Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
Hatvan éves kecskeméti gyár Kétezer részvénnyel, illetve tízezer korona alaptőkével jött létre hatvan évvel ezelőtt — 1907-ben — a Kecskeméti Vasöntöde és Gépgyár. Budapest és Temesvár között nem volt nagyobb ipari üzem. Alapítását annak idején nem is üdvözölték kitörő örömmel a környék földesurai — féltek, hogy az ipari munkalehetőségek miatt felszöknek majd az alacsonyan tartott mezőgazdasági napszám- bérek. Kezdeti sikerek A vállalkozás jól sikerült, a gyár sok helyről kapott különböző megrendeléseket. Ily módon — alig fél év múltán — már 1907 novemberében a részvénytársaság közgyűlése az üzem további bővítéséről határozhatott. Űjabb tízezer korona értékű részvényt bocsátottak ki, s háromezer koronás költséggel felépítették a második kupolókemencét is. A vállalkozó szellemű kecsalakult, amely érvényt szerzett a dolgozók jogos követeléseinek. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor megalakuló vörösőrség magvát a gépgyáriak adták, s a vörös hadseregbe is sokan beálltak közülük. Jelentős dátum volt az üzem életében az 1927-es esztendő, ekkor kezdték el gyártani a ma már világszerte keresett fürdőkádakat. Eleinte csak napi 10—15 kádat készítettek, amint azonban külföldön is kezdtek érdeklődni a kecskeméti kádak iránt, a termelés megtízszereződött. A legnagyobb üzletfél Anglia volt, 1939-ben már több mint tizennégyezer kádat vásárolt. Szállítottak még kádat Dél-Afriká- ba, Svédországba, Egyiptomba, s Indiába is. Sztrájkolnak a gépgyáriak Jó haszonnal dolgozott az üzem, a munkásokat azonban rosszul fizették. Mezei Sándot A gyár egy 50 évvel ezelőtti részlege. fceméti tőkések a munkások kizsákmányolásában sem maradlak el más gyárosoktól. Az elveszett vagy megsérült szerszámok árát levonták a dolgozók béréből. Az akkori viszonyok között korszerű üzemben öltözőt, mosdót, ebédlőt nem építettek, s a munkásokat 12—14 órán át dolgoztatták. Ilyen körülmények mellett azután a gépgyáriak hamar megtalálták az • utat a muskásmozgalomhoz. A Bercsényi utcában volt a Vasas szakegylet. Működését a rendőrség állandó megfigyelés alatt tartotta, s az egyletet többször betiltotta. Ebben az időben a vasöntők között érdekes mozgalom alakult ki a „gyalogöntők” vándorcsoportja. Olyan gyárakat kerestek fel ezek az öntők, ahol éppen sok volt a munka, s ily módon az átlagosnál jobb bérért álltak csak munkába. Amint a munka sürgőssé vált, béremelést követeltek. Ha a gyáros nem akart fizetni, azt mondták, tovább mennek. A kényszerhelyzetben levő tőkés természetesen fizetett, ám ezzel bérmozgalom keletkezett a többi munkások között is. , Kezdeti sikereik ellenére a kecskeméti gyár vezetői a gazdálkodásban tapasztalatlanok- ' nak bizonyultak. Túlméretezték a fejlesztést, s helytelenül bántak a pénzzel és emiatt a vállalat 1912-ben csődbe jutott. Az üzemet az Országos Kpzponti Hitelszövetkezét vette ót. A háború kitörése után a gvár hadiüzem lett. 1916-ban hatalmas tűzvész pusztította el a raktárakat. A károk oly nagyok voltak, hogy a hitelszövetkezet beszüntette a termelést. Ekkor Kreuzer Géza és Hofbauer Ervin vette meg az üzemet, s családi részvénytársaságot alapí- . tott. Közbfen a munkásmozgalom is megizmosodott a gyárban. 1918-ban gyári munkástanács és Katona István 1930 óta dolgozik a gyárban, ők így emlékeznek az akkori időkre: — Az export minőségű kádakért 2 pen^ő 40 fillér járt a munkásoknak. Legtöbbször a hibátlan kádakat is leminősítették másodrendűre, amelyért csak 1 pengő 60 fillért fizettek, sőt sok esetben csak a harmadrendűért járó 90 fillért adták meg. A leminősített kádakat természetesen csomagolásnál besorolták az export minőségűek közé. Emiatt többször sztrájkoltunk is, sajnos, nem sok eredménnyel. Elzavartak bennünket, hogy akkor nincs szükség a munkánkra. Végül visszavették a dolgozók jórészét — mert begyakorlott munkások voltak —, de a sztrájk szervezőit később újra menesztették. — A zománcozóban a legmagasabb beosztás a belső zo- máncporszóróé — meséli Mezei Sándor. — Én is az voltam Katona Istvánnal együtt Sokszor volt úgy, hogy csak 2—3 napot dolgozott az üzem hetenként. Ilyenkor aztán örültünk, ha a gyár udvarán rakodással, vagy bármilyen munkával megbíztak. Elvállaltuk, csakhogy kereshessünk. Góg Gáspár vasöntő. valamint a Balogh, testvérek és D. Nagy József vezetésével az öntödeiek a bedó-rendszer ellen vették fel a küzdelmet. Ezzel az embertelen módszerrel a munkás a legjobb teljesít-, ménnyel is csupán a napi megélhetésére valót tudta megkeresni. Az öntők azonban szakegyleti tagok lévén, szervezettebbek voltak. A zománcozok csak ha már nagyon el voltak keseredve, folyamodtak munkabeszüntetéshez. Nekik nem vol1 szakegyletük, s így nem is értek el nagyobb sikereket. Góg Gáspárék memorandumot szerkesztettek, amelyben tisztességes bérezést, emberségesebb bánásmódot, étkező- helyiséget és fürdőt követeltek. A gyár vezetői őt azonnal elbocsátották, mire a munkások sztrájkolni kezdtek. Góg Gáspárt a rendőrség ekkor letartóztatta, a munkások követelésére azonban végül is szabadon bocsátotta. Az üzemrészekben többször talált röpirátok, egyébként azt igazolták, hogy a gyárban kommunista pártsejt is dolgozott Megindul a termelés A háborús konjunktúra a Kecskeméti Gépgyárnak érdekes módon nem kedvezett. A nyugati országokba irányuló kád-export ugyanis megszűnt, s ezzel megszűnt a piac, növekedett a munkanélküliség. Cs. Tóth Lászlón^ a bérelszámoló vezetője — aki 1942 óta dolgozik a gyárban —, elmondta, hogy akkortájt ahhoz is nagy protekció kellett, hogy valaki segédmunkás lehessen. > A németek a szovjet csapatok közeledtekor leszerelték a legértékesebb gépeket és elszállították. A munkások azonban, amit csak lehetett, elrejtettek a fasiszták elől, s ennek köszönhető, hogy 1944. november 5-én — alig néhány nappal a város felszabadulása után — ismét megindíthatták a termelést. Emlékezetes dátum marad az üzem dolgozói előtt 1948 nagypéntekje. Cs. Tóth Lászlóné emlékezetében így él ez a nap: — Reggel bemondta a rádió hogy a 100 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket államosították. Olyan lett a gyár pillanatok alatt, mint a megbolygatott hangyaboly. örült mindenki, s bizakodott, hogy jobb megélhetést tartogat számunkra a jövő. A másik nagy élményünk az volt, amikor magunk közül választhattunk ország- gyűlési képviselőt: Dudogh Pali bácsit, a vasöntőt. És valóban elkezdődött a gyár igazi, most már töretlen fejlődése. 1956-ig tizenötmillió forintot fordítottak az üzem korszerűsítésére. Míg 1949-ben 8385 kád készült a gyárban, addig 1958-ban 47 916 darab. Az 1960-as évek elején a gépgyárat átvette a Zománcipari Művek. Mint ismeretes, a kecskeméti gyáregység nagyarányú fejlesztése 300 millió forintos beruházással most van folyamatban, a gyártási folyamatokat automatizálják. , A felszabadult nép erejét, alkotókészségét mutatja, hogy az eddigi, viszonylag korszerűtlen körülmények között is évi 100 ezer darabra sikerült növelni a kádgyártást. Az üzem hatszor Az új automata gépsor — próbaüzemelés közben. nyerte el az élüzem címet és háromszor a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A pártszervezet, a szakszervezet és a KISZ az MSZMP IXi kongresszusa tiszteletére különösen sikeres munkára mozgósította a vállalat dolgozóit, ötezer darabbal több fürdőkád gyártását ajánlották fel, s vállalásukat 3000-rel teljesítették túl. A gyáregység termelési többleteredménye meghaladta a 12 millió forintot. Harminchatezerrel több Az eredmények elérése hősi erőfeszítéseket igényelt a gyáregység dolgozóitól, hiszen az üzem területén folyó hatalmas építkezések nagy mértékben gátolták a termelést. A munkások és műszakiak azonban még arra is vállalkoztak, hogy segítenek a rekonstrukció meggyorsításában és társadalmi munA kádak szállító« előtt. kában tereprendezést, anyag- mozgatást végeztek. Külön dicséret illeti a gyáregység fiataljait. Általában 8—10 óra társadalmi munkát Végeztek, s részt vettek a pártszervezet által szervezett „kommunista vasárnapon”, amikor az épülő melegüzemi nagycsarnokban rendezték a különböző szinteket, s ezzel nagy segítséget nyújtottak az építőknek. A pártkongresszus után sem csökkent a munkaverseny lendülete. Már január elején a termelési tanácskozásokon — a város üzemei közül elsőként itt tettek vállalásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére. A felajánlások az export minőségű kádak mennyiségének növelésére, a műszaki fejlesztés előmozdítására, a munkavédelmi rendelkezések betartására, a termelési tervek teljesítésére irányultak. Az utóbbi azért fontos, mert az idei terv 140 ezer fürdőkád, ami 36 ezerrel több az elmúlt évi teljesítménynél. Ez még akkor is nagy feladat, ha figyelembe vesszük, hogy az év közepén megindul az automata kádgyártó gépsor. Ennek bejáratása, technológiájának elsajátítása ugyanis a termelés megindításával egy időben történik. Vállalásaiknak becsülettel eleget tesznek a ZIM Kecskeméti Gyáregységének dolgozói, amit igazol az is, hogy az első negyedévi terveiket teljesítették. Az üzemben 19 szocialista címet elnyert brigád dolgozik. Május elsején 37 kiváló dolgozó jelvényt és 18 oklevelet osztottak szét az üzemrészekben. A 60 éves gyár történetének most egy újabb szakasza következik. Megkezdődött a korszerű automata kádgyártó gépsorok próbaüzemelése. A következő évtizedekben rá váró termelési feladatokat a legkorszerűbb technikával végezheti majd a Zománcipari Művek megifjodott kecskeméti gyáregysége. Biztosak vagyunk abban, hogy az üzem dolgozói a jövőben is tovább öregbítik gyáruk és városuk jó hírnevét szerte a világon. Nagy Ottó
