Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-23 / 95. szám

198 J. április 23? vasárnap 3. oldal Nagy feladatok előtt A falu gazdasági, politikai és I ban kiváló eredményt elért fia- társadalmi életében a megyei talokkal. pártértskezlet és a IX. párt- kongresszus óta igen nagy ak­tivitás tapasztalható. Az elmúlt évi választások során megerő­södött, felfrissült pártalapszer- vezeti vezetés igen eredménye­sen tevékenykedik. A felsőbb szervek határozatait mindin­kább alkotó módon alkalmaz­zák, törekednek a helyi, sajá­tos viszonyoknak megfelelő po­litika kialakítására. A pártszer­vezetek munkájának színvona­lát növelték a titkárok és ve­zetőségi tagok számára meg­tartott tanfolyamok. Ezeken csaknem 1400-an vettek részt. Több gondot a pártépítésre Egyre több párttag vesz részt a közügyek intézésében. A tö­megszervezetekben dolgozó kommunisták többsége konkrét feladatot kapott, melynek vég­rehajtásáról taggyűléseken, ve­zetőségi üléséken számolnak be. A kongresszus határozata alapján a tagjelöltség megszű­nésével számos új párttag fel­vételére került sor. Ennek el­lenére alapszervezeteink nem fordítottak elég gondot a párt­építésre. részben amiatt, hogy erejüket lekötötte a különböző választások előkészítése. A kö­vetkező hónapokban ezzel töb­bet kell törődni. Pártszerveze­teink erősítik soraikat a vá­lasztási és egyéb munkában kitűnt legjobb dolgozókkal, va­lamint a KISZ VII. kongresszu­sára való felkészülés időszaká­Pártunk agrárpolitikájának ismertetésében, megértetésében igen nagy szerepe volt a téli tanfolyamoknak a szövetkezeti gazdákkal folytatott nagy be­szélgetéseknek. Az előző évi 16 ezerrel szemben 25 ezer szövet­kezeti tag vett részt az előadá­sokon és a vitában csaknem hatezren szólaltak fel. Háromezer jelentkező Falusi pártszervezeteinknek legfontosabb tennivalója, hogy sokoldalúan segítsék elő a me­zőgazdasági termelés célkitűzé­seinek megvalósítását. A párt agrárpolitikai intézkedései már­is jelentősen növelték az érdek­lődést a szövetkezeti gazdál­kodás iránt. Különösen a nyug­díjjal kapcsolatos rendelkezés keltett általános helyeslést. A szövetkezeti gazdálkodás iránti növekvő bizalom megnyilvánu­lása. hogy eddig több mint há­romezren kérték felvételüket a közös gazdaságokba. A kérel­mezők 60 százaléka fiatal. A megye mezőgazdasága az elmúlt évben 6 százalékkal ter­melt többet, mint 1965-ben és 7 százalékkal növelte az állami készletbe kerülő felvásárolt áruk mennyiségét. Igen fontos feladata a párt- szervezeteknek az is. hogy tá­maszkodva a kongresszusi ver­seny során tapasztalt lelkese­désre, megszervezzék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára, valamint a IX. és a megyei határozatainak kibontakozó pártkongresszus pártértekezlet megvalósítására munkaversenyt. Tárjuk fel a tartalékokat A pártszervezetek politikai munkájának hatékonysága elő­segíti a gazdasági reform elő­készítését és megvalósítását. Több figyelemre méltó kezde­ményezés már történt. A terme­lés növelésének számos módja van: az anyagi ösztönző mód­szerek bátrabb alkalmazása, a közgazdasági elemzés, az áru­alapok felkutatása. Ez utóbbi összefügg a melléktevékenység­gel, a földművesszövetkezetek, termelőszövetkezetek segéd­üzemágaival. Erről nagyon sok szó esett például a MÉSZÖV VI. megyei küldöttértekezletén. Nyers Rezső elvtárs. pártunk Központi Bizottságának titkára ezt úgy fogalmazta meg, hogy a forint stabilitását, értékállan­dóságát úgy tudjuk biztosítani, ha növeljük az áruk választé­kát, javítjuk a minőséget, csök­kentjük a hiánycikkek számát. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai tennivaló is. hiszen a jobb áruellátás javítja a társa­dalmi közérzetet. Nagy feladatok előtt állnak tehát falusi pártszervezeteink. A megerősödött és felfrissült pártélet egyik biztosítéka an­nak, hogy a célkitűzések meg­valósításában továbbra is élen járnak a kommunisták. Kiss József A sütödék konkurálnak a vevő elégedett Reformszellem a kecskeméti kenyérpiacon Nem kell közgazdásznak len­ni ahhoz, hogy megértse az em­ber: ha egészséges verseny ala­kul ki a termelő üzemek között a piacért, akkor a fogyasztó jól jár. Bizonyítékul szolgálnak erre a kecskeméti kenyérfron­ton végbement változások. Április első napjaiban egy új elárusítóhely fogadta a vásár­lókat, pultján ropogósra sült cipókkal. A Magyar-Szovjet Ba­rátság Tsz cégtáblája virít a kilónként 3,60 forintért árusí­tott kenyerek fölött és aki a pi­acra jár, az tanúsíthatja, hogy a kereslet jóval nagyobb a na­ponta forgalomba hozott 10—12 mázsánál. Szinte csak órákkal a tsz után, felvonultatta haderejét a Kecskeméti Sütőipari Vállalat is. Két standon, a szaküzletben és néhány élelmiszer boltban azóta „ő” is forgalomba hoz na­ponta 46—50 mázsa finom-fe­hér vágott cipót és 90—100 má­zsa veknit, ugyancsak 3,60-ért. Melyik a jobb? ízlés dolga. A Minőségvizsgáló Intézet sze­rint megfelel a követelmények­nek mind a tsz, mind pedig a tanácsi sütöde kenyere. — Jó, jó, csak lenne több! — mondják a foszlósbélű cipók kedvelői. És mit mondanak a termelők? Somogyi József a Kecskeméti Sütőipari Vállalat műszaki ve­zetője: — Már az első napok­ban 30—35 százalékkal csökkent a 3 forintos kenyér / iránti ke­reslet, a finom-fehér cipók és veknik javára. A termékössze­tételben beállt változás eddig nem okozott zavart a vállalat munkájában. „Végtelenségig" azonban nem növelhetjük a kedvelt cipó arányát, hiszen ilyet nem tudunk sütni az auto­mata üzemben, ennek a kapaci­tását pedig ki kell használnunk. Kosa Antal, a Magyar-Szov­jet Barátság Tsz elnöke: — Aratásig már nem növeljük to­vább a kenyértermelést. Miután azonban magtárba kerül az ú' búza, naponta 8—10 mázsává’ több cipót küldünk a piacra, j mint jelenleg, örülünk a nyerünk sikerének, hiszen jól jövedelmező melléküzem, a pékség. Ráadásul az őrletésből származó korpa megmarad ne­künk és ez aranyat ér az állat- tenyésztésben. Eddig bizony csak a legnagyobb nehézségek árán tudtuk beszerezni. A kilátások tehát biztatóak kedves cipóbarátok. De hadd cáfoljunk meg ezúttal egy men- de-mondát is: sokak szerint a Sütőipari Vállalat a tsz-kenyér megjelenése óta 3,60-ért adja annak a cipónak a kilóját, amit korábban 4,80-ért árusított a szaküzletben. Ez tévedés. Somo­gyi józsef elmondta, hogy a 4,80-as kenyér nullás lisztből készült. (Ez volt az a bizonyos cserekenyér, amit helytelenül készpénzért árusítottak a bolt­ban ahelyett, hogy — mint most — liszt és sütési díj elle­nében hozták volna forgalom­ba.) A 3,60-as kenyér alapanya­gául a BL—80-as liszt szolgál aminek az ipari ára körülbelül 100 forinttal alacsonyabb má­zsánként, mint a nullásé. Befejezésül pedig még egy jc. hír: május első napjaiban egy hosszú ideje nélkülözött péksü­teményféleséggel jelentkezik a vállalat. Sajnos nem árulhat­juk el, hogy mivel, mert szent fogadalmat tettünk a kecske­méti pékeknek. A versengésről elmondottak után könnyű ki­találni, hogy miért őrzik hét lakat alatt a titkot. B. D. Betakarítás áprilisban A cím nem túlzás. Felvé­telünk is a napokban történt — és nem az elmúlt ősszel — a Tataházi Petőfi Tsz határában. Az egyik állattenyésztő telep melletti 50 holdas táblán a káposztakóró haragoszöld leve­leket hajtott, s a 60—70 centi­re nőtt növény sárga virágsző­nyeget terít a tekintet elé. A „zöldszalagnak” ez a tábla az első láncszeme — a közös gaz­daság gondoskodik arról, hogy a kora tavasztól késő őszig ele­gendő zöld takarmány álljon az állatállomány részére. A si- lózót Vörös László traktoros vontatja; a munkagép kezelő­je, Gosztonyi István és a rako­dó, Papp Pál. A termelőszövetkezeti kongresszus határozata (Folytatás az 1. oldalról.) A határozat termelőszövetke­zeteink helyzetének és fejlesz­tésének minden lényeges kérdé­sében állást foglalt. A termelőszövetkezeti mozga­lom társadalmi hivatásáról és fejlődési irányairól szólva töb­bek között rámutat, hogy a párt javaslatára, a munkásosztály aktív támogatásával kialakult nagyüzemi gazdaságokban a magyar parasztság azt a gazdál­kodási formát és azt az életmó­dot választotta, amely szerves része kibontakozó szocialista társadalmunknak, épülő szocia­lista hazánknak, és biztos zálo­ga saját boldogulásának. A szövetkezeti mozgalom eredményei a termelőszövetke­zeti parasztság milliós táborá­ban közvetlenül táplálják a hű­séget a munkásság és a paraszt­ság megbonthatatlan szövetsé­géhez, elmélyítik a tiszteletet és megbecsülést társadalmunk ve­zető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt. Eljött az ideje, hogy a terme­lőszövetkezetek a vállalatszerű gazdálkodáshoz szükséges gaz­dasági önállóság mind több fel­tételével rendelkezzenek. Ezek megoldása országos feladat, tár­sadalmi ügy. A kongresszus történelmileg lehetségesnek, társadalmi és gazdasági szempontból pedig indokoltnak tartja a közösen használt, de ma még személyi tulajdonban levő földek foko­zatos átkerülését szövetkezeti tulajdonba. A kongresszus rendkívül fon­tosnak tekinti, hogy az egymás­sal szövetséges munkásosztály és a parasztság egymás iránti bizalma, őszinte barátsága a jövőben még hatékonyabb le­gyen. A munkásság és a pa­rasztság szövetsége gazdasági tekintetben végeredményben az ipar és a mezőgazdaság kölcsö­nös viszonyára, arányos fejlő­désére támaszkodik. Az iparfej­lesztés sikerei és a szakszövet­kezeti termelés előrehaladása szilárdítja a munkásság és a parasztság gazdasági összefogá­sát, egyre reálisabbá teszi a vá­ros és a falu közötti különbsé­gek fokozatos felszámolását. A termelőszövetkezetek szo­cialista jellegének erősítésével és a szövetkezeti 'demokrácia elveinek érvényesítésével kap­csolatban a határozat rámutat, hogy a termelőszövetkezetek működését szabályozó 1959. évi 7. sz. törvényerejű rendelet és az ide vonatkozó egyéb jogsza­bályok több tekintetben elavul­tak, s jelenleg már észrevehe­tően gátolják a szövetkezetek fejlődését. A kongresszus ezért szükségesnek tartja, hogy a ter­melőszövetkezetek működését a megváltozott viszonyok mérle­gelésével újból szabályozzák, s ezért felkéri az országgyűlést, hogy még ebben az évben új szövetkezeti törvényt hagyjon jóvá. Egyértelműen állást foglal a határozat amellett, hogy a kö­vetkezőkben is a közgyűlés le­gyen a termelőszövetkezet leg­főbb szerve. Állást foglalt a kongresszus a háztáji földek juttatásával kap­csolatban is. A háztáji föld jut­tatását eszerint a jövőben nem a közös háztartáshoz, hanem a tagsági viszonyhoz, a szövetke­zetben végzett munkához, vala­mint a tagok családi körülmé­nyeihez kell igazítani. Hangsú­lyozottan mutat rá a határozat arra, hogy a közös és a háztáji gazdaságokat a következőkben is szerves egységként kell ke­zelni. A szövetkezeti tagok soha­se tévesszék szemük elől a kö­zös gazdaság előremutató és egyre növekvő szerepét, de ugyanakkor — s elsősorban a vezetők — viseljék szívükön a háztáji gazdaságok sorsát, a háztáji lehetőségek minél telje­sebb kihasználását is. Kövesse­nek el mindent az össztársadal­mi. a szövetkezeti és az egyéni érdek jól egybehangolt érvénye­süléséért. A termelőszövetkezeti mozga­lom eredményei lehetővé teszik, a gazdaságirányítás reformja és a szövetkezeti gazdálkodás biz­tonsága pedig kifejezetten meg­kívánja a földhasználat rende­zését. A kongresszus ezért he­lyesnek és kívánatosnak tartja a földhasználat és a földtulaj­don egységének fokozatos meg­teremtését, a szövetkezeti föld- tulajdon kialakítását. A kong­resszus felkéri az országgyűlést, hogy az új szövetkezeti törvény­nyel egy időben hozzon új föld­jogi törvényt is, amely rögzíti a földtulajdon új rendszerének elveit. A szövetkezeti demokrácia erősítése és a szövetkezeti gaz­dálkodás eredményességének ja­vítása céljából a kongresszus ál­lást foglalt a termelőszövetkeze­tek társadalmi képviseleti szer­veinek megalakítása mellett. A termelőszövetkezetek demokra­tikusan választott képviseleté­nek szervei: a termelőszövetke­zetek kongresszusa, a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa és a termelőszövetkezetek terü­leti szövetségei. A négyévenként összeülő ter­melőszövetkezeti kongresszus nemcsak a termelőszövetkezetek helyzetének és fejlesztésének közvetlen problémáival foglal­kozik, de egyben politikai fó­rum is. Lehetőséget ad a pa­rasztságnak saját helyzete és jö­vője országos szintű megtárgya­lására, a párt és az állam ag­rárpolitikájának kialakításában való aktív részvételre. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa a termelőszövet­kezetek központi képviseleti szerve. A kongresszus kívána­tosnak tartja, hogy az állami szervek a termelőszövetkezetek összességét érintő legfontosabb gazdaságpolitikai intézkedéseket és jogszabályokat egyeztessék a tanáccsal. A kongresszus a magyar parasztság termelőszövetkezeti mozgalmát a dolgozók társadal­mi haladásáért és új, kizsákmá­nyolásmentes életéért vívott vi­lágméretű harca részének vallja. A magyar szövetkezeti fejlődés kiapadhatatlan forrása — a vál­tozó helyzetet és sajátos viszo­nyainkat szem előtt tartva — a Szovjetunió kolhozainak és a többi testvéri szocialista ország termelőszövetkezeteinek gazdag í tapasztalata. Ebben az esztendőben a világ í dolgozói, soraikban a magyar termelőszövetkezeti parasztság milliós tábora, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél év­százados évfordulóját ünneplik. A kongresszus felhívja a terme­lőszövetkezeti tagokat, hogy a soron levő munkák és teendők példás elvégzésével vegyenek te­vékenyen részt a világméretű történelmi megemlékezésben: a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 50. évfordulójának fel- i emelő megünneplésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom