Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-05 / 31. szám
WOT. február 5, vasárnap 3. oldal Nyers Rezső elvtárs, a kecskeméti 1-es számú választókörzet jelöltje szól a jelölőgyűlés résztvevőihez. A konzervgyári gyűlésen dr. Molnár Frigyes elvtárs megköszöni a választók bizalmát. Szavaznak a gyűlés résztvevői. világ, (<3 ezt egyszerűbben; szebben fogalmazta, s hangja zengésének hitelességét is hozzáadta.) Bodogláron tanácsi kirendeltség épült — összefogással. Míg nem volt, az ittenieknek 30 kilométert kellett gyalog, biciklin, szekéren legyűrni, ha ügyes-bajos dolgaikat Halason kellett elintézni. Ma? Akár az iskolásgyerek átszalad szünetben a kirendeltségre, hogy az adót kifizesse. Modern, villaszerű lakások sora Bodoglár központja. — Ugyanitt, mint a megyei tanácshoz került egykori tanító elmondta, 2—3 kis nádfedeles ház volt. A tanítói lakás, az iskola is nádfedeles volt... Kecskemét — Borbás. Ki ne ismerné arrafelé Kovács Jánost, aki azóta egyfolytában tevékeny katonája a Hazafias Népfrontnak, mióta az megalakult. Ö is felsorolta, mi történt azon a tájon 20 év óta. Üt, iskola — társadalmi munka. Hányszor átbiciklizte ezt a vidéket... Hogy átalakultak az emberek is! Régen? Hiába voltak szomszédok, mintha a másik a világon se lenne: mert a katolikus és református nem egyezhetett. Még a földbirtokos is kikötötte, milyen vallásű lehet csak cselédje. „Jólesik, hogy ma már ez nincs...” — tett pontot János bácsi a témára. Hát a tsz-szervezésbö! kivette-e a részét? — érdeklődött a riporter, számítva a népfrontos aktívához méltó válaszra, azaz, hogy „természetesen”. „Nem. *Nagy ellensége voltam ...” — vezette be őszintén a választ, s miután „megtérését”, belépését ismertette, ugyanilyen nyíltsággal tett hitet az új élet mellett: „Sokkal jobb sorom van, mint amikor 30 holdon — haszonbérben — gazdálkodtam.” Gyenge homokon, amelyből éppen kifutotta a haszonbér, s az vitte el a hízót, baromfit is, így nekik alig maradt... „4 tanító néni“ — Dobosiskola, a tanító-házaspár. Menynyiszer visszatérő motívum volt azokban a beszélgetésekben, melyek a tanyasi nép összefogásáról szóltak. Tanácstagok, népfrontaktívák, pedagógusok, tsz- vezetők és egyszerű tagok, az ifjúság — a határ minden rendű és rangú embere együtt menetel. Annál derűsebb, gazdagabb, kulturáltabb lesz itt kint is az élet, minél több olyan megyei, országgyűlési képviselő lesz, mint a bácsalmási dr. Veréb János, állatorvos. „Könnyű itt folytatni az életet — vallotta —, közülük való vagyok ...” Majd arról beszélt, hogy ígéret régen is sok voilt, de legtöbbjük ígéret is maradt. „Ma nem ígérgetünk, csak amennyi----------------------u------------------------------------—— H ot község szószólója A LAJOSMIZSEI mozi ez alkalommal — pénteken délután — zsúfolásig megtelt. A nyirkos, február eleji idő, a vendégmarasztaló sár sem tarthatta vissza a választópolgárok százait, akik abból a célból sereglettek egybe, hogy országgyűlési képviselőt jelöljenek, aki a 4. választókörzet gondjainak az ország házában az elkövetkező ciklusban hangot ad, szándékaiknak érvényt szerez. Az északi megyerész ez egyik legnagyobb községén kívül még másik öt községnek is az érdekvédője, szószólója lesz a jelölt, akire ezen a gyűlésen dr. Mészöly Gyula, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kossuih-díjas igazgatója személyében esett a választás. A FELCSATTANÖ taps szívből jött és annak köszöntésére szólt, aki a parlament padsoraiban idestova már másfél évtizede foglal helyet. És hogy tisztét eredményesen látja el, azt egyebek közt a legutóbbi ciklusban megtartott 84 fogadónap és a négy országgyűlési felszólalása is bizonyítja. — Megbízatásom során mindig elsőrendű kötelességemnek tartottam — mondotta a jelölt, beszámolva a négy év munkájáról —, hogy rendszeresen szót értsek választóimmal, akikkel, úgy érzem, szoros, emberi és baráti kapcsolat fűz össze. Ez idő alatt kétszáznál több panaszt hallgattam meg, s ha a személyes intézkedés kevésnek bizore erőnkből telik, azt vállaljuk.” „Inkább többet végezzünk annál, mint amennyit ígértünk; abból sosem lesz baj . Demokratizmus. A lászlófal- viak tiszteletre méltó bölcsességgel mondották el, miért „cenzúrázták” a tanácstagjelöltek névsorát. A régiek közül csak három volt köztük, a többiek egyrésze nemrég került oda, nem ismerik az embereket, körülményeket, s a lakosság sem őket. Nem jelölnek ismét olyat, aki megválasztása óta fel se kereste a körzet lakóit. Viszont korrektül kiállnak azok mellett — ilyen Száraz elvtárs is —, akik tettek értük. Nemcsak munka, szórakozás is van a tanyavilágban. Még a hangja is mosolygott azoknak, akik régi és új bálokról, bankettekről, tréfás játékokról, táncosokról meséltek. Rendeltek majálist Kecskemét tanyavilágában, ahol az itallal, zenével, tánccal összekötött mulatság részvételi díjaiból több mint 2000 forintot Vietnam javára ajánlottak fel. Tájékozottság, érdeklődés a világ, a tudomány új eredményei iránt — ez is megvan a tanyák népében. Élnek olyan „polihisztorok”, mint a kun- baracsi Bagó Lajos, az önerejéből képezve magát, hazai hírű szőlőnemesítővé érett. Aki a tanyult, a felsőbb szervek segítségét kértem és nem hasztalan. — A most lezárult ciklus kétségkívül a legtevékenyebb, legtermékenyebb időszak volt: az ország javának előmozdítását számos, nagy horderejű feladat megoldása, nem egyszer évszázados sérelmek sikeres orvoslása tanúsítja. AZT PEDIG, hogy a nép miért újfent Mészöly Gyulát tüntette ki bizalmával, maguk a választópolgárok mondották el. A szívós küzdelem az e tájat sorozatosan sújtó belvíz ellen, a fáradhatatlan törekvés a mostoha homoktalajok hozamának a tudomány eszközeivel is támogatott kihasználására, a község nagyarányú iparosodása, a sokasodó üzemek — egytől-egyig kézzelfogható bizonyítékai a volt képviselő és a mostani jelölt hatékony munkájának. — A népből jött, a nép embere — így hangzott a közvélemény, a jelölők szava. NÉGY ÉS FÉL SZÁZ választópolgár emelte jobbját a magasba. Március közepén majd, az urnákhoz járulva, nem csupán dr. Mészöly Gyula személyére szavaznak, hanem —mint felszólalásában Borsodi György, az MSZMP megyei bizottságának titkára mondotta — a párt és kormány eddigi politikájának helyessége mellett is hitet tesznek. S ebben az „igen”-ben a jelöltnek nagymértékben része lesz. J. T. nyán magán-csillagvizsgáló berendezést épített, s nem egy társa van parasztemberekből is, akik vele együtt tanulmányoz- gatják a szép csillagos eget. Házába a megyéből, fővárosból, külföldről rendre látogatnak barátok, érdeklődők... A több százezres Bács megyei tanyavilág életét a lehetőségekhez képest együtt vinni előre a nagyközségek, városok életének ritmusához közelítve, — ehhez nyugodt,, megfontolt, a helyi hagyományokat tisztelő, új utakat kereső megyei vezetésre van szükség. Dr. Varga Jenő néhány mondatos reflektálása a riporter felvetésére, a tanácsi kirendeltségek számának növelésével kapcsolatban, ebben az egy vonatkozásban is ezt a vezetési stílust tükrözte. A megye 5 városa és 11 nagyközsége olyan minden nap megvalósuló vonzást, hatást, érintkezési alkalmakat biztosít a körzetükben levő tanyavilágnak, amely feleslegessé teszi további tanácsi ki- rendeltségek felállítását. Ennek egy másik aspektusa: sok kirendeltség éppen a pusztai körülmények stagnálását, konzerválódását is „eredményezhetné”. Tudniillik a tanya — város — nagyközség közötti mind intenzivebb életáramlást vetné visszább. Tóth István l Vállalni kell A mikor kettesben maradok a jól képzett, csendes szavú, főkönyvelővel, megjegyzi: — Figyelted, milyen gondban volt az elnökünk? Neked erről nem beszélt, persze ... De én tudom, s itt a tsz-ben többen is tudják, miről van szó. Hat elemije van. Évek óta szorongatják, hogy tanuljon. Legalább a nyolc általánost szerezze meg! És nem akar belevágni, az istennek se. Mert hiszen állami gazdaságban volt főagronómus, több mint tíz évig. S itt a szövetkezetben is jól megállta a helyét. Eddig. Csakhogy a követelmények egyre nagyobbak. Legalább középfokú végzettség nélkül, autodidaktaként sem boldogul ma már egy háromezer holdas gazdaság vezetője. Gyanítottam, hogy az eset nem égyedi. És amikor elmélyültem az idevonatkozó megyei statisztikában, gyanúm, sajnos, igazolódott. Bár a „legfrissebb* adatok a tavalyi májusi állapotot rögzítik, a dolog természeténél fogva lényegesebb változás azóta nem történt. Eszerint a megye 219 tsz-e közül 131 az, ahol egyetemet vagy főiskoláit végzett szakemberek dolgoznak. Ez nagyjából megfelel az országos helyzetnek, s mint ilyen, nem is tűnik rossznak. Csakhogy részleteiben már sokkal kedvezőtlenebb az összkép. Mert a 206 nyilvántartott elnök közül csupán 31 rendelkezik egyetemi és főiskolai képesítéssel, négyen felsőfokú technikumot szereztek, a középfokú végzettségűek száma már jóval népesebb, s nyolcvannégyen vannak, akik csak az általános iskolát, vagy még azt sem végezték el a nyolc osztályig. A 176 főmező- gazdászt illetően már jobb a helyzet — ami természetszerű —, de közülük is mintegy százan nem rendelkeznek felsőfokú képesítéssel. A főkönyvelők 208 fős táborának két szélső határa pedig ez: közülük 21 fő egyetemet, 68 pedig általános iskolát végzett Jóllehet, az utóbbiak is elvégezték a mérlegképesítő tanfolyamot, ám ez vajmi kevés ahhoz, hogy agrárközgazdászokká avassa őket. Évről évre javul a helyzet — egy év alatt például megháromszorozódott a felsőfokú technikumot végzettek száma —, de még mindig nagy a hiány a képzett vezető szakemberekben. Az előrelépés egyik módjaként a továbbképzés vetődik fel. Sajnos, ez sem kielégítő. Az említett időpontban a felsőfokú végzettség megszerzéséért két elnök, egy főkönyvelő és tizenegy főagronómus levelezett az egyetemmel, főiskolával. Nem vitás, hogy felnőtt korban, nem egyszer túl „az emberélet útjának felén”, a teljes embert igénybevevő munka után keserves-küzdelmes vállalkozás a diplomaszerzés, de az élet máris azokat igazolta, akik merték vállalni a tanulást. Mert ilyenek is vannak. Hasonlóan fontos, hogy minél több képzett, fiatal szakember dolgozzék a közös gazdaságokban. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán erről szólt megyénk egyik képviselője is, ami önmagában is jelzi, hogy jelentős problémáról van szó. Még jelenleg is egy agrármérnökre 3586 hold jut — az állami gazdaságokban csak harmadennyi —, noha a három évvel ezelőtt végzett agrárértelmiségieknek csak alig kétharmada helyezkedett el a szakterületen. Azóta javult a helyzet, de korántsem eléggé. Elsősorban a szövetkezetek vezetői tehetnek sokat azért, hogy a gazdaságokhoz hasznosan kötődjenek a szakemberek, azaz alkalmuk legyen a képzettségüket érvényesíteni. Ahol ezt teszik, ott a jövőtől nincs mit félniük sem a gazdáknak, sem a vezetőknek. Ez annyira nyilvánvaló, hogy bizonyítani sem szükséges. H. D. A félegyházi Vörös Csillag TSz-ben Pesir István elnök — akit képviselőnek jelöltek — beszél a jelenlevőkhöz.
