Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
1967. márcfns tt, vasárnap 5. oldal Reformok és fiatalok Kora délelőtt van és a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat pértirodájában még nem ég a kályha. — Néhány perc alatt elmondjuk a dolog lényegét, addig pedig ki lehet bírni télikabátban — vigasztalja a fázós riportert Szűcs János KISZ-titkár. Ekkor még csak az udvariasság mondatja velem: — Majd fűt bennünket a fiatalos lelkesedés. De egy félóra múlva már valóban megfeledkezünk időről, klímáról egyaránt. A KISZ-titkáron kívül öten ülnek az asztal mellett, mindannyian a fiatalok műszaki tanácsának tagjai: Haug Imre szerkesztő. Rigó Imre normacsoportvezető, Török Zoltán technológus, Bátyity László szerkesztő és Némedi Imre elektrotechnikus. A vállalat egyik gazdasági vezetője így ajánlotta a figyelmembe őket: — Ezek a fiatalok nemcsak beszélnek a gazdaságirányítási rendszer reformjáról, hanem cselekednek is. A Pille és vetélytársa Ök maguk szerényebben fogalmazzák meg a műszaki tanács célját: — A szakmai nevelés és az újítómozgalom támogatása, védnökség az új gyártmányok fölött. Azonban könnyű belátni, hogy mindez nagyon jól szolgálja a gazdaságirányítási rendszer reformját. Tervekben, elképzelésékben sincs hiány, de vendéglátóim szívesebben beszélnek a máris megkezdett munkákról. Haug Imre viszi a szót: — Idén új gyártmánnyal jelentkezik a vállalat, a Pille nevű motorkerékpár utánfutóval. Konkurrencia is van, hiszen valamelyik szegedi vállalat . már. a múlt nyári kiállításon bemutatott egy hasonló motorkerékpár-kulit. A miénk jobb lesz, ezt állíthatom. De szeretnénk, ha nemcsak jobb minőségben, hanem gyorsabban is kerülne a piacra a Pillénk, mint a szegedi „kuli”. Éppen ezért a K1 SZ-szervezetünk védnökséget vállalt az új gyártmány fölött. Mi műszakiak a gyártás előkészítését igyekszünk meggyorsítani, a Forgács-brigád pedig, lent az esztergályos műhelyben, az alkatrészek határidő előtt való legyártását vállalta. — A másik munkánk egy újítással kapcsolatos — veszi át a szót a KISZ-titkár. Megtudom, hogy a vállalat exportgyártmányának, az áram- fejlesztő kocsinak a fékberendezését eddig úgy próbálták ki, hogy teherautó után kapcsolták az agregátorokat és vontatás, fékezés közben végezték el a méréseket. Sok üzemanyag fogyott, kiesett a szállításból és rongálódott a gépjármű. Az ügyes újítás lehetővé teszi, hogy vontatókocsd nélkül is pontos adatokat szerezzenek a fék működéséről. A vizsgálóberendezés ötlete a vállalat főmérnökétől származik, a műszaki rajzok elkészítését azonban a műszaki tanács vállalta. Jutalomkirándulás Moszkvába Fáradságukat ötezer forinttal honorálja a vállalat vezetősége, így három fiatal közköltségen vehet részt majd a 9 napos moszkvai kiránduláson. Bizonyára hoz a KISZ-szervezet „konyhájára” néhány ezer forintot az az újítás is, aminek a megvalósításához még ezután fognak hozzá: a Török—Szűcs duó motorkerékpármotorral működő kis villás targoncát tervezett, amivel jelentősen meg- könyíthetik a belső anyagszállítást. Az anyagiak emlegetése egy kérdést sugall: — Vajon az egyéni érvényesülést — beleértve természetesen a fizetést is — segíti majd a gazdaság- irányítási rendszer reformja? Műszakiak — a választást is szigorúan tényekre alapítják: — Már a reform „előszele” is kedvezően érintett bennünket. A tartós létszámmegtakarításból származó bérből mi is részesedtünk. Több a különféle jutalom, célprémium is mint a korábbi években. Pezsgést tapasztalunk a vállalatnál a párt- határozat megjelenése óta, ötleA megyei könyvbarát bizottság szombat délelőtt ülést tartott a Hazafias Népfront megyei titkárságának székházéban. Első napirendi pontként megtárgyalta a bizottság a megyei földművesszövetkezetek által a tanácsi könyvtáraknak juttatott 425 ezer forint értékű könyv elosztását. Ebből az ösz- szegből a művelődési házakteket kémek tőlünk a vezetők. Ki-ki igyekszik a mindennapi munkán túl is nyújtani valamit. Szóval olyan fiatalos, nekünk való dolgok történnek mostanában. Tanulószoba, büfé — saját kivitelben A szakmai oktatás és a műszaki tanács kapcsolatáról a legalkalmasabb színhelyen: a tanulószobában beszélgetünk. Igaz, hogy most nem tankönyvek, hanem ételhordók sorakoznak az asztalokon — a vállalatnak nincs saját konyhája, sem étterme — de azért így is megértem a büszkeségüket, amikor kijelentik: — Ezt a helyiséget is társadalmi munkában alakítottuk át. A régi barakk álmennyezetet kapott és néhány bútorral, televízióval, rádióval sikerült otthonossá varázsolni. Hetente néhány órát itt töltenek az ipari tanulók és az oktatókon kívül a műszaki tanács tagjai is segítenek nekik az elméleti ismeretek elsajátításában. Itt készítik föl a versenyre azokat is, akik a Szakma Ifjú Mestere címre pályáznak. Van ebben a helyiségben még egy érdekes látnivaló: a KISZ- szervezet saját büféje. Igaz, hogy ma még csupán egy jókora szekrény, a kávéfőzőgép és egy asztal képezi, a berendezését, de máris szép forgalmat bonyolít le. Cukorka, csokoládé, péksütemény és kávé várja reggel és ebédszünetben a dolgozókat, sőt rövidesen tejet is vásárolhatnak majd. — Mennyi a nyereség? —kérdezem. Határozott tiltakozás a válasz. A büfé ugyanis nem a „gazdaságosságot”, hanem a munkatársak kényelmét szolgálja. B. D. ban működő fmsz-klubok kézikönyvtárait 30 ezer forint értékű könyvvel támogatják. Határozatot hozott a könyvbarát bizottság a Költészet Napja idei megünneplésére is. A József Attila születésnapján, április 11-én évente megrendezésre kerülő Költészet Napja megyei ünnepségét idén Kalocsán, a Nagy Lajos Könyvtárban tartják. Kalocsán rendezik a Költészet Napja megyei ünnepségét KÉSZÜL A HiMES TOJÄS Boldizsár Gábor- né usződi pingáló asszony, aki a népi iparművész megtisztelő címet viseli, már egy hónapja készíti a tavasz közeledtének csalhatatlan népművészeti jellegét, a hímes tojást. Nem, ő nem festi a tojást, hanem teljesen egyéni technikával dolgozik: az acélszür- kés-lilára alapozott tojáshéjra öreg reszelő élével karcolja rá a csodálatosan szép virágmotívumokat. Elmondta munkatársunknak, hogy kétezer tojásra kapott megrendelést a HISZÖV-től, de csak ezret mert elvállalni. Elgondolni is nehéz: ezer tojás fölött görnyedni heteken át és ügyelni arra, minden tojás változatosabb és szebb mintával dí- szítődjék, mint az előbbi. Ez a csodálatos motívumgazdagság jellemzője a Kalocsa környéki író- és pingálóaszszonyoknak, akik így Húsvét táján festik, „hímezik” a tojásokat is. És ezek a tojások — a Háziipari Szövetkezet útján — elindulnak túl az országhatárokon, messzire elviszik hírét megyénk népművészetének. Egyúttal — ha megjelennek a népművészeti boltokban — hirdetik azt is, hogy nemsokára nyílik az ibolya és jácint. Közel már a tavasz ... (Pásztor Zoltán fclv.) Tik! tenni... Bácsalmáson a 12. számú választókerület országgyűlési képviselőjének jelölték. A jelölést megelőző napon nyilatkozott a rádióban. — Nem ígérgetünk, csak amennyire erőnkből telik, azt vállaljuk... Inkább többet végezzünk annál, mint amennyit ígértünk — mondta egyebek közt. A többi képviselő nevében is tett kijelentése önmagának szabott program, közéleti szereplésének amolyan „ars poeticája. Akik ismerik — s dr. Veréb János bácsalmási állatorvosit, számosán ismerik választókerületének a határain túl is —, tudják róla, hogy a „többet végezni” e 45. életevet taposó férfi magatartásának, életének a lényege. Élhetne pedig nyu- godtabban is. De nem tud. Okosan figyelő szemében minduntalan felparázslik a tenni akarás, amikor közéleti problémákról esik szó. Eddigi munkássága során annyit végzett, amennyi az erejéből tellett? No, igen. Többet senki sem tudna. Ö azonban az erejét folyton növelte a tornyosuló feladatokhoz. Sportnyelven szólva, mindig magasabbra rakta maga számára a mércét, s bár nem mondja, kétség nem fér hozzá: így teszi ezután is. Miért? Mert szereti azokat az embereket akik között él, akik a környezetében élnek. Felelősséget érez a sorsuk iránt. — Közülük való vagyok — jelentette ki rádiónyilatkozatában, amiben benne volt az is, hogy alkotó emberré érése óta soha nem szakadt ed érzelmeiben, de még valóságosan, sem tőlük. S itt a titka az értük kifejtett erejének. Miként a mitológiai Ántheus a Földtől, úgy nyeri ő is meg-megújuló erejét —* a néptől. Annak viszomzó szerete- tétől, bizalmától. Életútja a falusi értelmiség gyermekéé. Néhány hónapos volt, amikor MÁV-tisztviselő édesapját Bácsalmásra helyezték. A gimnáziumot — naponkénti vonatozással — Baján végezte, érettségije után Budapesten, az Állatorvosi Egyetemen tanult. Itt szerezte meg 1947-ben a diplomát. Azóta — katonai szolgálata kivételével — a községben és környékén praktizál. A tizenhárom esztendeje létesített bácsalmási állatkórház vezetője, s a helybeli Táncsics Tsz állatorvosa. Ha néha, súlyosabb állatmegbetegedés esetén, a környékre is hívják a kollégái, szívesen eleget tesz kérésüknek. Évente — főként a bajai és a kiskunhalasi járásból — 250—300 állaton, főleg beteg lovon, szarvasmarhán végez műtétet. Mondom: élhetné az odaadó szakember megbecsült életét, de neki ez kevés. Nem nagyra- vágyásból — kötelességtudásból. Csaknem másfél évtizeddel ezr előtt kezdett beleszólni a közéleti ügyekbe, s hamarosan felfigyeltek rá: 1954 óta megszakítás nélkül a község egyik megyei tanácstagjának választották, s tagja volt a megyei ' tanács mezőgazdasági állandó bizottságának is. A most zárult ciklusra országgyűlési pótképviselőnek is megválasztották, s Boros Antal képviselő tragikus halála után, 1965 óta, ő töltötte be a helyét. Mostani jelölése tehát másfél éves képviselői tevékenységének is az elismerése. — Milyen érzés volt először megjelenni az Országházban? — kérdezi vissza az állatkórház- ban berendezett irodájában, .miközben a vendéglátó gazda szívélyességével többször is megkínál a magafőzte feketekávéval, s versenyt szívja velem a cigarettát. — Meghatottságot éreztem, s ugyanez az érzés lett rajtam úrrá később is, valahányszor átléptem a parlament küszöbét. Nemcsak a remekművű épület lenyűgöző hatásától, hanem főként annak tudatától, hogy ott, az üléseken döntenek az ország, népünk sorsáról. Aztán a választóival tartott kapcsolatáról beszél. Nem a személyesen, vagy levélben előadott panaszokat, s ezek elintézésének a módját részletezi, hanem azt, ahogyan a panasznapokat tartja. — Nem szeretem a hivatali formát, s tudom, a választóim sem szeretik. Ezért úton-útfé- len meghallgatom őket. Az utcán, vagy kinn, a mezőn, a határban. A nyáron például a Táncsics Tsz egyik brigádja éppen ebédelt, amikor arrafelé vitt az utam. Elbeszélgettem velük, válaszoltam a kérdéseikre, s így, barátságos és a figyelmüket lekötő közvetlenséggel sikerült nekik megtartanom a megyei tanácstagi beszámolómat. A közéleti funkcióval kapcsolatos öröme? Az, hogy a zsúfolásig megtelt teremben egyhangúlag jelölték országgyűlési képviselőnek. Örömmel tölti el őt, a közéleti embert az is, hogy a korábban elvándorolt fiatalok egyre nagyobb csoportokban szállingóznak vissza Bácsalmásra, ami a tsz-ek erősödését vonzó hatását bizonyítja. Gondja? Az új gazdaság mechanizmus bevezetését említ elsősorban, amelynek sikeréé:- a körzetében — összesen kiler községben — ő is és más is felelősséget érez, Tarján István