Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-18 / 194. szám

Másodízben rendezik meg most a Szelidi Napokat. Tavaly óriási sikere volt. Húszezren fordultak meg itt augusztus 20-án. Mindenki kitünően érezte magát. Holnap, holnapután még a tavalyinál is gazdagabb prog­ram várja a közönséget. Erről már részletesen beszámoltunk. Most hívjuk az olvasót, ismerkedjen meg közelebbről is a tó­val, múltjával, jövőjével és rajongóival. A dolgosokért — és segítségükkel Szívesen emlegetjük úgy Sze­lídet, mint megyénk Balaton­ját. Joggal büszkélkedünk vele. Vize nemcsak kellemes, hanem gyógyhatású is, de az egészségeseknek ártalmatlan. A kömyzet szép, a hely nyugodt. A természeti feltételek tehát kitűnőek. A másik feltétel, a kényelem, a megfelelő ellátás érdekében pedig máris nagyon sokat tett a járás vezetése. Mit terveznek a jövőre? — erről érdeklődtünk Pétiké Jánostól, a kalocsai já­rási tanács vb-elnökétőL — Még csak az első lépése­ken vagyunk túl — mondta Pé­tiké elvtárs. — Ez mind nyil­vánvalóbb most, amikor a tó kezd valóban népszerűvé válni. A távlati fejlesztési terv elké­szítést az Erdészeti Főigazgató­ság vállalta. Szeptemberre ké­szen lesz, s még az idén hozzá­fogunk. Több szakaszban valósít­juk meg. Az egyik feladat a parkosítás. Azután: az idén el­készül az idegenforgalmi szál­loda, s jövőre I. osztályú kem­pingtábort építünk mellette. Szeretnénk létrehozni egy if­júsági tábort is, ehhez, már több község felajánlotta a támogatá­sát. Tudomásunk szerint fog­lalkoznak a strand megnagyob- bitásának tervével is. —' igen, a jelenlegit már ki­nőttük. De ennek további anya­gi feltételei vannak, s számí­tunk a közönség megértésére. A fürdés eddig ingyenes volt. Ha gondoskodunk a megfelelő öltö­zőkről, a strand partszakaszá­nak tisztításáról, s felállítottunk megőrzőket, csónak- gumimat­rac és egyéb kölcsönzőket, ak­kor a szolgáltatások ellenében jogosan kérhetünk belépődíjat. Ez egy idényben is számottevő összeg, s a további fejlesztés­nek legalább egy hányadát fe­dezi. Végül a Szelidi Napokkal kacsolatos további tervekről ér­deklődtünk. — Ezután is évente megren­dezzük az ünnepségeket. Sze­retnénk elérni, hogy a Kalocsa környéki népművészet és a né­pi tánchagyományok országos méretű szemléje legyen ez az alkalom. Lehetséges, hogy ép­pen ezért jövőre nem augusz­tus 20-át, hanem egy más idő­pontot választunk. Bízunk ben­ne, hogy a Szelidi Napok" így még érdekesebb, vonzóbb lesz, s ugyanakkor segít e táj népi hagyományainak újjáéledésében is — fejezte be nyilatkozatát a járási tanács vb-elnöke. Jó az ellátás Két egyforma víkendház, a de azt hoz esténként a férjem kövesút végén, szemben egy- Kalocsáról. Más minden van: mással. Az fmsz családi nyár S látszik, hogy nem veszik szi- ralód. gorúan a hivatalos időt, reggel A zsebkendőnyd teraszon két fél hétkor már nyit a bolt és asszony újságot olvas. Faragó este sokszor még kilenc órakor Károlyné az öregcsertői fmsz is világos van odabenn, boltvezető felesége és Bártfai Emilné budapesti tanárnő. — öt forintot fizetünk na­ponta a helyért. Bőségesen meg­Ez a nyaralósor nemrégiben még a telep végét jelezte. Innen balra, a szállodáig vállalati üdü­éri. Különösen a gyerekek érzik J(ibb™ Pf*« szinte a föld" bol nőnek ki egyre-masra a Szilid király birodalma (Dr. S. E.) Az ánti világban itt a Várhögyön állott Szilid király palotája. A királynak volt egy gyönyörű szép lánya, özönlöttek is a kérők a ki­rály udvarába, de a királykisasszonynak egyik sem kellett. Ö csak a szegény halászlegényt, Páskomot szerette. Megharagudott a király nagyon, lányát a vár tornyába záratta, Páskomot pedig a feneketlen kútba dobatta. Mikor a királylány ezt megtudta, a toronyból leugrott, egyenesen a kútba. Az ég megzördült, a vár összedúlt, a kút helyén egy tó keletkezett, amit a királyról Szilidi-tónak neveztek el, a halász- legényről pedig a legelőt páskomnak. A két szerelmes aranykacsává változott, s azóta is megjelennek minden hetedik év hetedik hónap­jának holdtöltén, aki meglátja, egész életében szerencsés lesz. Egy öreg halász mesélte valahogy így a tó történetét jó harminc év­vel ezelőtt. Azóta is hiába látom leírva a Szelidi-tó nevét, csak Szi­lidinek olvasom. Pedig egy másik öreg, a csősz a Szelídet is megma­gyarázta, már csak azért is, hogy ellentmondjon a halásznak. Szerinte a török világban egy falu állt a tó partján, ami a törökök kezén volt. Egyszer aztán a keresztények serege olyan erővel támadta meg a po- gányokat, hogy azokat a tónak szorította. A fuldokló törökökre mond­ták, hogy ,szelídülnek már**, ezért lett a neve Szelid. Ügy látszik, a régi oklevél- nálták a tó vizét a betegek, írók sem tudtak eligazodni a 1728-ban a pataji elöljáróság mondák közt, mert írják Sze- tanúvallomást vett föl a cso- led, Szelid, Szilid, Szillid vál- dálatos gyógyulásokról. Ebből tozatokban azt a kis falut, ami tudjuk, hogy Soltról, Ordasról, a kalocsai érsek birtokához tar- Kalocsáról, Bogyiszlóról, sőt . to zott. A tavat viszont Bakodi Érsekcsanádról is jártak ki Kiss József, a szép tóparti kai, porral^ együtt is tisztább, ^na]í említik. Később ez a köszvényes betegek. Egyesek íü. J-'~ *■ ‘ környék Pataj földesuráé lett, szabadban fürödtek. mások me­a múlt század közepén pedig leg kádfürdőben. Még szem­fájás és süketség ellen is hasz­nálták a bakodi szent vizet. A jól magukat, Ildikó lányom ta­valy pesti osztálytársaival is ta­lálkozott itt Ügylátszik egyre többen felfedezik Szelídet. magánnyaralók. Szebbek, egy­szerűbbek. némelyik körül már szép kis kertecske, a másikat A közeli bolt elé éppen most még csak most vakolják. áll be egy teherautó. Rakodnak róla. A pihenni vágyó már nem az isten háta mögé jön Szelídre, — Húst ugyan nem lehet itt de nem zavarja a túlzsúfoltság kapni — mondja Faragóné —, sem a nyugalmát Hívtak Olaszországba is szálloda vezetője mondja, hogy mint az ottani. nem egy külföldi vendég már most siet bejelenteni: Jövőre is jön ám, aztán nehogy kimarad­jon! ... — Lássunk egyet. — Melyiket? Angolt, néme­— Meddig maradnak? — Húszadikáig szól a tartóz- Dunapataj községé. fcoddsi engedélyünk, de már A várhegyen ma is kerülnek aaty^tól ^iák szombaton utazunk — néz any- elő csontok, fegyverek, cserép- h0gy a pogánv török Kaccsá- jara a nagyobbik lány. 4.«—-w írúcne a P°§d y toroK jvaiocsa Miért? Húszadikán tét? ... Tessék, éppen most száll jtt a legtöbb látnivaló. ki abból a gumicsónakból Mag­da Wermescher... töredékek, s igazolják az írásos -f' ■ k;.?t lesz adatok is, hogy valóban le- -fürdeni Üev hetett itt a török korban vala­— Meg tánc is lesz — moso- erődítés féle. lyog Magda Wermescher. — A kalocsai érseki szent vízbe tudják, hogy az; említett betegségeken kívül másra is jó: öregedő fér- levéltár fiák fiatalságát is visszaadja. — Megengedi asszonyom? Gondolja, hogy akkor el lehetne anyaga, dr. Tímár Kálmán ku- A 30.ag évek kg^ngn é_ült Néhány szót... Először van itt? innen éjfél előtt cibálni a Iá- tatásai szerint, azt mutatják, n£hánv nyaraló — Nem, már másodszor. Az nyomat? idén hívtak Olaszországba is, de a gyerekek ide akartak jön­ni megint. — Igen — szól közbe kisebbik lánya, Susanne. — Mert itt nem hogy hajdan eredménnyel hasz­CSEND, KÉNYELEM Barnára sült fiatalasszony fe­íin hitelen hérneműt tereget a kötélre. Sza­SIpw’ RrrWk i’ Főben « ^áiyos kis tábor a fa alatt. Há- csigakkal... Brrr.... Ebben a i«Wícát<*i- oav neuv«iík sima vízben nagyokat úszni. lehet rom lakósátor és egy negyedik afféle főzőfülke. B-ékés családi kép ebéd után. Hat felnőtt és A fiú, Stefan a csónakázó- gyerek üdül itt két hete. sért, meg a jó levegőért rajong, ugrásnyira a parttól A Ruhr-vidéken laknak, West- fáliában, iparvidéken. A mi al­földi levegőnk még a homok­A fiatalasszony Sulyok László- né. Pestiek. A férje géplakatos. A másik családfő Gőzön Jó­zsef cipész. — Már harmadik éve itt tölt­jük a nyári szabadságunkat. Azelőtt a Balatonra jártunk. De a „Balcsi” ma már túlzsúfolt. Az újságok is megírták, hogy ódá­kig kell sorban állni bármiért. — S itt? — Mindent megkapunk amire szükségünk van. az fmsz-bolt- ban. Horgászgatunk, a férjem most is azt piheni — mutat a fiatalasszony a sátorba. — Ha pedig nem sikerül a fogás, eset­leg kedvünk szottyan kimarad­ni, ott a szálló étterme, vagy valamelyik csárda. — Aki pihenni akar, ide jöj­jön — mondja Góczán József. — Ez a nomádélet a legjobb ki kapcsolódás. Nem is vagyunk (’lzárva a világtól, a szállodába van tv. s nem zavarnak k azért, mert nem vagyunk ot­ani vendégek. — Semmi panasz tehát? vasárnapon­ként egyre több fürdőző lepte el a partokat. A kalocsai püs­pök lajttal szállította haza a tóvizet, a pataji betegeknek pe­dig iszapot hordtak haza, mert még mindig hittek a víz gyó­gyító erejében. Jöttek szakem­berek, akik vizsgálták a víz összetételét, s megállapították, hogy valóban gyógyvíz. A tó szerelmesei pedig arról álmo­doztak, hogy egyszer majd üdü­lőhely lesz itt, szállodával, ét­teremmel, nádtorzsáktól meg­tisztított partrészekkel. De ki­nek volt ehhez pénze? A felszabadulás után a tó egyre népszerűbb lett. Kecske­méttől Bajáig terjedt vonzere­je. Aztán akadt néhány vállal­kozó szellemű ember (talán a tó vize acélozta meg akaratu­kat?), akik vállalták a harcot, a szervezést, az agitálást. A mese * folytatódott: hihetetlen gyorsasággal megépült a szál­ló, az étterem, az. országút, ki- gyúlt a „nejlonfény”, s gomba módra szaporodnak a víkcn házak. Ott, ahol hajdan n- pokig nem találkoztunk en: bérrel, ma nyüzsögnek a nya ralók, magyar és külföldi ren : számú autók alig találnak pai ürozó helyet. Szilid király birodalma újra virágzik. S a törökök el re j te i kincsét, amit gyerekkoromba olyan s^kan kerestek mélyr Kellemes napfürdő a szálló teraszán. Különben az első évben hányszor éjjel ránk zörgettek a ásott gödrökben, azt most Van. A közeli kútban nem suhancok. Most azonban már soIí nyaraló megtalálja a nap, valami tiszta a víz. Azt mond- rendőr vigyáz a nyaralókra éj- fényben, s a tó gyógyító, sely ják, jövőre ez is megoldódik... jel-nappaL mes vizében. SZELIDI NAPOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom