Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-15 / 139. szám
i oldal 1967. június 15, csütörtök Új vonások a közérdekű bejelentésekben Fokozott érdekiődés a községfejlesztés iránt erősen csökkent a mezőgazdasági jellegű észrevételek száma Ha csak bele is lapoz az ember néhány járási-városi tanács vb mostani előterjesztéseibe, melyek a jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű bejelentések, javaslatok sorsáról tájékoztatnak, — szembetűnnek a bennük jelentkező új vonások. Üj vonások? — kérdezheti valaki. Milyen „újdonságokat” mutathatnak a járdákra, vízvezetékre, egészségházra vonatkozó igények, ötletek, kritikák? A járda — járda, az egészségház — égészségház. S ha ezek kellenek valahol, az azt jelenti, hogy még nincsenek, tehát kérni kell őket. Mi ebben az új vonás? Nem is ezek tárgyi mibenlétében van az új, hanem a kívánságok, javaslatok átrendeződésében, a régi — négy évvel előbbi igények közötti arány megváltoztatásában. Többek között. Nézzük először ezt. A kiskunhalasi járás jelentéséből például kiolvashatjuk, hogy amíg az 1963. évi választásoknál a mezőgazdasági termeléssel és a termelőszövetkezetek belső életével kapcsolatban 266 bejelentés hangzott el, — a mostani jelölő gyűléseken 94 ilyen tárgyú bejelentés volt. Vagy mit mond a Bajai Járási Tanács V. B. előterjesztése? „A mezőgazdasági termeléssel összefüggő problémákból alig említett a lakosság.” Milyen észrevételeket tartalmazott 1963-ban a mezőgazdaságra vonatkozó felszólalások sora? Hogy rossz a tsz-vezetés, Levelezőink írják fró—olvasó találkozó Kunszenímiklóson A kunszentmiklósi földművesszövetkezet vezetősége és a művelődési otthon irodalombarát köre az elmúlt napokban kedves vendéget fogadott. A megrendezett író—olvasó találkozón Berkesi András író vallott célkitűzéseiről. A 300 főnyi közönség és az író között meghitt, baráti hangulat alakult ki a több mint kétórás beszélgetés alatt, őszintén örülünk ennek a találkozónak, amiért köszönetét mondunk Berkesi András írónak, a helyi földműves- szövetkezet vezetőségének Kovács Sándor Az újvidéki rádió művészei Garán Lázas Izgalom előzte meg községünkben az újvidéki rádió művészeinek szereplését. Az erről hírt adó falragaszok megjelenésekor megindult az „ostrom** a jegyekért és ez nem is csoda, hiszen Gubik Mira, Petrovich Ljiljana, Polák Vera, Boros István, a Vidám 11 és a Combo-együttes nevei jelezték a műsor színvonalát. Jegyet már az előadást megelőző napokban sem lehetett vásárolni. Mikor végre az előadásra került a sor és felgördült a függöny, a közönség szűnni nem akaró tapssal fogadta a kedves vendégeket és ők sem maradtak hálátlanok. Magasszínvonalú műsorral kedveskedtek nézőiknek. Szép és tartalmas estében volt részük az előadáson megjelenteknek. Schmidt István Brigádkiránduláson Nagy izgalommal készülődtünk — a Kecskeméti Konzervgyár szocialista brigádjának tagjai — a brigádkirándulásra, amihez az anyagi feltételeket az üzem vezetősége és a pártszervezet biztosította. Néhányan, akik már részt vettünk ilyen kiránduláson a tapasztaltak biztonságával tervezgettünk, akik pedig először jöttek velünk, kíváncsian várták: milyen élményekben lesz részük. A várva-várt napon autóbuszunk kigördült Kecskemétről és elindultunk megcsodálni a Duna-kanyar szépségeit Visegrádra érve az idő nem éppen kirándulásra alkalmas volt, azonban kárpótolt bennünket a gyönyörű látvány. Visegrád után Esztergom, majd Dobogókő következett, délután pedig Budapesten, a Vidámparkban töltöttünk néhány órát. Szép élményekkel tértünk haza. Már most azt tervezgetjük, hogy a jövőben, is szervezünk hasonló kirándulást, amihez az anyagi feltételeket már magunk kívánjuk biztosítaná ____ _ ,, , B ori Gyuláné nem kielégítő a gazdálkodás, sok baj van a jövedelem körül. Mit tükröz az, amikor a halasi járásban az idén ez a konklúzió?: „A mostani jelölő gyűléseken szinte nem is merült fel panasz a jövedelemre.” Döntő részben természetesen azt, hogy négy év alatt lényeges, sok helyütt ugrásszerű javulás állt be a termelőszövetkezeti gazdák jövedelmében. A bajai járásiak is erre utalnak, amikor „a jelölő gyűlésekkel egy időben megtartott zárszámadások kedvező eredményeit” említik. Ha tehát a szövetkezetek megerősödésével fordított arányban jelentkezik a „mező- gazdasági” panaszok mennyisége, s ez igen örvendetes, most már egyértelműen teljes lehet az elégedettségünk? Nincs még hiba a vezetésben, nincs tsz, ahol még bizony kevés az átlagjövedelem? Hiba volna az ilyen értelmű észrevételek feltűnő lecsökkenéséből csak arra következtetnünk, hogy most már megnyugodhatunk. De joggal következtethetünk mást is a jelentések számszerű összegezéseiből. Például: megtanulták a tsz-gazdák, hogy elsősorban rajtuk áll, milyen a gazdálkodás, a jövedelem, — s a vezetés megjavulása mindenekelőtt a b el s ő hasznos erők műve. Ha maradt is még felpanaszol'ni való, ott vetik fel, ahol az ő közreműködésükkel tenni is lehet róla. Más aliaímahkor rámutattunk már, hogy az 1963. évinél lényegesen több volt az idei jelölőgyűléseken tett bejelentések, javaslatok, észrevételek száma, s azokban döntő fölénnyel a közérdekűség dominált. Egyéni panasz elvétve keresett fórumot — jelölő gyűlésen. Ez a közérdekűség is mindinkább a községfejlesztési igények széles skáláján jelentkezett. Legtöbb kívánság az út, járda, csatorna építésével, karbantartásával, a kutakkal, a vízellátás javításával foglalkozott. Természetesen bőven volt szó a kereskedelmi hálózat fejlesztéséről, az áruellátásról, a szolgáltató, javító tevékenységről, közlekedésről, szociális kérdésekről, egészségügyről s nem utolsó sorban a művelődési intézményekről. Miért rukkolt vajon első helyre a községfejlesztés? Nyilván, az ilyen irányú igények, szükségletek megnövekedését láthatjuk ebben. Másrészt kétségtelenül ösztönzőleg hatott a lakosságra, hogy az előző választáson magunk elé tűzött ilyen feladatokat nagyrészben meg is valósítottuk. Ez nem csupán oda vezetett, hogy 1967- ben még bátrabban tárták fel kívánságaikat a választók, hanem megfontoltságot, mérték- tartást is eredményezett. Mi bizonyítja ezt? „A jelölő gyűléseken elhangzott közérdekű bejelentések 87,69 százaléka valósítható meg, zömmel községi erőforrásból” — mutatja a bajai járási felmérés. Ugyanezeket „mintegy 84—85 százalékban tartják megvalósíthatónak” a halasi járás községei. Hasonló vagy megközelítő arányokat olvashatunk ki akár Baja, Kiskunfélegyháza vagy Kalocsa előterjesztéseiből. A fentieken túlmenően mire következtethetünk még? Például arra, hogy a lakosság hozzáértően, a község, járás-város, a népgazdaság teherbíróképességét alapul véve támasztott jogos igényeket. Mindez feltételezte azonban az alapos és őszinte tájékoztatást. A tanácsok a választások előkészítésének időszakában kézzel fogható eredmények megmutatásával igazolták az elmúlt tanácsciklusban kifejtett munka hatékonyságát; elismerték és megköszönték abban a társadalom önkéntes hozzájárulásait; ismertették elképzeléseiket, kérték a lakosság véleményét az elkövetkező négy esztendő célkitűzéseiről. Mindezeket a választók elfogadták, megértették, és ami lakosságunk tehetségét hirdeti, sok más javaslattal tudták megtoldani. Olyanokkal, melyek a tervekben nem szerepeltek. Vannak tehát új vonások a jelölő gyűléseken elhangzott javaslatok, közérdekű bejelentésekben mind tartalmi, mind aránybeli vonatkozásban. Ez így törvényszerű. Űj idők, változások, a politikai, társadalmi, gazdasági folyamatok új — és sokszor előre nem látott — fordulatai között haladunk előre. 1967-ben már másképp vetődnek fel Kecskemét vagy Harta kommunális problémái, mint 1963-ban. A feleletet is másképp kell megadnunk. Tóth István Á béke és barátság száguldó riporterei Hétfőn reggel indult Szófiából, s aznap este már Kecskeméten, az Aranybomok Szállóban tért pihenőre a Vecser- naja Moszkva, az Informatia Bucurestului és a Vecserni No- vini, három baráti ország fővárosi esti lapjának három-három munkatársa. Miként közöltük, a kebb pátriánk társadalmi, gazdasági és kulturális életéről. S az különösen örvendetes, hogy eddig sem voltunk előttük ismeretlenek. Mindannyian jól tudták például, hogy Kecskeméten született Katona József, a legnagyobb magyar drámaíró, és Kodály Zoltán, nemSzovjet, bolgár és román újságírók a kecskeméti városi tanácsháza előtt. (Pásztor Zoltán felvétele.) Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére rendezett „Barátság-csil- lagtúra” első csoportjába tartoznak, akikhez az Esti Hírlap, majd a prágai, berlini, varsói esti újság munkatársai csatlakoznak. A túra fővárosonként sokasodó résztvevői július 4-én érkeznek Moszkvába. A béke és barátság egykori nagy újságíró-harcosához, Egon Erwin Kisoh-hez hasonlóan ők is száguldó riporterek, akik felváltva vezetett autóikon azért tesznek meg összesen mintegy tízezer kilométert, hogy személyes kapcsolatok megteremtésével, s útjukról a lapjaikban közlendő írásaikkal erősítsék hét európai szocialista ország zsurnalisztái, illetve lakói között az együttműködés szálait. Igen nagy örömünkre szolgál, hogy az első csoport tagjai kedden megyénk székhelyén pihenőnapot tartottak, s eközben a városi- tanácshá^án, majd a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben, végül a Szikrai Állami Gazdaságban a tiszteletükre rendezett fogadáson behatóan érdeklődtek szű1 pénzváltók dicsérete Van egy területe a technikai forradalomnak, s ezt a területet eddig nem fedezte fel senki. Pedig naponta több száz ember perceit keseríti meg csupán Kecskeméten. Azokra a kis vaskazettákra gondolok, amelyeket egyaránt megtalál a gyanútlan honpolgár a cukrászdákban és az autóbuszokon. A nyűhetetlen, primitív szerkezet és ä hozzá kapcsolódó vas- kailaposság rendkívüli helyzet elé tudja állítani a legképzettebb koponyákat is. Vegyünk egy példát: Dr. Dingansich Alfréd, a filozófia és a kibernetikai tudományok doktora, az Akadémia dísztagja, számtalan külföldi egyetem meghívott és rendkívüli tanára betér Kecskeméten egy cukrászdába. — Kérek egy kétforintos fagylaltot — rebegi a fehérköpenyes lánykának. A válasz: — Tessék két forintot bedobni ebbe a perselybe — és rámutat a kékszínű, csonkagúla alakú automatikus szerkezetre, amelynek tetején valóban ott a nyilás, mellette a gomb. A profnak azonban csak százas^ van (ma már ugyanis nem érvényes az a Petőfitől származó sor, hogy „a tudósok mind szegények ...”). Ekkor kezdődik a kálvária. Fel kell váltani a pénzt. A pénztárhoz indul a jámbor elme, s ott elmondja miről van szó. Hosszas ri- mánkodás, ajkbigy- gyesztgetések között felváltják a pénzt, s a prof esszor mély meghajlásokkal köszöni meg az emberi cselekedetet, az egyetértés kimagasló megnyilvánulását. A két forintot bedobja a ládába, a nő megnyomja a gombot és kiszolgálja a kedves vendéget. A másik eset, már sokkal egyszerűbb polgárral is előfordulhat. Például a napokban én a artam autóbuszra ülni Kecskeméten. Szokatlanul sok pénzem volt, pontosan tíz forint lapult a zsebemben. Felmásztam a lépcsőn, de a persely megállított, A gépkocsivezető gúnyos mosollyal figyelte zavaromat és megvető pillantást vetett a zöld bankóra: — Váltsa fel valahol szakikám! Közben az ajtó becsukódott mögöttem, le nem szánhattam, de nem is akartam. Ekkor szózattal fordultam az utasokhoz: — Emberek, honfitársaim. Egy magyar apa könyörög nektek, váltsatok fel tíz forintot, ha lehet forintos címletekbe, mert nincs mit tenni a perselybe. — Egyesek kinéztek az ablakon, mások olvastak, s legalább kétszer kellett megismételni a felhívást, mert az autóbusz addig nem indult, míg el nem dőlt a sorsom. Többszöri rimánkodás után megszólalt hátul egy borízű hang: — Na, jöjjön ide, maga isten madárkája! Ne húzzuk az időt. Aztán kiderült, hogy csak nyolc forintja van, de megállapodtunk, hogy legközelebb majd megadja. Azóta hálával gondolok az egyszerű, de nemes érzésű pénzváltóra. ~ Sál rég elhunyt világhírű zeneszerzőnk. Az egyik román kolléga megjegyezte, hogy az erősebb italok közül évek óta a kecskeméti barackpálinkát kedveli a legjobban. Persze, Fehér Sándornak, a városi tanács vb-el- nökhelyettesének tájékoztatása -nyomán alaposan bővültek rólunk ismereteik. Megtudták, például, hogy a ZIM 38 országba exportál fürdőkádat..; A moszkvai lap főszerkesztő he® lyettesének a meghatottságtól elhomályosult a szeme, amikor a Petőfi Népe aznapi számában láthatta a tudósítást, amely arról számolt be, hogy Kiskunhalas tsz-einek a gazdái munkaversennyel készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumára. A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben is hallhattak olyan eredményekről, amelyek hazánk határain túl is érdeklődésre tarthatnak számot. Nem beszélve az intézet Kossuth-díjas igazgatójának, dr. Mészöly Gyulának a paradicsomnemesítésben nemzetközileg is elismert sikereiről, a helyettese, dr. Kiss Árpád által előállított triticale és magnél- küli görögdinnye is olyan produktumok, amelyek párjukat ritkítják. Nemzetközi baráti kapcsolat? A tudományos kutató hosszú évek óta kicseréli tapasztalatait a szovjet Piszar- jev-vel, s — amit a bolgár újságírók leplezetlen örömmel nyugtáztak — éppen ezen a héten érkezik három napra az intézetbe Bulgáriából egy tri- ticale-kutató. A fiatal szikrai gazdaság ötmárkás boráról megjegyezték kedves vendégeink, hogy a „homok palackba zárt derűje” még sok barátot szerez külföldön a Duna—Tisza közének. Felejthetetlen napot töltöttünk a három nyelvű, egyszívű űjságírógárda társaságában. Ők tegnap óta már fővárosunk életével ismerkednek, s néhány nap múlva száguldanak tovább. Itthagyták a soha meg nem szűnő barátság emlékét, s elviszik a mi hírünket is a szomszédos baráti országokba, majd a hazájukba. Meggyőződéssel hirdethetik: A Duna—Tisza köze népe odaadóan szereti a békét, barátságot, s mindazokat, akik azt híven szolgálják. Tarján István
