Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-21 / 118. szám
Tízéves az újjáépült Kecskeméti Művésztelep Csendes ház a város szélén. Égbenyúló fák övezik, a másik oldalon szabad térség, üde zöld pázsittal. A szegedi vonat utasai hatalmas gipszszobrokat látnak néha az udvaron, ilyenkor a jól informáltak magyarázgat- ják a többinek: a Kecskeméti Művésztelep. Több mint ötven éves. Igen, 1912-ben alakult a telep. A város agilis polgármestere, Kada Elek volt az egyik legbuzgóbb szorgalmazója. Az indulás Iványi-Grünwald Béla nevéhez fűződik, aki Nagybányáról jött Kecskemétre. A korabeli művészvilágban közkedvelt volt ez a telep, ahol nyolc műtermes villában találtak helyet az alkotók. Sokan megfordultak itt az évek során olyan nagy művészek is, mint Herman Lipót, Pólya Tibor, Uitz Béla és mások. Az első világháború után azonban tömeglakássá alakult át a telep, majd 1920-ban a város két villát átengedett a Képzőművészeti Főiskolának. Ezekben Révész Imre vezette a növendékek munkáját. 1957-ben a helyiségeket ismét eredeti rendeltetésüknek adták át, s ma is s'zámos művész dolgozik a telepen. A legnagyobb az országban Nagyjából ennyit mond el a Művészeti Lexikon a kecskeméti alkotóházról. A legutóbbi tíz év még nem történelem. De eleget mond róla az, hogy a Kecskeméti Művésztelep újra országos hírre tett szert. Szívesen jönnek ide az alkotók, mért itt valóban megvannak a munka zavartalan feltételei, s érzik, hogy szívesen látják őket nemcsak a Képzőművészeti Alap házában, hanem a város művészetkedvelő közönsége körében is. \ Magyar Népköztársaság K ' ' vészeti Alapja nagy anyagi áldozattal hozatta rendbe az alkotóházat 1957 elején. Hivatalosan májusban adták át rendeltetésének. Az épület tíz műtermes lakrészből és közös étteremből áll. Az Alap igazgatójának, Szilárd Györgynek és Bányai József osztályvezetőnek személyesen is nagy része volt a művésztelep újjáépítésében és az azóta is élvezi gondoskodásukat. A város részéről Tóth László, akkori elnökhelyettes szorgalmazta és támogatta az újjáalakítást. Szakszerű műtermes vonatkozásban ez az ország legnagyobb művésztelepe. Ha látszatra csendes is a ház, belül tevékeny munka folyik. Ritkán üres egy-egy műterem, télen-nyáron van jelentkező. Hiszen a sok egyéb előny mellett Kecskemét mellett szól az is, hogy közel van Pesthez. Akár újabb megbízatások miatt, akár személyes ügyekben innen könnyű „haza- ugrani” bármikor a fővárosba. Főképp a fiatalok kedvelik a kecskeméti alkotóházat, akik otthon nem rendelkeznek megfelelő műteremmel. Itt semmilyen technikai korlátba nem ütközik elképzeléseik megvalósítása. Fiatal szobrászok általában az első állami megbízatást itt készítik el. A főiskolát végzett festők többsége itt jut először hozzá, hogy nyugodtan, anyagi gondoktól mentesen megalkossa első nagyobb műveit. De nemcsak a fiatalok, hanem a középkorúak és az idősebb generáció számos tagja tölt itt rövidebb-hosazabb időt Kecskeméten, hogy felkészüljön kiállításra, elkészítse pályázatra szánt műveit. Az elmúlt tíz évben 260 képző- és iparművész dolgozott a Kecskeméti Művésztelepen. A festőkön és szobrászokon kívül grafikusok, gobelinművészek, textiltervezők, ipari formatervezők, jelmez- és díszlettervezők is gyakori lakói a telepnek. Sokan közülük vissza-vissza- térnek, lehetőleg ide kérik a beutalásukat, mert megszerették a házat és megszerették a várost. Az alkotás háza A tízéves évforduló jó alkalom arra, hogy legalább nagy vonalakban megemlítsük a sok művész közül a legismertebbeket, főképp azokat, akik valamilyen állami megbízást készítettek el itt, s azokat, akik kiállításaik révén ismertebbek a közönség előtt. Legelőször egy ösztöndíjas fiatal művészcsoport kapott helyet a telepen 1957 júliusától 1959 nyaráig. Az ösztöndíj teljesen ingyenes ellátást jelentett két esztendőre. A csoport itt- tartózkodása végén kiállítást rendezett. Tagjai voltak Batári László, Váci András, Koncz Béla és Szabó Lajos festők, Varga Miklós szobrász, Nagy Gy. Margit, Prepelicza Katalin gobelinművészek. Utánuk beutalásos rendszerű művészteleppé alakult át a kecskeméti és ettől fogva a képzőművész-társadalom bármely tagja részére lehetővé vált, hogy három-hat hónapig — indokolt esetben és kivételesen még hosszabb időre is — dolgozhasson és kihasználja az alkotás itteni lehetőségeit. Azóta 19 köztéren és középületben elhelyezett szobor készült el a telepen, állami megbízásból. Kalló Viktor (Budapest, XIII. kerületi Felszabadulási emlékmű), Kárpáti Anna, Paál István, Varga Miklós, Józsa Bálint, Bartha Lajos, Stefániái Edit, Csikai Márta, Demjén László, Lajos József szobrász- művészek Budapest, Vác, Szeged, Tiszaszederkény, Balatonalmádi és más városok részére készítettek szobrokat. Kecskemétre is jutott a termésből. Bencsik István szobra az SZTK előtt áll, Rácz Edit és Záhorzik Nándor portréi Kacsoh Pong- rácról és Hornyik Jánosról a kecskeméti vasúti parkban kaptak helyet. A Bajai Tanítóképző kertjébe pedig Kutas László készített szobrot. Szívesen jönnek Kecskemétre az élvonalbeli művészek is. Külön kell szólni Herman Lipót- ról, az egyedüliről, aki a Kecskeméti Művésztelep alapítói közül él, és az újjáépült telepen is több alkalommal megfordult, hogy újra kecskeméti tájat fessen. Hincz Gyula Kossuth-díjas festőművész a telepen tartózkodása alatt készítette az Aranyhomok Szálló társalgójába tervezett freskókat. Bencze László Kossuth-díjas az itt töltött egy év alatt ismerte és szerette meg a várost, vidékét, s az itt készült művei egy részéből kiállítást is rendezett. Az idősebb festőgeneráció tagjai közül Burghardt Rezső volt főiskolai tanár élete utolsó alkotó periódusát töltötte a telepen. A Derkovits-díjra való felkészülés mindig alapos és elmélyült munkát követel. Ezért a pályázók közül sokan választották a müvésztelepet. Természetesen nemcsak a megfelelő körülmények, hanem elsősorban a kitartó, alapos munka hozta meg gyümölcsét, a Der- kovits-díjat Sváby Lajos, Dobi Piroska, Hajdú László, Bojtor Károly festőművészeknek, akik valamennyien hosszabb időt töltöttek it Bornemisza László festőművész olaszországi útját dolgozta fel, és kecskeméti képeivel Fenti kép: Michnay Andrea: Női fej. Jobbról: Novak András: Festőnő együtt bemutatót rendezett belőlük. Ábrahám Rafael grafikus az itt készült litográfiáit állította ki. Kísérletező kedv A Kecskeméti Zománcipari Művek vezetőségével kialakult jó viszony következtéből festőművészeink megismerkedtek a zománctechnikával. Ebben a műfajban különösen Kátai Mihály vált ismertté, akinek nemrég Budapesten kiállítása volt, s ott a Kecskeméten készült zománcképei is szerepeltek. Stefániái Edit szobrászművész sokoldalúságára vall, hogy zománcfestészetben is szép anyagot készített Kecskeméten. Igen kedvelik a művésztelepet a grafikusok. Nemcsak a megfelelő műtermek miatt. Nagy segítség számukra a városi tanács kőnyomdája, ahol litográfiákat készíthetnek. Pásztor Gábor itt készítette Madách- illusztrációi egy részét, s hasonlóképpen szép anyagot gyűjtött Bálványos Huba, Ábrahám Rafael és Mizser Pál. Kondor Béla fametszetei szintén itt születtek a Magyar Helikon szép kiadásában megjelent Heming- way-kötethez. Az öreg halász és a tenger-hez. Kajári Gyula már több éve rendszeresen Kecskeméten tölti a telet, fametszetein. monotípiáin és szénrajzain főleg az Alföld és lakóinak életét örökíti meg. Az itt megfordult 260 művész többségét rabul ejti Kecskemét és körnvéke. Gyakran lehet látni a művésztelepen élő festőket, akik a városban, vagv környékén témára találva dolgoznak. Nagvon sokan ismerik már a vidéken Piri Kálmánt, Uhrig Zsigmondot, Göldner Tibort, Kishonthy Jenőt. Gáspár Pétert, Gera Gyulát, a jelenleg Baján élő Noel ö. Gábort, és jól ismerték Pataki Ferencet, akit alkotó ereie derekán itt ragadott el a halál. A fiatal, megfelelő műteremmel nem rendelkező művészek számára különösen alkalmas a művésztelep, ha nagyméretű kartonokat terveznek, aminek alapián azután az eredeti munka elkészül. Michnay Andrea a tiszaszederkényi új lakótelep számára tervezett sgraffitójá- nak nagyméretű kartonját készítette el itt, Novák András pedig a mohácsi új iskola falára került sgraffitó kartonját. Redő Ferenc Hódmezővásárhelyre kerülő nagy méretű gobelinjének eredeti kartonja is Kecskeméten készülf. s felesége, Vörös Rozália szinten gobelineken dolgozott a telepen. (5k ketten a régi Kecskeméti Művésztelepnek is lakói voltak. Sokat meséltek a fiatal művészeknek a telep akkori életéről, s arról, hogy mekkora a különbség ahhoz képest, amikor jóformán könvöradománvokból kellett fenntartani magukat. A város és a müvésztelep A város lakói a sajtón és a személyes látogatásokon keresztül ismerik a művésztelepet, az itteni színes, alkotó életet. Gyakori vendégek az iskolások, akiket rajztanáraik hoznak el ide. A felnőttek általában a munkahelyük által szervezett csoportos látogatás keretében ismerik meg az itteni munkát. A Kecskeméti Művésztelep beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Annak idején, nem sokkal az újbóli megalapítás után Telepy Katalin művészettörténész a következőket írta: „A múlt után a jelen reményekre jogosító kezdeményezése Kecskemét város tanácsának és a Képzőművészeti Alapnak önfeláldozó segítsége, mely lehetővé teszi a jelenleg minden kényelemmel felszerelt műteremházban a régi kedv és munka visszatértét.” Valóban a Kecskeméti Művésztelepen az elmúlt tíz év alatt visszatért a régi alkotó kedv és az itt folyó munka az egész magyar képzőművészet gazdagodását jelenti. Szentiványl István