Petőfi Népe, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
1SKTJ. július 16. vasárnap S. oldal Jó ötletek, új módszerek „gázlángja” Oázis aszanki sivatagban Oda kell figyelni 1 földön, üzemi brigádban, igazA Haladás Tsz irodájához vezető, jobbról-balrói virágágyás mellékutca tengelyében akkora fúrótorony emelkedik, hogy vízszintesre döntve hosszabb lenne az utcánál is. Azontúl pedig alumínium-gáztartályok, a föld mélységeit vallató gépek, s vascsőre tűzött ötméteres láng a táj fölött: így égetik el az olaj mellett feltörő földgázt. Ez Szánk, 1967. nyarán. Miniatűr Kuwaitj a Duna—Tisza közén. A hasonlatot a félsivatagi. szikrázó homok juttatja eszembe. De vajon „sivatagi” a tsz gazdálkodása is? — erre vagyok kíváncsi, mielőtt határjárásra indultunk a valódi modem ízléssel berendezett új irodaházból, Tóth István főkönyvelővel. Sikeres bemutatkozás Oppenheim Dezső főmezőgaz- dásszal már a határban találkozunk, a paradicsomtábla mellett, amikor is már sejtem, hogy ez a határjárás izgalmasan kellemes meglepetéseket ígér. A paradicsom bokrai teljesen „be- folyták” a táblát, inkább csak a magyarázatból értem meg, hogy ikersorosan palántázták. Így aztán a júniusi kánikula sem fonnyasztotta meg. Annál is inkább, mert öntözésre a pár mégyzetöles vízállást is felhasználják. ha attól terméstöbbletet remélnek. Íme, erre képes a homok. Nem ritka a bokor, amelyen 80—90 bogyó gömbölyödik — A magyarázat egyszerű — véli a főmezőgazdász. — Gondoskodni kell a talajerőről. Meg a növény számára szükséges nyomelemekről. Itt például borral levéltrágyáztunk. Másfél dekát oldottunk fel egy hektó vízben. Korábban kutatóintézetben dolgozott. Ott ez a megtermé- kenyülést fokozó módszer megszokott Sajnos, nem úgy a termesztő gazdaságokban. Tóth István pedig kiszámolja, hogy a nagyon szerényen tervbe vett 200 mázsa átlagtermés esetén is az 55 holdas paradicsom nagyobb bevételt ad, mint korábban az egész növénytermesztés, több mint ezer holdról! A nagyüzemi zöldségkultúra bemutatkozása Szánkon tehát jól sikerült. S tekintetünk most a rőtvörös gázláng felé fordul, mintha onnan várnánk kirajzolódni a jövő lehetőségét. Ha gázzal fűtenék a korai termesztésre berendezett üvegházakat... Jövőre talán valósággá érik az elképzelés. Vagy legalábbis arra az útra lép. Célszerűen, következetesen Ahogy elmegyünk a paradicsomi ábla mellett, észreveszem: szabályos közökben karók vannak leszúrva, mindegyiken egy- egy névvel. Kiderül, ez a művelőké. Felparcellázták a táblát, de nem százalékos művelésre. hanem szerződés szerint megállapított bérmunkára. Mindegyik munkafolyamatnak normája van. így a szedésnek is: 30 fillér kilónként. De 200 mázsa feletti átlag esetén már 35 fillér. Milyen egyszerű is az ösztönzés, ha következetesen végig gondolják. Megyünk át a vizenyős, szamárkórós foltokkal tarkított határon. A téma: a jövedelemelosztás. Általában a munkaegység szerint. Ewégi nyereségrészesedéssel. Ezt a teljesített munkaegységek arányában osztják el, 2—6 forintos mértékben; ez utóbbi módon honorálva a nehezebb munkák végzőit. Legutóbb. a nyereségrészesedéssel együtt, közel 50 forintot ért egy munkaegység. Az idei év sem lesz rosszabb. Az aratógép mellé érünk. Motollája minduntalan elfullad a sűrű rozsban. A főagroinómus végigjár egy kört a géppel, s megállapítja: ez* a táblát kézi kaszával kell levágná. Az aratóbrigádnak jócskán ad munkát az összekuszálódott búza is. Mert itt még a reménytelennek tűnő gabonatermesztésre is gondot fordítanak; amennyire lehet, pillangós után vetik. Újabb meglepetés Az 50 holdas szőlőtábla per- metlétomyában az újfajta szerek oldatát kevergetik. Huzalokra futnak a kövidinka méregzöld levelei. A négyéves ültetvényről az idén már termést várnak. Itt a karbamidos levéltrágyázást alkalmazzák. További telepítés? — Tíz hold csemegeszőlőre gondoltunk — így a főkönyvelő. — De ezt még nem határoztuk el teljesen. Figyelembe kell Sok tetszetős termékminta , díszíti a Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat igazgatód irodájának falát. Ezek azonban csak a főbb gyártmányok, hiszen a több száz darabból álló kollekciónak — az üzem összes termékféleségeinek — mégsem jutna hely a kis szobában. — Műanyag kézelőgomboktól gépalkatrészekig számtalan árut gyártunk — magyarázza a falon körbefutó tekintetemet követve Kiss Tibor igazgató. — Több nagyüzemmel működünk együtt A Csepel Autógyár például évente 4—5 millió forint értékű műanyagalkatrészt rendel tőlünk. A Csepel Kerékpárgyár pedálgumikat, a Budapesti Jármű Ktsz légkamrás gumikerekeket, a Műszaki Árut Értékesítő Vállalat évente 40 vagon PVC-szőnyeget gyártat velünk. — S hogyan készülnek az új gazdasági mechanizmus keretei, közötti termelésre — terelem a szót napjaink legsűrűbben tárgyalt témájára. Az igazgató nem látszik gondterheltnek, amikor válaszok — Jól tudjuk, hogy az új mechanizmusban csakis Olyan korszerű termékekkel állhatunk helyt, amelyeket modem technológiával, termelékeny gépeken gyártunk. Az elmúlt másfél év alatt sokat tettünk a cél elérésére. Saját erőből megkezdtük néhány üzemi létesítmény, — műhelyek, raktárak, irodák, utalt — építését, korszerűsítését. Egy alapanyagtároló nagyráktár még tavaly elkészült. Vásároltunk új vulkanizáló fröccsöntő gépet. A termelés jobb megszervezésére is tettünk néhány intézkedést. Mindez eddig a vállalati gazdálkodásban másfélmillió forintos eredményjavulást hozott. A Budapesti Nemzetközi Vásáron három egészen új típusú — 500—250 és 120 grammos munkadarabok készítésére alkalmas — fröccsöntő automatagépet vásároltunk. A külkereskedelmi vállalattól a jövő év elejére újabb két hasonló gépet rendeltünk. Ily módon a régi, már elavult gépparkunkat kiselejtezhetjük, illetve amelyeket még érdemes: felújítjuk iparitanuló képzés céljára. Kiss elvtárs rövid üzemi sétára invitál, hogy szemléletesebben magyarázhasson. — Ilyen korszerű fröccsöntő automatán, mint ez is — mutat egy nemrég beszerelt gépre — egy-egy gyártmányféleséget elég hamar legyártunk, ezért sűrűn kell a terméknek megfelelő szerszámot cserélni. Ha ilyenkor nem áll rendelkezésre venni az értékesítés, a munkaerő helyzetét, s még további tényezőket is. Hiszen van még 50 hold kajszisuk is — erről a fiatalok már szedik a termést —, és 50 hold körtésük is. Ez utóbbi csak három év múlva terem. A gyümölcsösök körül vannak kerítve, s jól ápoltak. Üjabb meglepetés a barackossal szemben: a somkóró után ültetett másodvetésű paradicsom. Ez jóval a főszezon lefutása után hoz termést, s így az a primőrrel lesz egyenértékű, íme, egy újabb lehetőség, amit más gazdaságban sem ártana „felfedezni”. A gázláng felé fordulva Idssé elégedetten állapítjuk meg, hogy a „sivatagi” mezőgazdálkodásnak nem kell szégyenkeznie az olaj- és gáznyerő ipar előtt, mivel itt az ötletek és a módszerek lángját nem hagyják elhamvadni a pusztában. H. D. készülék, leáll a gép is. Ezért új, nagyobb műhelybe költöztetjük a TMK-t és szerszámkészítő részleggé fejlesztjük. Ily módon akarjuk biztosítani, hogy idejében rendelkezésünkre álljanak a készülékek és mindig határidőre tudjunk eleget tenni megrendeléseinknek. Az udvaron útépítők dolgoznak. Már látszik, hogy befejezés előtt áll az új üzemi úthálózat. — Ez is a korszerűsítéshez tartozik — mondja az igazgató. — Eddig nagyon költséges volt nálunk az anyagmozgatás. Kézben hordták a nyersanyagot és a készárut a munkások. A jövőben motoros targoncákat akarunk beállítani, hogy minden perceken belül a szükséges helyre jusson. — Az üzem korszerűsítésével készülnek tehát arra, hogy az új mechanizmusban megál- ják a helyüket. S kik kezelik majd a modem gépelvet? — Hetenként szakmai továbbképzést tartunk dolgozóink számára. Harminc ipari tanulónk közül tíz most tett szakmunkás- vizsgát. Van két vegyészmérnökünk, három vegyész és négy gépésztechnikusunk. Gépészmérnök még kellene. Három ösztöndíjast iskoláztunk be a Kecskeméti Felsőfokú Technikum műanyag szakára. A munkáslétszámot egyébként nem kívánjuk tovább növelni. Tíz millió forintos — mintegy 25 százalékos — termelési értéknövelés van előirányozva 1970-ig, azonban a termelékenységnöveléssel, korszerűbb technológiák alkalmazásával akarjuk elérni, — mondta üzemi látogatásunk befejezésekor Kiss Tibor igazgató. Nagy Ottó A sajtóban is gyakran, találkozunk ezzel a megállapítással: a mi társadalmunk politikus társadalom. Nincs is különösebb szükség ennek bizonyítására... Hacsak nem jut eszébe valakinek így is feltenni a kérdést: Jó, jó, — ezt m i mondjuk magunkról. Hogyan ismernek azonban bennünket kívülről, például a másik oldalon? Egyik külföldi tudósítónk beszélt arról a napokban a rádióban, hogy amikor tőkés országbeli újságírókkal az ottani, s a mi demokráciánkról vitatkoznak, minden fenntartásukon felül megegyezik a véleményük egy kérdésben. Elismerik, becsülik a mi képviseleti rendszerünk szakszerűségét, a nép által megválasztott képviselők hozzáértését az ország, a nagy közösség ügyeihez. Ha akarják, ha nem —, nem más ez. mint a mi demokráciánk magasabbrendűségének dicsérete... Ami nagyon is közvetlen kapcsolatban van az említett ténnyel, hogy a mi társadalmunk politikus társadalom. Törődik a közügyekkel, odafigyel nemcsak szűk pátriája, hanem az egész haza életére, gondjaira. Ha az új gazdasági reform előkészítésére is gondolunk. végigkísérhettük, hogyan párosult a legmélyebben az utóbbi évek alatt a legszínvonalasabb szakszerűség, hozzáértés — a legszélesebb de- mokratizmussaL A piac problémakörétől az árrendszer, a gazdaságosság vagy vállalati önállóság területéig. — minden kérdésben a szó legszorosabb értelmében szá^zrek kollektív1 szakértelme, bölcsessége kristályosodott ki tudományos érvényű irányelvekké. Az egymást most már mondhatni rohamtempóban követő kormányrendeletek ebben az értelemben az egész magyar dolgozó nép határozatai. Konkrétak, operatívak, azaz — amint azok a bizonyos nyugati tudósítók is kifejezik — szakszerűek. M ár maga az a m ó d is, ahogyan jelentkeznek, az ország közvéleménye előtt napvilágot látnak ezek a rendeletek, az új gazdaságirányítás reformjának szellemében történik. Mozgást, egymással dialektikusán kapcsolódó folyamatokat tükröznek. Azt, hogy egyiket sem lehet kihagyni a feladatok közül, azt, hogy nem lehetséges csak egy rendelkezés megvalósításába elmerülni. Azt. hogy figyelni kell nap mint nap, hónapról hónapra a változásokra, következményekre, egy-egy részterület ösz- szefüggéseire más folyamatokkal. Hogy most komoly vizsgát teszünk ismét politikus nemzet mivoltunkról, hogy mindennap oda kell figyelnünk tszgatói irodában, katedrán, üzletben, tervezőasztalnál, kis és nagy szinteken, arról egyetlen heti „sajtószemle” is meggyőz akárkit. Vegyük a múlt hetet, s csak úgy kapásból idézzünk néhány témát. Az igazsáéügyminiszter vezetésével jogi, elvi bizottság dolgozik az egész reform bevezetésének s kibontakoztatásának jogi, elméleti kérdésein... Míg erről viszonylag rövid sajtó- közleményekben tájékozódott a közvélemény — egy héttel azelőtt —, e héten már dr. Korom Mihály igazságügyminiszter az országgyűlés színe előtt adott életízű elemzést azokról a jogi koncepciókról, melyeknek már ebben az évben és a későbbiek során is érvényesülniük kell a jogszabálytervezeteik kidolgozásában. Lehet-e gazdasági, politikai vezető, egész kis egységekért felelős személy, akinek nem kell a „radart” hétről hétre erre a vonalra is ráállítani? Tudna-e mozdulni szüntelen in- formálódás nélkül? Tájékoztató a termelői árreformról ... Ahol már ma — amikor még az új árak körültekintő kidolgozása folyik — nem az új elveknek megfelelően gondolkodnak termékeikről, melyek értékét reálisan fogják kifejezni az új árak, sok mindenben kapkodni kénytelenek majd. Hiszen már ennek az elvnek a tudatában is másként kell előre körvonalazni a jövő évi terveket Fontolgatni, mit jelent az új árrendszer — például a jö- vedelemelvonási, anyagi érdekeltségi, állami visszatérítési rendszer összefüggéseiben... Ha erről nem tájékozódik már most a pártmunkás, könnyen zavarba jön, ha megkérdezik: „Hogy érzi ezt meg a mi zsebünk? — A Fock Jenő elvtárs által előterjesztett kormányreferátum — ugyancsak az első sajtótájékoztatásokat követő héten belül — magáról erről a kérdésről is gazdag árnyalatossággal, egyénre vállalatokra, népgazdaságra, kivetített érzékletes okfejtéssel adott átfogó magyarázatot az ország közvéleményének. .. Egyén és munka- közösség, mindenki, aki értéket termel, a legszorosabban érdekelt abban, hogy a termelői árreform folyamatának mozzanatait figyelje, a konkrét ismeretek birtokában hatékonyan intézkedni tudjon... Itt sincs olyan, hogy majd — a tájékozódás elmulasztása miatt — valaki ezzel védekezzen: „Nem voltam ott, mikor ezt tanultuk. ..” Az elején a mögöttük levő hetet megelőző pár nap „sajtószemléjére” céloztunk. Mint kiderült, nem várhattunk arra írás közben sem, hogy majd szigorú kronológiát tartva térjünk rá a most lezajlott országgyűlésre. A folyamat any- nyira egységes, annyira az új mechanizmusra való átmenet feladatait realizálják a mai események. intézkedések, rendeletek, szabálymódosítások, képviselői tanácskozások, s a legautentikusabb fórum, az ország- gyűlés munkája —, hogy egyiket sem lehet ebből az egységből kiemelve, önmagában tárgyalni. .. Az országgyűlés munkájának elevensége, a referátumok, felszólalások okos nyíltsága, konkrétsága' is azt tárta mindnyájunk elé, hogy — előtérbe kerültek a bevezetés gyakorlati feladatai. Ehhez tudni kell, s a tanulnivalót nap nap után megkapjuk. .. Senki nem engedheti meg mavának, hogy „ej, ráérünk arra még!” jelszóval, patóoálo- san nyissa ki a szemét 1968. január elsején... Az új mechanizmus valójában már most elkezdődött. Épül az üzemi úthálózat a Rács-Kiskun megyei Müanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat kalocsai telepén. A reformra készülnek Tóth István
