Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-18 / 142. szám
Amikor hűvös nyárra számítunk A mi éghajlatunk alatt — s különösen ezen a nyáron — a kosztüm fontos és praktikus öltözék. Hűvösebb, borús napokon, vagy este pulóverrel, hosz- szú, vagy rövidujjú blúzzal betölti a ruha alapvető hivatását, — melegít. Melegebb napokon pedig jobban illik utcára, mint a teljes ruha. Ezenkívül fazon, s anyag szerint — a kosztüm kabátja más szoknyával, a szoknya esetleg pulóverrel új öltözéket nyújt. A divatbemutatókon sokféle változatát láttuk, korosztályok szerint más és más kosztüm divat Fiatal leányok számára tervezett nagyon szép kosztümöt az OKISZ Labor. Anyaga könnyű, fehér műszálas szövet. Gallérja magas állógallér, a kabát elöl egysoros apró gombokkal csukódik. A szoknyát széles piék díszítik. Húsztól harmincötig ajánljuk a geometriai stílusú kétsoros kosztümöt. Egyszerű, de nagyon elegáns viselet. Az OKISZ divatbemutatóján sötétszürke puha szövetből világosabb szürke szegéllyel szerepelt. Szép színhatású, karamell, sárga, enciánkék — fehér színösszeállításban is. (— ács — MTI fotókj Áz étkezés kultúrája Dísznövény az otthonokban és a világpiacon A falvakban természetesnek hat, ha a lakodalomban, tanévnyitón, névadó ünnepségen a kertből levágott virággal kedveskednek. A városokban sokan nem rendelkeznek kerttel, s így üzletekből szerzik be a lakás díszítéséhez és jeles alkalmakra a vágott vagy cserepes virágot. A közelmúltban végzett felmérés szerint Budapesten az egy lakosra jutó évi virágfogyasztás értéke 70,— forint, ami megfelel az összes kiadás egy százalékának. Az életnívó és a szabad idő növekedésével mind több és több ember foglalkozik kertészkedéssel, a különféle növények gyűjtésével. Egyes lakásokban sok fajta trópusi é^ szubtrópusi növény pompázik. A dísznövény lélektanilag is jelentős tényező, ugyanis a vele való törődés levezeti az idegességet, zaklatottságot, s ily módon az aktív pihenés egyik eszköze. A virágkertészet lényegében mezőgazdasági ágazat, a dísznövények a termelőszövetkezetek üvegházaiban, magánosok kertjeiben és a tsz-ta- gok háztáji gazdaságaiban látják meg a fényt. Az országban kizárólag erre a célra létesített összes üvegfelület 427 ezer négyzetméter, ebből a tsz-ek 110 ezer négyzetmétert hasznosítanak. A dísznövény- termesztéssel hasznosított szabadföldi terület a ínezőgazda- ság szocialista szektorában 2850 kataszteri hold. Magyarország a múltban csupán szabadföldi virágmagot exportált. Ma már — szerény mennyiségben ugyan — de élővirágot is vásárolnak tőlünk a külországok. Szegfűt Ausztria, Svájc és az NSZK, muskátlit szintén Svájc, rózsatövet több nyugati ország is. A dísznövénytermesztés fejlesztésére kedvezőek a hazai lehetőségek. A bel- és külföldi piacokon a jelenlegi virágmennyiség többszörösét is értékesíthetnék a magyar kertészetek. Ehhez mindenekelőtt a dísznövények minőségét kell javítani a szomszédos országokban kinemesített anyatövekkel. Intenzív piackutatás, fokozott propaganda, csereakciók és együttműködési szerződések lehetővé tennék, hogy virágainkkal versenyképesek legyünk. A nemzetközi „gazdál- kodás”-t szemléletesen bizonyítja, hogy ma már a szegfű termesztése világrészeket fog át: Dániából átkerül az anya tő Dél-Afrikába, innen a Szardínia-szigetére, majd repülőgéppel a Föld minden részébe eljut a kinemesített „Caravella- szegfű”. Köztudott, hogy Magyarór- szág hőforrásokban rendkívül gazdag, mégis ennek az adottságnak ma még csak töredékét használjuk ki, A hőforrások körzetében érdemes lenne kialakítani a szakosított virágtermesztést. amely a nagybani értékesítés alapjául szolgálna. Magyarország a külföldi virágpiacokon minőségi dísznövényeivel helytállhat: üvegházainak amortizációja érdekében, a komplex termesztés révén minden tenyérnyi helyet úgy kellene kihasználni; hogy a primőr zöldség- és a virág- termesztés aránya megfelelő legyen. A nagyüzemi virágoskertek fejlesztésével elérhető, hogy a jövőben magyar szegfű illatozzék nemcsak sok hazai, de európai otthonban is. K. L. A jó étvággyal elfogyasztott étéi „vérré válik”* de a kelletlenül „legyűrt” élelem rosszul emésztődik és kihasználatlanul távozik a szervezetből. Az ételek megemésztését a száj üreg és a gyomor-, bélrendszer emésztőnedvei készítik elő, ezek termelődése pedig idegrendszeri hatásokra indul meg. Az étel meglátása és illata az emésztőnedvtermelés ingere, természetes tehát, hogy az étvágygerjesztő tálalás és ízléses terítés a jó emésztés fontos feltétele. Ezért cselekszik helytelenül az, aki étkezés közben olvas, hiszen az olvasás eltereli a figyelmet az étkezésről, és ezáltal csökken az emésztőnedv-termelés. Helytelen szokás az étkezés közbeni televíziónézés is. Sok családban az utóbbi időben a tv megzavarja a kialakult étkezési rendet. Minél érdekesebb a műsor, annál inkább eltereli a figyelmet a táplálkozásról. De nemcsak a tv-né- zés csökkenti vagy rontja az étvágyat, hanem az asztalnál kialakuló vita is. Helyesebb tehát a fehér asztalnál az étkezésre figyelni, vagy közömbös témákról folytatni kedélyes csevegést. Vannak az étkezésnek olyan illemszabályai is, melyet még az üzemi étkezdében is mindenkinek be kell tartani. Még tréfa kedvéért sem szabad gusztustalan dolgok említésével próbára tenni valakinek az étvágyát. A sótartóba soha ne nyúljunk ujjal, csak késsel vegyünk ki belőle sót! A fogpiszkáló minden rendesen megterített asztalon ott található. Napközben, házon kívül nincs | mindig lehetőség fogmosásra az étkezések után. A fogak kö- j zé beszorult ételdarabok erjedési folyamatokat indítanak ; meg a szájban. Szükséges te- ; hát étkezés után a fogak meg- j tisztítása. A táplálkozástudomány eredményeinek felhasználása a konyhában nem jelenti azt, hogy az ízlést, mint az étvágy egyik fontos meghatározó tényezőjét szem elől téveszthetjük. Sem gyermeket, sem beteg, vagy egészséges felnőttet nem szabad rákényszeríteni arra, hogy olyan ételt egyék, amit nem szeret, csupán azért, mert az „egészséges”! Ugyanazt a tápanyagot egyébként ugyanaz a beteg más formában esetleg szívesen elfogyasztja. A sárgarépát például a főzelék formában' sokan nem szeretik, de ugyanazt a sárgarépát húslevesben kifőzve már szívesebben megeszik. Az étvágy irányítja szervezetünket abban is, hogy édes, vagy sós ételt fogyasszunk, hogy a zsíros ételhez savanyúságot együnk stb. Nemcsak az ételek színe, alakja, illata lehet étvágygerjesztő! Megfigyelték, hogy jó étvágyú társaságban a .rossz étvágyú gyermek, vagy a beteg felnőtt étvágya is megjavul. Ezt a megfigyelést nemcsak a rosszul evő gyermekek étkeztetésénél lehet hasznosítani, hanem fordított értelemben, a fogyókúrázó vagy diétázó betegek étkezésénél is. Nehéz a diétát megtartani, ha az asztalnál a család többi tagja jó étvággyal falatozza azt, ami a diétázó számára tilos! Akinek étrendje tehát egészségügyi szempontból korlátozás alá esik, lehetőleg vonjuk el a „kísértéstől”. Nem illik a fogyókúrázót bécsiszelettel, cukorbajost tortával, gyomorbajost nehéz, fűszeres étellel, vagy alkohollal kínálni. Dr. S. R. HÉTFŐ: Karalábéleves, zöldborsós rizs, fejessaláta, földieper. KEDD: paradicsomleves, töltött tojás, kelkáposztafözelék, cseresznye. SZERDA: Karfiolleves, túrós palacsinta, szamóca. CSÜTÖRTÖK: Zöldborsóleves csülökpörkölt burgonyával, uborkasaláta. FENTEK: Gombaleves, karalábéfőzelék, tükörtojás. SZOMBAT: Rántott karfiol, szamóca. VASÁRNAP: Húsleves, főtt hús egresmártás, rántott sertéskaraj, zsírban sült burgonya, uborkasaláta, meggyes lepény. ZÖLDBORSOS RIZS: (4 személyre) 1 kg zöldborsót kifejtünk, megmosunk és kevés zsíron petrezselyemzölddel együtt megpároljuk: felengedjük kevés vízzel, sót, borsot teszünk rá és jó puhára megfőzzük. 20 deka rizst külön megfőzzük kevés sóval, majd leszűrjük, ha szükséges átmossuk egy kis hideg vízzel, hogy ne legyen ragadós és hozzáadjuk a zöldborsóhoz, ösz- szekeverjük és máris tálalhatjuk. ■ \ MEGCJYES LEPENY: 30 deka lisztet, 15 deka zsírt, 4 tojás sárgáját, fél csomag sütőport, 10 deka porcukrot összekeverünk 2 kanál tejfellel és annyi tejjel, hogy nagyon könnyen nyújtható legyen Tepsibe kevés zsemlemorzsával megszórjuk. 1 kiló meggyet kimagvazva, kicsavarva a tészta tetejére teszünk és megszórjuk kevés kristálycukorral, majd sülni tesszük. A 4 tojás fehérjét felverjük 20 deka kristály- cukorral és egy mokkás kanál citromlével, vagy ecettel. A tésztára a habot akkor tesszük rá, amikor az már teljesen megsült. A hab rátétele után a gázt a sütőbe elzárjuk és csak a meglevő melegnél szárítjuk meg. Hosszú keskeny szeletekre vágjuk és vaníliás porcukorral megszórjuk. RÁNTOTT KARFIOL: A karfiolt rózsáira szedve, enyhén sós vizbe puhára főzzük, (de vigyázzunk szét ne föjjön) leszűrjük és hülni hagyjuk. Ha meghűlt, lisztbe, tojásba és zsemlemorzsába forgatva forró zsírba tesszük és mindkét oldalát zsemlepirosra sütjük. Csak forrón tálalva Ízletes. A tanév utolsó napján ellátogattunk a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola I/B osztályába. Kívül, az ajtón, ott volt még a hét törpe egyikének színes figurája. Szeptemberben rajzszegezte oda a tanító néni, hogy az olvasni nem tudó apróságok a folyosó jó néhány ajtaja közül megismerjék: melyiken kell belépniük a tantermükbe. A kedves jel később ugyan elvesztette „funkcióját”, ám a nebulók ha mesélnek a rokonoknak az iskolapadban eltöltött első esztendejük élményeiről, valószínűen megjegyzik majd — ahogy most is tették —: „A mi osztályunk volt a Törpe osztálya.” Az osztály színe előtt többet megkérdeztünk az eleven „törpék” közül: hogyan készülnek a szünidőre, mit csinálnak első vakációjukban? Szabó Évának, a Kecskeméti Konzervgyár egyik segédmunkása csillogószemű gyermekének ez a nyári programja: — „Anyukával elutazunk a nagymamához. Ott van egy uszoda, és ott a víz meleg szokott lenni, és kivisszük a A „törpék“első vakációja labdát, és dobáljuk... Hogy hol van az a fürdő? (összeráncolta a homlokát, beharapta a szájaszélét.) Anyuka egyszer mondta, hogy a Bogarasban van.” — Engem édesapám a nyáron beírat az úszótanfolyamra. És kiviszem a labdát is a strandra, és beledobd-. lom a vizbe. Fürdőruhát édesanyám majd fizetéskor vesz. Aztán elmegyünk édesanyám rokonához Szegedre. Voltam már ott. Láttam azt a nagy folyót is. (Törte a fejecskéjét, de a Tisza neve nem jutott az eszébe.) Amikor hazajövünk, elmegyünk hajóval valahova — sorolta Nyúl-Tóth Mária, akinek az édesapja vasutas, az édesanyja segédmunkás. — A nyáron a szüleimmel elmegyek a Balatonra. Viszek meséskönyvet is, hogy ne felejtsem el az olvasást — mondta Kőrös Lajos; édesanyja és az édesapja is tudományos kutató a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben. — Én a nyáron sokat labdázott. Aztán elmegyek a szüleimmel Kiskőrösre, a rokonunkhoz — szavalta Bárány Éva, a szerelőipari vállalat szociális megbízottjának kékszemű leánykája. Kérdésemre, hogy hallott-e Petőfi Sándorról, egy gyermek- versikét citált tőle. S tágranyilt szemmel megígérte, hogy ellátogat a nagy költő szülőházába is. Ekkor már az egész osztály nyújtogatta a kezét, mind mesélni akarta az első vakáció terveit. A nyurga, kissé megilletődött Kon- fár Imre, orosz nyelvszakos tanár kisfia, így nyilatkozott: „Apuval a nyáron elutazom Jászkisérre, a nagypapához, akit nagyon szeretek. Tavaly láttam utoljára. A nagypapa kovács, és szeretem nézni, ahogy veri a tüzes vasat. Meg aztán megengedte a nagypapa, hogy a műhelyében meszeljek, mert én szobafestő akarok lenni.” A mosolygós képű, széles homlokú Kovács Béla, egy műszerész kisfia, aki a vaTsn niAhrtn o láhtlr/ón 4bejár az iskolában nyáron is fenntartott, s a játszadozásra bő lehetőséget adó napközibe, így büszkélkedett: „Én a fehértói táborba megyek, az úttörőkkel. Ott sokat játszunk. Aztán anyuval és apuval motorral elutazunk Lillafüredre.” Szálas Ferenc, a megyei kórház fűtőjének és a községgazdálkodási vállalat egyik virágkötőjének a kisfia valóságos előadást tartott: „Elmegyünk Szegedre a keresztapá- mékhoz. Annak a gyerekeivel kimegyünk a kiserdőbe. Kivisszük a nagy farkaskutyát. Meg horgászunk is. Aztán sétálunk a városban. Már olyan is volt, hogy bementünk a cukrászdába, és süteményeket vettünk és fagylaltot. Volt olyan is, hogy azt a nagy árkot megkerültük, és volt egy nagyfiú, keresztapá- mék fia, az elől mindig elbújdostunk a fal mellé, és mindig úgy megijedt, hogy elkezdett toporzékol- ni...” Drága kis „törpék”. Legyetek vidámak a nyáron, erősödjetek, hogy ha felnöttök, óriások lehessetek! Tarján István
