Petőfi Népe, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

8. oldal 1967. április 1, szombat Az Olasz Kommunista Párt tanácskozás-sorozata Róma (mtx) Luigi Longo, az OKP főtit­kára Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának meghívására pénteken délelőtt Bukarestbe utazott, hogy meg­beszéléseket folytasson az RKP vezetőivel a közös érdekű kér­désekről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységének problémáiról. Rómából történt elutazásakor Longo a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a bukaresti tanácskozások szerves részét al­kotják az Olasz Kommunista Párt utóbbi időben folyó nem­zetközi tanácskozásainak. Moszkvai és párizsi tárgyalá­sairól szólva Longo hangoztatta, hogy nagyon elégedett azok eredményeivel. iiiiiSii Malfnavszkij marsall MOSZKVA. (MTI) A TASZSZ gyorshírben je­lentette, hogy Rogyion Maii- novszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere meghalt. Otío Winzer: Jó eredményekkel és nagyszerű benyomásokkal tértem haza Otto Winzer, az NDK kül­ügyminisztere, aki Oskar Fischer külügyminiszter-helyettes kísé­retében tárgyalásokat folytatott Budapesten, csütörtökön este hazaérkezett Berlinbe. Fogadásra a repülőtéren meg­jelent Günther Kohrt, a kül­ügyminiszter első helyettese. Otto Winzer külügyminiszter megérkezése után röviden nyi­latkozott a sajtó megjelent kép­viselőinek budapesti benyomá­sairól. Elmondotta, hogy a budapes­ti tárgyalások a varsói külügy­miniszteri konferencia eredmé­nyeinek jegyében jöttek létre. Mély hatást tett rá Kállai Gyula miniszterelnökkel folyta­tott megbeszélése. A magyar kormányfő kifejezésre juttatta a párt, a kormány és az egész magyar nép mélységes elisme­rését az NDK-val, mint német békeállammal szemben. Otto Winzer aláhúzta: jó eredményekkel és nagyszerű benyomásokkal tért vissza Bu­dapestről, Hiszünk Rusknak Ügy látszik, felborul az Egyesült Államokban egy sor olyan dolog, ami a megszokás alapján már-már törvénysze­rűségnek tűnt. Kezdetben úgy tudtuk, két párt létezik, a de­mokraták meg a köztársasá­giak. Ma már tudjuk, hogy ez puszta szólam, egymásra lici­tálnak, annyira egyet akarnak. Aztán a vietnami háború so­rán megtanultuk, hogy létez­nek a ..galambok”, akik párt­állástól függetlenül békét akar­nak, követelnek a kormány­tól, és vannak a „héjják”, akik elm araszt al ják J ohns onéka t, mert szerintük még mindig ke­véssé háborúznak. Most pedig meg kell tanulnunk azt is, hogy rajtuk kívül az Egyesült Államokban még léteznek más befolyásos körök is, amelyek­nek tagjai úgy vélik, hogy az USA túlságosan sokat foglal­kozik Vietnammal, ennek kö­vetkeztében elhanyagol más fontos politikai problémákat és térségeket. Legalábbis, Rusk külügymi­niszter a legutóbbi rádiónyi­latkozatában közvetve erről tesz említést, amikor „meg­nyugtatásul” közli, hogy Viet­nam csupán az Egyesült Álla­mok legveszélyesebb problé­mája. Ha erre fordítják is a legnagyobb figyelmet, ám azért nem maradnak ki a világ más térségei sem. Már pedig a külügyminiszternek csak hihe­tünk. Különösen, hogy az MTI egy Delhiből keltezett híre bi­zonyítékul is szolgál. Eszerint Calcuttában, a bengáliai nagy­városban, ahol baloldali párt került a választások révén ha­talomra, súlyos fegyveres ösz- szeíűzssek robbantak ki a szikh és más nemzetiségű cso­portok között, egy templomi útvonal közvetlen okán. Meg­figyelők azonban úgy vélik, hogy a vallási és társadalmi ellentéteket valakik szítják. Némileg nyomra vezet, hogy az összetűzések után . Made in USA” feliratot viselő könny­gázgránátokat találtak. A Cal­cutta! rendőrség égre-föidre esküszik, hagy sohasem volt birtokában ilyen gyártmányú anyag. Viszont ClA-ügynökök munkásságáról vannak értesü­léseik. Rusk külügyminiszter úr, hi­szünk tehát Önnek. B. K. Hol és milyen barátokat keres Peking? Különös IiáFOnt§zög MOSZKVA. (TASZSZ) A pénteki Pravdában Jurij Zsukov Japán saigoni és pe­kingi kapcsolataival foglalko­zik: — A geometriai ábrák alkal­mazása a politikában nem új­donság. Most is valami figyel­met érdemlő dolog bontakozik ki szemünk előtt a politikai geometriából. Értem alatta azt a nagyjából egyenlőszárú há­romszöget, amelynek A, B és C metszőpontjaiba beírhatjuk, hogy Tokió, Peking, Saigon. Á háromszög egyik szára To­kió—Saigon. Nem titok, hogy a japán monopóliumok ezt a vo­nalat már jóideje legalább olyan leleménnyel használják ki, mint a Tokió—Szöul vonalat, amikor mesébe illő jövedelmeket pré­seltek ki a koreai—amerikai agresszióból. A New York Ti­mes szerint 1966-ban a japán monopóliumok a jelenlegi viet­nami amerikai agresszióval kap­csolatos szállításokon kereken 800 millió dollárt kerestek. A háromszög másik szára To­kió—Peking. Március 24-én egyhónapos pe­kingi tartózkodás után hazaér­kezett Japánba a nemzetközi kereskedelem fejlesztését elő­mozdító japán társaság küldött­sége, . amely bejelentette, hogy tovább bővültek ezek a kapcso­latok. A pekingi tárgyalások ut^n kiadott közös közlemény tű!1"*’ minden szokásos kereske"’ ’ 'M szerződés keretein. A sv>~ 'és szövege „dicsőíti a nagy Prole­tár kulturális forradalmat Kí­nában”, „Mao Ce-tung nagy eszméit”, továbbá „a rendkívül kedvező nemzetközi helyzetet” és ugyanakkor bírálja a Szov­jetuniót és a Japán Kommu­nista Pártot. Ami a vietnami amerikai agressziót és a japán monopóliumok közreműködését illeti, arról ebben az okmány­ban egy hang sincs. Nincs em- iftús Csang Kaj-sek cselszövé­seiről sem és arról sem, hogy a japán monopóliumok együtt­működnek a kínai népnek ezzel az ellenségével, hiszen három nagy japán fémkohászati cég éppen ezekben a napokban kö­tött szerződést arról, hogy évi egymillió tonna acél kapacitású kombinátot épít Csang Kaj- seknak. A pekingi tárgyalások résztvevőinek az volt a legfon­tosabb, hogy közösen szidal­mazzák a Szovjetuniót és a ja­pán kommunistákat. Az Új Kína Hírügynökség repesve közölte, hogy a „közös nyilatkozat” aláírása után a „két fél kórusban olvasott fel kivonatokat Mao Ce-tung mű­veiből kínai és japán nyelven” és elénekelték ,,A nyílt tenge­ren nehéz kormányos nélkül” című dalt. Ezalatt a nyílt ten­geren a japán partoktól a Vi­etnami partok felé hajóztak az amerikai hejók, fedélzetükön a vietnami nép pusztítására szánt japán rakományokkal. Ennek az egész ügyletnek az erkölcstelensége régóta közis­mert és talán említést sem kel­lene tenni róla, írja befejezé­sül Zsukov —, ha nem állna elő az a helyzet, hogy ez a kü­lönös politikai háromszögy amelynek sarkai Tokióra és Pe- kingre támaszkodnak, Saigon­ban zárul be. És ez az egész geometriai ábra akaratlanul is arra figyelmeztet, hogy hol és milyen barátokat keres magá­nak a jelenlegi pekingi vezető­ség. Elutazott a bolgár kormányküldöttség Kaneüopulosz kap megbízási? A Paraszkevopulosz-kormány lemondása után Konstantin ki­rály pénteken kezdte meg a tárgyalásokat a politikai pár­tokkal a válság megoldása ér­dekében. Pénteken olyan véle­mények alakultak ki a görög fővárosban, hogy a Centrum Unióval szembenálló nemzeti radikális párt vezetője, Kanel- lopulosz kap megbízást egy át­meneti kormány megalakítá­sára. P oliíikai d i verziónak minősítik A horvát nemzetgyűlés csü­törtöki ülésén a küldöttek ha­tározatot ‘ fogadtak el, amely követeli, állapítsák meg a zág­rábi nyilatkozat szerzőinek tár­sadalmi—politikai, s bűnvádi felelősségét. A határozat hang­súlyozza, erre azért van szük­ség, mert a deklaráció a jugo­szláv népek testvérisége-egy- sége ellen irányuló nyílt, ellen­séges kihívás. Az ülésen felszólalt Vladimir Eakarics, a Horvát Kommunis­ták Szövetségének elnöke is, aki rámutatott, a nyilatkozat mögött ellenséges álláspontok rejlenek. A Borba pénteki kommen­tárjában megelégedéssel szól a horvát nemzetgyűlésen elfoga­dott határozatról, amely a zág­rábi nyilatkozatot súlyos poli­tikai követelményekkel járó, előre kitervelt, politikai diver- ziónak minősíti. Péntek délután elutazott ha­zánkból a bolgár kormánykül­döttség, amely Tano Colovnak, a minisztertanács elnökhelyet­tesének vezetésével részt vett a magyar—bolgár gazdasági együttműködési bizottság 7. ülésszakán. Tano Colov elutazása előtt nyilatkozott az MTI munkatár­sának: elmondotta, hogy a ma­gyár—bolgár együttínűködés különösen Kádár János és Tó­dor Zsivkov elvtársak 1964. évi budapesti találkozása óta vált szorossá, s azóta nagymérték­ben nőtt országaink kereske­delmi forgalma. Az 1966—70-es évekre szóló hosszúlejáratú szerződés az árucsereforgalom 70 százalékos növekedését irá­nyozza elő. A Thai Nguyen-i kohómű ismét bombatámadást szenvedett SAIGON (MTI) Hírügynökségi jelentések sze­rint az amerikai tengerészgya­logosok csütörtökön Dél-vietnam északi részében különböző ösz- szetűzések során, valamint egy téves, saját bombázás miatt veszteségeket szenvedtek. Tizen­nyolc katonájuk meghalt, 46 megsebesült. Amerikai vadászbombázók csütörtökön — ebben a hónap­ban immár ötödször — bomba­támadást intéztek Észak-Viet- nam legnagyobb acélműve, a Thai Nguyen-i kohómű ellen. Az évente mintegy százezer tonna acélt gyártó kohómű mindössze 51 kilométerre fekszik a VDK fővárosától. A Ticonderoga repülőgépanya- hajóról felszálló F—105-ös va­dászbombázók Vinh városától 62 kilométerre délre egy vasúti hidat, 56 kilométernyire pedig vasútvonalakat bombáztak. Dél-Vietnamban Pleiku köze­lében a dél-vietnami szabadság- harcosok csütörtökön lelőttek egy amerikai helikoptert. A par­Az SPA „fiai“... Rendőrök — 46 országnak tizánok a C-zónában, Saigontól északkeletre, ágyútüzet zúdítot­tak az amerikai katonai állá­sokra. Saigontól 193 kilométer­rel északra az amerikai—dél­vietnami csapatok és a szabad­ságharcosok között egyórás üt­közetre került sor. RÖMA Kellemetlen • incidens zavarta meg a csütörtökön Bonnból Ró­mába érkezett Humphrey esti programját. A római operába tartó alelnököt a színház épü­lete előtt az amerikaiak viet­nami agresszióját elítélő tünte^ tők fogadták, s egyikük sárga festékkel teli plasztikzacskót do­bott felé. A dobás célt tévesz­tett, s a festékből csupán né­hány csepp jutott az alelnök sötétszürke öltönyére. A rend­őrség nyolc tüntetőt — köztük egy amerikai állampolgárt — őrizetbe vett. Az előadás vé­gére mintegy százfőnyi rendőr­erősítés érkezett a helyszínre. A pénteki Moro—Humphrey ta­lálkozót szigorú biztonsági intéz­kedések előzték meg. gario hivatalos látogatásra erkezett elnöke ellen. San Martint McCann-ék találták fel, még 1963-ban, amikor az IPA a Panama­csatorna övezetében műkö­dött. Az ország ugyan kép­zeletbeli, de az a film, amelyet négy esztendeje, a külügyminisztérium ál­dásával — és potom ötvenezer dollár költséggel — készített az IPA, meg­lehetősen valósághű. A San Mar- tin-i rendőrség akcióit ugyanis — a panamai, az argentin, a venezue­lai, a bolíviai, a brazíliai, a colum­biai, a dominikai, az ecuadori, és persze az amerikai rendőrség had­műveletei illusztrálják. A „hadmű­velet” szót nem véletlenül használ­juk, mert a negyvenhat perces film — ajánló szövege szerint — azt mutatja be, hogyan harcol egy latin-amerikai ország polgári rend­őrsége „a felforgató jellegű zavar­gások ellen”. Félreértések elkerülése végett a tanfolyam hallgatóinak még néhány további oktatófilmet is levetítenek: égy tizenkét perces színes produk­ciót (a címe: Gumibot...), egy nem kevésbé szemléletes tájékozta­tó anyagot, amely azt mutatja be: „Hogyan alkalmazzuk a könnygázt a rendfenntartásra?”, s végül a Pentagon kétségtelenül izgalmas tanfilmjét, a Harmadik kihívást, amely a partizánháborúkat elemzi. Nyilván nem véletlen, hogy az IPA hallgatóit e változatos műsor után kirándulásra viszik Fort Bragg-be is, ahol az amerikai különleges hadviselési kiképző központ műkö­dik ... Washington, amely Vietnamtól Do­minikáig már nem egyszer igazolta, hogy a világ csendőrének szerepére pályázik, az IPA félreérthetetlen programjával a szó szoros értelmé­ben felcsaDott -- a világ csendőr- tisztképzőiének. Míg azonban — például Vietnamban és Dominiká­ban — az Egyesült Államok köz­vetlenül és nyíltan kompromittálta magát, az IPA igazi veszélye az, hogy általa Washington álcázva, egy-egy ország helyi erőszakszer­vein át kívánja érvényre juttatni a maga befolyását^ S. P. Washington Georgetown-i negyedében, egy 1761-ben épült egykori dohányraktár­ban működik az Egyesült Államok egyik legkülönö­sebb intézménye: a nemzet­közi rendőr-akadémia, an­gol nyelvű betűrövidítésével: az IPA Az évi 220 ezer dollárért bérelt épü­letkolosszusban kapott helyet Ame­rika egyik legmodernebb lőgyakor- lótere éppúgy, mint az IPA ötezer kötetes könyvtára, amelynek szolgá­latait rendőri szakirodalom-ügyben olykor még a washingtoni pénzügy­minisztérium is igénybe veszi . .. Az FBI-nél kezdte... Az IPA tanfolyamait Latin-Ameri- kából, Afrikából és Ázsiából össze­sen negyvenhat ország rendőri szak­emberei látogatják. Az IPA vezetői így talán nem lőnek túl a célon, amikor azt mondják, hogy a tan­folyam a világ minden táján száz- meg százezer rendőr akcióit befo­lyásolja. A kérdés most már csu­pán az, hogy milyen irányban. Az IPA igazgatója, Michael McCann az FBI-nél kezdte pálya­futását. A kiképző központ élére 1963-ban került. A sors különös sze­szélye folytán mindmáig megtartot­ta azt a másik funkcióját is, amely­nek teljes neve így hangzik: a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség Belbiztonsági Osztályának Oktatási Főnöke. Magyarán: arról van szó, hogy az IPA — az amerikai sajtó állítása szerint — a washingtoni külügyminisztérium jóváhagyásával, a fejlődő országoknak nyújtott se­gítség címén az FBI módszereit és csápjait igyekszik elterjeszteni. A New Republic című folyóirat mun­katársa kérdésére ugyan az IPA igazgatójától azt a választ kanta, hogy a nemzetközi rendőrképző működésében „nincs semmi titkos”, de tény, hogy az IPA programját még soha hivatalosan nem publi­kálták, mert — mint az igazgató mondotta — „abból csak a kommu­nisták húzhatnálak hasznot . . .” Mindenesetre tény, hogy az IPA külföldi hallgatói beiratkozáskor négy szakkönyvet kapnak. Az sgyik az FBI mindenható főnöké­nek, Edgar Hoovernek a munkája, egy másik: a partizánelhárítás mód­szertanát isirferteti. (További két kézikönyv a hagyományos rendőri feladatokkal foglalkozik.) Ila tüntet az egyetem... A gyakorlati foglalkozások egy képzeletbeli köztársaság: San Mar­tin képzeletbeli fővárosának, Rio Bravos-nak operatív rendőri tér­képe előtt zajlanak. Az oktató cél­zatú „hadijáték” keretében a hall­gatók ügyeletes tiszteket választa­nak maguk közül, ők ülnek a tele­fonok és a távírógépek mellé. Az­tán az amerikai taníolyaznvezetők jelzésére befut a jelentés: „kom­munista ügynökök zavargásokat provokáltak az egyetemen”. A fel­adat: letörni az akciót. Nem kell hozzá különösebben figyelmes új­ságolvasónak lenni, hogy felfedez­zük az összefüggést: egyrészt a for­rongó Latin-Amerika napi esemé­nyei, másrészt a washingtoni ki­képző központ rendcrtaníolyamá- nak példája között. Önként adódik a következtetés, hogy az Egyesült Államok az IPA révén igyekszik bebiztosítani magát arra az esetre, ha az Amerikai Államok Szerveze­tében végképp hajótörést szenvedne dédelgetett terve: az Amerika-közi állandó intervenciós csapatok fel­állítása. Egy film — és sok minden Az IPA-hallgatók egyik visszatérő feladata: megakadályozni egy kép­zeletbeli merényletet, amelyet ter­mészetesen ugyancsak a képzelet­beli San Martinban terveznek a nem kevésbé képzeletbeli San Gre-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom