Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

Simonyi Imre:

Megyünk ketten

Megyünk ketten, megyünk égve, föl északi hóra, jégre, havat, jeget olvasztani, magunkat megfagyasztani.

Megyünk ketten, megyünk fagyva, gyújtogató déli napra, sugarát megdermesztenl, magunkat felmelengetni.

Megyünk ketten marakodva, egymás ellen hadakozva, egymásért megsebesedve, ha ki ellenünkre kelne.

Mcgyiinit ketten egymás ellen, s egymásért, ha kettőnk ellen valami harmadik támad: akár öröm, akár bánat.

Megyünk ketten, ez a sorsunk: olykor, hogy egymásra rontsunk, olykor, hogy örömmel teljünk, langyos fűbe heveredjünk.

Megyünk ketten. — S aki látja, lassú fejét megcsóválja: ilyet még nem látott ember: ezek törnek egymás ellen,

olykor tépik vad örömmel, olykor védik tíz körömmel, langyos fűbe heverednek, ottan is csak verekednek, —

S megyünk ketten. — S nem lesz vége se hajnalra, se estére: tépjük egymást vad örömmel, védjük egymást tíz körömmel.

Rónay György:

Férfi portré

A férfi szobájában ül s egy régi délelőttre gondol

mikor a pályaudvaron állt a fölnőttek közt rövid nadrágban és feszengve gyúrta két hátratett kamasz-kezét, melyen a körmöknél a bőr kiszálkásodott — a vonat kerekét nézte, s hirtelen tágra meredt szemmel az ablak mozduló négyszögét, melyen a lány derékig kihajolva integetett, de nem neki, s közben oszloptól oszlopig suhanva, menthetetlenül mind kisebbre zsugorodott imádott arca —

erre gondol, s szive váratlanul nehéz Úsf.^ntaftő.

Pákoliti István:

Tekercs

Színes posztóból összevarrt tekercs tarkállik fönt a rossz tyúkól-tetőn; kopott, molyrágta kis darabnyi múlt, hosszan megállít, Rá-emlékezőn.

(Aprócska asszony fogja hirtelen s a feje fölé fürgén fölteszi; ne nyomja majd fejét a telt kosár, ha Kishegyről a szilvát cipeli.)

Nem fogta, mégse dőlt le a kosár, tetszett nekem a mutatvány nagyon; — most rám nehezül minden súly,

teher,

míg a tekercset megsimogatom;

ez koptatta le kis, aszott fején hírmondóba maradt ezüst haját; csak úgy magamnak suttogom:

mama,

segítenék, ne nyűje el magát.

S már fejemen van az avitt tekercs. Szegény anyám, ha látná a fiát! Emlékezőn egy percig hordozom alázattal, mint szent a glóriát.

A FELNŐTTÉ VÁLÁS UTJÁN

A megyei tanács következő ülésén, június 23-án napirenden

szerepel az ifjúság helyzetének megtárgyalása. Az előterjesztést hosszas vizsgálódások előzték meg, amiben részt vettek mindazok a szervek, amelyek az ifjúsággal foglalkoznak. Így elsősorban a KISZ, a művelődési szervek és a szakszervezet.

A széles körű vizsgálódásról és a tapasztalatokról megkérdeztük Madarász László elvtársat, a megyei tanács vb-elnök- helyettesét, aki a tanácsülésen a beszámolót tartja.

— Kettős célt akartunk elérni a felméréssel és a téma napirendre tűzésével — mondta Madarász elvtárs. — A megyei tanács csaknem tíz évvel ezelőtt foglalkozott az 1957-ben megjelent kormányhatározat nyomán az ifjúság helyzetével. Bár azóta alsóbb fórumon többször is napirendre került a téma, (így például a legutóbbi ciklusban tizenkét ízben foglalkozott az ifjúság helyzetének különféle vonatkozásaival a végrehajtó bizottság), ilyen átfogó és valamennyi fontos kérdést összefoglaló beszámoló azóta nem készült. Szükség volt rá tehát, hogy számba vegyük az elért eredményeket és meghatározzuk a további feladatokat. Hiszen az eltelt tíz év során mélyreható változások következtek be hazánk és a megye társadalmi életében, a gazdaság szerkezetében. A másik cél az volt, hogy a széles közvélemény elé tárjuk a tapasztalatokat, megismertessük a feladatokat és lehetőleg egységes szemléletet alakítsunk ki az ifjúság megítélésében.

— Miben látják a legfontosabb

eredményeket?

— Az oktatás és a szakképzés lehetőségeinek fejlődésében egyrészt, másrészt pedig a munkalehetőségek bővülésében. Itt az egyik legfőbbnek az általános iskolai oktatásban elért eredményeket tartjuk. 1957-ben a tanulók mintegy kétharmada részesült szakrendszerű oktatásban. Mostanra az arány 85 százalékra emelkedett. Ez nagy jelentőségű háladás olyan megyében, mint a mienk, ahol a lakosság nagy hányada él tanyán és falun. Csakis az általános iskolai oktatás gyors fejlesztésével remélhettük, hogy sikerül megszüntetni a nagy különbségeket, amelyek végeredményben a tanyai gyerekek kirekesztését jelentették a középfokú és felsőszintű oktatásból. Ehhez az út a körzetesítésen és a tanyai gyerekek számára létesített hétközi otthonok rendszerének fejlesztésén át vezetett. Ez nagy erőfeszítéseket követelt mind államunktól, mind pedig a lakosságtól. Jelentős a fejlődés az oktatásban és a nevelésben egyaránt. Korszerű ismereteket tartalmazó tankönyvek jelentek meg, bevezettük a gyakorlati oktatást és a tanulók rendszeresen részt vesznek az idénymunkák idején a mezőgazdaság segítésében. Mindezek az

értem mi lehet> de világosan látszik, hogy emberi munka műve. A közelién valami vá- jatféle van talán, hogy a kötél le ne csússzon róla. Anyaga hasonlít a sóskúti csigás mészkőhöz, de lehet kiégetett agyag is. az agyagot emberi, vagy állati trágyával keverhették.

Eszembejut. hogy a kaukázusi Csemege-völgyben hasonló leletekre bukkant Zichy Jenő. Agyagdísztárgyak, mondja, ismeretlen rendeltetéssel. Lehetséges. hogy kultikus tárggyal van dolgunk. Zichy leletétől abban különbözik a dunapata- ji. hogy amaz lapos, piskóta formájú, ez gömbölyű, mint említettem, inkább a selyemgubóhoz hasonlít.

Esteledett már, s én még mindig újabb és újabb érdekes tárgyakra bukkantam. Egy cserépamulett, azután egy marokba illő vízköves kődarab, bizonyára ezzel csiszolták a szerszámokat. Egy egész csomó edényfül is belekerül a táskámba. majd finom mészbetétes edénytöredékek, piszkei vörösmárvány darabok és szarvmaradványok.

Ahogy hazaértem, a köveket egyenként lemostam. Ahogy az egyiket beledobom a vödörbe, szempillantás alatt vérvörös lett tőle a víz.

Festék! Ezen a kövön vörös festék ragadt meg ezerévekre! Egy parányi darabkát sikerült még megmentenem a kövön. Ezzel kente be az ősember a halottait is. Némely őskori sírban megtalálható a nyoma. Jelenlegi ismereteink szerint ez a festék is a Balaton nyugati partjáról származhat.

A Dunapataj határában talált gazdag lelet igen figyelemreméltó. A Parlag-dűlőben, a Kozmapart tövén, a telep mellett vagy alatt bizonyára némán várakoznak még a föld mélyében az őskori temetők. Ki tudja, mi vár itt még a kutatókra?

Ezért érzem kötelességemnek. s a szülőföldem szeretete ösztönöz, hogy felhívjam a szakemberek figyelmét a duna- pataji kőkori telepre.

Besenczi Sándor

eredmények jellemzők a középiskolai munka fejlődésére is. A középiskola mindinkább a gyakorlati élet szolgálatában áll. Nagyjából kialakult a helyes arány a gimnáziumok és a szakképzést nyújtó középiskolák között. Ez az arány tíz évvel ezelőtt 78—22 volt a gimnázium javára. Ma 64—36, ami azt mutatja, hogy sikerült a középiskolai hálózatot jobban a gyakorlati élet követelményeihez igazítani.

— Bács megyében fontos feladat

a mezőgazdasági szakmák megszerettetése. Evek óta sok szó esik erről, de tudomásunk szerint az eredmények egyelőre nem állnak arányban az erőfeszítésekkel.

— Nem ilyen egyszerű a kérdés. A szakmunkásképzés egészében véve nagyot fejlődött az utóbbi években. Az ipari szakmákban a tanulók száma tíz év alatt megkétszereződött, az idén hat és fél ezren vettek részt a képzésben. A kereskedelmi tanulók száma több mint kétszerese a tíz évvel ezelőttinek, ma csaknem hétszáz. Arányaiban a mezőgazdasági szakmunkásképzés fejlődött a legnagyobbat. Az első évben csupán 102 volt a létszám, ma pedig több mint másfél ezer! A növekedés tizenötszörös. Ez még elmarad a néhány évvel ezelőtt elhatározott tervektől, de úgy látjuk, hogy a tervszámok túlzottak is voltak. Nem bizonyos, hogy a mezőgazdaság annyi szakmunkást igényel, mint amennyit szerettünk volna kiképezni. A gépesítés, valamint a kemizálás, s az öntözéses gazdálkodás ugyan nagyobb követelményeket állít a mezőgazdasági munkásokkal szemben, de a munkakörök jórészében nincs szükség több éves tanulásra. A jólképzett szakmunkások mellett inkább a betanított munkások számát kell növelni.

— Milyen szerepe volt az ifjúság helyzetének javulásában a tanácsoknak?

— Az oktatás, a szakképzés és a kulturális lehetőségek növelésében a tanácsok anyagi támogatással és szervező munkájukkal egyaránt nagy részt vállaltak. Még többet tettek a munkaalkalmak megteremtésében. Tudjuk, hogy Bács megyéből nagyon sokan eljártak és eljárnak ma is máshová dolgozni, főképp a fiatalok. Nemcsak azért mentek el, mintha nem lett volna munka odahaza, hanem azért is mert a mező- gazdaság átszervezése idején jobb kereset ígérkezett másutt. Ezek az okok ma megszűnőben vannak. Mindinkább megszilárdulnak a termelőszövetkezetek, amellett a második ötéves terv időszakában 16 ezer új munkahelyet teremtettünk a megyében. Ez azt jelenti, hogy — mint a tapasztalatok is mutatják —, erősen csökkent az elvándorlás.

— Tudomásunk szerint azonban az úgynevezett demográfiai hullám újabb nehézségek elé állítja a közeljövőben a tanácsokat.

— A hullám ugyan mindössze néhány évre jelent gondokat, de jól tudjuk, hogy társadalmi és politikai szempontból egyaránt nagyon fontos feladatunk lesz elhárítani a nehézségeket Főleg a lányok esetében sürgős a segítség, Ok nehezebben vállalhatnak munkát távol a lakóhelyüktől. Az egyik lehetőség a foglalkoztatás növelésére _ a négy-hat órás munkalehetőségek megteremtése az iparban. A nők számára ez még a demográfiai hullámtól eltekintve is nagyon fontos, hiszen sokkal többen vállalhatnának munkát a családanyák közül akkor, ha fél napot dolgozhatnának, s a nap másik felét az otthoni munka és a gyerek nevelése foglalná le. Ennek, úgy érzem, még nem szenteltünk elég figyelmet és a jelentőségét nagyon kevés gazdasági vezető érti meg. Pedig négyórás foglalkoztatásban például a munkaidő is valószínűleg sokkal jobban kihasználható. Természetesen emellett tovább kell bővíteni a munka- lehetőségeket mind az iparban, mind a mezőgazdaságban.

— Idáig arról beszéltünk, hogy mit tett a társadalom az ifjúság helyzetének javításáért. Miben látja Madarász elvtárs a vizsgálódás alapján magának az ifjúságnak a fejlődését?

— Ékesszólóan beszélnek erről a KISZ-szervezetek adatai. 1956-ban különféle helytelen

nézetek, a nacionalizmus, a pacifizmus, az ellenforradalom

hatásai zavarták az ifjúságot.

1958-ban 333 KlSZ-alapszerve- zet volt Bács megyében, alig 10 ezer taggal. Ma ezer aiap- szervezet működik, csaknem 30 ezer taggal. A számok mellett azonban az ifjúság fejlődését mutatják a dolgozó ifjúság

munkavállalásai, élénk részvételük a versenymozgalmakban, a tanuló ifjúság esetében pedig az iskolai munka eredményei,

a mezőgazdaságban végzett munka, a nyári építőtáborokban stb. Másrészt mindinkább szerepet vállalnak az ifjúság képviselői a közéletben. A tanácstagok között mintegy 10 százalék a 30 éven aluli. Sokan dolgoznak az állandó bizottságokban. Nekik is köszönhető, hogy az ifjúság áldozatokat vállal a községfejlesztésben. Csak az utóbbi két év során csaknem 5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a fiatalok, részt vettek a parkok, utak, járdák, sportpályák építésében, és ott van munkájuk a törpe vízművek létrehozásában. Hősiesen kivették részüket a tavalyelőtti nagy dunai árvíz idején a védekezésben és anyagmentésben is.

— Melyek a továbbiakban a legfontosabb tennivalók?

— Társadalmi üggyé kell tennünk az ifjúság nevelését és érdekvédelmét egyaránt. Ebben valamennyi párt- és társadalmi szervezetnek részt kell vennie. A tanácsokra vár a feladat, hogy egyengessék az együttműködés útját, megadják a segítséget hozzá a KISZ-nek. Az ifjúsági szervezetnek viszont az a feladata, hogy igényelje is a tanácstagok ilyen irányú közreműködését. Szervezettebbé és állandóbbá kell tenni a gyermek- és ifjúsági tevékenységet, bevonni ebbe a hivatalos szerveken és a pedagógusokon kívül az egész társadalmat. Az érdekvédelem feladata elsősorban a szakmunkás tanulók munkakörülményeinek és a képzés színvonalának állandó figyelemmel kísérése az iparban és a mezőgazdaságban. Fontos feladat a fiatalok lakásgondjainak enyhítése, a törvényesen meghatározott 20 százalékon felül, amit az új lakásokból a fiataloknak kell adni, házhelyekkel, kölcsönökkel, társadalmi munka szervezésével kell a fiatal házasokat több lakáshoz juttatni nemcsak a városokban, hanem a fejlődő nagyközségekben is. Hasonlóan anyagilag és erkölcsileg támogatni kell a fiatalok művelődési lehetőségeinek fejlesztését, itt elsősorban az ifjúsági klubok alakítására és a felszerelés biztosítására gondolok. Mindezeken felül pedig igen fontos feladatunk kialakítani az egységes szemléletet az ifjúság megítélésében.

= Ez az úgynevezett generációs probléma. Hajlamosak vagyunk a szélsőségekből Ítélni és a felnőttek maguk Is szélsőségesek az indokolatlan és igazságtalan szigorúságtól a legliberáiisabb nézetekig.

— A KISZ Központi Bizottságának tavaly megjelent állás- foglalása többek között leszögezi, hogy nincs generációs probléma, hanem társadalmi problémák vannak. A harc nem a felnőttek és az ifjúság között folyik, hanem a régi és az új között. Mind a felnőtteket, mind a fiatalokat annak alapján kell megítélni, ahogyan dolgoznak, ahogyan részt vesznek a szocializmus építésében, nem. ,pet^S felszínes jelenségek alapján. Ifjúságunk tisztán lát- ja ^ és értékeli a szocializmus építése során elért eredményeket és elsősorban a még fellelhető visszásságokat bírálja. Sokoldalúbb ismereteik vannak a világról, mint az előző fiatal nemzedékeknek, ezért ítélet- alkotásuk is következetesebb.' Amikor az ifjúság helyzetének további javítására törekszünk, nemcsak a felnőtt társadalomhoz fordulunk, hanem a fiatalokhoz is. Azt várjuk, hogy még jobban dolgozzanak, még tudatosabban törekedjenek az önnevelésre, segítsenek a társadalmi, gazdasági és politikai életben, az eredmények növelésében és a helytelen tendenciák feltárásában, kiküszöbölésében egyaránt.

M. L.