Petőfi Népe, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-15 / 139. szám

1967. június 15, csütörtök

t oldal

t

Délutáni körséta Szeremlén

Délután öt felé jár az idő, remién, ahol pár száz méterre

' Nők az üzemben

mire Szeremlére érünk. Mit találhat ilyenkor a riporter ebben a Dunához simuló falucskában? Jövö-ménö emberek a járdán, a főutca közepe táján nagy építkezés, pillanatnyilag nem dolgoznak rajta: pár órája nagy zivatar volt. Megtudom, hogy az italbolt után Szeremlén ez lesz a második emeletes ház: felnőtt és gyermek orvosi rendelő, benne két lakással, az orvos és a védőnő részére. Összesen majdnem egymillióba kerül, s ebből csak 300 ezer az állami támogatás.

Mikor lesz kész? — kérdezem a fiatal tanácselnöktől. Varga Jánostól, akit szerencsére még bent találok hivatali szobájában.

— Könnyebbet kérdezzen — tárja szét a kezét mosolyogva. — A dávodi házilagos, brigád készíti, s minden attól függ, hogyan jut hozzá az építőanyaghoz.

Majd a község egyéb fejlődése kerül szóba. Elmondja, hogy nemrég készült el újabb 700

négyzetméter betonjárda, s a helyéről kikerült téglából is újra csak járda készült, a fklu szélső utcáiban. Jövőre néhány utca kövezésére is sor kerijl, ami már nagyon időszerű, s 1970-ig megépül a törpevízmű. Nehéz lenne eldönteni, mi a fontosabb. Szea Duna, alig lehet jó ivóvizet találni.

Szeremlén örök gond a víz. A falu a folyam minden áradásának áldozatául esett. Még a tanácselnök szobájában is érezteti jelenlétét: nagy, térképszerű foltok éktelenkednek a falon. Igen, most van a zöldár ideje.

Az egyik rózsát kap,

a másikat Jinsítetták“

(4.) — Na, hogy sikerült a vizsga, kartársnő? — e szavakkal toppant be reggel az irodába a kis szemüveges gépírólány kollégája.

— Jól — válaszolta büszkén a lány.

— Akkor fogadja el a kollektíva nevében ezt a szál virágot — rántotta elő a hátamögül a rózsát a kolléga.

— Látja, ilyen kedvesek mindig — fordult felém csaknem könnyekig meghatva a gépírónő.

Azt hiszem, e kis történet önmagáért beszél. Hadd fűzzem hozzá mégis, hogy a szóban forgó gépírónő — félig-meddig adminisztratív ügyintéző — több versenyen ért el már előkelő helyezést. A falon látható oklevél csendes, szerény modora, hivalkodástól mentes, de ápolt külseje számos ügyfelet késztetett már arra, hogy magasabb fizetést és jobb beosztást ajánljon neki. ö azonban mindig nemet mond. És nemcsak azért, mert itt kezdte a pályafutását hat-hét évvel ezelőtt, hanem azért is, mert ez a kollektíva

családias egyetértésben dolgozik. Becsülik, segítik egymást, sőt — mint a virágajándékban is kifejezésre jutott — arról sem feledkeznek meg, hogy gratuláljanak a szép tanulmányi eredményhez.

Hol a határa a munkatársakkal szemben kötelező figyelmességnek és hol kezdődik egy olyanfajta megkülönböztetett „kedveskedés”, amely már nem kívánatos vállalaton belül? Erről beszélgettem nemrégiben egy titkárnővel.

Csinos fiatalasszony, három gyerek anyja, tizenöt éve látja el a megyei szervnél — egyáltalán nem könnyű — feladatát.

— Tudja, sokan úgy vélik (és ez nem a főnökömre, vagy közvetlen munkatársaimra vonatkozik, hiszen tőlük mindig megkaptam a kellő tiszteletet,) hogy a titkárnők azok olyan könnyű nőcskék. Biztosan vannak ilyenek is közöttünk, hiszen a Ludasban állandó vicctéma a dúskeblű, kizárólag kávéfőzéshez és magakelletéshez értő titkárnő. Táplálhatja ezt a közhiedelmet az is, hogy a titkárnőnek hivatalból kedvesen, figyelmesen kell fogadnia minden látogatót.

— De engem mégis mélységesen felháborít, ha valaki általánosít és — ha nem is vetemedik ajánlattételre — kutya kötelességének tartja, hogy disznó viccekkel traktáljon, kurizál- jon. Egy „cicukázó” látogatónak már alaposan meg is mondtam

a magamét. És képzelje, még ő volt megsértődve.

* * *

A másik véglet:

Lent az üzemben, a gépek mellett beszélgettem a szocialista brigád néhány nődolgozójával. Közelünkben a karbantartók igyekeztek jobb belátásra bírni egy rakoncátlanko- dó gépet, s eközben olyan vaskos káromkodásokat engedtek meg, hogy talán a K. U. K. hadsereg zupás őrmesterei iA elpirulnának hallatán.

Űgylátszik arcomra volt írva mit gondolok, mert a brigádvezető — szemmel láthatólag restelkedve férfi munkatársai helyett is — megjegyezte: — tudja, mi „fiúsítva” vagyunk.

— Hogyhogy fiúsítva? '

— Hát úgy, hogy hosszú évek

óta férfiakkal dolgozunk együtt. Eleinte figyelmeztettük őket a jó modorra, de csak legyintettek: „Majd megszokj átok.”

Kénytelenek voltunk megszokj' ni. Hát erre mondják azt, hogy fiúsítva vagyunk.

— Az egészben az a legérde-, kesebb, hogy én jó barátságban vagyok az egyik „előkáromkodó” családjával. Gyakran megfordulok náluk, de otthon még egyetlen vaskos szót sem hallottam tőle. Azt hiszem ki is vágná a felesége, ha úgy be-' szélne, mint itt — mondta aa egyik munkásnő, majd hozzáfűzte:

— Jó lenne, ha nemcsak a gyárkapun kívül lennének érvényben a jó modor íratlan törvényei.

(Folytatása következik.)

Békés Dezső

A nyárfa és „párhuzamoséi”

Mire juthat egy falu a folyam fenyegető ölelésében? A kérdés drámai, a valóság ennél sokkal hétköznapibb. Nemcsak a folytonos megújulásra, de a gyarapodásra is képes ez a község. Két éve húsz „árvizes” ház épült. De ezenkívül is évente öten-hatan építkeznek, nyolcán—tízen

pedig régi, nád- és zsuppfedeles házikójukat korszerűsítik, alakítják át nagyablakosra, helyezik beton- vagy terméskőalapokra. Szinte egymás szomszédságában figyelhető itt meg a mai és az évszázaddal ezelőtti építkezés, ami szeretnénk remélni - más-más életformának is nyújt keretet.

Az alsó képen Gajdócsi Mi- hályné — három éve a Duna- gyöngye Tsz egyik állatgondozója — megkezdte a borjak délutáni itatását a központi majorságban. Minden higiénikus, szakszerű itt — nem csoda hát, ha kedveli ezt a munkát. A tejet például 37 fokos hőmérsékleten kell a borjaknak elfogyasztaniuk. Még egyfokos el-' térés sem lehet! Gyarapodnak is szépen, havonta átlag 23—26

kilóval. Ezt már Gedovics Péter brigádvezetőtől tudom meg, aki hozzáteszi" még: jelenleg 80 borjút nevelnek ilymódon, s a korábbi módszerhez képest a napi megtakarítás ezer forint. Még az idén kétszeresére növelik az itatásos módszert, s ez összhangban van a fejlesztéssel: a mostani 420 helyett 1970-re 700—750 szarvasmarhája lesz a szövetkezetnek. Üjabb és újabb pompás, komfortos istállók épülnek. Pár év óta már törpevíz- műve van a majorságnak.

A szövetkezetben húszezer forint fölött van az általános jövedelem, mégis, ilyentájt — a növényápolás kampányában — kevés a munkáskéz. Az ok kézenfekvőnek látszik: közel van Baja. Valóban, naponta több mint százan járnak el az ottani üzemekbe. De hogy miként alakult ki ez a helyzet, annak vizsgálata már messzire vezetne. Tény, hogy Szeremle művelődés-szórakozás dolgában nem áll jobban, mint községeink legtöbbje. Inkább rosszabbul, ha nem számítjuk a két éve működő „mikroszélesvász- nú” mozit. Készülőben az új presszó, s remélhetőleg a mostaninál méltóbb helyre kerül a könyvtár is.

De mindez kevés; emellett mindinkább figyelni kell az állandó foglalkoztatás lehetőségeire is. Van szőlőgyökereztetés és téglaégetés, s az adottságok további új kezdeményezéseket kívánnak. Például a kosárfűz : telepítéséhez eszményiek a feltételek. A feldolgozásnak is vannak hagyományai, összefoghatnának az erdészettel, sőt Baja bármelyik ipari üzemével — bedolgozó rendszer kialakításához. Több régi ház alatt nagy pincék állnak kihasználatlanul, télidőben itt betonelemeket készíthetnének.

A jövő feladja a kérdéseket, s a szeremleiek bizonyára nem késnek a válasszal.

H. D.

Az erdő, mint „művelési ág”, nem ismeretlen a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban. Majdnem 300 holdon van összefüggő erdőségük, főleg Kígyóspuszta és Balotaszállás határában. De kopár. jóformán csak nyárfatelepítésre alkalmas területből még sok száz holdjuk van. Ennek figyelembevételével határozták el tavaly, hogy 1970-ig 450 holdon telepítenek nyárfaerdőt, olasz rendszerű mélyhűtéssel, tíz év utáni kitermelésre.

Ütemterv szerint a nyárfacsemetéket ősszel és tavasszal 170 holdon ültették el, gépi fúró alkalmazásával. A fák több .mint kilenctizedrésze megeredt. A terület nagyobb részén, mintegy száz holdon, a sorok közeit is hasznosítják: a gazdaság dolgozói részére illetményként kölest és burgonyát vetettek beléjük.

Ez utóbbi módszer összefügg azzal a nagyszabású, tíz holdon végzendő parcellás kísérlettel, amit a gazdaság szakemberei ez év tavaszán kezdtek el. E területen a nyárfacsemetéket 6x6 meteres közökben, négyzetesen ültetik, s a sorok közé borsós napraforgót, burgonyát, balta- cimot, lucernát és spárgát vetnek, illetve telepítenek. Ügy tervezik, hogy az előbbi két növény vetésforgó szerint kerül majd sorra az egymást követő években, s közben baltacimmal, ezzel a két évig termő pillangóssal váltogatják. Egy másik részen a hat éven át termő lucernát vetik a sorok közé. E takarmánynövény csak az első két évben igényli a nagyobb mennyiségű fényt, így termesztése összhangban van a fák növekedésével. Másrészt a nitrogént felhalmozó gyökérzete által a nyárfa fejlődését nagyban serkenti. Egyébként ilyen szerepet szánnak a baltacimnak is, amellett, hogy ez a pillangós egyúttal a burgonya, illetve a

borsós napraforgó talaját is „erősíti”. A spárga termesztési ideje — tíz év — jóformán egybeesik a nyárfáéval,s ez a nagy jövedelmet adó növény kimondottan kedveli az árnyékolást.

E módszertől, amit nyugodtan, nevezhetünk párhuzamos intenzív termesztésnek, sokat várnak a szakemberek, Tudván, hogy a terület kétszeres kihasználása nem lehet meg a talajerő pótlása nélkül, telepítés előtt holdanként nyolc mázsa vegyes műtrágyát szórtak ki. Ott, ahová spárga kerül, ezenkívül még 250 mázsa szerves anyaggal is gazdagítják egy-egy hold talaját. A nyárfa alá pedig egy méter mélyen forgatták meg ai talajt.

Amennyiben a számítások igazolódnak, a következő években mind nagyobb területen hasznosítják me| a párhuzamos termesztés módszerét.

Mindezeken kívül a mélyebben fekvő területeiben, ahol a talaj lúgossága miatt a nyárfa már nem élne meg, ősszel megpróbálkoznak a fűztelepítéssel. Ez a mostanában elhanyagolt fafajta a papírgyártás lényeges alapanyaga.

Az Országos Oktatási Tanács ülése

Az Országos Oktatási Tanács — Ilku Pál művelődésügyi miniszter elnökletével — szerdán ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták „A középiskolai hálózat felülvizsgálata: Javaslat a középiskolák arányaira 1970-ig, tendenciák 1980-ig”, című előterjesztést. A megtárgyalt témákkal kapcsolatos állásfoglalásokat a tanács hamarosan nyilvánosáéra hozza. (MTI)