Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-01 / 51. szám
WOT. március 1, szerda 3. oldal Fordulatok egy gépjavító állomás életében Január 1-én összevonták a kecskeméti, a kerekegyháza és a tiszakécskei gépjavító állomást Az utóbbiak azóta az előző üzemegységeiként — csúcsvezetőség irányításával — működnek. Szikora Jenővel, a liszakécs- kej egység vezetőjével az üzem eddigi történetéről, a környék mezőgazdaságának segítésében betöltött szerepéről, s az átszervezés okozta problémákról beszélgetünk. Tanulságos áttekinteni, hogy a mezőgazdasági jellegű ipari üzem a fejlődés követelményeinek megfelelően az évek során milyen változásokon ment át A tsz-ek támasza Kezdetben mint gépállomás segítette a község és környéke termelőszövetkezeteit. Földjeiken a traktoraival és munkagépeivel szántottak-vetettek, a kombájnjaival arattak-csépeltek s egyéb gépeivel végezték a különböző mezőgazdasági munkákat. Nemcsak ennyiben volt a gépállomás a szövetkezeti gazdaságok támasza. Abban is, hogy 1960-tól évente egy-egy — volt esztendő, amikor két — tanfolyamot szervezett a tsz- traktorosok képzésére. Azóta minden évben átlag 35 szövetkezeti gazda sajátította el a gépállomás tanfolyamain az erőgépek vezetésének ismereteit. A szövetkezeti gazdaságok gépállományának növekedésével a gépállomás — mint gépszolgáltató üzem — mindinkább feleslegessé vált. Ezért 1964 végén átszervezték javító állomássá, j Traktorait átadta a tsz-eknek, s körülbelül 30 erőgépvezető és még több mint tíz szakmunkás — általában műhelyvezetőnek — a szövetkezeti gazdák sorába lépett. Profilírozott javító-szolgálat Nem volt mentes a gondoktól az átszervezés. A szalagszerű javításhoz új szerszámgépekkel kellett felszerelni az állomás műhelyét, s gondoskodni kellett több szakképzett szerelőről is. Az utóbbi problémát úgy oldották meg, hogy a törzsgárda mellé a hosszabb — 5—15 éves — gyakorlattal rendelkező és az állomáson maradt tizennyolc traktorost nyolchónapos tanfolyamon műhelyi munkássá képezték. (Rajtuk kívül hármat a tsz-műhelyek számára is.) A műszaki vezetőkön és adminisztrátorokon kívül 68 szakemberrel és 17 betanított munkással rendelkezett a javító állomás. Feladata — a profilí- rozás következtében — a kecskeméti járás szövetkezeteinek a tulajdonában levő Zetor- és Csepel-típusú erőgépek, s különböző munkagépek javítása volt. Tavaly például 220 szövetkezeti traktort és számos munkagépet hoztak rendbe. Érdemes szót ejteni arról is, hogy a javítás specializálásával annak a költségei nagy mértéltben csökkentek. Korábban például 280—300 munkaórát igényelt és 28—33 ezer forintba került egy-egy UE—28-as, vagy Zetor nagyjavítása — a szakosítással viszont már 200—220 óra alatt 22—23 ezer forintért tudták ugyanazt a munkát elvégezni. Így a tsz-eknek bőven megtérült egy-egy gép 400 forintos szállítási költsége. Megjegyzésre kívánkozik az is, hogy kezdetben a tsz-ek — a hiányos szaktudás miatt — igen rossz állapotban bocsátották javításra gépeiket, s ezért került oly sokba a rendbehozásuk Az úf mechanizmus szellemében Az ez év elején végrehajtott átszervezés újabb nehézségek elé állította a most már a Kecskeméti Gépjavító Állogaáfr üzemegységének vezetőit. Az átszervezéssel együtt ugyanis más profilt kapott az üzem: az egész megye tsz-einek a markoló-rakodó és a bálázó-aratógépedt kell kijavítania. Ez a másfajta munkában nagy gyakorlatra szert tett szakemberek „átállását” igényelte, ami még kevésbé okozott különösebb nehézséget. Az viszont már igen, hogy az említett gépek annyira újak a különböző tsz-ekben, hogy az idén még nem szorulnak nagyjavításra. így az a veszély fenyeget, hogy az üzemegység munka nélkül marad, összesen 140 ezer óra alatt elvégezhető munkára van szerszámkapacitása és munkásgárdája —, de csupán munkagépek nem egészen 30 ezer órát igénybe vevő javítására kötöttek csak szerződést a tsz-ek. Munkát kellett tehát keresni, s az üzemegység vezetői találtak is. Elvállalták a Kecskeméti Konzervgyár tulajdonába tartozó és több tsz-ben működő 11 beépített borsófejtőnek a javítását, j az AGROKER-rel pedig 110 különböző típusú tehergépkocsi rendbehozására kötöttek megállapodást. — Sikerült betömnünk a több mint 110 ezer munkaórás kiesés rését — mondja most már a megkönnyebbülés mosolyával Szikora elvtárs. — Már az új gazdasági mechanizmus követelte rugalmassággal kellett eljárnunk. Ez az év tehát jó előiskola a változatos múltú tiszakécskei gépjavítók számára ahhoz, hogy a jövőben is hogyan kell keres- niök az igényeket, a munka- alkalom lehetőségeit. Tarján István Felárat és bérpótlékokat kapnak a népgazdaságilag fontos beruházások építői A harmadik ötéves tervben előirányzott, népgazdaságilag fontos ipari építkezések, beruházások üteme, gyors kivitelezésének támogatásáról nemrégiben hozott határozatot a kormány. Az intézkedések nagy része az építőanyagellátás gyors és so- ronkívüld megjavításáról rendelkezett. A kormányhatározat alapján döntöttek most a fontos beruházások előtérbe helyezésével és munkaerőgondjainak megoldásával összefüggő anyagi ösztönzésről is. Az építésügyi miniszter, az Országos ArhiÚj lakások Dunavecsén Nyolc összkomfortos lakás építésén serénykedik Dunaveesén a Kecskeméti Építési és Szerelőipari Vállalat Müller Péter vezette kőmúvesbrigádja. Ezenkívül az idén — a tervek szerint —, újabb, kétszer négy lakásból álló épület kerül tető alá a járási székhelyen, ahol év végére csökkennek a községben dolgozó műszaki és egyéb szakemberek lakásgondjai. (Pásztor Zoltán felvétele.) Á tudomány segíti a gyakorlatot Kimagasló eredmények a Tessedik szocialista brigád tevékenysége nyomán újsághír: A Földművelésügyi Minisztérium és a ME- DOSZ a mezőgazdasági tudományos és gyakorlati szakemberekből három évvel ezelőtt megalakult Tessedik Sámuel brigádot másodízben tüntették ki a szocialista címmel. E hír kapcsán rá keli mutatni, hogy a Tessedik szocialista brigád tevékenysége a megye mezőgazdaságával szoros kapcsolatban van, ugyanis az elmúlt évben a társadalmi munka nagyobbik hányadát itt végezte. A brigád három évvel ezelőtt azzal a célkitűzéssel alakult, hogy tudományos és gyakorlati segítségadás révén elősegítse hazánkban az eredményesebb lucerna-, vörösheremag, valamint a szénatermelést. Az elmúlt évben 25 tagja volt a brigádnak, köztük olyan neves szakemberek, mint dr. Já- nossy Andor, az Agrobotanikai Intézet igazgatója — aki egyébként a brigád vezetője —, dr. Manninger G. Adolf, Kossuth- díjas egyetemi tanár, dr. Szata- la Ödön kandidátus, dr. Bojtos Zoltán és dr. Bocsa Iván lucer- nanemesítők. Az ország 52 termelőszövetkezetének szakmai segítésében vettek részt és ebből 26 BácsKiskun megyében van. Az üzemek maglucerna területe 3380, a vöröshere magterülete pedig 1298 katasztrális holdat tett ki, a szénatermő terület pedig 12 ezer 711 holdnyi területet jelentett. Ä lucerna maghozó területből 1940 hold, a megye szövetkezeteiben volt. A szakmai segítség nyomán a lucemamag- termesztésben holdanként 96, a vörösheremag-termesztésben holdanként 140 kilogramm, míg a széna termőterületen holdanként 28,2 mázsa volt az átlag. Ezek jóval felette vannak az országos eredményeknek. Kilenc Bács-Kiskun megyei termelőszövetkezetben másfél-két hold nagyságú parcellákon a kaliforniai termelési módszer alkalmazásával (80 centiméter sortávolságra védőnövény nélkül vetették a lucernát, katasztrális holdanként 1 kilogramm vetőmagot használtak fel) ösz- szesen 14,5 holdnyi kísérleti lucernát telepítettek. Ahol a brigád által leírtak szerint végeztek minden munkát, ott kimagasló magterméseredmények születtek. A dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetben két holdról 654 kilogramm, a duna- pataü Petőfi Termelőág ve tkezetben ugyancsak két holdról 586 kilogramm vöröshere- és lucernamag került betakarításra. A brigád az idén már 130 holdon alkalmazza az említett módszert. A lucerna és a vöröshere kártevők elleni hatékony védekezés segítése szintén a brigád feladatai között szerepel. Üj növényvédőszereket is kipróbáltak. A megyében a svájci Solwirex — tartós hatású, foszfor hatóanyag tartalmú növényvédőszer — alkalmazására került sor. Ezt az idén nemcsak a lucernánál, hanem egyéb nö- vónyféleségnél is alkalmazzák. Az elmúlt évi kísérletek ugyanis rendkívül biztatóak. A hriqád az elmúlt évben több kibővített értekezletet tartott, melyből kettőt termelőszövetkezetben rendezett meg. Éppen ennek nyomán a dunapa- taji Petőfi Termelőszövetkezetben nemrég „kis Tessedik-bri- gád” alakult 32 termelőszövetkezeti tag összefogásával a lu- cemamag és szénatermelés fejlesztésére. Ehhez és hasonló kezdeményezésekhez természetesen a „nagy” Tessedik szocialista brigád minden segítséget megad. Kosa Károly brjgádtas vatal és az Országos Tervhivatal elnökletével egyetértésben elrendelte, hogy a kijelölt népgazdaságilag jelentős ipari beruházások építéséért a munka fontosságának megfelelően 3 vagy 4 százalékos felárat kell előirányozni kivitelező részére. A felár egy részéből, de legfeljebb 50 százalékból a kijelölt és népgazdaságilag fontos ipari beruházások építkezésein foglalkoztatott dolgozóknak bérpótlékot kell fizetni. Az építésügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Tanácsával, valamint a* Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben arra utasította a felár felszámítására jogosult vállalatokat, hogy a munkásoknak a havi alapkereset 6—8 százalékának megfelelő összegű, úgynevezett kiemelt pótlékot fizessenek. Ezen felül az alapkeresetnek további 5—10 százalékát műszakpótlék címén kaphatják meg, akik rendszeresen több műszakos vagy a folytonos termelés szerinti munkaidő-beosztásban dolgoznak. Hozzávetőleges számítások szerint csaknem 20 000 építő, szak- és szerelőipari dolgozó jut kiemelt pótlékhoz, vagy műszakpótlékhoz, esetleg mind a kettőhöz. (MTI) A párttitkár öröme — Halló! Szerkesztőség? A Bajai Járási Tanács pártalap- szervezetének titkára, Szabó Ilona vagyok. Szükségesnek tartom elmondani, hogy hétfőn délután nagyon jól sikerült pártnap résztvevői lehettek a tanácsi apparátus és a különböző társszervek: a bíróság, ügyészség, MÉK-kirendeltség, Állatforgalmi Vállalat és a földművesszövetkezet dolgozói, összesen mintegy háromszázötvenen. Dr. Varga Jenő elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke volt az előadó. Nálunk már hagyomány, hogy a pártnapok iránt nagy az érdeklődés. Hétfőn is sokan már be sem fértek a díszterembe, a folyosón hallgatták Varga elvtársat. S ennek titka, hogy mindig nagyszerű előadót kapunk! Mindezt olyan örömmel újságolta a párttitkár, hogy lelki szemeimmel szinte láttam arcának ragyogását. Örömének igaz indítékát azonban telefonértesítésének utolsó mondatából éreztem ki. .. mindig nagyszerű előadót kapunk!” Ebben rejtőzik a „titok”. Hiszen Varga elvtárs, aki Bács-Kiskun megye egyik küldötteként részt vett a IX. pártkongresszus munkájában, kongresszusi élménybeszámolót tartott. A bel- és külpolitikai helyzetről szóló tájékoztatójában pedig élvezetes, közérthető módon ismertette a nemzetközi helyzet alakulását, hazánk és a megye gazdasági életének — az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével összefüggő — számos vonatkozását. A pártnap hallgatóságának érdeklődését lekötő téma újabb és újabb összefüggéseket tár fel, gondolatokat ébreszt. S ami ezután következik, az a haszon, a párttitkár örömének igazi forrása. A gondolatébresztést ugyanis a gondolatok cseréje, az egészséges, vitatkozó-kedv, vagy ha úgy tetszik■ a politizálás követi. Aztán az állásfoglalás, amely szavakban és tettekben, céltudatos és mind tudatosabb munkában kamatozik. Es akadhat-fi a párttitkár számára ennél nagyobb öröm?