Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-09 / 83. szám
Antalfy István: Koránkelők Fekete, hótalan vidék, hajnali, fénytelen világ, de tódul emberáradat, utcákon át, országon át, megnyirbált éjszaka után, amikor még vacog a sár, dermesztőén hideg eső télvégi csúf pora szitál, mennek a fénytelen világ hajnalán, a fények felé, munkából-munkába, az éjt ők vágják íme, kétfelé, nyomukban ott fut a riport, de ők mennek a nap előtt, amit már ők ébresztenek, a hajnalban-koránkelők. Nagy Istók István: Qttztatcu maija nuiak Költő vagyok? Így vallatom magam, mikor a magány; ez a csendes, jó társ karjára emeli fáradt testem, és befed a csend, a mélysötét, feketén, resten. Ilyenkor csak a lélek él; a test, a vér alól. ö csend! Itt vagyok, fm, az élet zajától távol* tegnap, ma fog körül, S holnap felé tekint szívem csonthálózatából. — Múlt tegnapok, bevégzett ma, s eljövő holnapok, kint sűrű éj van, és fent csillag ragyog, én tudom, a holnap nemcsak ígéret, műhelyünk a világ, formáljuk a szépet, az emberi-jót, új hitünk szerint. Nyisd ki a szemed, bíztatom magam, az élet rád visszatekint, s egy éjjel is annyi új fogan, és csodát szül a reggel, olyan könnyen, akár te kilépsz az ágyból, és munkára indulsz, hol várnak a dolgok, ííoeJdKív, át, u barátok, gépek, gyárkürt, fénybe-oldott táj, benne a cséplő-dobok egyhangú mormolása, nehéz búzás-zsákok, emberek: fáradtak, izzadtak, kemények, zöldellő fák, folyók, hegyek és remények. Még sötét burokként vesz körül az éj, de hajnal cikáz, nézd, az ég peremén, ne félj, erőd milliók egyáram-ercje sokszorozza, karodba szökken, fut, kering, a föld, megroppan lépteink alatt. . . tovább megyünk, lépi bátran te is tovább a többi közt magad megosztva, feszüljön rajtad szét az ing... — Nekünk a harc megálljt nem int! Shakespearebemutató Kecskeméten AVI Világokat teremtett. Benépesítette a megálmodott földet népekkel, királyokkal, kézművesekkel, tündérekkel, varázslókkal, gyilkosokkal és lám, ia_ ivéres és bonyolult királydrá- |mák szerzője utolsó művében szinte még arra sem ügyel, hogy . gondolt, hogy oda kell állnia régi ismerősök, meg isme- tlenek elé és tűmi. hogymust- lgassák, mint egy lovat. Bár ak összetépte volna azt a párost, mielőtt postára adta! őst nyugodtabban utazhatna izáig. Különben is, hogy lesz uitán, ha netán felveszik? Mi sz Zsuzsikával? Mondani sem erte neki a szándékát. Rendes slány, ott ismerte meg az épít- jzésen. Amolyan beíróféle volt, ; nem hordta fenn az orrát, int a többi irodisták. Az hoz- . össze őket, hogy ő is félár- mint egyszer elmesélte. Az iesanyját veszítette el. Az ap- i azután megnősült és azóta... rről nem szívesen beszélt, pe- ig mostanában már sokat vol- ik együtt. Moziba meg néha tncolni is elmentek. És most ár úgy érzik mind a ketten, ogy nagyon üres lenne az ietük egymás nélkül. Tán még- . csak szólni kellett volna neki rről a felvételi dologról is. De átha nem sikerül, ez tartotta issza. A szégyent könnyebb gyedül elviselni. — Hát te nem szállsz le? — ézett rá csodálkozva egyik beíró cimborája, aki már az ajknál sorakozott. rkehogynem! — ugrott fel és ő is beállt a orba. — Még csak az hiányzik, logy levigyen Szegedre, A körülötte állók felnevettek, de nevetésük nem csengett gúnyosan, inkább együttérzéssel, szeretettel. Megszokták már és ismerték egymást. Ha valaki elmaradt véletlenül. mindjárt tudták, hogy a szabadságát tölti, vagy netán beteg. Mostanában ugyan egyre gyakrabban előfordult, hogy egyesek végleg otthon maradtak. — Hadd hulljon a férgese! — mondták ilyenkor nevetve, de a nevetésükbe egy kis kesernyés fájdalom is vegyült. „Neki már sikerült!” — ez volt a ki nem ejtett szavak mögött. líista úgy vágott sietve a falu közepe felé vivő útnak, mintha enyhe bűntudat gyötörné, hogy cserbenhagyta társait. Pedig tudta, hogy ez ai gondolat butaság. Hiszen ő el! sem ment volna innen ha... Hirtelen meleg veríték öntöt-, te el homlokát, s ijedten tapogatta .meg a zsebeit. „Óh, én mafla jószág! Majd elfelejtettem. ..” S társai most már tényleg azt hitték, hogy megkergült, vagy a vonaton felejtett valamit, mert rohanni kezdett visz- szafelé. Pedig csak az jutott eszébe, hogy a nagy töprengésben még egy zacskó cukrot sem vett a kicsi Juliskának. Csak be ne zárjon a restis, mielőtt odaér. F. TÓTH PÁL Caliban és a vidám hajótöröttek (Fekete Tibor, Scfawetz András és Piróth Gyula.) A varázsló és Ariel (Perényi László és Vetró Margit). fordulatokban gazdag, igazán virtuóz drámát teremtsen. Az egyszerű mese nem lényeges. A költő szíve dobogására kell odafigyelni, és ha így fogadja be a néző A vihar sorait, benne tovább zengenek a szavak, kiteljesedik, egész világgá szélesül az apró kis történet, szemet kápráztat a varázs, gazdagabbá válik az élmény, í A kecskeméti színház előadása alkalmas ennék, a nézőt ra- Ibulejtő bűvöletnek a felidézésére. A rendező a költészet zengő verssorait, a látvány, a szemnek szép látvány gondos, árnyalatos megkomponálásával mélyíti el, zengeti tovább. Ügyel, hogy ne legyen olyan szereplő, aki csak kívülről nézi saját szerepét. LA_kollektív munka alkotó közösségbe foglalja a szereplőket, az alakítások mély emberi tartalmat kapnak és a zenéből, dalból szőtt távoli sziget, Prospero birodalma, életre jkel. L Udvaros Béla gondos és árnyalatos rendezői közreműködése segít a színészeknek, hogy ők is valóban alkotókká érjenek. A színészek féltő gonddal törekszenek, hogy a legszebb magyar Vihar-fordítás, _Babits ko ngeniális ihletettségű sorai az utolsó hangig érthetővé váljanak anélkül, hogy a modern színjátszás természetes egyszerűségét, a minden áron való deklamálás ide nem illő hangjai zavarnák meg. Ehhez járul Róna Frigyes pompás kísérőzenéje, amely úgy simul a drámához, hogy szinte észre sem vesszük, csak akkor gondolunk vissza rá, amikor a varázs már megtört. A rendező az ötfelvonásos művet két részre tagolva tárja a néző elé. Nem erőszakolt a szétválasztás, hiszen a csekélyke mese előrehaladásának olyan fázisában történik, amikor még külön kíváncsiságot is. ébreszt a nézőben — ha nem ismerné még — a folytatás iránt. / Udvaros Bélának sikerült minde'n túldíszítés nélkül, sőt a cselekmény minél eszköztelenebb újraformálásával, a színészi játék finom árnyalatokra hango- saját erejük kipróbálására a vés, vidám szelleme, Vetró lásával, valóban modern kön- világ színpadi életének kiemel- Margit játékában teljes rokon- tűsben újjászülető Vihar elő- kedő alkotói, a nagy drámaíró szenvet ébreszt a nézőben, erőadással ajándékozni meg a életművét.JJej-ényi László aha- teljesen, de ugyanakkor köny- kecskeméti közönséget. | Ez a talmas versenyben, mely az an- nyedén, ha kell energikusan, gondos, minden mozzanatra ér- golszáz világban különösen sok- majd ellágyulva, érzelmesen zékenyen reagáló együttérzés a szór játszott színmű előadásain szólaltatja meg a zengő sziget nagy alkotóval — világlik ki az játszódik le, ] mesterien állja dalának reá osztott szólamát előadásban. Ha itt-ott az ese- meg a helyét. Alakítása kristá- Rokonszenvesen póztalan Fer- mények tempója visszafogot- lyosan tiszta hangvételével, mé- dinánd, Szilágyi Tibor. És te- tabbá is válik a kelleténél, a lyen érzelmes gazdagságával, hetsége javát nyújtja a két tempóveszteség visszatérül a magával ragadja a nézőt. Moór bolondos hajótörött Trinculo gondos, tiszta, szárnyaló vers- Marianne Miranda megszemé- és Stephano szerepében Piróth mondásban, a néha nagyon is lyesítője a szűziesen tiszta lány Gyula és Schweiz András. összetett gondolatok, dús költői bontakozó szerelmét szépen, hí- Mindketten egy kissé kesernyé- kifejezések szépségeinek minél ven ábrázolja. Gyönyörűen sebb, fanyarabb ízű alakot ele- tökéletesebb érzékeltetésében, zengenek a költői sorok, melye- venítenek meg, s ha komédiá- , zásaik ötletekben gazdagok is, nem kap bennük elég tág teret az az áradóan spontán komi- kusi véna, ami ha lehet, még színesebbé tenné jeleneteiket S a többiek, a nápolyiak: Mezei Lajos, Major Pál, Mester János, Gyulai Antal kulturált, árnyalatos ossz játékukkal képviselik azt a tónust, amit az író nekik szánt. Igen szép, szűziesen bájos a tündérek tánca és hatásos az álkalml betét: Iris, Ceres és Juno jelenete. Nehéz szólamát átéléssel énekli Bende Ildikó, szép szöveg- mondásával kitűnik Faragó Sári, és nagyon dekoratív Juno szerepében Zsigrai Annamária. A rendező elképzelései szerinti egyszerű térszínpad kereteinek megteremtéséért Borcsa Istvánt illeti az elismerés. Ragyogóan szépek Márton Aladár pompázatos jelmezei. A szereplők ezekben a díszruhákban Elsősorban Perényi László két az író a szájába adott. Fe- fénnyel, ragyogással töltik meg Prospero alakításáról kell be- kete Tibor, a „vad és idétlen a színpadot. S bár nevük nincs szélnünk. Soha ilyen tisztán, sehonnai”, e félig ember, félig a színlapon, a legnagyobb elis- eszköztelen egyszerűséggel nem szörnyeteg Caliban alakját méréssel kell említenünk a vib- szólalt meg a kecskeméti szín- minden túlzó dísz nélkül kelti rálóan szinpompás, meseszerű- padon, mint ebben a ragyogó életre. Nem hat bonyolult bű- en viliódzó fények megkompo- lehetőségeket kínáló szerepben, vészmutatványnak szerepfor- nálásáért a világosítókat, a szín- Shakespeare tudott nagy fel- málása, inkább sallangmentes pad névtelen művészeit, élükön adatokat osztani színészeire, ez- természetességével válik emlé- Vujovics Györggyel. ért is választják olyan szívesen kezetessé. Ariel, Prospero ked- Csáky Lajos A szerelmesek (Moór Marianne és Szilágyi Tibor.) A herceg és kísérete (Gyulai Antal, Mezei Lajos, Major Pál és Mester János),
