilágítást szereltek fél kétoldalt, s csatornázták a községnek ezt a központi részét. A nagyobb üzletekre fénybetűket tettek, a járda és az úttest közötti szakaszt parkosították, hosszú sávban virágokat ültettek, amelyek egész nyáron át pompáznak.

Most kezdték el a háromemeletes lakóház építését. Korábban már megépült az új kétszintes általános iskola, a gimnázium is új épületet kapott Itt már évek óta valamit mindig fölavatnak: milyen nagy esemény volt a hidroglóbus üzembehelyezése, az, hogy minden utcában új kutak kezdték ontani a vizet

Éppen olyan, mint városon... Hányféle jelenségre mondhatjuk el ugyanezt? S az önkiszolgáló boltok, a kagylófoteles eszpresszók csillogása? A felszín mögött sokféle változások játszódnak le éveinkben, amelyekre pontosan ráillik az „épp olyan, mint városon” kitétel. Biztos jövedelem; fizetés, a munka könnyebbé válása a technika térhódítása révén. Társadalombiztosítás, családi pótlék, nyugdíj és anyasági segély. Villany a házban és gáztűzhely. Több szobás, gangos házak és televízió. Nem más változott itt röpke néhány év alatt, mint maga az egész életforma.

Azt mondjuk, ma az öltözékéről már nem lehet felismerni a falusi embert, a paraszti foglalkozásút. Nem ám, mert hiszen változáson megy át a mezőgazdasági munka egész jellege. Nincs már parasztság a szónak abban a régi értelmében. amikor ez a meghatározás az elmaradottságot, a szívszorító alázatosságot, a sötét kilátás- talanságot jelentette. Az egyes családok állapota is jól mutatja, ezt. Megszűnt a múlt, és valami új kezdődött, amelyben a szülő és gyermek, férj és feleség kapcsolata az egyenlőségre alapozódik, nem a juss a döntő a boldoguláshoz, hanem a szakma megszerzésének reális lehetősége, az elhelyezkedés, az emberhez méltó megélhetés mindenki számára nyitott

távlata. Ez pedig magával hozta a városi divaton túl, hogy milliók ébredtek emberi méltóságuk tudatára, s elkezdtek felemelt fejjel járni — mert ez a lényeg.

Könnyű lenne mindezt azzal elintézni, hogy a technika alkalmazásának köszönhetjük mindezt. Annak is. Az a körülmény, hogy az ipari eredetű nyersanyagok és berendezések növekvő mértékű betörése a gazdálkodásba lassan az egész mezőgazdaságban uralkodóvá teszi az ipari jellegű tevékenységet, természetesen kihat az emberek gondolkozására, kultúrájának, igényeinek korszerűsödésére. A technikai haladásnak, az élet bármely területén mutatkozó fejlődésnek a mi viszonyaink között politikai feltétele van.

Ez a feltétel: a munkáshatalom. A sikerek for. rása pedig a két nagy dolgozó osztály, a munkásosztály és a parasztság összefogása, szövetsége.

Van annyi tapasztalatunk, hogy nyugodtan elmondhatjuk: — a munkások és parasztok ösz- szefogása nélkül, ma nem tartanánk ott, ahol tartunk, ezek a szép új világunkat megalapozó békés építőmunka évei nem következtek volna el. A munkásosztály segítsége nélkül a parasztság sorskérdései nem nyertek volna megoldást semmiképpen. Amint azt Fehér Lajos elvtárs, md- niszterélnök-helyettes, a Termelőszövetkezetek I. Országos Kongresszusán elmondott beszédében megállapította: „A magyar történelem kézzelfoghatóan példázza, hogy a parasztság leghűségesebb barátja, érdekeinek legkövetkezetesebb képviselője a munkásosztály. A marxizmus—leniniz- mus eszméi és a kommunista párt által vezetett ipari munkásság az az egyetlen erő. amely képes a dolgozó osztályok javára fordítani a történelem menetét.”

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a két társadalmi osztály egymásra utaltságának tényét a nap minden órájában látjuk és érezzük, erről tudomást nem venni lehetetlen. Úgyszintén felismerhető mindebből az érdekek teljes azonossága is. Ezért van igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy a két osztály összefogása, a kölcsönös támogatás politikája történelmi parancs.

K. L

Történelmi parancs

Az eddigiekből is érthető, hogy az italboltkérdés elég összetett. Megszüntetésük nem célravezető. Ám amikor a „Meddig?” c. megjegyzéshez hasonló észrevételek, figyelem felkeltő megjegyzések, interpellációk támadnak a lakosság körében, s látnak napvilágot a sajtóban, vagy igazgatási fórumainkon, .nem általában az italboltok bezárását követelik ezek. Esetenként egy adott — most éppen a Batthyány utcai — italbolt tűrhetetlen körülményeit teszik szóvá, s kérnek orvoslást az ízléstelen, egészségtelen környezet megváltoztatására, a kis és nagy botrányok, huligánkodás megakadályozására. Jelen esetben is ezt igénylik a'leninvárosbe- liek, akik naponta tanúi a szó- banforgó italbolt mindennapi életének. Az utcai ivászatok- nak, duhajok gajdolásainak, részegek cívódásainak, s a leitta- sodás utcán is látható következményeinek. Nyilván, gyermekeik, az iskolások seregeinek egészségét, tisztaságát, ízlését is féltik — hiszen az ő szemük előtt is éppúgy zajlik az italbolt élete.

S amikor egyetértünk a Batthyány utcai italboltban uralkodó állapotok bírálatával, arra kérjük a vendéglátó megyei igazgatóját, hogy ennek az egy italboltnak az ürügyén ne az összes italboltok létét védelmezze, mert nem arról van szó. „Mindössze” arról, hogy most itt szükséges mielőbb rendet teremteni.

Postaládák, tárolók

Többször foglalkozott lapunk az elmúlt években azzal, hogy kevés postaláda van Kecskeméten, s amíg az ember egy levelet bedobhat, kilométereket kell gyalogolnia. Most végre megoldódott ez a gondja is a város lakóinak, mert a napokban örömmel fedezhettük fel, hogy két új postaládát állítottak fel a Szabadság téren, illetve a Kossuth téren, szemben a tanács épületével. A posta illetékesei is bizonyára tudják, hogy ez még nem elegendő, mert például a külvárosokban ma is „hiánycikk” a piros ládikó, s a központtól távoleső részeken lakóknak gondot jelent a levél feladása. De mint ahogyan a belváros kapott kettőt, valószínűleg gondolni fognak a külterületiekre, a város peremén lakókra is.

Van ezen túl egy másik probléma, ami már nem a postára, hanem a Községgazdálkodási Vállalatra tartozik, de ami — éppen a város tisztasága szempontjából — szántén jelentős. A Kossuth téren nemrégiben fejezték be az útburkolat cseréjét. Ezzel egy időben — persze még most sem késő — helyes lett volna szemétgyűjtőket felállítani, különösen a gyümölcsös bódé közelében, a padok mellett. Számtalan külföldi ás magyar vendég érkezik naponta Kecskemétre, s amilyen örömmel tapasztalják a gyümölcsárusítást, annyira bizonytalanodnak el, amikor a dinnyehéjat barackmagot, alma csutkát kellene valahová „elhelyezni”. Szemetelni nem akarnak, de tehetnek-e mást tároló hiányában? Nem kerülné sokba és hasznos volna egy-két gyűjtőt elhelyezni. — gál —

Egy fekete

Az egyik intézmény vezetője

meséld:

— „Belgiumból vannak itt rokonaim. Bejönnek hozzám délelőtt a munkahelyemre. Mondom nekik:

— Nem innátok meg egy kávét?

— Hol? — kérdezik.

— Közel a presszó — mondom.

Az egyiknek tágra nyílik a szeme:

— Dehát te dolgozol!

Naés! — akartam mondani, de meggondoltam magam. Eszembe jutott, olvastam valahol és ők is mesélték: Nyugaton munkaidő alatt, nem lehet csak úgy átsétálni presszóba, boltba, fodrászhoz és a lottózóba, mint nálunk. Kicsit el is szégyelltem magam, bevallom, mintha valami bűntényen kaptak volna rajta. Csak annyit mondtam: persze és gyorsan valami elintézetlen ügy jutott eszembe. Ugye, milyen érdekes dolgok fordulnak elő?” V. M.

Ki tilthatja meg?

Kecskeméten, a Klapka utca 8. szám alatti telken már hónapok óta folyik egy háromemeletes társasház alapjainak lerakása, s hogy minden építőanyag kéznél legyen, ha majdan elkezdődhet a falak felhúzása is, az utcát azon a szakaszon elkerítették, lezárták. Csupán a páratlan számú oldalon — a Tatay utcától a következő névtelen kis utcáig — maradt szabadon a járda a gyalogosoknak. Hangsúlyozom: a gyalogosoknak — és nem a kerékpárosoknak, még kevésbé a motorosoknak! Mégis milyen magától értetődően közlekednek ők is a keskeny járdán, mitsem törődve azzal, hogy komolyabb balesetet is előidézhetnek. (Ám próbáljon valaki rájukszólni, nem teszi zsebre, amit érte kap!)

A Klapka utcában egyébként van két óvodai napközi-otthon és egy bölcsödé is, ahova a reggeli órákban a mamák és papák kézen fogva vezetik, vagy kocsiban tolják kicsinyeiket. A kerékpárosokat és mo torosokat ez sem izgatja. Ki tilthatja meg nekik hogy a járdá közlekedjenek, ha már egyszer / zárták az úttestet? — Tényleg: > tilthatja meg?

V. I-