Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
í. oldal 1967. Jfinhw I, esBtSrflJS Kilencezren a szocialista címért Első alkalommal gyűltek ösz- sze az elmúlt hetekben a mezőgazdasági üzemek szocialista brigádvezetői, hogy tapasztalat- cserén vitassák meg a munka- vsrseny eddigi eredményeit, s a további teendőket. Ezek a ta- í'cskozások ú.iabb lendületet adtak a szocialista brigádmoz- ómnak. A IX. pártkongresz- zusra jelentősen kiszélesedett z a mozgalom. A Nagy Októbe- 'i Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére, a IX. pártkongresszus gazdaság- oo'itikai' feladatainak végrehaj- ása érdekében tovább folyik verseny. Az eredmények máris szembe- ínőek. Az állami gazdaságokban 225, a termelőszövetkezetekben 257 brigád tűzte ki célul a szocialista cím elnyerését. Ezek közül 79 ifjúsági brigád. A mezőgazdasági üzemekben összesen 619 brigád küzd a szocialista címért, kilencezer résztvevővel. A tanácskozásokra, amelyeket a városokban, valamint a járási székhelyeken tartottak, több olyan brigádvezetőt is meghívtak, akik eddig ném vettek részt a mozgalomban, örvendetes. hogy az értekezletek hatására azóta már ezek többsége is bekapcsolódott a vetélkedésbe. A brigádok vállalásaikat közös megegyezés alapján — figyelembe véve a gazdaság éves termelési tervét — tették meg. Mindenki ismeri a saját, illetve a brigád tervét, és azt is, hogy túlteljesítés esetén milyen prémium, juttatás illeti meg. A hosszúhegyi, a kunbajai, a kunfehértói állami gazdaságokban, a tompái Kossuth, a dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetben, valamint a hartai közös gazdaságokban az elmúlt évi jó eredményeket jelentős részben a szocialista brigádok eredményes tevékenységének köszönhetik. Mindent összevetve a mező- gazdasági, állami üzemekben több mint 56 millió terven felüli nyereség elérését vállalták a brigádok a jubileumi verseny tiszteletére. A tapasztalatok szerint a termelés mennyiségi művelése mellett már kevesebb a törekvés a termelési költségek csökkentésére. A szakmai, politikai képzés is kissé háttérbe szorult. Épül a kecskeméti szolgáltató kombinát mi A minap adtunk hírt a bajai szolgáltatóház avató ünnepségéről és most arról számolhatunk be, hogy jól halad a kecskeméti szolgáltató kombinát építése is. A modern vonalú, üveg falú épületben többek között fodrász és kozmetikai szalon nyílik. Az épületet még az idén tető alá hozzák SOK a sötét El voltam tájo- lódva; — hogy már ilyen ékes magyarsággal fejezzem ki magam. Azt hittem, hogy miután Tahi László publikációja napvilágot látott a nadrághetekről, azzal véget is ért a nadrág-kampány. Tévedés. Arról van szó, hogy április 24-én kezdődtek, de még mindig tartannak. Most vásároljunk, most aktuális, most van nagy választék! — hirdetik az áruházak napjainkban is. Erre azért figyeltem fel, mert — fizetés közeledvén — ingerem támadt nadrágvételre. Mármint vásárlásra. No nem a reklámozás késztetett erre. Nem. Mert mesélhetik nekem, hogy „most aktuális”: — hiszi a piszi. Szemérmesebbnek ismerem népünk férfiait, mintsem elhigyjem róluk, hogy amikor véget érnek a nadrág hetek, azon- nyómban lent hagyják magukról a nadrágot, mivel azután már „nem aktuális”. Mondom, szemlélődöm az áruházi kirakatok férfi nadrágjai fölött. Jön a nyár, úgy érzem, elkelne valami jó és olcsó világos myagú nadrág. Hiába veszem azonban sorra a piacra dobott férfiruhadarabokat, sem . olyan kimondottan olcsót — afféle egynyárit —, sem világos színűt nem találok olyan választékban, mint elkívánná a férfiember. Alig van tíz féle közül két nyári színű. Világos, amely akkor is visszaveri a napsugarakat, illetve nem raktározza el annyira magában, mint a sötét —, hogy ha valaki elfelejtette volna, mit tanult erről az iskolában. Irigyelhetjük a nőket, akiknek any- nyi féle színű, anyagú, áru nyári ruhákat, szoknyákat, kosztümöket gyártott a könnyűipar, hogy csak ügy dúskálhatnak. Mit dúskáljanak azonban a férfiak a közel 300 és még borsósabb áru nadrágokban? Aztán zakókban. Illetve öltönyökben. tue» lyek zömükben hasonlóképpen sötétek, komolyak, tehát komorak. (Hát még ha egy gyűlésre valót látunk egy csomóban!) Ha ezekben a verőfényes tavaszi, nyáreleji időkben körülnézünk az utcákon, tereken nyüzsgő sokaságon, feltűnő, milyen sötét „foltokaf’, „folyamokat”, „szigeteket alkotnak abban a férfiak. Mint. ha valami különös fogadalom tartaná gúzsban a férfidivat alakítóit, befolyáso- lóit. Nálunk nem sikk, ha az erősebb nem nyáron világosba öltözik. Jó, a zakó úgy is lemarad, amikor hétköz- napiasan öltözik az ember. De miért nem lehet nagyobb választék világos nyári nadrágokban is? Ha majd ilyenekből lesz tucatszám — úgy nyár elején —, akkor hihetünk a reklámszövegnek: most vegyünk nyári nadrágot, mert „most aktuális”. Több világosságot a férfinadrágokba! Pedig jó példák vannak, amelyeket érdemes hasznosítani. Sokan elmondták, hogy a szocialista brigádtagok részt vesznek az általános és szakmai képzésben. bekapcsolódtak a politikai oktatásba. Segítették a betegeket, a munkából kiesőket, névadó ünnepségeket szerveztek, részt vettek a közös mozi-, színházlátogatásokon, kirándulásokon. A pártszervezetek az utóbbi időben mind többet törődnek a szocialista brigádok támogatásával, segítik vállalásaik teljesítését. A tompái Kossuth Termelőszövetkezetben a párt. és a gazdaságvezetők védnökséget vállaltak egy-egy brigád felett. Az erkölcsi elismerés mellett jutalmat, célprémiumot tűztek ki legtöbb helyen a legjobb eredményt elérők részére. A kiváló munkásokat ingyenes bélés külföldi utazásban, illetve üdülésben részesítik. A mozgalom eredményesen segíti az egységes paraszti osztály kialakítását. Ezért a párt, állami, társadalmi és gazdasági szervek, a megvalósuló területi termelőszövetkezeti szövetségek segítsék elő a mozgalom fejlődését. Tegyenek együttes erőfeszítéseket a hármas ielszó egységes megvalósítására: szocialista módon élni. dolgozni és tanulni. Horváth Antal A cél: elérni a kétszázmilliót Az új gazdasági irányítás előkészületei jegyében a Pest— Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat folyamatosan végzi erőforrásainak felmérését, kutatja az újabb tevékenységek bevezetésének lehetőségeit, ügyelve rá, hogy a hagyományos feladatkörében is további fejlődést érjen el. Emellett igyekszik javítani azokat a gazdasági mutatókat, amelyekhez a vállalat dolgozóinak anyagi érdekeltsége fűződik. Tavaly a vállalat országos elsőséget ért el a MÉH-tröszthöz tartozó vállalatok kongresszusi versenyében. Az év végén pedig a tröszt vándorserleggel kitüntetett legjobb vállalata lett. S hogy mi rejtőzik az elismerések mögött? íme, csak egy-két példa: Ócskavas értékesítése az 1965. évi 268 ezer mázsáról 290 ezerre, színesfém értékesítése 13 880-ról 16 500 mázsára, papír- hulladék értékesítése 40 ezerről 46 ezer mázsára, nyersbőr értékesítése pedig 19 millióról 27 millió forintra növekedett tavaly. Az összes áruforgalmi árbevétele ugyanakkor 133 millióról 162 millió forintra emelkedett, s közel kétmillió forinttal nőtt a vállalat nyeresége. A hagyományos tevékenységen túl a múlt évben egy nagy ] autó-motorbontótelep létesítését lcezdte meg a vállalat, s az idén már üzemel a telep. Létrehozott egy varrodai részleget, ahol hulladék nátronpapírból új élelmiszeres nátronzsákok készülnek. Növelte a kiviteli szempontból fontos juhbél feldolgozását, s jelentős szerepet vállalt az importált nyers juhbél feldolgozásában. Kapcsolatot teremtett külkereskedelmi vállalatokkal más cikkek, elsősorban nyúlbőrök kivitelének növelése érdekében. Tovább fejlesztette jó kapcsolatát a működési területén levő iskolákkal, K1SZ- szervezetekkel, úttörőelnökségekkel. Az iskolák és társadalmi szervezetek támogatását jelentős társadalmi jutalmazással ösztönözte. Az eredmény nem maradt el: az iskolák tanulóinak különösen nagy az érdeme a hasznos hulladékok gyűjtésében. Az idén a vállalat dolgozói a kétszázmillió forint összértékű áruértékesítést törekszenek elérni olymódon, hogy egyúttal a vállalati nyereség is tovább emelkedjen. Az a tény, hogy április 30-ig a vállalat áruértékesítési forgalma 63,5 millió forint volt, azaz 21 százalékkal haladta meg az tíőző év hasonló időszakában elértet, máris biztosíték rá, hogy elérik a célkitűzést. A KEFEBÁRÓ Május végi délután. Az egyik bajai halászcsárda ajtaján széles mozdulatokkal, harsány köszöntéssel egy közepesnél alacsonyabb, mozgékony, feketehajú szemüveges férfi lépett be. A behízelgőnek szánt, de mégis követelőző hangra, ahogyan a pincémőt kérte, s megadta a rendelést azonnal felfigyelt a vendéglő közönsége. — Édeském!... Egy ragyogó halászlét kérek és ... Igen valami dugaszolt bort, de finomat, valami különlegességet... Az ár nem számít — vetette oda, majd hanyag mozdulattal hátradőlt a székben, keresztbe rakta lábait, s fürkészve végignézett a helyiségen. Amikor a pincémé asztalomra tette a feketét megkérdeztem: ki ez a feltűnően viselkedő úr? A válasz meglepett, hiszen alig fél órával ezelőtti beszélgetést idézett fel bennem- A pincémő ugyanis csak ennyit mondott: a kefebáró! Vakkísérőből férj Nyolc évvel ezelőtt egyik napról a másikra megvakult Szűcs Mária bajai óvónő. Az akkor 50 éves nő szerencsétlenségében egyedül maradt, s azzal a kéréssel fordult a tanácshoz, jelöljön ki számára egy vakkísérőt. A tanácsnál ezzel egyidő- ben jelentkezett Nikolics József büntetett előéletű budapesti lakos, hogy elvállalja Szűcs Mária kíséretét. Érthető módon a tanács ehhez nem járult hozzá. Néhány hónap múlva azonban a volt óvónő házasságot kötött Nikolics Józseffel. Az asszonytól a városi tanács nem tagadhatta meg a bazár és kefeárusításra jogosító iparigazolvány kiadását. Ezzel az aktussal megkezdődött a vak asszony kálváriája, s a börtönviselt Nikolics főúri élete. Nikolics 1963-ban — egy korábbi ismeretség alapján havi 800 forintért alkalmazta felesége mellé vakkísérőként Molnár Béláné büntetett előéletű budapesti lakost. Annak ellenére tette ezt, hogy ő sem dolgozott. Miből éltek? Nikolics roppant élelmes ember volt. Rendszeresen megvásárolta — felesége nevében — magánszemélyektől a sertés- és lószőrt. A „vakok részére” megvett árucikkeket bérmunkában mosatta, kártol- . tatta, majd egy budapesti kisiparostól korong ecset készítéséhez szükséges fanyéleket vásárolt- .A szőröket és a fanyelet egy bácsalmási kisiparosnak adta ki — 8 forintos órabérért — aki ezekből korongecseteket készített. A korongecset a kiskereskedelmi haszonnal együtt 72 forintot tett ki, ám Nikolics állami gazdaságoknak, termelő- szövetkezeteknek, vállalatoknak 190 forintért adta el. Egy ecseten tehát 118 forintot keresett. Négy év alatt így több mint 65 ezer forinthoz jutott a Nikolics család és a vakkísérő... A rámenős ügynök A több tízezer forintos nyereség rendkívüli mértékben növelte Nikolics önbizalmát. Ez a pénz azonban túlságosan kevés volt ahhoz, hogy egy régi arisztokratához hasonlóan, fényűzően, gondtalanul, csupán a szórakozásnak éljen. Két évvel ezelőtt új ötlete támadt Nikolics- nak, aki mindig többet költött annál, amennyit az üzérkedéssel keresett. Budapesti és bácsalmási kisiparosoktól félmillió forint értékű kefe és ecsetárut vásárolt meg. Taxit, vagy ha az nem volt magánszemélyek személygépkocsijait bérelte ki, s magával vitte a mintakollekciót. Főleg a vidéki vállalatokat, állami gazdaságokat, termelőszövetkezeteket tartotta „megfelelő” partnernek. Erőszakossága minden ellenállást legyűrt, ugyanis a legvégső érvként odavetette a kefe vagy ecset vásárlás ellen tiltakozó vállalati anyagbeszerzőnek tsz-elnöknek, állami gazdasági igazgatóknak: — Milyen ember maga?... A szerencsétlen vakoknak is élni kell valamiből, s lám ilyenek veszik ki szájukból a falatot!... S, ez az érvelés mindig hasznosnak bizonyult. A szánalom, a segíteni akarás felülkerekedett a Nikolics által szorongatott ügyintézőben, s megvette az ecsetet, a kefét. Igaz ezek az árucikkek 80—90, nemegyszer 200—300 százalékkal többe kerültek, mint a kereskedelmi forgalomban, de Nikolics rábeszé-, lése feledtette ezt a vásárlókkal. S nfem hiába érvelt a rendkívül rámenős Nikolics, mert két év alatt közel 274 ezer forintot keresett feleségével együtt.’ Ez a jelentős összeg már elég volt ahhoz, hogy hármasban szórakozzanak, s szállodákban pihenjék ki annak fáradalmát, sőt taxival járjanak újabb üzletek után. Kölcsön a haszon negyedéért Az üzlet egyre jóban terebélyesedett, s Nikolics a kefék, ecsetek bárójaként szórta a pénzt. Am nincs annyi pénz, ami egyszer el ne fogyna, s Ni- kolicsnak egyik napon hirtelen jelentősebb összegre volt szüksége. Nem sokáig kellett keresnie társát az új üzlethez. Budapesten az egyik MÉH-telep begyűjtője, Kádár Béla a -haszon negyedrészéért 30 ezer forintot adott kölcsön Nikolicsnak- A 30 ezer forintot néhány hét múlva visszakapta, tetézve 5 ezer forint honoráriummal. Űjabb szórakozások következtek ezután, s amikor Nikolics 20 ezer forintot kért Kádártól az előre kikötötte: az értékesítés után egyhar- mad rész nyereség az övé. Nem volt szűkmarkú a kefebáró, hiszen a 20 ezer forintos kölcsön után 8 ezer forint kamatot fizetett barátjának. No persze a vakkísérő Molnár Béláné sem járt rosszul, hiszen fizetésén felül évi 4 ezer forintos részesedést kapott. A bajai járási rendőrkapitányság végülis leleplezte a kefebáró és társai több mint 317 ezer forint nyereséget jelentő „üzleti” tevékenységét. A jegyzőkönyvek, az iratok arról tanúskodnak, hogy ebben a nagyarányú üzérkedésben és árdrágításban a vezető szerep a vak Nikolics Józsefeiének jutott, a férj csupán részt vállalt abban. A^ papírok mögül azonban minduntalan előbukkan Nikolics József körmönfont ravaszsága, aki feleségének testi fogyatékosságát kihasználva százezreket költött. A bíróság ‘ rövidesen mérlegre teszi a tépyeket, s reméljük szigorú ítéletével a bűnösöket sújtja majd. Gémes Gábor
