Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-22 / 94. szám

1987. április 22, szombat

S. oldal

Két nap

a moldavai vendégekkel

Csütörtökön déltájban érkeztek, s mire e sorok megjelennek, már az Aranyhomok Szálló előcsarnokában gyülekeznek, búcsúzáshoz készülődnek kedves vendégeink, a moldavai delegáció tagjai.

Nagyon rövid volt ez az idő ahhoz, hogy csak megközelítően is bemutathassuk számukra anyagi és szellemi kincseinket, az alkotómunka eredményeit. Mégis talán sikerült valamit felvillantani az ország legnagyobb megyéje igazi arculatából, a moldovaihoz is hasonló táj kultúrájából és a dolgos, szorgalmas nép teremtő erejéből. Közben pedig volt alkalmunk élménydús szavaik nyomán bepillantást nyerni az ő életükbe, s a művészeti csoportjuk fergeteges sikert aratott előadása révén egy kis ízelítőt kaphatunk népük áradó és friss, fiatalos lelkivilágából is.

A búcsú patétikus szavai helyett, úgy gondoltuk, mintegy megemlékezésül, szombati lapszámunkat nyújtjuk át számukra, melynek egyik oldalát most a feledhetetlen találkozás emlékeinek szenteljük. Kérjük, fogadják ezt tőlünk szeretettel, s vigyék el hazájukba hazánk, megyénk dolgozó népének őszinte jókívánságait, testvéri forró üdvözletét.

Feledhetetlen est

Megbocsátható volna, hogy a kritikus csupa jót ír akkor is, ha nem igazolná az est forró

Kulturált éneklés, szépen csengő hang jellemzi Valentyi- na Szavickája előadóművészetét. Manón áriája után az ő ajkán hangzott fel először az est folyamán az orosz dallamvilág. A Volgáról énekelt egy népdalt, őszinte sikert aratott. Ezután következett a műsor egyik legszebb élménye: Viktor Kurin érdemes művész különlegesen szép baritonja kifejező színészi adottságokkal párosul. Csajkovszkij Románcát énekelte, majd lágy olasz nyelven René áriáját Verdi ÁlarcosbálAz ünnepi est szónoka:

A. K. Szoltanovszkája, a Moldavai Baráti Társaság elnöke.

sikere. De a moldavai vendég- művészeket méltán előzte meg jó hírük. Pedig nehéz feladatot vállaltak. Egy ének-zene népi együttes és néhány szólista igyekezett képet adni hazája kultúrájáról a mi közönségünknek, sikerrel. Színpompás, változatos és színvonalas műsort láthattunk.

A temperamentumos A. Istrati a Mugurel-együttesscl.

A szünet egyik kedves epizódja: Iljasenko elvtárs dr. Molnár Frigyes, Gyóni Lajos és Imre Gábor elvtársakkal beszélget.

jából. Szívesen látnánk vendé- kőről a balettre, mint másutt, gül legközelebb operaszínpadon. S hogy ezt milyen friss, élet- A népművészet a Szovjetunió- erős színekkel gazdagíthatja, ban jóval erősebb hatást gya- mutatja a Kisinyovi Operaház

két fiatal táncosának fellépése. Rozita Potyehina és Mihail Kaf- tanat előbb Netner Szerenádját táncolta. De még jobban tetszett Lazarjev Moldavai Cap- ricciója. két ifjú szív egymásra- találásának bájos játéka.

Külön hosszú méltatást érdemelne a Mugurel-együttes műsora; tüzes előadásmódjuk, fölényes tudásuk, képzeletdús muzikalitásuk, s a temperamentumos Anasztázia Istráti, főképp pedig Nyikolaj Szulak érdemes művész. Ma őt utánozza minden népi énekes Moldavában, a falvakban sóval, kenyérrel fogadják, ahogyan ottani szokás szerint az állam vezetőit.

A színgazdag moldavai népviselet külön gyönyörűségünkre szolgált. És szólni kell Csorba István színművészről is, aki ötletes konferálással teremtett kitűnő hangulatot ezen az emlékezetes estén.

M. L.

Kifogyhatatlan

kérdések

Egy szovjet szocialista köztársaság magasrangú vezetőit vártuk, a küldöttség élén a legfelsőbb tanács elnökével. Tagadhatatlan volt a jelenlevőkben — akik pedig megszokták már a különböző hivatalos alkalmakat — egy kis feszélyezettség.

Aztán megérkeztek az elvtársak, s még jóformán el sera helyezkedtek az asztaloknak amikor a delegáció vezetője) Kiril F. Iljasenko, a Moldavai Köztársaság elnöke néhány tréfás megjegyzéssel máris feloldotta a hangulatot. S attól kezdve így folyt félig tréfásam majd komolyra váltva a szó mindenről, ami csak érdekelhette a vendégeket. S mi minden érdekelte! Bár Molnár Frigyes elvtárs, a megyei pártbizottság titkára igyekezett bevezetőként áttekintést adni a megye életéről, mégis, m ír közbevetőleg is sok kérdés elhangzott. S a dolgok elevenjébe vágva. Ki irányítja és hogyan a tsz-eket? (Biz, nehéz kérdés ez épp az átmeneti időszakban!) Hogy működnek a szövetkezeti közös vállalkozások? (Náluk szép sikereket érnek él.) És vannak-e közös összefogásból kulturális létesítmények? Tevékenykednek-je szövetkezetek közötti kulturális bizottságok? (Már a kérdések is tettre ingerelnek.. ) Hát a járási vagy megyei tsz-énítő vállalatok hogy működnek? Mi a politikai agitáció legfontosabb iránya, kérdése jelenleg? ...

Kérdés kérdés után. És válaszok, őszinte, kötetlen beszélgetés, a hiányosságokat sem leplezve.

S a végén az jut eszünkbe: milyen kár, hogy csak most először, s a nagy távolság miatt is. csak oly ritkán találkozhatunk.

„Rokonszívekre találtunk... “

A fejlett komolyzenei élet bemutatása Gitta Sztrahilevics érdemes művész, koncertmesternő zongorajátékával kezdődött. Egy moldavai táncot játszott, s az ismeretlen szám bravúros előadásával fogott meg minket. Ű kísérte a műsor további részében az énekeseket és a balettszámokat isj

Ifjúság, szépség ... it. Potyehina és M. Kai tanai.

szovjet emberek egyik szép jellemvonása, ami számunkra talán a legszembetűnőbb és minduntalan újra, meg újra megragad bennünket: a mérhetetlen hivatástudat.

Amikor Kecskemétre érkeztek a moldavai vendégművészek, néhány óra pihenőt szántunk nekik. Hiszen tudtuk, hogy igencsak fárasztó lehetett az előző négy nap, sűrűn megtűzdelve programmal. Ebéd után, fél ötre várták őket a színházban, hogy felkészüljenek az este 7 órakor kezdődő előadásra. De már egy órával előbb ott voltak mindannyian. A tervezett beszélgetés is rövidebb lett, mert látszott, hogy a szereplők legszívesebben tüstént hozzáláttak volna a próbához.

— Igen-igen — mondta egyikük —, nagyon érdekelne bennünket az itteni színházi élet, de mégis csak az a legfontosabb, hogy sikerüljön a fellépés. Inkább, ha megfelel az elvtársaknak, majd az előadás után akármilyen hosszan beszélgethetünk.

A kulturális küldöttség egyik vezetője, A. Sz. Fegyko, a Moldavai Állami Filharmónia igazgatója, ö is csak akkor nyugodott meg, amikor elkezdődött a próba.

— Tessék, most már kérdezhet — mondta —, az én szerepem végétért, a többi a művészeken múlik.

— a moldavai kultúrával még csak most kezdünk közelebbről megismerkedni.

Mennyiben tükrözi most látható műsoruk az otthoni művészeti életet?

— Tudjuk, hogy egy ilyen kis létszámú együttes túlságosan „szűk keresztmetszet” egy ország művészeti életének bemutatására.

— Természetesen.

— De a lehetőségekhez képest el akartuk érni, hogy valamiféle áttekintést adjunk és a törekvéseinket épp úgy érzékeltessük, mint a színvonalat. Előadóművésze tünk fejlődésének kis tükrét szeretnénk tehát a magyar közönség elé tartani. Ezért elhoztuk egyik legnevesebb koncertmesternőnket, továbbá a Moldavai Operaház két szólóénekesét, egy fiatal balett- táncospárt és a Mugurel Népi Együttest.

— Az utóbbiakkal kapcsolatban: hallottuk, hogy az együttes alig néhány hónapja alakult.. Érdekes, hogy egy ilyen reprezentatív műsorban éppen rájuk esett a választás.

— Nincs benne semmi meglepő — mosolyog Fegyko elvtárs. — „Mugurel” azt jelenti: rügyecske. Láthatják az elvtársak, milyenek nálunk ezek a rügyecskék. Igazán a legjobb színvonalat képviselik. Vezetőjük, Valerij Nyegruci klasszikus zenét tanult, s csak nemrégiben ..váltott át” a népi muzsikára. Rendkívül igényes, s valóban a népzene legszebb kincseit hozza felszínre. Neki és együttesének nagy jövőt merek jósolni.

— Mi Magyarországon aggódunk mostaA

nában, hogy a gépzene, a tánczene kiszorítja a népi muzsikát. Milyenek erről a moldavai tapasztalatok?

— A tánczene nálunk is népszerű. De nem hiszem, hogy mi „leszoknánk” a nép dallamvilágáról. Ha bárhol, városban, falun, hangversenyt hirdetünk, sohasem marad üresen a térem. Nagyon sok népi együttesünk van. Mi moldavaiak nagyon szeretünk énekelni, muzsikálni.

— -4zt mondják, ha Moldavában bekopog az idegen egy ital vízért, bort töltenek a poharába. És nagyon megsértődnek, ha szabadkozik.

— Nagyra becsüljük a barátságot és örülünk a vendégnek.

— Hadd kérdezzem meg: A program szerint Marija Bizsu, a tokiói Pillangókisasszony-verseny győztese is hozzánk készült. Megtudhatnánk, miért nem érkezett meg?

— Egyszerű a magyarázat. A programot még februárban állítottuk össze. Marija Biesu viszont a világraszóló siker után számtalan meghívást kapott, s nem térhetett ki előlük. Több japán városban kellett fellépnie, lemezre énekelt az amerikai Columbia gyárnak. Későn érkezett haza és fel kell lépnie a pénteki Lenín- emlékünnepségen is Moszkvában.

Milyen a moldavai együttes eddigi szereplésének sikere Magyarországon?

— Igen jó. Szeretek beülni a nézőtérre és figyelni a hatást, őszintén mondom: rokonszívekre találtunk önöknél. Látom a mellettem ülök arcáról, szeméből...