Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-21 / 118. szám

Tízéves az újjáépült Kecskeméti Művésztelep Csendes ház a város szélén. Égbenyúló fák övezik, a másik oldalon szabad térség, üde zöld pázsittal. A szegedi vonat uta­sai hatalmas gipszszobrokat lát­nak néha az udvaron, ilyenkor a jól informáltak magyarázgat- ják a többinek: a Kecskeméti Művésztelep. Több mint ötven éves. Igen, 1912-ben alakult a te­lep. A város agilis polgármes­tere, Kada Elek volt az egyik legbuzgóbb szorgalmazója. Az indulás Iványi-Grünwald Béla nevéhez fűződik, aki Nagybá­nyáról jött Kecskemétre. A ko­rabeli művészvilágban közked­velt volt ez a telep, ahol nyolc műtermes villában találtak he­lyet az alkotók. Sokan megfor­dultak itt az évek során olyan nagy művészek is, mint Her­man Lipót, Pólya Tibor, Uitz Béla és mások. Az első világ­háború után azonban tömegla­kássá alakult át a telep, majd 1920-ban a város két villát át­engedett a Képzőművészeti Fő­iskolának. Ezekben Révész Im­re vezette a növendékek mun­káját. 1957-ben a helyiségeket ismét eredeti rendeltetésüknek adták át, s ma is s'zámos mű­vész dolgozik a telepen. A legnagyobb az országban Nagyjából ennyit mond el a Művészeti Lexikon a kecske­méti alkotóházról. A legutóbbi tíz év még nem történelem. De eleget mond róla az, hogy a Kecskeméti Művésztelep újra országos hírre tett szert. Szíve­sen jönnek ide az alkotók, mért itt valóban megvannak a mun­ka zavartalan feltételei, s érzik, hogy szívesen látják őket nem­csak a Képzőművészeti Alap házában, hanem a város művé­szetkedvelő közönsége körében is. \ Magyar Népköztársaság K ' ' vészeti Alapja nagy anyagi áldozattal hozatta rend­be az alkotóházat 1957 elején. Hivatalosan májusban adták át rendeltetésének. Az épület tíz műtermes lakrészből és közös étteremből áll. Az Alap igazga­tójának, Szilárd Györgynek és Bányai József osztályvezetőnek személyesen is nagy része volt a művésztelep újjáépítésében és az azóta is élvezi gondoskodá­sukat. A város részéről Tóth László, akkori elnökhelyettes szorgalmazta és támogatta az újjáalakítást. Szakszerű műtermes vonatko­zásban ez az ország legnagyobb művésztelepe. Ha látszatra csendes is a ház, belül tevé­keny munka folyik. Ritkán üres egy-egy műterem, télen-nyáron van jelentkező. Hiszen a sok egyéb előny mellett Kecskemét mellett szól az is, hogy közel van Pesthez. Akár újabb meg­bízatások miatt, akár személyes ügyekben innen könnyű „haza- ugrani” bármikor a fővárosba. Főképp a fiatalok kedvelik a kecskeméti alkotóházat, akik otthon nem rendelkeznek meg­felelő műteremmel. Itt semmi­lyen technikai korlátba nem ütközik elképzeléseik megvaló­sítása. Fiatal szobrászok általá­ban az első állami megbízatást itt készítik el. A főiskolát vég­zett festők többsége itt jut elő­ször hozzá, hogy nyugodtan, anyagi gondoktól mentesen megalkossa első nagyobb mű­veit. De nemcsak a fiatalok, ha­nem a középkorúak és az idő­sebb generáció számos tagja tölt itt rövidebb-hosazabb időt Kecskeméten, hogy felkészül­jön kiállításra, elkészítse pá­lyázatra szánt műveit. Az elmúlt tíz évben 260 kép­ző- és iparművész dolgozott a Kecskeméti Művésztelepen. A festőkön és szobrászokon kívül grafikusok, gobelinművészek, textiltervezők, ipari formater­vezők, jelmez- és díszletterve­zők is gyakori lakói a telepnek. Sokan közülük vissza-vissza- térnek, lehetőleg ide kérik a beutalásukat, mert megszeret­ték a házat és megszerették a várost. Az alkotás háza A tízéves évforduló jó alka­lom arra, hogy legalább nagy vonalakban megemlítsük a sok művész közül a legismertebbe­ket, főképp azokat, akik vala­milyen állami megbízást készí­tettek el itt, s azokat, akik ki­állításaik révén ismertebbek a közönség előtt. Legelőször egy ösztöndíjas fiatal művészcsoport kapott he­lyet a telepen 1957 júliusától 1959 nyaráig. Az ösztöndíj tel­jesen ingyenes ellátást jelentett két esztendőre. A csoport itt- tartózkodása végén kiállítást rendezett. Tagjai voltak Batári László, Váci András, Koncz Béla és Szabó Lajos festők, Varga Miklós szobrász, Nagy Gy. Margit, Prepelicza Katalin gobelinművészek. Utánuk beutalásos rendszerű művészteleppé alakult át a kecskeméti és ettől fogva a kép­zőművész-társadalom bármely tagja részére lehetővé vált, hogy három-hat hónapig — indokolt esetben és kivételesen még hosszabb időre is — dol­gozhasson és kihasználja az al­kotás itteni lehetőségeit. Azóta 19 köztéren és középületben el­helyezett szobor készült el a te­lepen, állami megbízásból. Kalló Viktor (Budapest, XIII. kerületi Felszabadulási emlék­mű), Kárpáti Anna, Paál Ist­ván, Varga Miklós, Józsa Bá­lint, Bartha Lajos, Stefániái Edit, Csikai Márta, Demjén László, Lajos József szobrász- művészek Budapest, Vác, Sze­ged, Tiszaszederkény, Balaton­almádi és más városok részére készítettek szobrokat. Kecske­métre is jutott a termésből. Bencsik István szobra az SZTK előtt áll, Rácz Edit és Záhorzik Nándor portréi Kacsoh Pong- rácról és Hornyik Jánosról a kecskeméti vasúti parkban kap­tak helyet. A Bajai Tanítóképző kertjébe pedig Kutas László ké­szített szobrot. Szívesen jönnek Kecskemétre az élvonalbeli művészek is. Kü­lön kell szólni Herman Lipót- ról, az egyedüliről, aki a Kecs­keméti Művésztelep alapítói kö­zül él, és az újjáépült telepen is több alkalommal megfordult, hogy újra kecskeméti tájat fes­sen. Hincz Gyula Kossuth-díjas festőművész a telepen tartóz­kodása alatt készítette az Aranyhomok Szálló társalgójá­ba tervezett freskókat. Bencze László Kossuth-díjas az itt töl­tött egy év alatt ismerte és sze­rette meg a várost, vidékét, s az itt készült művei egy részé­ből kiállítást is rendezett. Az idősebb festőgeneráció tagjai közül Burghardt Rezső volt fő­iskolai tanár élete utolsó alkotó periódusát töltötte a telepen. A Derkovits-díjra való fel­készülés mindig alapos és el­mélyült munkát követel. Ezért a pályázók közül sokan válasz­tották a müvésztelepet. Termé­szetesen nemcsak a megfelelő körülmények, hanem elsősor­ban a kitartó, alapos munka hozta meg gyümölcsét, a Der- kovits-díjat Sváby Lajos, Dobi Piroska, Hajdú László, Bojtor Károly festőművészeknek, akik valamennyien hosszabb időt töltöttek it Bornemisza László festőmű­vész olaszországi útját dolgoz­ta fel, és kecskeméti képeivel Fenti kép: Michnay Andrea: Női fej. Jobbról: Novak András: Festőnő együtt bemutatót rendezett be­lőlük. Ábrahám Rafael grafikus az itt készült litográfiáit állí­totta ki. Kísérletező kedv A Kecskeméti Zománcipari Művek vezetőségével kialakult jó viszony következtéből festő­művészeink megismerkedtek a zománctechnikával. Ebben a műfajban különösen Kátai Mi­hály vált ismertté, akinek nem­rég Budapesten kiállítása volt, s ott a Kecskeméten készült zo­máncképei is szerepeltek. Ste­fániái Edit szobrászművész sok­oldalúságára vall, hogy zománc­festészetben is szép anyagot ké­szített Kecskeméten. Igen kedvelik a művésztele­pet a grafikusok. Nemcsak a megfelelő műtermek miatt. Nagy segítség számukra a vá­rosi tanács kőnyomdája, ahol litográfiákat készíthetnek. Pász­tor Gábor itt készítette Madách- illusztrációi egy részét, s ha­sonlóképpen szép anyagot gyűj­tött Bálványos Huba, Ábrahám Rafael és Mizser Pál. Kondor Béla fametszetei szintén itt szü­lettek a Magyar Helikon szép kiadásában megjelent Heming- way-kötethez. Az öreg halász és a tenger-hez. Kajári Gyula már több éve rendszeresen Kecskeméten tölti a telet, fa­metszetein. monotípiáin és szén­rajzain főleg az Alföld és la­kóinak életét örökíti meg. Az itt megfordult 260 művész többségét rabul ejti Kecskemét és körnvéke. Gyakran lehet lát­ni a művésztelepen élő festőket, akik a városban, vagv környé­kén témára találva dolgoznak. Nagvon sokan ismerik már a vidéken Piri Kálmánt, Uhrig Zsigmondot, Göldner Tibort, Kishonthy Jenőt. Gáspár Pé­tert, Gera Gyulát, a jelenleg Baján élő Noel ö. Gábort, és jól ismerték Pataki Ferencet, akit alkotó ereie derekán itt ra­gadott el a halál. A fiatal, megfelelő műterem­mel nem rendelkező művészek számára különösen alkalmas a művésztelep, ha nagyméretű kartonokat terveznek, aminek alapián azután az eredeti mun­ka elkészül. Michnay Andrea a tiszaszederkényi új lakótelep számára tervezett sgraffitójá- nak nagyméretű kartonját ké­szítette el itt, Novák András pedig a mohácsi új iskola falá­ra került sgraffitó kartonját. Redő Ferenc Hódmezővásár­helyre kerülő nagy méretű go­belinjének eredeti kartonja is Kecskeméten készülf. s felesége, Vörös Rozália szinten gobeli­neken dolgozott a telepen. (5k ketten a régi Kecskeméti Mű­vésztelepnek is lakói voltak. Sokat meséltek a fiatal művé­szeknek a telep akkori életéről, s arról, hogy mekkora a kü­lönbség ahhoz képest, amikor jóformán könvöradománvokból kellett fenntartani magukat. A város és a müvésztelep A város lakói a sajtón és a személyes látogatásokon keresz­tül ismerik a művésztelepet, az itteni színes, alkotó életet. Gya­kori vendégek az iskolások, aki­ket rajztanáraik hoznak el ide. A felnőttek általában a mun­kahelyük által szervezett cso­portos látogatás keretében is­merik meg az itteni munkát. A Kecskeméti Művésztelep beváltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. Annak idején, nem sok­kal az újbóli megalapítás után Telepy Katalin művészettörté­nész a következőket írta: „A múlt után a jelen reményekre jogosító kezdeményezése Kecs­kemét város tanácsának és a Képzőművészeti Alapnak ön­feláldozó segítsége, mely lehe­tővé teszi a jelenleg minden kényelemmel felszerelt műte­remházban a régi kedv és mun­ka visszatértét.” Valóban a Kecskeméti Mű­vésztelepen az elmúlt tíz év alatt visszatért a régi alkotó kedv és az itt folyó munka az egész magyar képzőművészet gazdagodását jelenti. Szentiványl István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom