Petőfi Népe, 1967. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-05 / 31. szám

t. old ai 1961. február 5. vasárnap Tíz órán ál lángol! az amerikai lőszerraktár SAIGON. (MTI) Szombaton hajnalban hatal­mas robbanás rázkódtatta meg a dél-vietnami fővárostól mind­össze huszonegy kilométerrel északra, felevő Long, Binh-i amerikai lőszerraktárt. Ameri­kai tisztek feltételezik, hogy a dél-vietnami szabadságharcosok akciójáról van szó, akik a rak­tárt körülvevő szögesdrót aka­dályon átjutva, időzített bom­bát helyeztek el és a sötétség leple alatt visszavonultak. Az elsőt újabb két óriási röbba- nássorozat követte és még tíz órával később is lángokban állt a raktár nagy része. A robba­nás erejét Saigonban is érez­ték. Amerikai szóvivő szerint az akció nem követelt emberál­dozatot. Á szóvivő nem volt hajlandó nyilatkozni az okozott kár méreteiről. A Mekong deltavidékén Vính Binh tartományban a szabad­ságharcosok heves tűz alá vet­tek egy a Co Chien folyón ha­ladó amerikai őrhajót Két ame­rikai súlyosan megsebesült, egy pedig eltűnt Egy saigoni amerikai katonai szóvivő bejelentette, hogy a múlt hét szerdáján Da Nangtói 19 kilométerrel délnyugatra, amerikai tengerészgyalogosok „tévedésből” tüzérségi tűzzel árasztottak el egy kis falut. A „tévedésnek” nyolc halálos és tizennyolc sebesült áldozata van. Anglia várja Koszigint Brandt Washingtonba utazik Mint a Fehér Ház szóvivője bejelentette, Willy Brandt nyu- | gatnémet külügyminiszter jövő héten Washingtonba utazik. A közölt program szerint Johnson február 8-án, szerdán fogadja a nyugatnémet külügyminisz­tert, aki több államférfival is tárgyalni fog még, köztük Rusk amerikai külügyminiszterrel, LONDON. (MTI) Az angol közvélemény nagy érdeklődéssel tekint Koszigin szovjet kormányfő jövő hétfőn kezdődő egyhetes látogatása elé. A lapok pártállásra való tekintet nélkül melegen méltatják a szovjet vendég pályafutását, kiemelik Koszigin gazdasági szakértelmét, s „türelmes, szí­vós, hozzáértő” diplomáciájának olyan sikereit, mint például a taskenti békeegyezmény és a szovjet—francia kapcsolatok messzemenő javulása. Számos hírmagyarázó pár­huzamot von a szovjet— francia kapcsolatok látvá­nyos fejlődése és a szovjet —hrit kapcsolatok alakulá­sa között. Az utóbbiak távolról sem fej­lődtek olyan mértékben, mint í szovjet kormány nyilatkozata a pekingi provokációkról A ton szovjet kormány szomba- nyilatkozatban figyelmez­tette a kínai kormányt, hogy „a Rapacki Párizsban Manescu bonni útja Bérharcok Franciaországban és Spanyolországban Újabb provokációk Pekingben az or­te­ma­EZEM A HETEN európai szocialista szágok diplomáciai vékenysége vonta gára a világ figyelmét: Podgor- nij, a szovjet államfő, befejezte olaszországi látogatását, amely­nek soráp járt a ....Vatikánban is. —- ftapac&L lengyel külügymi­niszter hazatért párizsi útjáról, — Bujgária Kékkődén finn ál­lamelnököt fogadta, — Tito el­nök nem hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban és ezt követően Budapestre érkezett Kádár János meghívására, — Manescu román külügyminisz­ter az NSZK-ba utazott és ez alkalommal sor került a román —nyugatnémet diplomáciai kap­csolatok felvételére, — élénk visszhangot keltett a szovjet kormány nyilatkozata a Német Szövetségi Köztársaságban fel­éledő neonáci és militarista szellem megnyilvánulásairól. A szovjet—olasz tárgyalásokon a gyakorlati eredmény a gazda­sági, a tudományos, a műszaki és kulturális kapcsolatok bő­vülése. Rapacki párizsi eszmecseréje a rendszeressé vált lengyel— francia „párbeszéd” eleme volt, a finn köztársasági elnök, Urho Kekkohen bulgáriai látogatása a bolgár—finn kapocsolatok bő­vülését eredményezte. Külön kell szólni Manescu román külügyminiszter bonni útjáról és arról, hogy bejelen­tették a román—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvé­telét. A két hónapja hivatalban levő nyugatnémet kormány mindegyre hangoztatja, hogy a kelet-európai országokkal a viszonyát normalizálni kívánja. Ezzel kapcsolatban érdemes em­lékeztetni arra, hogy a szocia­lista országok voltak azok, ame­lyek kezdettől fogva törekedtek Nyugat-Németországgal is a normális kapcsolatok megterem­tésére, és nem rajtuk múlt, hogy az NSZK és Európa szo­cialista országai között — a Szovjetunió kivételével — nem alakultak ki a hivatalos, diplo­máciai kapcsolatok. A HIDEGHABORÜS ade- naueri nyugatnémet politika az évek során zsákutcába jutott. A többi nyugati hatalom előbb­re lépett a két Európát köze­lebb hozó úton. Ezt, úgy látszik, most már Bonnban is észrevet­ték az új vezetők. Mindenesetre formai módosításokat már sze­EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN retnének végrehajtani. Persze ahhoz, hogy a nyugatnémet po­litikában új irányzatot kezdje­nek, többre van szükség, mint egynéhány diplomáciai lépésre: az európai szocialista országok­kal szembeni politikájukat tel­jesen és őszintén át kell érté­kelniük! A Szovjetunió kormánya a múlt szombaton fontos figyel­meztetéssel élt, amikor szóvá tette a nyugatnémet militarista és neonáci erők tevékenységét és megállapította, hogy „az NSZK új kormánya nem kis mértékben örökölte elődjei poli­tikájának lényegét”. Jellemző, hogy éppen a nyugatnémet—ro­mán diplomáciai kapcsolatok felvétele után a Bundestagban Kiesinger kancellár nyilatkoza­tot olvasott fel, amelyben ki­fejtette, hogy kormánya válto­zatlanul igényt tart .,a kizáróla­gos képviseleti jogra", azaz ar­ra, hogy „egyedül képviselje az egész német népet” ... Román részről azzal válaszoltak, hogy Európa egyik alapvető realitása a két német állam, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság léte. E realitás elismerése az egyik feltétele az európai orszá­gok közötti együttműködés fej­lődésének és a politikai légkör meg javulásának. Figyelmet érdemelt a hét kö­zepén a francia dolgozók nagy sztrájkja: az osztály harcos,' bal­oldali szakszervezet, a CGT és a korábbi keresztényszocialista szakszervezet, a CFDT közösen hirdette meg a 24 órás általá­nos sztrájkot, amelyhez sokhe­lyütt csatlakozott a Force Ouv- riere Is. A rendkívüli arányú munkabeszüntetés nem csupán a dolgozók bérharcának alaku­lása szempontjából volt jelen­tős: egy hónappal a franciaor­szági parlamenti választások előtt a baloldal egységtörekvé­seit juttatta kifejezésre. Ugyan­csak politikai tartalmuk miatt jelentősek a spanyolországi sztrájkok: a madridi, barcelo­nai, sévillai munkások megmoz­dulásai a Franco-diktatúra el­len, a demokratikus szabadság- jogokért viszik az utcára a tö­megeke tj MÁSFAJTA tünteté­sekről érkezik hír Pe- kingből, A vörösgárdis­ták újabb meg újabb pro­vokációkat hajtottak végre, első­sorban a Szovjetunió nagykö­vetsége, de a többi szocialista ország diplomatái, így hazánk képviselői ellen is. A szovjet hírügynökség, a TAS2SZ meg­állapította, ángy a kínai ható­ságok féktelen szovjetellenes kampányt folytatnak, s elvisel­hetetlen állapotokat akarnak te­remteni, ám a hatóságok és a „vörösgárdisták” hiába próbál­ják megfélemlíteni és megzsa­rolni a szovjet diplomatákat. A szovjet emberek azonban nem tesznek egyenlőségjelet a kínai nép és az állítólagos „kulturális forradalom" megszálottai közé, mély felháborodásuk csak az utóbbiaknak szól. P. J; szovjet emberek türelme vé­ges”. A nyilatkozat rámutat: „Az utóbbi időben a Kínai Népköz- társaságban olyan események történnek, amelyek arról tanús­kodnak. hogy a jelenlegi kínai vezetőség szándéka: tovább rontani és élezni a Szovjetunió­val való viszonyt” A szovjet kormány nyilatko­zatában kijelenti: „Azokért a következményekért, amelyekhez a szovjet nagykövetséggel és a Kínai Népköztársaság területén tartózkodó szovjet állampolgá­rokkal szembeni törvényelle­nességek: vezethetnek, minden felelősség a Kínai Népköztár­saság kormányát terheli.” „A Kínai Népköztársaság kormánya — hangoztatja a jegyzék — nem tett intézkedést a botrányos cselekmények be­szüntetésére, sőt a kínai ható­ságok védelmükbe veszik a rendbontásokat; A tények arról tanúskodnak, hogy e provoká­ciók szervezői maguk a kínai hivatalos hatóságok voltak.” A szovjet kormány határozot­tan követeli, hogy a Pekingben tartózkodó szovjet emberek tel­jes biztonsága érdekében tegye­nek sürgősen intézkedéseket, szigorúan büntessék meg a pro­vokációk szervezőit és adjanak biztosítékot, hogy a jövőben hasonló esetek nem fordulnak elő. Wilson és Brown beszéljen az európai realitásokról sokan remélték a Wilson-kor- mány hatalomra kerülésekor. Különösen 6Úlyos tehertétel London és Moszkva kapcsola­taiban az Egyesült Államok vi­etnami politikájához nyújtott, brit kormánytámogatás. Jóllehet, angol politikai kö­rök eredménynek tekintik, hogy a kelet—nyugati kapcsolatokat mérgező vietnami háború elle­nére egyáltalán sor kerülhet a szovjet kormányfő látogatására — az elsőre 1956 óta — de csak „mérsékelt várakozással” tekin­tenek a Wilson—Koszigin-talál­kozó kimenetele elé. Általában a gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztésére számítanak, de nem remélik, hogy a politikai problémák megvitatása túllép­hetné a „hasznos eszmecsere” kereteit. A Guardian azt javasolja, hogy Wilson elsősorban * nukleáris fegyverek elterje­désének megakadályozására és áss európai biztonság problémáira összpontosítsa figyelmét a tárgyalásokon. — Koszigin jövőheti ittléte megköveteli — hangsúlyozza az Economist vezércikkében — hogy Wilson és Brown beszél­jen az európai realitásokról. Arra talán nincs ok, hogy or­szág-világ előtt kijelentsék, mit gondolnak Németország keile ti határairól, de arra még kevés­bé van ok, hogy legalább bi­zalmasan ne közöljék szovjet vendégükkel, miként, képzelik él a ' séíet—nyugati rendezést. Európában, — Jrja a.z Econo­mist, a befolyásos üzleti körök szócsöve. A Kennedy-köcúl ROMA. (AP) Az európai körúton tartózz kodé Robert Kennedy szenátor pénteken Rómában Saragat köztársasági elnökkel, és Fan- fani külügyminiszterrel folyta­tott megbeszéléseket. Kenhedyt szombaton a pápa is fogadta; Tanyavilág Csaló gratulálni tudunk a Ma­gyar Rádió — február 2-án el­hangzott — Tanyavilág című riportjához. Eleven volt, színes, barátságos, jó ízű — és még jó ideig nem fogynánk ki a di­csérő jelzőkből. Divatos szóval élve, — így kell „emberközel­ben” foglalkozni a közélettel. A riport sok-sok aggódó, szomorú, szociográfikus igényű Egy konstruktív rádióriport ürügyén szállási tanyáktól le a bácsal­másiig, a megye minden táj­egységén élő külhatárbeliek olyan életstílusról számoltak be, amely nem adott, moz­díthatatlan valaminek tudja a tanyavilágot, hanem m e g v á 1- toztathatónak. Ex pedig nem ilyen filozó­fiai általánosításként jelentke­zett a riportban, hanem mint írás után, melyek nem egyszer élő, nap mint nap megvalósuló végletesen, mint rendszerünk eredmény. Legyen az tárgyi, lelkiismerétét terhelő, nyugtala- mint az új utak, iskolák, klu- nító probléma-komplexumot, bök, buszjárat, új szőlőfajták — úgy szemlélték a tanyavilág éle- vagy szellemi átalakulás, a vi- tét, — most lüktető mozgásként lágszemlélet határozottsága, ma­láttatta. Belülről — azok terialista volta, felől, akik kint élnek a pusztá- a riport nem egy részletében kon, a „tengersík” vidéken. Ma- megható felfedezésként lelkesí- ga a Bács megyei tanya világ tette azokat is, akik ennek az népe beszélt, természetes, a irgalmatlan nagy Bács megyei valósághoz okos nyugalommal tanyavilágnak a szomszédsága kötődő észjárással, derűs, dulatos nyelven. fór­ban élnek, vagy akár rendsze­res időközökben találkoznak ve­A csütörtök délutáni rádió- le. Mennyi meleg emberség, riport, arról győzött meg min- szép gondolat, ötlet, tartalmas den hallgatót, hogy (most ne a kiáltó kivételekre gondoljunk) lehet, pezsgő, derűs, a kor adott­ságait kihasználó, magas szín­jókedély él, hat, munkálkodik ezekben a tanyasi emberekben! Miközben a mát építik, szé­pítik az életet, milyen értékes vonalú, tehát alkotó életet élni szálakat őrizgetnek, sodorgat- a tanyavilágban is. A szabad- nak, s hagynak örökül az utó­korra, melyek a múlttal, az ér­tékes hagyománnyal kapcsolják össze a jelent. Milyen gyönyörűen kiegészí­tették egymást a tudós dr. Mer zőssy Károly és a Szabadszállás közeli tanyán élő, Gubacsik La- j .3 bácsi — tudományosan hite­les és a nép szívében hitelesí­tett — „történetei” Petőfi kép­viselőjelöltségéről. A szabad­szállási kudarcról, melynek elő­idézői a forradalmi haladástól kiváltságaikat féltő „kaputosok” — kabátosok —, jobbmódúak voltak. Az úri világ korteseiről egy­formán jóízű „fűszeres” emlé­kekkel szólt a híres néprajz­gyűjtő Nagy Czirok László vagy az előbb említett „pipázó, olva­só, munkálkodó” parasztember. Olvasó tanyasi paraszt. Aligha beszélhet több szeretettel a szép írásról egy irodalmian míves nyelvű szakember, mint aho­gyan ez a folyóiratokat, hetila­pokat olvasó paraszt. Olyan hit­vallás volt néhány mondata a szép szó mellett: „Az olvasás is roppant szenvedélyem ...” — „Ha valami szép stílusban van megírva, megjegyzem...” Olyan, mintha mozit látnék... Ügy el is tudom mondani.. Könyv, Újság, folyóirat, kristálydetektoros rádió — így jön ki hozzá — és a hozzá ha- sonló lelkes emberekhez — - a

Next

/
Oldalképek
Tartalom