Petőfi Népe, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

WOT. március 1, szerda 3. oldal Fordulatok egy gépjavító állomás életében Január 1-én összevonták a kecskeméti, a kerekegyháza és a tiszakécskei gépjavító állo­mást Az utóbbiak azóta az előző üzemegységeiként — csúcsvezetőség irányításával — működnek. Szikora Jenővel, a liszakécs- kej egység vezetőjével az üzem eddigi történetéről, a környék mezőgazdaságának se­gítésében betöltött szerepéről, s az átszervezés okozta problé­mákról beszélgetünk. Tanulságos áttekinteni, hogy a mezőgazdasági jellegű ipari üzem a fejlődés követelményei­nek megfelelően az évek során milyen változásokon ment át A tsz-ek támasza Kezdetben mint gépállomás segítette a község és környéke termelőszövetkezeteit. Földjei­ken a traktoraival és munka­gépeivel szántottak-vetettek, a kombájnjaival arattak-csépeltek s egyéb gépeivel végezték a kü­lönböző mezőgazdasági munká­kat. Nemcsak ennyiben volt a gépállomás a szövetkezeti gaz­daságok támasza. Abban is, hogy 1960-tól évente egy-egy — volt esztendő, amikor két — tanfolyamot szervezett a tsz- traktorosok képzésére. Azóta minden évben átlag 35 szövet­kezeti gazda sajátította el a gépállomás tanfolyamain az erőgépek vezetésének ismereteit. A szövetkezeti gazdaságok gépállományának növekedésével a gépállomás — mint gépszol­gáltató üzem — mindinkább fe­leslegessé vált. Ezért 1964 végén átszervezték javító állomássá, j Traktorait átadta a tsz-eknek, s körülbelül 30 erőgépvezető és még több mint tíz szakmunkás — általában műhelyvezetőnek — a szövetkezeti gazdák sorába lépett. Profilírozott javító-szolgálat Nem volt mentes a gondoktól az átszervezés. A szalagszerű javításhoz új szerszámgépekkel kellett felszerelni az állomás műhelyét, s gondoskodni kel­lett több szakképzett szerelőről is. Az utóbbi problémát úgy oldották meg, hogy a törzsgárda mellé a hosszabb — 5—15 éves — gyakorlattal rendelkező és az állomáson maradt tizennyolc traktorost nyolchónapos tanfo­lyamon műhelyi munkássá ké­pezték. (Rajtuk kívül hármat a tsz-műhelyek számára is.) A műszaki vezetőkön és ad­minisztrátorokon kívül 68 szak­emberrel és 17 betanított mun­kással rendelkezett a javító állomás. Feladata — a profilí- rozás következtében — a kecs­keméti járás szövetkezeteinek a tulajdonában levő Zetor- és Csepel-típusú erőgépek, s kü­lönböző munkagépek javítása volt. Tavaly például 220 szövet­kezeti traktort és számos mun­kagépet hoztak rendbe. Érdemes szót ejteni arról is, hogy a javítás specializálásával annak a költségei nagy mértélt­ben csökkentek. Korábban pél­dául 280—300 munkaórát igé­nyelt és 28—33 ezer forintba került egy-egy UE—28-as, vagy Zetor nagyjavítása — a szako­sítással viszont már 200—220 óra alatt 22—23 ezer forintért tudták ugyanazt a munkát elvé­gezni. Így a tsz-eknek bőven megtérült egy-egy gép 400 fo­rintos szállítási költsége. Meg­jegyzésre kívánkozik az is, hogy kezdetben a tsz-ek — a hiányos szaktudás miatt — igen rossz állapotban bocsátották javításra gépeiket, s ezért került oly sok­ba a rendbehozásuk Az úf mechanizmus szellemében Az ez év elején végrehajtott átszervezés újabb nehézségek elé állította a most már a Kecs­keméti Gépjavító Állogaáfr üzemegységének vezetőit. Az át­szervezéssel együtt ugyanis más profilt kapott az üzem: az egész megye tsz-einek a markoló-ra­kodó és a bálázó-aratógépedt kell kijavítania. Ez a másfajta munkában nagy gyakorlatra szert tett szakembe­rek „átállását” igényelte, ami még kevésbé okozott különö­sebb nehézséget. Az viszont már igen, hogy az említett gé­pek annyira újak a különböző tsz-ekben, hogy az idén még nem szorulnak nagyjavításra. így az a veszély fenyeget, hogy az üzemegység munka nél­kül marad, összesen 140 ezer óra alatt elvégezhető munkára van szerszámkapacitása és mun­kásgárdája —, de csupán mun­kagépek nem egészen 30 ezer órát igénybe vevő javítására kötöttek csak szerződést a tsz-ek. Munkát kellett tehát keresni, s az üzemegység vezetői talál­tak is. Elvállalták a Kecskeméti Kon­zervgyár tulajdonába tartozó és több tsz-ben működő 11 beépí­tett borsófejtőnek a javítását, j az AGROKER-rel pedig 110 kü­lönböző típusú tehergépkocsi rendbehozására kötöttek meg­állapodást. — Sikerült betömnünk a több mint 110 ezer munkaórás ki­esés rését — mondja most már a megkönnyebbülés mosolyával Szikora elvtárs. — Már az új gazdasági mechanizmus követel­te rugalmassággal kellett eljár­nunk. Ez az év tehát jó előiskola a változatos múltú tiszakécskei gépjavítók számára ahhoz, hogy a jövőben is hogyan kell keres- niök az igényeket, a munka- alkalom lehetőségeit. Tarján István Felárat és bérpótlékokat kapnak a népgazdaságilag fontos beruházások építői A harmadik ötéves tervben előirányzott, népgazdaságilag fontos ipari építkezések, beru­házások üteme, gyors kivitelezé­sének támogatásáról nemrégiben hozott határozatot a kormány. Az intézkedések nagy része az építőanyagellátás gyors és so- ronkívüld megjavításáról rendel­kezett. A kormányhatározat alapján döntöttek most a fon­tos beruházások előtérbe helye­zésével és munkaerőgondjainak megoldásával összefüggő anyagi ösztönzésről is. Az építésügyi miniszter, az Országos Arhi­Új lakások Dunavecsén Nyolc összkomfortos lakás építésén serénykedik Dunaveesén a Kecskeméti Építési és Szerelőipari Vállalat Müller Péter vezette kőmúvesbrigádja. Ezenkívül az idén — a tervek szerint —, újabb, kétszer négy lakásból álló épület kerül tető alá a járási székhe­lyen, ahol év végére csökkennek a községben dolgozó műszaki és egyéb szakemberek lakásgondjai. (Pásztor Zoltán felvétele.) Á tudomány segíti a gyakorlatot Kimagasló eredmények a Tessedik szocialista brigád tevékenysége nyomán újsághír: A Földművelés­ügyi Minisztérium és a ME- DOSZ a mezőgazdasági tudo­mányos és gyakorlati szak­emberekből három évvel ez­előtt megalakult Tessedik Sá­muel brigádot másodízben tüntették ki a szocialista cím­mel. E hír kapcsán rá keli mutatni, hogy a Tessedik szo­cialista brigád tevékenysége a megye mezőgazdaságával szo­ros kapcsolatban van, ugyanis az elmúlt évben a társadalmi munka nagyobbik hányadát itt végezte. A brigád három évvel ezelőtt azzal a célkitűzéssel alakult, hogy tudományos és gyakorlati segítségadás révén elősegítse hazánkban az eredményesebb lucerna-, vörösheremag, vala­mint a szénatermelést. Az elmúlt évben 25 tagja volt a brigádnak, köztük olyan ne­ves szakemberek, mint dr. Já- nossy Andor, az Agrobotanikai Intézet igazgatója — aki egyéb­ként a brigád vezetője —, dr. Manninger G. Adolf, Kossuth- díjas egyetemi tanár, dr. Szata- la Ödön kandidátus, dr. Bojtos Zoltán és dr. Bocsa Iván lucer- nanemesítők. Az ország 52 termelőszövetke­zetének szakmai segítésében vettek részt és ebből 26 Bács­Kiskun megyében van. Az üze­mek maglucerna területe 3380, a vöröshere magterülete pedig 1298 katasztrális holdat tett ki, a szénatermő terület pedig 12 ezer 711 holdnyi területet jelen­tett. Ä lucerna maghozó terü­letből 1940 hold, a megye szö­vetkezeteiben volt. A szakmai segítség nyomán a lucemamag- termesztésben holdanként 96, a vörösheremag-termesztésben holdanként 140 kilogramm, míg a széna termőterületen holdan­ként 28,2 mázsa volt az átlag. Ezek jóval felette vannak az országos eredményeknek. Ki­lenc Bács-Kiskun megyei ter­melőszövetkezetben másfél-két hold nagyságú parcellákon a kaliforniai termelési módszer alkalmazásával (80 centiméter sortávolságra védőnövény nél­kül vetették a lucernát, kataszt­rális holdanként 1 kilogramm vetőmagot használtak fel) ösz- szesen 14,5 holdnyi kísérleti lu­cernát telepítettek. Ahol a bri­gád által leírtak szerint végez­tek minden munkát, ott kima­gasló magterméseredmények születtek. A dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetben két holdról 654 kilogramm, a duna- pataü Petőfi Termelőág ve tke­zetben ugyancsak két holdról 586 kilogramm vöröshere- és lu­cernamag került betakarításra. A brigád az idén már 130 holdon alkalmazza az említett módszert. A lucerna és a vörös­here kártevők elleni hatékony védekezés segítése szintén a brigád feladatai között szerepel. Üj növényvédőszereket is ki­próbáltak. A megyében a sváj­ci Solwirex — tartós hatású, foszfor hatóanyag tartalmú nö­vényvédőszer — alkalmazására került sor. Ezt az idén nemcsak a lucernánál, hanem egyéb nö- vónyféleségnél is alkalmazzák. Az elmúlt évi kísérletek ugyan­is rendkívül biztatóak. A hriqád az elmúlt évben több kibővített értekezletet tar­tott, melyből kettőt termelőszö­vetkezetben rendezett meg. Ép­pen ennek nyomán a dunapa- taji Petőfi Termelőszövetkezet­ben nemrég „kis Tessedik-bri- gád” alakult 32 termelőszövet­kezeti tag összefogásával a lu- cemamag és szénatermelés fej­lesztésére. Ehhez és hasonló kezdemé­nyezésekhez természetesen a „nagy” Tessedik szocialista bri­gád minden segítséget megad. Kosa Károly brjgádtas vatal és az Országos Tervhiva­tal elnökletével egyetértésben elrendelte, hogy a kijelölt nép­gazdaságilag jelentős ipari be­ruházások építéséért a munka fontosságának megfelelően 3 vagy 4 százalékos felárat kell előirányozni kivitelező részére. A felár egy részéből, de leg­feljebb 50 százalékból a kijelölt és népgazdaságilag fontos ipari beruházások építkezésein foglal­koztatott dolgozóknak bérpótlé­kot kell fizetni. Az építésügyi miniszter a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsával, valamint a* Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetével egyetértésben arra utasította a felár felszámítására jogosult vállalatokat, hogy a munkások­nak a havi alapkereset 6—8 szá­zalékának megfelelő összegű, úgynevezett kiemelt pótlékot fi­zessenek. Ezen felül az alapke­resetnek további 5—10 százalé­kát műszakpótlék címén kap­hatják meg, akik rendszeresen több műszakos vagy a folytonos termelés szerinti munkaidő-be­osztásban dolgoznak. Hozzávető­leges számítások szerint csak­nem 20 000 építő, szak- és sze­relőipari dolgozó jut kiemelt pótlékhoz, vagy műszakpótlék­hoz, esetleg mind a kettőhöz. (MTI) A párttitkár öröme — Halló! Szerkesztőség? A Bajai Járási Tanács pártalap- szervezetének titkára, Szabó Ilo­na vagyok. Szükségesnek tartom elmondani, hogy hétfőn délután nagyon jól sikerült pártnap résztvevői lehettek a tanácsi ap­parátus és a különböző társ­szervek: a bíróság, ügyészség, MÉK-kirendeltség, Állatforgalmi Vállalat és a földművesszövetke­zet dolgozói, összesen mintegy háromszázötvenen. Dr. Varga Jenő elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke volt az előadó. Ná­lunk már hagyomány, hogy a pártnapok iránt nagy az érdek­lődés. Hétfőn is sokan már be sem fértek a díszterembe, a fo­lyosón hallgatták Varga elvtár­sat. S ennek titka, hogy mindig nagyszerű előadót kapunk! Mindezt olyan örömmel új­ságolta a párttitkár, hogy lelki szemeimmel szinte láttam arcá­nak ragyogását. Örömének igaz indítékát azonban telefonértesí­tésének utolsó mondatából érez­tem ki. .. mindig nagyszerű előadót kapunk!” Ebben rejtő­zik a „titok”. Hiszen Varga elv­társ, aki Bács-Kiskun megye egyik küldötteként részt vett a IX. pártkongresszus munkájában, kongresszusi élménybeszámolót tartott. A bel- és külpolitikai helyzetről szóló tájékoztatójában pedig élvezetes, közérthető mó­don ismertette a nemzetközi helyzet alakulását, hazánk és a megye gazdasági életének — az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével összefüggő — szá­mos vonatkozását. A pártnap hallgatóságának érdeklődését lekötő téma újabb és újabb összefüggéseket tár fel, gondolatokat ébreszt. S ami ezután következik, az a haszon, a párttitkár örömének igazi for­rása. A gondolatébresztést ugyanis a gondolatok cseréje, az egészséges, vitatkozó-kedv, vagy ha úgy tetszik■ a politizálás kö­veti. Aztán az állásfoglalás, amely szavakban és tettekben, céltudatos és mind tudatosabb munkában kamatozik. Es akadhat-fi a párttitkár szá­mára ennél nagyobb öröm?

Next

/
Oldalképek
Tartalom