Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-15 / 139. szám

/ 1967. június 15, csütörtök 5. oldal Szellemi vetélkedő — levelező úton Más megyék jó tapasztalatai nyomán szervezték meg me­gyénkben is a szocialista cí­mért versengő brigádok szelle­mi vetélkedőjét. Az újszerű kezdeményezés egyik fő célja: segítséget nyújtani a brigád­tagoknak a rendszeres önműve­léshez. A MEDOSZ felhívására a vetélkedőre 23 brigád 323 tag­ja jelentkezett, ami bizonyság arra, hogy az önképzésnek ezt a formáját a dolgozók jórésze hasznosnak tartja. A vetélkedőben egyébként hat kérdéscsoport tíz-tíz kérdésére várnak választ levélben, egy hónapon belül. A „szakosított” kérdéscsoportok a szakszerveze­ti élet, valamint a munkásellá­tás problémáitól kezdve számos témát ölelnek fel. egészen a „Lenin októbere” című csopor­tig. mely utóbbi keretében pél­dául a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom fontosabb ese­ményeivel kapcsolatosan várnak választ a versengés rendezői. Eddig két forduló került le­bonyolításra, s a beküldött vá­laszok alaposan, sokrétűen igye­keznek a témát kifejteni. A bri­gádtagok megfelelő jártasságot tanúsítanak az érdekvédelem, a szocialista munkaverseny, az üzemi demokrácia és egyéb tárgykörökben.' A MEDOSZ megyei bizottsá­ga messzemenően támogatja ezt a hasznos akciót. Július 30-án Kunfehértón idén is megrende­zik az immár hagyományossá vált Megyei Szakszervezeti Na­pot, s a program egyik esemé­nyeként kerül majd sor a szel­lemi vetélkedőben részt vevő bri­gádok találkozójára is. (Ezzel egy időben tartják meg a több mint kétszáz dolgozót foglalkozz tató sportvetélkedő döntőit is.) Pontozásos alapon a legjobb hat brigád 3—3 tagja veszi majd fel a küzdelmet a megyei dön­tőn, amelynek végleges helye­zettjeit jutalmazzák. Ezenkívül oklevéllel tüntetik ki a döntő­ben szereplő brigádok mind­egyikét. J. T. Gyalog és vonaton Már az utolsó napokat töltik iskoláinkban a nevelők. Ha kiosztották a bizonyítványo­kat, még pár értekezlet, meg­beszélés, azután a vakáció kö­vetkezik. Volt elég törődés a tanév alatt, rájuk fér a pihenés. Gyukits Etelka is szabadság­ra megy. Hogy hol tölti a nya­rat, arra még nincs végleges terve. Több lehetősége van. Csupán egy bizonyos: pihennie kell, mert nagyon fáradt. Munkája igen sokrétű: amel­lett, hogy a Kiskunhalasi Szűcs József Általános Iskola III—IV. osztályában éneket és testneve­lést tanít, 76 általános iskolá­nak alsótagozatos szakfelügye­lője. És ebből a sok iskolából csupán három városi, a többi a szétszórt tanyavilágban fek­szik. Hat év óta dolgozik ebben a beosztásában Gyukits Etelka. — Mi a szakfelügyelő felada­ta a tanyai iskolákban? — Hát bizony nem kevés. Mindenekelőtt a pedagógusok felkészültségét figyelemmel kí­sérni, tanítási órákon lemérni a szakmai tudást, javasolni őket a továbbképzésre. De nem­csak az ilyen személyi jellegű feladatokat kell ellátni, hanem arról is gondoskodni, hogy az iskolákban meglegyenek a nyu­godt tanítás tárgyi feltételei. A felszerelésre, szemléltető esz­közökre gondolok itt. Sajnos, e vonatkozásban elég sok fel­adat adódik. Nem mintha a ta­nácsok nem törődnének az is­kolákkal, hanem sokszor ha szeretnének is beszerezni bizo­nyos szemléltető eszközöket, nem juthatnak hozzá, mert az IFÉRT egyszerűen nem győzi a kiszolgálást. Kiürül a raktára hamar, sok az igénylő, és ke­vés a szemléltető eszköz. Elmondja. hogy a most vé­get ért tanévben a mágneses táblák beszerzése jelentett sú­lyos gondot, hiszen ez a szem­léltető eszköz csak most van elterjedőben és kevés van még belőle. Hetente három napot tölt is­kolák látogatásával és hármat tanítással. Hány órakor kel, ha tanyán látogat? — Ha Bácsszőlősre, Csikériá- ra, vagy Kunbajára megyek, bi­zony már hajnali fél 4-kor éb­reszt a vekker. És ilyenkor öreg este vet haza. — A tanyai iskolákat hogyan tudja megközelíteni? Mosolyában rossz emlékek élednek: — A közlekedési eszközök minden fajtáját igénybe kell vennem: térdig sárban, gyalog, parasztkocsin, ha éppen akad ilyen, vasúton és néha autóbu­szon is. Strapás, nehéz dolog ez, higgye el. Es különösen ilyen töré­keny, fiatal nőnek, mint Gyu­kits Etelka, hiszen ez a feladat férfinak is meghaladná az ere­jét. Hogyan bírja mégis? — Nagyon szeretem a mun­kámat. Szeretem a tanyai pe­dagógusokat és ahogy tudom, segítem őket. Örülök, amikor látom, hogy egy-egy tanyai ne­velő milyen népszerű a lakos­ság körében. Kilométerekre fel­keresik a szülőket, gondjaikon segítenek, tanácsokat adnak. A Borota-külterületi iskolában pél­dául a fiatal pedagógus házas­pár, Kock János és felesége a tanyavilág legnépszerűbb em­berei. De nagyon szeretek ki­menni Varga Lászlónéhoz is, a tajói iskolába. Aztán arról beszél: mi kel­lene nagyon sürgősen a tanyai iskoláknak. Leghamarabb agg­regátor, hogy villanyfény mel­lett olvashatnának és a tv-t nézhetnék. Néhány' tsz példát mutatott és segített az áram- fejlesztő beszerzésében az isko­lának, de még mindig sok a villany nélküli iskola. És to­vábbi körzetesítésekre lenne szükség. A nyár részére jelentős mér­tékben a szakmai továbbképzést jelenti, nagyon várja már a Ta­nítók Akadémiáját Baján. Év közben is szorgalmasan műveli magát. 150—200 forintot költ havonta könyvekre. Szorgalmas, lelkes pedagó­gus. Most lett az Oktatásügy Kiváló Dolgozója. Balogh József Pillanatképek a Vajdaságból ÖT FELEJTHETETLENÜL szép napot töltöttek a Vajdaságba? a tiszakécskei és a keceli fmsz művészeti csoportjai. Négy fel­lépés és rengeteg élmény a rö­vid turné eredménye. A sok szép emlék és tapasztalat kö­zül most néhány gyors benyo­mást villantunk fel. * ZORBA. A partizánok útjá­nak borongó szépsége, csodála­tos panoráma, monumentális emlékmű, pengetés zenekarok a hangulatos vendéglőkben ... kedni, hogy: eredetileg kecske­méti. • VENDÉGSZERETET. Békés emberek laknak Temerinben. Látogatásunk napján mégis majd hajba kaptak. Családok­nál szállásoltak el bennünket Százan igényeltek vendéget. Mi pedig „csak” hetvenen voltunk. Akik „üres kézzel” mentek haza, leplezetlen irigykedéssel nézték szomszédaikat, ha jutott nekik egy-egy keceli vagy kécs- kei vendég A szabadkai „Aranyhomok szálló”. A Hotel Falles is új, modern és szép építészeti alkotás. Ez mind együtt Venae, az Üj- vidék melletti híres kiránduló- hely. Mi ráadást is kaptunk. Zor- bát. Amikor küldöttségünk ifjú tagjai táncra perdültek, a te­rem közepére pattant egy férfi. Szálfa termet. Barázdált arcból simogató kék szemek tekinte­nek ránk. S hogy ropja! Csakis Zorba lehet! — néz­tünk össze. Beszéltem vele. So­hasem hallotta ezt a nevet. Egyébként minden egyezik. Er­dőmunkás ő is. Számunkra mindörökre Zor­ba marad. * ÖRÖM. A szabadkai könyv­tár kirakatában Turcsányi Er­vin: A vizek akrobatái című szép kötetét látom. A fiatal szerző a Katona József Gim­názium tanára volt. Most Pes­ten tanít. De jó azzal büszkél­27. — Hidd el Vaszil, engem bánt. Tavaly a „Szibéria” sze­relésén majdnem másfélszer ennyit fizettek. — No de most egyszerűsített ték a szerelést. — Két munkamenettel. — Ha még kettővel is. Egyébként nincs mit búsulnod, nemsokára leállítják a gyár­tását. — Ne mondd! — Becs’ szóra! — Mi lesz helyette? — Nem tudom. Azt mondják az önirányítók részére csiná­lunk valamit. — Jó lenne.. 1 Ügy tűnhet, hogy nincs eb­ben semmi lényeges. De Koka megértette, hogy ha ezek a tö­redékes információk tapasztalt szakemberek kezébe kerülnek, értékesek lehetnek. Hiszen a tu­dósok egyetlen csontocska alap­ján is rekonstruálni tudják az évmilliókkal ezelőtt élt őslé­nyek csontvázát. Mindenesetre az Antikvárius meg volt elé­gedve Koka által összeállított feljegyzésekkel. Amíg kapcsolatuk kizárólag üzleti jellegű volt, az Antikvá­rius nem félt a nyílt találko­zásoktól. De attól fogva, hogy beszervezete Kokát, nagyon óvatos lett. Mindenekelőtt meg­hagyta, hogy keressen egy mi­nél megbízhatóbb és kényelme­sebb összekötőt. Így jelent meg a színen a hallgatag Kondrat Akulov. Alkalmasabbat nehe­zen lehetett volna találni. Az Antikvárius legutóbbi fel­adata úgy szólt, hogy keressen meg Koka Moszkvában egy embert és szerezzen róla lehe­tőleg minél pontosabb informá­ciókat. Az ember neve Borkov, Vlagyimir Szergejevics. Az An­tikvárius nem adta meg Bor­kov címét, bár tudta hol lakik. A megbízók többszörösen ellen­őrizték ügynökeiket. Amikor azt mondta Koka a telefonba Júliának, hogy elte­let jette Rimma ismerősének a nevét — nagy ritkaság: — iga­zat mondott. Már Antikvárius levele óta törte a fejét, hogy hol és mikor hallott ilyen, vagy hasonló nevet. Az utóbbi évek­ben úgy látszik tényleg gyen­gült a memóriája, még a legré­gibb ügyfeleinek a nevét is kezdte elfelejteni. Csak arra emlékezett világosan, hogy a Borkov név valami nemrég tör­tént, egészen friss ügyre emlé­kezteti. Amint meghallotta, hogy Rimma barátja az a bizonyos Vlagyimir Borkov, elöntötte a gyors siker feletti diadal. De tüstént mélyen elgondolkozott. Vajon mit jelent ez? Mi módon és mivel kapcsolatban tudta meg főnöke ennek az embernek a nevét, akinek másfél hónap­pal ezelőtt eladott kétszáz dol­lárt? Egyáltalán, előfordulhat­nak az életében ilyen véletle­nek? Csupán a véletlen műve vol­na ez? Koka dörzsölt vagány volt. Mindig és minden ügyfelével szemben betartotta a szabályt: Ha kétszázig tudsz számolni, tíznél már állj meg! Az adott esetben sem szán­dékozott kivételt tenni. Nem lett volna okos dolog kipakolni mindent Antikváriusnak Éppen ezért lakonikus rövidséggel csak annyit jelentett, hogy fel­kutatta Borkovot és megkezdi az információk gyűjtését. De, jegyezte meg, ez egyáltalán nem könnyű és nem is megy olyan gyorsan. Antikvárius rejtjelezett vá­laszlevelet küldött Kondrát Akulowal. Értesítette, hogy a közeljövőben négyszemközt kell találkozniok. Koka megértette, hogy a dolog valóban nagyo-n komoly, másképp a főnök nem szegné meg a maga szabta kon- spirációs szabályokat. 10. SMINKELIK A VOLT LÁGERT A végtelennek tűnő erdős vi­déket csak egy nyílegyenes vasútvonal szelte át. Repülő­gépről hasonlatos volt a száraz fa törzséhez, amelyen csak egyetlen ág maradt. A fővonal­ból ugyanis félkörívben mellék­vonal ágazott ki, s elveszett az erdő sűrűjében. Nagy magasságból úgy tűnt, hogy a mellékág végén rozsda­barna tavalyi fenyőtoboz lóg. Ha valaiknek kedve kerekedett volna elsétálni a rozsdás sínek között a korhadó talpfákon a vágány végéig, bizony elég kü­lönös kép fogadja. A vasútvo­nal szögesdrótkerítésbe botlott. A kerítés sarkain galambdú­cokra emlékeztető őrtornyok. Az elkerített területen hosszú fabarakkok. Körös-körül pedig az enyészet. Valamikor hadifoglyokat, volt SS-tiszteket őriztek itt, akik erdőt irtottak és szerencsésnek tarthatták magukat, mert a kristálytiszta erdei levegőn végzett munka és az egyszerű, de bőséges katonakoszt jót tett az egészségnek. A tábor már réges rég lakat­lan. A foglyokat hazaengedték, tovább nem volt tehát rá szük­ség. A területet belepte a gaz. kezdte visszahódítani az erdő.. A barakkok megroggyantak, bádogtetejüket megrágta a rozsda. Azután egy szép napon a kis tolatómozdony építőanyaggal rakott vagont vonszolt a láger­hez. A vagonról kékzubbonyos munkások ugráltak le. Nem so­kan, mindössze öten. Alaposan szemügyre vették a lágert, s munkához láttak. Első dolguk az volt, hogy az erdő­ben vágott oszlopokkal jól alá­támasztották a barakkokat. Ez­után nekifogtak a tető javítá­sának. A reménytelenül elrozs­dásodott lemezeket kicserélték, végül befestették az egészet zöldre. Megigazították az őrtornyo­kat és nekiláttak, hogy megtisz­títsák a bozóttól is a területet. öt napig dolgozott a brigád. Mikor elkészültek és végignéz­tek kezük munkáján, nagyon elégedettnek látszottak. (Folytatása következik) Másnap egyórás késéssel in­dultunk tovább. Ennyivel hosz- szabb volt a búcsúzás a terve­zettnél. * FOCI. Szabadkán pontosan nyitnak és zárnak az üzletek. De ezdh a szerdán még a zárás után fél órával is sokan tolong­tak a város legszebb villamos- sági boltjában: Magyar meccset közvetített a tv. Az eladók nem türelmetlen­kedtek. Izgatottan figyelték a fejleményeket és névről szólí­tották a játékosokat. Hogyan is írta Csoóri Sán­dor? A világ időnként hatal­mas lelátóvá tágul. ■ , , * MAGYAR KÖNYVEK. Kul­turális diplomáciánk nem éppen a legjobban működik. Ezt már tavaly Franciaországban is ta­pasztaltam. Október elsején ér­keztek meg a párizsi magyar intézetbe a nyári szabadegyete­meinkre invitáló hirdetmények. Szabadkán kifogásoltam, hogy sok értéktelen mű látható a kirakatokban a magyar nyelvű kiadványok között Szabadka jelképe, a régi városháza, — Lehet, hogy igaza van — válaszolta könyvtáros ismerő­söm. — De arra feleljen: miért nem küldenek nekünk Magyar- országról több könyvet? Klasz- szikusokat. Móriczot, Mórát... Megfizetnénk. Kötelező olvas­mányok a magyar iskolákban... Ezennel továbbítom a kérést az illetékesekhez. ilcltai Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom