Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

*. oldal 1967. március 1. srerda ösztönzők. A vietnami nép ellen elkövetett űlabb amerikai háborús bűntettek egyrészt mu­tatják azt, hogy nem lehet ko­molyan venni a johnsoni körök kijelentéseit, miszerint az Egye­sült Államok tárgyalásokat akar. De, hogy az általános fel­háborodás ellenére Washington mégis vállalkozni mert eszkalá- ciós lépésekre, abban nagy ré­sze van a kínai eseményeknek, Mao Ce-tung áruló, szakadár politikájának, amely ösztönözte az újabb bűnök elkövetésére a vietnami nép ellenségeit ökonomizmus. Amennyire se­gít Kína az amerikaiaknak, annyira árt önmagának. Az or­szágban fokozódik az elégedet­lenség a „kulturális forradalom” politikájának következményei miatt, a dolgozók mind erőtel­jesebben hangoztatják jobb életre való igényeiket, s mind erélyesebben verik vissza a „vö­rösgárdisták” támadásait. A maoi propagandagépezet káros céljait mutatja, hogy most az „ökonomizmus ellen” hirdetnek harcot, szocializmusellenesnek minősítve az anyagi ösztönzés elvét. A feje tetejére állított helyzetnek megfelelően tehát azt ösztönzik, ami szocializmus- ellenes, és azt támadják, ami szocialista célkitűzés. Ez aztán az ökonomizmus. Ahogy ők cáfolnak. McClos­key, az amerikai külügyminisz­térium szóvivője cáfolta azt a jelentést, hogy az Egyesült Ál­lamok titkos katonai egyez­ményt kötött Marokkóval, Tu­néziával, Líbiával, és ennek ér­telmében fegyvert szállít, kato­nai támaszpontokat létesít ezek­ben az országokban, vagyis, hogy hadtáptámaszponttá vál­toztatja a három országot. McCloskey azt mondta, erről szó sincs. Igaz, hogy fegyvere­ket valóban szállítanak, de csu­pán az illető országok belső biztonsági és védelmi céljaira. Mert az Egyesült Államok oly jó.!. Washington helülről. Pedig Johnson elnök felismerte, hogy a fegyvereladásokat korlátozni kell ahhoz, hogy kevesebb bűn­tett történjék. Igaz, egyelőre még csak az Államok fővárosá­ra, szűk földrajzi pontra értve nyilatkoztatta ki kongresszusi üzenetében. Washingtonban Al SZKP Központi Bizottsága ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére Kádár János mosskvai látogatása A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága február 28-án ebédet adott Ká­dár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkára, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára és Er­délyi Károly, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter-helyettes tiszteletére. Szovjet részről az ebéden je­len volt: L. I. Brezsnyev, A. N. Koszigin, A. N. Selepin, M. A. Szuszlov, G. 1. Voronov, V. V. Grisin, P. N. Gyemicsev, J. V. Andropov, az SZKP Központi Bizottságának tagjai, A. A. Gromiko, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter, N. G. Jegoricsev, a Központi Bizott­ság tagja, a moszkvai pártbi­zottság első titkára, F. J. Tyi- tov, a Központi Bizottság tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, L. F. lljicsov kül­ügyminiszter-helyettes és A. F. Kudrjasov, a Központi Bizott­ság külügyi osztályának helyet­tes vezetője. A vendégek között volt Szipka József, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, moszkvai ma­gyar nagykövet és a nagykövet­ség több diplomatája. A meleg, szívélyes légkörű ebéden L. I. Brezsnyev és Ká­dár János baráti pohárköszön­tőt mondott. ★ Moszkva új létesítményeivel ismerkedve Kádár János, Bisz­ku Béla, Erdélyi Károly és Szipka József megtekintette az osztankinoi televíziós központ épületét, a Rosszija szállodát és más épületeket. A vendégeket N. G. Jegoricsev, az SZKP KB tagja, a moszkvai pártbizottság első titkára és V. F. Promisz- lov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke kísérte. Rakétákat használtak a szabadságharcosok A Béke-világtanács Elnökségének határosain Vietnamról PRÁGA. (TASZSZ) A Béke-világtanács Elnök­ségének ülése határozatot ho­zott a vietnami kérdésben. Az Egyesült Államok vietna­mi agressziója továbbra is a nemzetközi helyzet alapvető problémája. Az amerikai impe­rialisták délen és északon el­szenvedett vereségeik ellenére továbbra is agresszív háború­juk fokozására és kiszélesítésé­re törekszenek. A közvélemény súlyos ítélete ellenére még na­gyobb arányokban folytatják bűntetteik elkövetését. Bombák­kal, lövedékekkel, napalmmal, mérgező vegyi anyagokkal és mérgesgázokkal halált hoznak az ország lakosságára, lerom­bolják a városokat és a falva­kat, megsemmisítik a vetéseket — állapítja meg a határozat, majd rámutat: Az Egyesült Államok minél jobban fokozza a bombázáso­kat és minél több bűntényt kö­vet el, annál harsányabban szónokol az úgynevezett béke­tárgyalásokra irányuló törek­véseinek „őszinteségéről”. SAIGON A Da Nang-i amerikai légi- támaszpont ellen intézett hét­fői sikeres partizántámadást ki­vizsgálva, a saigoni amerikai parancsnokság közzétette az el­ső eredményeket. Amerikai megállapitás szerint a partizánok a támaszponttól körülbelül 10—‘12 kilométer tá­volságra felállított kilövőszerke­zetekből, 140 milliméteres raké­tákkal támadták a támaszpont területét. Az amerikaiak szerint ez volt eddig a partizánok által használt leghatékonyabb fegy­ver, nem is tudtak arról, hogy a szabadságharcosok ilyesmivel rendelkeznek. A támaszpont te­rületén ötvenegy rakéta rob­bant. A saigoni szóvivő kijelen­tette, hogy a fegyver egyszerű­sége miatt és azért, mert rend­kívül ügyesen lehet álcázni, ko­moly problémát okoz. HANOI A Vietnami Néphadsereg Főparancsnokságának össze­kötő bizottsága rendkívüli til­takozást intézett hétfőn a Nem­zetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottsághoz amiatt, hogy az amerikai légierő megkezdte a VDK folyóinak elaknásitását. Az összekötő bizottság tiltako­zásában rámutat, hogy ez a VDK elleni háború lépcsőzetes kiterjesztésének újabb bizonyí­téka. A DNFF rádióadója nyilatko­zatban rámutat, hogy az Egye­sült Államok azért terjeszti ki északon a háborút, hogy meg­próbálja elkerülni a déli vere­cAcpvf WASHINGTON A michigani egyetem 440 ta­nára üzenetben szólította fel Johnson elnököt, hogy állítsa le Észak-Vietnam bombázását. A légitámadások — hangzik az üzenet — nem korlátozzák, ha­nem kiterjesztik a konfliktust. A legújabb eszkalációs lépé­seket elítélte az amerikai sze­nátus néhány, józan álláspont­járól közismert tagja is. Ugyanakkor a Gallup közvé­leménykutató intézet adatai szerint az Egyesült Államok la­kosságának hatvanhét százaléka helyesli a VDK további bombá­zását. Rapacki hazaérkezett VARSÓ (MTI) Rapacki lengyel külügymi­niszter feleségével és kíséreté­vel hétfőn este hazaérkezett Nagy-Britanniából. Közvetlenül megérkezése után tájékoztatta a sajtó képviselőit látogatásának eredményeiről, Wilson ■ miniszterelnökkel, Brown külügyminiszterrel és más személyiségekkel folytatott tárgyalásairól. ! Ami a nemzetközi kérdéseket 1 illeti — mondotta Rapacki —, a tárgyalásokon mindenekelőtt európai problémákról volt szó. E téren számos kérdésben kö­zösek a nézeteink. Felhívj a világ népeihez A világ népei — beleértve az Egyesült Államok lakosságának széles rétegeit — mind erélye­sebben támogatják a vietnami nép jogos álláspontját és kö­vetelik, hogy az amerikai im­perialisták szüntessék meg ag­resszív vietnami háborújukat, vonják ki csapataikat Dél-Vi- etnamból és adják még a vi­etnami népnek azt a jogát, hogy maga döntsön sorsáról, A Béke-világtanács Elnöksé­ge, amely 1967. február 25—27- én . ülést tartott Frágában, fel­hívja a világ minden népét, hogy a legerólyosebben ítélje el azt a szörnyű igazságtalan há­borút, amelyet az Egyesült «Ál­lamok folytat Vietnam mindkét övezetében. A Béke-világtanács Elnöksé­ge ■ ismét kijelenti, hogy teljes mértékben támogatja a VDK négypontos és a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás:. .Front ötpontos nyilatkozatát, ame­lyekben kifejezésre, jut az 1954-es genfi egyezmények be­tűje és szelleme. Végül a határozat megálla­pítja: 1 A vietnami nép igazságos harcának leghatékonyabb és legerőteljesebb támogatása min­den békére és igazságosságra törekvő nép égető feladata. Minden országban fel kell hasz­nálni a cselekvés minden for­máját, a vietnami néppel való nemzetközi szolidaritási kam­pány mind átfogóbb arányú ki bontakoztatására. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. Az Afrikai Egységszervezet ülése ADDISZ ABEBA. (TASZSZ) Kedden plenáris üléssel kez­dődött az Afrikai Egységszerve­zet minisztertanácsa ülésszaká­nak második napja. A zárt ajtók mögött tartott ülésen Diallo Telli az AESZ főtitkára tartott beszámolót a szervezet tevékenységéről. Baloldali tanácskozó bizottság DELHI (MTI) Az indiai választási küzdelem befejeztével a baloldali egység­front vezetői tanácskozó bizott­ságot állítottak fel, amelyben minden pártnak egy képviselője van. E bizottságban a Dange vezetése alatt álló Indiai Kom­munista Pártot Govindan Nair, a párt egyik keraiai vezetője képviseli majd. A központi parlamentben mór csak 15 hely sorsa eldöntetlen, s egy részük még hetekig az is marad. százezer lakosra számítva nyolc­szor több gyilkosság történik évente, mint New Yorkban. Az elnöki üzenet a bűnözés prob­lémáival foglalkozott, s meg­előzésként sürget fegyvereladás­korlátozó intézkedéseket. Nem ártana, ha Johnson földrajzi és politikai korlátáit félrelökné — a gyorsabb és általánosabb ha­tás kedvéért. Kényelmetlen utak. Wilson és Brown Hágában járt, közös- piaci ügyben. Nem volt szeren­csés az időpont, mert Brow-nak haza kellett térnie az alsóház Vietnam-vitájára, A Hágában maradt kormányfőnek sem volt kellemes látogatása, Hollandia csupán a konzultációk folytatá­sát javasolta a britek számá­ra. Wilsont pedig, hazatérve nem éppen elcsitult helyzet fo­gadta. Hadügyi vita. Az angol alsó­ház ugyanis rátért a Wilson- kormány védelmi politikájának vitájára. Igen éles nyilatkoza­tok hangzottak el. Hughes mun­káspárti képviselő például fel­hozta, hogy Glasgow közelében sok millió fontos költséggel po­láris rakéták számára építenek támaszpontot, amikor a város­ban a „világ legrothadtabb la­kásviszonyai” uralkodna^. Huszonöt éve alakult a Történelmi Emlékbizottság 1942. március 1-én a Nép­szava olvasói különösnek ható felhívást olvashattak. A történelmi hagyományok ápolására „az országban mindenütt gondozatlanul kallódó ereklyék összegyűj­tésére” országos társadalmi megmozdulást hirdettek: „Álljanak sorainkba mind­azok, akik tisztán őrzik ma­gukban a történelmi hagyo­mányt, és hiszik, hogy e nagyszerű örökség ápolása és elmélyítése fontos nem­zeti feladat”. — Aláírva: ,,A Magyar Történelmi Emlék- bizottság” és huszonnyolc név. Ismert baloldali poli­tikusok, újságírók, írók, művészek, mint Bajosy-Zsi- linszky Endre, Kállai Gyu­la, Szakasits Árpád, Mihály- fi Ernő, Tildy Zoltán, Uly és Gyula, Pátzay Pál, Szőnyi István, Veres Péter, Darvas József, Bernáth Aurél éis mások. Az egyszerű újságolvasó valószínűleg meghökkent. Az ország több mint féléve, hogy részese Hitler bűnös és őrtilt háborújának. A né­met fasiszta csapatok el­szenvedték már első nagy vereségüket Moszkva alatt. Az antifasiszta demokra­tikus országok szövetségi szerződése és az angolok Magyarország elleni had­üzenete széjjelzúzta a ket­tős politikában reménykedő csoportok illúzióit. Már nem lehetett eltitkolni a magyar csapatok első nagy bűnös akcióját, nemzeti szégye­nünket a „Hideg na- pok”-at, az újvidéki és zsallyai tömegvérengzést, amelynek több mint három­ezer áldozata volt. Ilyen vérzivataros időkben min­den haladó ember előtt köz- tiszteletben álló férfiak „ereklyegyűjtéssel” foglal­koznak, múzeumot ízervez- nek? A kudarcok és a felhá­borodás hulláma megbuk­tatta a Bárdossy-kormányt. Utóda Kállay Miklós —, akit közvetlen környezete is po­litikai sviháknak, gátlásta­lan kalandornak tartott — főfeladatául tűzte, hogy a háború folytatásához szük­séges egységet megteremtse és függetlenségért, demok­ráciáért és békéért küzdő erők egységét megbontsa. A Magyar Történelmi Em­lékbizottság nem múzeum­alapítással foglalkozott. Ré­sze, illetve legális fedőszer­ve a kommunisták által kezdeményezett széles körű függetlenség! mozgalomnak. A Történelmi Emlékbi­zottságot a legszélesebb ér­telmiségi összefogás jelle­mezte. A budapesti rendőr- főkapitány helyettesének jelentése így látja ennek a lényegét: „A bizottság ép­pen azért alakult meg po­litikailag heterogén elemek­ből, hogy ezzel is demonst­rálja a függetlenség és sza­badság kérdésének, noliti- kai pártok és mozgalmakon való felülál.lását és egysé­ges magyar követelés jel­legét”. Távolabbi perspek­tívában a bizottság résztve­vői talán nem értettek min­denben egyet, ideológiai kü­lönbségek is fennállottak, de valami lényegesben azért találkoztak. Szekfű Gyula szavaiból érthetjük ezt meg, aki így írt a Népszava em­lékezetes karácsonyi szá­mában: ,,.. .A magyar munkássággal, akárcsak a magyar parasztsággal, nem voltak soha kapcsolataim, viszont ami a marxizmus tanelveit illeti, ezekkel szemben elfoglalt álláspon­tomat sohasem tartottam titokban .. . Nagy elemi csa­pások idején, felhőszakadás után, árvízveszedelemben senki sem tud négy fal kö­zött maradni.., Ilyen vi­harban élünk ma is ,.. Azt hiszem, a szabadság dolgá­ban megérthetjük egymást, mégha különböző pontokról indulunk is el”. Az értelmiség feladatává vált, hogy leleplezze az uralkodó rendszer magyar­kodásának „hazafias” szó­lamainak hazug voltát. Meg­mutassa. hogy a magyar nép történelmi hagyomá­nyaink legdicsőbb szaka­szaiban t? elsősorban 1843 ban — hogyan küzdöttek a nép és vezetői együtt a sza­badságért, függetlenségért, demokráciáért, a gazdasági és társadalmi haladásért. Az írott szóval, az előadó és képzőművészet eszközei­vel próbálták felébreszteni a nemzet lelkiismeretét. Az értelmiség részvétele a közös nagy feladatban igen sokoldalú volt. A mun- káskórusok és munkásszín­játszók előadásaiba, majd a Hont Ferenc által rende­zett vígadói és zeneakadé­miai irodalmi esteken va­lóban a művészek színe-ja- va vállalt szerepet. Olyan művészek fémjelzik ezeket az előadásokat, mint Ascher Oszkár, Basilides Mária, Bánki Zzsuzsa, Baló Elemér. Gobbi Hilda, Gábor Miklós, Gellért Endre, Hont Erzsé­bet, Horváth Ferenc, Major Tamás, Medgyasszai Vilma és sokan-sokan mások. A magyar kultúra olyan értékei nyertek új megvilá­gítást, mint Bartók, Kodály, Ady, és József Attila. A szocialista és rokon­szenvező képzőművészek is a maguk eszközeivel tárták fel a kor égető problémáit. A Vasas Székházban ren­dezett kiállításon olyan ne­vekkel találkozunk, mint: Bán Béla, Berda Ernő, Bok- ros-Birmann Dezső, Derko- vits Gyula, Dési-lTuber Ist­ván, Farkas Aladár, Fenyő A. Endre, Goldmann Gvörgy. Háy Károly László, B. Ju­hász Pál, Kender Györgv. Kurucz D. István, Mészá­ros László, Ránki-Poxi Jó­zsef, Sugár Andor és má­sok. Pátzav Pál Petőfi-em- lekplakettjet, a Történelmi Emlékbizottság bocsátotta ki és az emlékezetes március 15-i tüntetés előtt már tíz­ezres példányban díszítette a kabátok hajtókáit. A mozgalom csúcspontja az 1942. március 15-i tün­tetés előkészítése volt. Er­re nemcsak a párt mozgó­sította tömegeit, hanem a Magyar Nemzeten, Kis Új­ságon és Népszaván keresz­tül a Történelmi Emlékbi­zottság is felhívást bocsátott ki. A világháború viszonyai között páratlan erejű tün­tetés élén ott haladtak a bizottság vezetői is, és tet­ték le az emlékezés koszo­rúit Petőfi-szobrára A tömegek és az összefo­gás erejétől megrémült uralkodó osztály terrorral válaszolt. A főcsapást a pártra mérte, letartóztatva annak mintegy 600 harcosát és vezetőjét. A terror megrémítette a szövetségeseket — így a Történelmi Emlékbizottság rövid fennállása után meg­szűnt. Megszűnt, hogy ké­sőbbi időben új keretekben éledjen újiá. Nehéz völma felsorolni is azt a sokrétű és széles kö­rű tevékenységet, amelyet az értelmiség legjobbjai a rövid néhány hónát) alatt, tettek. Telteik már a törté­nelem részesei, és így Von­hatjuk le a következtetést, azért csatlakoztak a párt népfrontnoliHkálához, meri felismerték, hoarv a nemzet sorsdöntő kérdéseiben ak­kor is a párt mutatta a b" lycs utal. dr. fernere Ver* történész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom