Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-12 / 61. szám

1967. márcfns tt, vasárnap 5. oldal Reformok és fiatalok Kora délelőtt van és a Kis­kunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat pértirodájában még nem ég a kályha. — Néhány perc alatt elmond­juk a dolog lényegét, addig pe­dig ki lehet bírni télikabátban — vigasztalja a fázós riportert Szűcs János KISZ-titkár. Ekkor még csak az udvariasság mon­datja velem: — Majd fűt ben­nünket a fiatalos lelkesedés. De egy félóra múlva már valóban megfeledkezünk időről, klímá­ról egyaránt. A KISZ-titkáron kívül öten ülnek az asztal mellett, mind­annyian a fiatalok műszaki ta­nácsának tagjai: Haug Imre szerkesztő. Rigó Imre norma­csoportvezető, Török Zoltán technológus, Bátyity László szer­kesztő és Némedi Imre elektro­technikus. A vállalat egyik gaz­dasági vezetője így ajánlotta a figyelmembe őket: — Ezek a fiatalok nemcsak beszélnek a gazdaságirányítási rendszer re­formjáról, hanem cselekednek is. A Pille és vetélytársa Ök maguk szerényebben fo­galmazzák meg a műszaki ta­nács célját: — A szakmai ne­velés és az újítómozgalom tá­mogatása, védnökség az új gyártmányok fölött. Azonban könnyű belátni, hogy mindez nagyon jól szolgálja a gazda­ságirányítási rendszer reform­ját. Tervekben, elképzelésékben sincs hiány, de vendéglátóim szívesebben beszélnek a máris megkezdett munkákról. Haug Imre viszi a szót: — Idén új gyártmánnyal je­lentkezik a vállalat, a Pille nevű motorkerékpár utánfutó­val. Konkurrencia is van, hi­szen valamelyik szegedi válla­lat . már. a múlt nyári kiállítá­son bemutatott egy hasonló mo­torkerékpár-kulit. A miénk jobb lesz, ezt állíthatom. De szeret­nénk, ha nemcsak jobb minő­ségben, hanem gyorsabban is kerülne a piacra a Pillénk, mint a szegedi „kuli”. Éppen ezért a K1 SZ-szervezetünk védnökséget vállalt az új gyártmány fölött. Mi műszakiak a gyártás elő­készítését igyekszünk meggyor­sítani, a Forgács-brigád pedig, lent az esztergályos műhelyben, az alkatrészek határidő előtt való legyártását vállalta. — A másik munkánk egy újítással kapcsolatos — veszi át a szót a KISZ-titkár. Megtudom, hogy a vállalat exportgyártmányának, az áram- fejlesztő kocsinak a fékberende­zését eddig úgy próbálták ki, hogy teherautó után kapcsolták az agregátorokat és vontatás, fékezés közben végezték el a méréseket. Sok üzemanyag fo­gyott, kiesett a szállításból és rongálódott a gépjármű. Az ügyes újítás lehetővé teszi, hogy vontatókocsd nélkül is pontos adatokat szerezzenek a fék mű­ködéséről. A vizsgálóberende­zés ötlete a vállalat főmérnö­kétől származik, a műszaki raj­zok elkészítését azonban a mű­szaki tanács vállalta. Jutalomkirándulás Moszkvába Fáradságukat ötezer forinttal honorálja a vállalat vezetősége, így három fiatal közköltségen vehet részt majd a 9 napos moszkvai kiránduláson. Bizo­nyára hoz a KISZ-szervezet „konyhájára” néhány ezer fo­rintot az az újítás is, aminek a megvalósításához még ezután fognak hozzá: a Török—Szűcs duó motorkerékpármotorral mű­ködő kis villás targoncát ter­vezett, amivel jelentősen meg- könyíthetik a belső anyagszállí­tást. Az anyagiak emlegetése egy kérdést sugall: — Vajon az egyéni érvényesülést — bele­értve természetesen a fizetést is — segíti majd a gazdaság- irányítási rendszer reformja? Műszakiak — a választást is szigorúan tényekre alapítják: — Már a reform „előszele” is kedvezően érintett bennün­ket. A tartós létszámmegtakarí­tásból származó bérből mi is részesedtünk. Több a különféle jutalom, célprémium is mint a korábbi években. Pezsgést ta­pasztalunk a vállalatnál a párt- határozat megjelenése óta, ötle­A megyei könyvbarát bizott­ság szombat délelőtt ülést tar­tott a Hazafias Népfront me­gyei titkárságának székházé­ban. Első napirendi pontként megtárgyalta a bizottság a me­gyei földművesszövetkezetek ál­tal a tanácsi könyvtáraknak juttatott 425 ezer forint értékű könyv elosztását. Ebből az ösz- szegből a művelődési házak­teket kémek tőlünk a vezetők. Ki-ki igyekszik a mindennapi munkán túl is nyújtani vala­mit. Szóval olyan fiatalos, ne­künk való dolgok történnek mostanában. Tanulószoba, büfé — saját kivitelben A szakmai oktatás és a mű­szaki tanács kapcsolatáról a legalkalmasabb színhelyen: a tanulószobában beszélgetünk. Igaz, hogy most nem tanköny­vek, hanem ételhordók sorakoz­nak az asztalokon — a válla­latnak nincs saját konyhája, sem étterme — de azért így is megértem a büszkeségüket, amikor kijelentik: — Ezt a he­lyiséget is társadalmi munká­ban alakítottuk át. A régi barakk álmennyezetet kapott és néhány bútorral, te­levízióval, rádióval sikerült ott­honossá varázsolni. Hetente né­hány órát itt töltenek az ipari tanulók és az oktatókon kívül a műszaki tanács tagjai is se­gítenek nekik az elméleti isme­retek elsajátításában. Itt készí­tik föl a versenyre azokat is, akik a Szakma Ifjú Mestere címre pályáznak. Van ebben a helyiségben még egy érdekes látnivaló: a KISZ- szervezet saját büféje. Igaz, hogy ma még csupán egy jó­kora szekrény, a kávéfőzőgép és egy asztal képezi, a berendezé­sét, de máris szép forgalmat bonyolít le. Cukorka, csokoládé, péksütemény és kávé várja reg­gel és ebédszünetben a dolgozó­kat, sőt rövidesen tejet is vá­sárolhatnak majd. — Mennyi a nyereség? —kér­dezem. Határozott tiltakozás a válasz. A büfé ugyanis nem a „gazdaságosságot”, hanem a munkatársak kényelmét szol­gálja. B. D. ban működő fmsz-klubok kézi­könyvtárait 30 ezer forint érté­kű könyvvel támogatják. Határozatot hozott a könyv­barát bizottság a Költészet Napja idei megünneplésére is. A József Attila születésnapján, április 11-én évente megrende­zésre kerülő Költészet Napja megyei ünnepségét idén Kalo­csán, a Nagy Lajos Könyvtár­ban tartják. Kalocsán rendezik a Költészet Napja megyei ünnepségét KÉSZÜL A HiMES TOJÄS Boldizsár Gábor- né usződi pingáló asszony, aki a népi iparművész meg­tisztelő címet viseli, már egy hónapja készíti a tavasz kö­zeledtének csalha­tatlan népművészeti jellegét, a hímes to­jást. Nem, ő nem festi a tojást, ha­nem teljesen egyé­ni technikával dol­gozik: az acélszür- kés-lilára alapozott tojáshéjra öreg re­szelő élével karcol­ja rá a csodálato­san szép virágmotí­vumokat. Elmondta munka­társunknak, hogy kétezer tojásra ka­pott megrendelést a HISZÖV-től, de csak ezret mert el­vállalni. Elgondolni is nehéz: ezer tojás fölött görnyedni he­teken át és ügyelni arra, minden tojás változatosabb és szebb mintával dí- szítődjék, mint az előbbi. Ez a csodá­latos motívumgaz­dagság jellemzője a Kalocsa környéki író- és pingálóasz­szonyoknak, akik így Húsvét táján festik, „hímezik” a tojásokat is. És ezek a tojások — a Háziipari Szö­vetkezet útján — elindulnak túl az országhatárokon, messzire elviszik hírét megyénk nép­művészetének. Egy­úttal — ha megje­lennek a népművé­szeti boltokban — hirdetik azt is, hogy nemsokára nyílik az ibolya és jácint. Közel már a ta­vasz ... (Pásztor Zoltán fclv.) Tik! tenni... Bácsalmáson a 12. számú vá­lasztókerület országgyűlési kép­viselőjének jelölték. A jelölést megelőző napon nyilatkozott a rádióban. — Nem ígérgetünk, csak amennyire erőnkből telik, azt vállaljuk... Inkább többet végezzünk annál, mint amennyit ígértünk — mondta egyebek közt. A többi képviselő nevében is tett kijelentése önmagának sza­bott program, közéleti szerep­lésének amolyan „ars poeticá­ja. Akik ismerik — s dr. Ve­réb János bácsalmási állator­vosit, számosán ismerik válasz­tókerületének a határain túl is —, tudják róla, hogy a „többet végezni” e 45. életevet taposó férfi magatartásának, életének a lényege. Élhetne pedig nyu- godtabban is. De nem tud. Oko­san figyelő szemében mindunta­lan felparázslik a tenni akarás, amikor közéleti problémákról esik szó. Eddigi munkássága során annyit végzett, amennyi az ere­jéből tellett? No, igen. Többet senki sem tudna. Ö azonban az erejét folyton növelte a tornyo­suló feladatokhoz. Sportnyelven szólva, mindig magasabbra rak­ta maga számára a mércét, s bár nem mondja, kétség nem fér hozzá: így teszi ezután is. Miért? Mert szereti azokat az embereket akik között él, akik a környezetében élnek. Felelős­séget érez a sorsuk iránt. — Közülük való vagyok — jelen­tette ki rádiónyilatkozatában, amiben benne volt az is, hogy alkotó emberré érése óta soha nem szakadt ed érzelmeiben, de még valóságosan, sem tőlük. S itt a titka az értük kifejtett ere­jének. Miként a mitológiai Ántheus a Földtől, úgy nyeri ő is meg-megújuló erejét —* a néptől. Annak viszomzó szerete- tétől, bizalmától. Életútja a falusi értelmiség gyermekéé. Néhány hónapos volt, amikor MÁV-tisztviselő édesapját Bácsalmásra helyez­ték. A gimnáziumot — napon­kénti vonatozással — Baján vé­gezte, érettségije után Buda­pesten, az Állatorvosi Egyete­men tanult. Itt szerezte meg 1947-ben a diplomát. Azóta — katonai szolgálata kivételével — a községben és környékén praktizál. A tizenhárom eszten­deje létesített bácsalmási állat­kórház vezetője, s a helybeli Táncsics Tsz állatorvosa. Ha né­ha, súlyosabb állatmegbete­gedés esetén, a környékre is hívják a kollégái, szívesen ele­get tesz kérésüknek. Évente — főként a bajai és a kiskunha­lasi járásból — 250—300 állaton, főleg beteg lovon, szarvasmar­hán végez műtétet. Mondom: élhetné az odaadó szakember megbecsült életét, de neki ez kevés. Nem nagyra- vágyásból — kötelességtudásból. Csaknem másfél évtizeddel ezr előtt kezdett beleszólni a köz­életi ügyekbe, s hamarosan fel­figyeltek rá: 1954 óta megsza­kítás nélkül a község egyik megyei tanácstagjának válasz­tották, s tagja volt a megyei ' tanács mezőgazdasági állandó bizottságának is. A most zárult ciklusra országgyűlési pótkép­viselőnek is megválasztották, s Boros Antal képviselő tragikus halála után, 1965 óta, ő töltöt­te be a helyét. Mostani jelölése tehát más­fél éves képviselői tevékenysé­gének is az elismerése. — Milyen érzés volt először megjelenni az Országházban? — kérdezi vissza az állatkórház- ban berendezett irodájában, .miközben a vendéglátó gazda szívélyességével többször is megkínál a magafőzte fekete­kávéval, s versenyt szívja ve­lem a cigarettát. — Meghatott­ságot éreztem, s ugyanez az ér­zés lett rajtam úrrá később is, valahányszor átléptem a par­lament küszöbét. Nemcsak a remekművű épület lenyűgöző hatásától, hanem főként annak tudatától, hogy ott, az üléseken döntenek az ország, népünk sor­sáról. Aztán a választóival tartott kapcsolatáról beszél. Nem a személyesen, vagy levélben elő­adott panaszokat, s ezek elin­tézésének a módját részletezi, hanem azt, ahogyan a pa­nasznapokat tartja. — Nem szeretem a hivatali formát, s tudom, a választóim sem szeretik. Ezért úton-útfé- len meghallgatom őket. Az ut­cán, vagy kinn, a mezőn, a ha­tárban. A nyáron például a Táncsics Tsz egyik brigádja ép­pen ebédelt, amikor arrafelé vitt az utam. Elbeszélgettem velük, válaszoltam a kérdéseik­re, s így, barátságos és a figyel­müket lekötő közvetlenséggel sikerült nekik megtartanom a megyei tanácstagi beszámoló­mat. A közéleti funkcióval kapcso­latos öröme? Az, hogy a zsúfo­lásig megtelt teremben egyhan­gúlag jelölték országgyűlési képviselőnek. Örömmel tölti el őt, a közéleti embert az is, hogy a korábban elvándorolt fiatalok egyre nagyobb csoportokban szállingóznak vissza Bácsalmás­ra, ami a tsz-ek erősödését vonzó hatását bizonyítja. Gondja? Az új gazdaság mechanizmus bevezetését említ elsősorban, amelynek sikeréé:- a körzetében — összesen kiler községben — ő is és más is fe­lelősséget érez, Tarján István

Next

/
Oldalképek
Tartalom