Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-21 / 170. szám

1967. Július 21, péntek S. «Mal A kormány felemelte a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási árát Az új árak 1968-ban lépnek életbe, de a sertésért már október l-től a magasabb árat fizetik Borbíiálat Helvécián Tanulmányozzák a bentonitos erjesztéssel kezelt italokat A Minisztertanács meghatá­rozta a mezőgazdasági termékek 1968-ban életbelépő állami fel- vásárlási árát. A kormány határozatának megfelelően a mezőgazdasági termékek állami felvásárlási ár­színvonala 1968-ban 8 százalék­kal emelkedik. Ez jobb felté­teleket teremt a mezőgazdasági üzemek önálló gazdálkodásához, a mezőgazdasági termelés to­vábbi fejlesztéséhez. A felemelt árszínvonal elősegíti a termelő- szövetkezetben a belterjes fej­lesztés finanszírozását, a tagok számára pedig a termelés emel­kedésével párhuzamosan nö­vekvő jövedelmet biztosít. A növekvő anyagi érdekeltség a háztáji és a kisegítő gazdasá­gokban folytatott termelést is fokozottabban ösztönzi. Az új állami felvásárlási árak meghatározásánál figyelembe vették a termelési költségekben bekövetkező változásokat, va­lamint a népgazdaság szükség­leteit és az exportban elérhető árakat is. Az állattenyésztési termékek ára nagyobb mértékben emel­kedik, mint a növényi terméke­ké. Ez azt célozza, hogy javul­jon a hús-, különösen pedig a sertéshús-ellátás. A felvásárlási árak emelése általában az alapárak emelése útján valósul meg, ezenkívül magasabb lesz néhány termék nagyüzemi felára is. A fonto­sabb mezőgazdasági termékek felvásárlási átlagára — a jelen­legi átvételi helyre számítva — a következők szerint változik: Áremelés forintban egységenként „ menny. Termék egység Alap­árban nagyüz. felárban b úza q 30,— — rozs q 25,— — sörárpa q 40,— — takarmányárpa q 60,— — kukorica q 80,— — napraforgó q 100,— — cukorrépa q 5,50 — fűszerpaprika q 80,— — hízott sertés kg 2,— 1,— vágómarha kg 1,— 1,— tej 1 0,20 — A felsorolt mezőgazdasági ter­mékek új, felemelt állami fel- vásárlási ára nem vonja maga után az alapvető élelmiszerek fogyasztói árának emelését, mert a régi és az új felvásár­A Brown-i diplomácia nem tette népszerűbbé odahaza sem a munkáspárti kormányt. A nagy riválistól, az Elysée-palota főnökétől, de Gaulle-tól ismét lemaradtak. A francia közvéle­ménykutató intézet legutóbbi felmérése pedig éppen azt tanú­sította, hogy a tábornok-elnök népszerűsége erősen emelkedett a közel-keleti válság során el­foglalt „aktív semlegességi po­litikája” következtében. Brown-ék még meglepődtek, hogy — noha több ízben pró­bálták cáfolni azt az egyiptomi vádat, hogy támogatták Izrael fegyveres kalandját — az öt arab államfő kairói csúcsérte­kezletéről kiadott közlemény újólag leszögezte kétes szerepü­ket az egyhetes háború idején. Meglepődtek, hogy Kairó nem hisz a cáfolatoknak. Pedig ép­pen Kairó, amely a bombázá­sokat átélte, elsősorban van tisztában a tényekkel, s a cáfo­latok értékét könnyen le tudja mérni. Nagy-Britanniának a közel- keleti válságon kívül más prob­lémákkal is meg kell küzdenie. Itt van a vészterhes adeni hely­zet, ahol közel 30 ezer katoná­juk áll szemben a függetlenségi törekvésekkel. Még mindig tar­lási árak különbözetét az álla­mi költségvetésből fedezik. Nem drágul például a kenyér, a liszt, a sertéshús, a zsír, a mar­hahús, a tej, a tejtermék, a cukor. A mezőgazdasági termékek konkrét — minőségi és egyéb ismérvek szerint differenciált — felvásárlási árait a kormány határozata alapján az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke és a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 1967. július 31-ig nyilvánosságra hozza. Az új állami felvásárlási árak a termények körében az 1968. évi új termésre, az állatok és állati termékek körében 1968. január 1-én lépnek életbe. Ki­vételt jelent a hízott sertés, Szalagon Ütemesen halad a szerelő- szalag. Az elején még a tv- készülék váza üresen áll, s mire végére ér, az ezernyi kis alkat­rész is a helyére kerül. Köny- nyed női kezek illesztik a he­lyére a sok csövet, tekercset forrasztják össze a vezetéket. A felvételünkön látható lány a Székesfehérvári VTRGY sze­relőszalagán dolgozik. (Pásztor Zoltán felvétele) tanak Hongkongban az angol­ellenes megmozdulások. Széles körűen bebizonyosodik, hogy az angol „Szueztől keletre”-politi­ka, amely annyi millió font­jába kerül Londonnak, nem hozza meg a kívánt eredménye­ket, s a térségben állomásozó brit katonai jelenlét nemhogy védelmezné a brit érdekeket, hanem inkább szítja a vele szemben megnyilvánuló érdek- ellentéteket. A kormányzó mun­káspárt balszárnya már nem­egyszer követelte Wilson mi­niszterelnöktől, hogy számolják fel a súlyos terheket jelentő keleti katonapolitikát, s a fel­szabaduló összeget az ország belpolitikai helyzetének javítá­sára fordítsák. A Wilson-kor- mány mégis inkább a bérbefa­gyasztás eszközéhez nyúlt. Most azonban azt a szándé­kot szellőztetik, hogy 1975-ig bezárólag teljes mértékben fel­számolják a Szueztől keletre le­vő valamennyi brit védelmi kötelezettséget és Nagy-Britan- niát európai hatalommá alakít­ják. Erről szólt a Daily Express- ben hétfőn Chapman Pincher, a lap katonai szakírója. A kor­mány védelmi fehér könyvben terjeszti be a jövő héten a Szueztől keletre eső térségből amelyért a felvásárló vállalatok már 1967. október l-től az új árat fizetik. (MTI) Az utóbbi napokban na­gyon sok kérdésre kellett vá­laszolnia Kállai Árpádné or­szággyűlési képviselőnek mun­kahelyén, a Baromfiipari Or­szágos Vállalat kecskeméti gyáregységében. Heggel az öl­tözőben, vagy délután hazafelé menet körülveszik az asszo­nyok: — Beszéltél valamelyik or­szágos vezetővel? — Ugye, szép belülről is a parlament? És ami a leggyakrabban elhang­zik: — Tényleg nem lesz baj az életszínvonallal a következő években sem? Mert igaz, hogy minden napi­lap, a rádió és a televízió is részletesen beszámolt a három­napos tanácskozásról, de mégis csak más az, ha az események résztvevőjétől hallja az ember, hogy, s mint alakul a munkás­való teljes kivonulás tervét. Mint londoni megfigyelők is rámu­tatnak, ez a lépés nemcsak a brit „védelmi politika” teljes csődjére, hanem a lappangó pénzügyi krízis nyomasztó ere­jére is utal. A Wilson-kormány- nak nem sikerült megoldania a gazdasági válságot Hogy most, a kényszer hatása alatt veresé­gét beismeri, az mégsem egyen­értékű a munkáspárti balszárny követelésének teljesítésével. Ugyanis Wilson miniszterelnök ezen az áron szeretné elfogad­tatni az alsóházban ugyancsak a munkáspárt balszárnyával a szociális kiadások még szigo­rúbb megnyirbálását is. A kör tehát bezárul. Wilson a munkáspárttal szemben pró­bálja meg ugyanazt a kötéltán­cos szerepet, amelyet Brown lejtett el, korábban és most. Pedig ezen az úton nem igen valósítható meg a védelmi fehér könyvnek az a célkitűzése, hogy 1975-ig Nagy-Britanniát európai hatalommá változtassák. Ehhez időben kell meghallani a Downing Street urainak a mun­káspárti balszárny javaslatait, követeléseit, amelyek valóban európai Nagy-Britannia igénye szerint fogalmazódnak. Bencze Klára Az Országos Mezőgazdasági Fajta- és Termeléstechnikai Mi­nősítő Intézet helvéciai kísér­leti állomásán ma borbírálatot tartanak. Üj termeléstechnikai eljárással, úgynevezett bentoni­emberek sorsa a jövőben. Kü­lönösen más, ha a résztvevő sok évtizede dolgozik az üzem­ben és hét év óta párttitkár­ként intézi a munkatársak — nem egyszer személyes — ügyeit. * — Nem, nem fáradok bele a válaszolgatásba — tiltakozik Kállai Árpádné. — Éppen el­lenkezőleg. Nekem is jól esik újra és újra felelevenítenem életem egyik legnagyobb ese­ményét. De kötelességem is to­vább adni, megmagyarázni mindazt, amit ott hallottam, tapasztaltam. — Hogy melyik a legkedve­sebb személyes jellegű élmé­nyem? Nehéz választani. Talán az, amikor áprilisban először léptem be az ország házába. De nagyon jól esett az is, hogy a vezetők az ülések szünetében olyan kedves, közvetlen hangon beszéltek velünk, ahogy mi vál­tunk szót itt az üzemben egy­más között. Kállai elvtárs például még áprilisban, amikor megismer­kedtünk, bemutatkoztunk egy­másnak, így szólt: „Ni csak, egy rokon.” Most, amikor ismét ta­lálkoztunk vele az Országház folyosóján, már messziről mo­solygott a „rokon”-ra. Termé­szetesen csak névrokonok va­gyunk. — Igen, beszélgettünk is ve­le. Az egyik megyei képviselő- társam a segítségét kérte egy bonyolult nyugdíjügy rendezé­séhez. • — Az embereket a mi üzemünkben is az érdekli első­sorban, hogyan alakulnak majd a fogyasztói árak, nem csökken-e az életszínvonal. Jó, hogy azt mondhatom nekik, amit Fock elvtárstól hallottam: A dolgozók életszínvonala a harmadik öt­éves terv célkitűzéseinek meg­felelően emelkedik a következő években. Természetesen hozzáfűzöm ehhez a válaszhoz azt is, hogy a nemzeti jövedelmünk, s ezen belül az életszínvonal emelésére fordítható összeg nagysága asze­rint alakul majd, hogyan dol­gozunk mi munkások a gyárak­ban, vagy kint a földeken. Mert bármilyen jó határozatot dol­goz ki a párt, a kormány és szentesít az országgyűlés, végül minden itt dől el majd a szer­számok mellett. Kállai Árpádné találko­zásunk előtt egy rövid megbe­szélésen vett részt az igazgató irodájában. Amiről ott szó esett, az is közvetlenül kapcsolódik az országgyűlésen hozott hatá­rozathoz, a gazdasági refor­mokhoz, hiszen a munka mi- sőgének a javítását célozza. Arról vitatkoztak a vezetők, hogyan lehet, hogyan kell javí­tani a következő hónapokban a felvásárlók tevékenységét Nagyobb körültekintést, gon­dosságot követel a vezetőség tőlük, mert bizony még mindig nem egyenletesen jó a feldol­gozásra érkező tojás és barom­fi minősége. Egyes fmsz-ek szabadpiacon is értékesíthetnek és ezek sok­szor kiválogatják a tojás javát. A többit, a selejtesét küldik az 1 üzemnek. Ilyen nyersanyagból tos erjesztéssel kezelt borokat tanulmányoznak. Az eddigi ta­pasztalatok szerint az említett módszerrel jobban lehet bizto­sítani az erjesztés során az íz, zamat, illatanyagok stabilitását. természetesen lehetetlen össze­állítani egy exportszállítmányt. A Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat is megfeledkezik néha a partnerrel szemben, kötelező üzleti tisztességről. Előfordul, hogy a törzsállományból kise­lejtezett — bizony eléggé öre- gecske — állatokat adja el pe­csenyekacsaként, gondolván, hogy „elmegy” a többi között. A módszer — ma még — a ravaszkodó szállítókkal szem­ben csak a fokozott szigor le­het Ezért határozott úgy a kecskeméti feldolgozó üzem ve­zetősége, hogy például a na­gyobb tojásátvevőhelyekre lám- pázó asszonyokat is küld. * — Természetesen nem csupán a partnerekben keres­sük mi a hibát, amikor a mi­nőség további javítására te­szünk erőfeszítéseket — szövi tovább a gondolatot Kállai Ár­pádné. A munkaverseny egyik fő Célkitűzése is az, hogy tel­jesen megszűnjenek a rekla­mációk a bel- és külföldi vevők részéről. Múltkorában valaki azt mond­ta, hogy nem egészen érti, mi lesz a legfontosabb teendő konkrétan itt az üzemben és még közelebbről az ő munka­helyén az új gazdaságirányítási rendszerben. Neki is elmondtam azt, ami­ről egy reggel, munkakezdés előtt, a csomagolóban dolgozó szocialista brigádokkal beszél­gettünk. A csomagolószalag vé­gén egy ember ül és minősíti az árut Gyorsan kell dolgoznia, tévedhet. De a mellette dolgo­zó asszonyok is nagy szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Hely­rehozhatják a tévedését, ha nem csupán a szűkén vett mun­kaköri feladatuk mechanikus el­végzésére törekednek. Mindannyiunknak jobban kell figyelnünk, igyekeznünk és ak­kor nem lesz baj. Jól megy az üzem dolga, több lesz a nyere­ség, a nyereségrészesedés, emel­kedik a munkabér. Jobban ha­lad a népgazdaság szekere és sorra-rendre megvalósul mind­az, ami az országgyűlésen el­hangzott. Szóval ilyenféle válaszokat adok, ha az országgyűlésről, a gazdaságirányítási rendszer re­formjáról esik szó. * — És úgy véli. hogy a dol­gozók többsége hasonlóan gon­dolkodik? . — Nézze, én itt nőttem fel az üzemben. Ügy ismerem a munkásgárda javát, mint a csa­ladomat Higgye el, hogy nyu­godtan szavaztam a parlament­ben ^ munkatársaim, választóim nevében mindarra, amit a plé- num elfogadott. Igaz, akad még köztünk, aki egy s más kérdésben bizony­talan, kételkedik. De a hátra­levő hónapokban meg lesz idő arra, hogy sok mindent elma­gyarázzunk. Mert szerencsére nem én vagyok az egyetlen itt. akit kérdezhetnek. Közel nyolc­van kommunista segíti a refor­mok politikai előkészítését És rajtuk kívül még támaszkodha­tunk a szakszervezeti aktivis­tákra, sőt mindazokra, akik tudják: ha jobban akarunk élni jobban kell dolgoznunk. Békés Dezső As országgyűlés után — ismét az üzemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom