Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
4. oldal 1961. jannár X. vasárnap A felelősség A FEGXOrOK bekísérik az öt, darócruhába öltözött vádlottat, leveszik róluk a bilincseket. A fiatalemberek vi- gyázzban állnak a büntetőtanács előtt, majd a bíró engedélyére leülnek a vádlottak padjára. A hallgatóság soraiban halk zokogás: sírnak a szülök, testvérek és kérdő pillantásokat vetnek előre. Mi lesz most, mennyit kapnak a „gyerekek”, akik közül a legidősebb is mindössze húszéves. Másodfokú tárgyaláson vagyunk, az ítélet tehát kihirdetésekor jogerőre emelkedik. A hozzátartozók Sü- kösdről utaztak Kecskemétre, hogy tanúi lehessenek a tárgyalásnak. Még néhány formaság és megkezdődik a tárgyalás. Az elsőf okú ítélet ellen, amelyet a bajai járásbíróság hozott, az ügyész fellebbezett. Kérte, hogy a megyei járásbíróság mondja ki a vádlottak bűnösségét gondatlan emberölés bűntettében is, és ezért szabja ki a törvény által előírt büntetést. A járás- bíróság ugyanis csak garázdaság miatt ítélte el a vádlottakat — Radics János, Lógó Ferenc, Farkas József, Pék Péter és Radics József sükösdi lakosokat. Három és tíz hónap közötti szabadságvesztést kaptak. AZ ÖT FIATALEMBER i960, szeptember 25-én részt vett Sü- kösdön, a művelődési házban rendezett táncmulatságon. Jó hangulatban voltak, s hogy kedvüket fokozzák, söröztek. Nem mértéktelenül, de azért „legé- nyesen” ittak. Mulatozás közben Radics János és legifjabb Fábián József összeütköztek, szóváltásba, keveredtek, majd kimentek, hógjy elintézzék , az ügyet. Az udvaron egy-egy pofont adtak egymásnak, kezet fogtak, s visszatértek a táncterembe, mintha misem történt volna. Rövid idő múlva Fábián József apjával és anyjával együtt hazament. H amarosan így határoztak Radicsék is, de útközben történt valami. Radics Jánost — állítólag — a koromsötétben box érrel fejbevágták. A tettest azonban nem sikerült sem felismerni, sem elfogni, egyszerűen nyoma veszett. A társaság egyik tagja rögtön kész volt a „megfejtéssel”: ez csak Fábián József lehetett, akivel Radics pofozkodott. Anélkül, hogy gondolkoztak volna a dolgon, mind az öten elfogadták a magyarázatot és elindultak Fábián Józsefék lakása felé, a Dózsa György utca lüö. számú házhoz. A kaput azonban zárva találták. A nagy és erőteljes zörgetésre kijöttek a szobából Fábiánék: A legidősebb, a középső és a legfiatalabb Fábián József. Mivel nem akartaik- beengedni az ingerült és kiabáló látogatókat, nagy kavarodás támadt a könnyű és alacsony kiskapu két oldalán. Belül hárman, kívül öten nyomták. A KINTIEKNEK „sikerült” annyit elérni, hogy Lógó Ferenc a küszöb és a kapu közé tette a lábát, s ezt csak akkor tudta onnan kivenni, mikor a kiskapu leemelődött sarkairól. A bentiek látván szorongatott helyzetüket, erősíteni akartak. Ezért ifjabb Fábián József karóért indult, amivel megtámasztják a l$aput. Mire visszaért, megtörtént a baj: A kintiek — ekkor már csak Radics János, lógó Ferenc és Farkas József nyomták a kaput — ellökték a túlsó oldalon levő kéit embert. A hetven éven felüli idős Fábián József hanyatt esve, fejét egy kőbe ütötte, s eszméletlenül maradt a földön. A lármára a szomszédok is felfigyeltek, az utcára sereglettek és sikerült hazaküldeni az italos fiatalembereket. Idős Fábián Józsefet kórházba szállították, de nem tudtak segíteni rajta. Néhány nap múlva agyroncsolás következtében meghalt. Radicsékat letartóztatták. Az ügyészség garázdaság és gondatlan emberölés miatt emelt ellenük vádat a bajai járásbíróságnál, de elsői okon — amint említettük — csupán garázdaság miatt •ítélték el őket. A megyei bíróság azonban gondatlan emberölésben is bűnösnek találta Radics Jánost, Lógó Ferencet és Farkas Józsefet, s ezért két- két év, illetve egy év, nyolchónapi szabadságvesztést szabott ki rájuk. Az ítélet indoklásában kifejtette a büntetőtanács, hogy Radicséknak tudniuk kellett, hogy a kapu mögött emberek vannak, akik — az ő túlerejük miatt — hanyatt vágódhatnak, s ez végzetes lehet — amint ezesetben valóban így is történt. AZ ÍTÉLET kihirdetése után felteszik az elítéltekre a bilincseket. A hozzátartozók halk zokogással hagyják el a tárgyalótermet. Legutoljára az áldozat özvegye, Idős, hajlott néniké lépked az ajtó felé. G. S. Felnőtt a brigád fia A készruha- osztályon dolgozó fiatalasz- szony testvéreknek vélte őket, mert e szavakkal adta fel a pöttömre a sötétkék öltönyt: Ez jó lesz az öccsük- nek! A két — húsz év körüli — fiú mosolyogva összekacsintott a háta mögött, de egy szóval sem tiltakoztak. Hosz- szadalmasan kellett volna magyarázniuk, hogy az aprótermetű társukat, Csák Jancsit egészen másféle kapcsolat fűzi hozzájuk. Q a brigád fia. Az öltöny árát tízegynéhány fiatal szerszámkészítő „dobta össze”, hogy rendes ruhában látogassa meg az ünnepen özvegy édesanyját a „kölyök"; Jancsi és tanítómestere: Balázs Mihály. galma azonban még nem mint Jákfalvi Gyula, Kangya- lics József, Balázs Mihály és még sorolhatnám a neveket. Szóval nálunk igen magas a mérce. Csák ' ennyit említek bizonyságul: hét ipari tanulónk közül öt jeles vagy jó rendű. A segédek közül hatan tanulnak közgazdasági vagy gépipari technikumiban, Balázs elvtárs pedig a mestervizsgára készül. Különben — fűzi hozzá — Jancsitól mindenkinél többet várunk, hiszen mi neveltük. • Osák János valóban igen sokat köszönhet társainak. Alkalmi munkából élő, beteges édesanyja nem tudta anyagilag támogatni a tanulóideje alatt, hiszen rajta kívül még két apró gyerekről kellett gondoskodnia. A j brigád szerzett neki tiszta, rendes otthont az építők szállodájában és még zsebpénzzel is ellátták. Pedig a szerszám- készítők kivétel nélkül abban a korban vannak, amikor még viszonylag kicsi a kereset, de megvan az igény a divatos ruha, a szórakozás iránit. • A műhely tiszta, rendes. Éppen olyan, mint amikor Csák Jancsi takarított műszak után. A sarokban egy érdekes formájú, új gép. — Nem túl szép, de igen ügyes a mi motorizált férni ű- az részünk. Magunk fabrikáltuk. Maradt még’néhány forintjuk ig^-_füd hozzá félig tréfa- » a *1 torsán, félig komolyan. rált tésztagyúróból került előj — Valóban baj van az igye- tartozékainak nagy részét a kezettel? hulladékból válogattuk — maLökös Feri, a brigádvezetó gyarázza nem kis büszkeséggel így válaszol: a brigádvezetó. — Lehet, hogy másutt a leg- — Hallgassa csak, milyen , szorgalmasabbak közé sorol- szépen dorombol! Indító, JanKét evvel ezelőtt zajlott le a náp de nálunk olyan embe- esi!-----— -.u—— rök mellett kell helytállnia, B. D. a rra is, hogy zacskó cukorkát, csokoládét dugjanak az új zakó zsebébe. Jó lesz majd az otthon levő két kis Csák gyereknek. karácsonyi ruhavásárlás. Jancsi azóta jócskán kinőtte a sötétkék öltönyt, ma már dobogó nélkül is kényelmesen eléri a munkapadot. A kétbalkezes kieinasból ügyes szakmunkássá növekedett, aki lassan teljes értékű tagjává válik a Kecskeméti Fémmunkás szerszámkészítő" brigádjának. Most is ott találom, ahol annak idején dolgozott: a Balázs Mihályéval szomszédos munkapad mellett. Akkoriban Mihály bácsinak szólította tanítómesterét, a munkacsapatban már veteránnak számító, de még mindig harmincon aluli szakmunkást. E két év alatt azonban lassan barátsággá alakult a tanító—tanítvány viszony. A „bácsi” kikopott a megszólításból és a „Mihály” is „Misi”-vé enyhült. • — Jancsi már csaknem mindent megtanult, amit egy jó szerszámkészítőnek tudnia kell — veregeti hátba szeretettel a társát Balázs Mihály. — Szórná vándorjelentés A végével kezdem: A portán feladott levél borítékjára a küldője mindig írja oda a nevét és a lakcímét! Sőt, ajánlatos, ha az olyan levélen is feltünteti, amelyet önmaga akar kézbesíteni! Ellenkező esetben úgy járhat, mint lapunk egyik kedves olvasója és állandó levelezője. Még december 16-án, mint kiküldött ellenőr, jelentést írt a TIT egyik előadásáról, a Kecskeméti Városi Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályának. A jelentést borítékba zárta, ezt megcímezte, de a saját nevét nem írta rá, mivel személyesen akarta átadni az osztály illetékes munkatársának. A jelentést tartalmazó —* bélyeg nélküli — borítékot Sííbáj, meg amit akarnak! Aranyoskám! A szerkesztőség demokratikus jóindulatából a megyei lapban jelentkezem arra a szerény hirdetésre, melyet Maga, Kedveském, a Magyar Nemzet 1966. december 16-i, pénteki számában közöltetett. Szolid egyszerűséggel, az „Ingatlan” rovat kette- dik hasábjának legalján. Eképpen: „Kelenföldi lakótelepen tavaszra elkészülő, kettő- vagy háromszobás (esetleg másfél és kettő- szobás), hipermodern bérlakásért kérek há- rom-négyszobás, (ossz-) komf., budai belterületi családi házat, villát, vagy öröklakást.” Cukorkám! Maga az én emberem! Karácsonyi ajándéknak se kívánhattam volna lelke- sitőbb olvasmányt, mint ez a picurka KRIMI. Le a kalappal az ön szemérmes bátorsága, és talányos kérdésfeltevése előtt. Az ország közvéleménye elé tette, nyomtatásban! a Nagy Titkot. Mi ehhez a rejtelemhez képest akár a Ki ölte meg Philip Martint — vagy a Belpfe- gor titokzatossága?! Cuncimókuskám! Milyen varázslat, szuggesz- tió, vagy kibernetikus háztartási gép segítségével tudta meg ilyen végérvényes biztonsággal, hogy egy, még csak tavaszra elkészülő — kettő-, de ha a Kedves Cserepartnernek úgy tetszik, háromszobás, esetleg ... stb., stb. hipermodern állami lakás a Magáé lesz? Tuti — csak a Magáé! Mert ugyebár manapság, amikor az állami lakások elosztását nyil- vánosan, bárki által a legapróbb mozzanatokig ellenőrizhető, sokoldalú mérlegeléssel végzik — ilyet előre megtudni lehetetlen. Vagy csoda, ha miaki isten ujja felől közelíti meg a Titkot. De mi mellőzzük isten ujját, jóllehet — többek szerint — oz mindenhova el- és beleér. Materiális alapállásból vizsgálódunk az ön ügyességének nyitjában, Bülbülkém. Éppen ezért, bármilyen lehetetlen kijátszani a lakáselosztások ellenőrzésének szigorúságát — valami halvány gyanúnk azért támad, arról Kelenföld felől. Ajjaj! Láttunk mi már karón varjút. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az a kettő- vagy háromszobás (esetleg...) ecetet- rá, ecetetrá állami kislakás a Magáé, Szentem. ,, Jajj, olya» boldog vagyok, úgy erőt vesz rajtam ez az ádventi szeretet, hogy legszívesebben a Népstadion közepén ölelném Magát kebelemre. Milyen rendes ember, milyen kiváló hazafi, vir- tigli magyar ember lehet Magácska, Virágom. Hiszen másképp, hogy a normáncsba kaphatná meg ezt a kettő- vagy — ésígytovább lakást az államtól? Hogy küldhették már el Magának azt a cirka 200 000 forintot érő kéglit — előre, tálcán, ha nem a java állampolgárok között tartanák számon. Édes. Jöjjünk össze minél előbb. Mondjuk, mondjuk... a kelenföldi lakáselosztó hivata ban. Mégis az hivatalos hely. Hiteles hely, ahogy a középkorban is találóan neveztek az ilyen hivatalokat, ahol igazságot rögzítettek oklevelekbe, diplomákba. Kössük meg mi is ott a hfíLtot. Nekem megvan az « szerény, egyemeletes villácskám, onnan a Gel- lért-hegytöl 2,3 kilométerre. Folyóvízzel, garázzsal, és egy perga- menra írt nyilatkozattal. Miszerint többet nem veszik el tőlem, magányos, ebben a proliinvázióban elbizonytalanodott, volt földbirtokostól. Bízom ezeknek a szavában. Olyan jók voltak hozzám, mikor harmadéve visszaadták kicsiny fészkemet, melynek minden sarka megboldogult cs. és kir. tábornoki éveimre emlékeztet. (Várjon, hadd töröljem meg a szemem. Hp... hp...) (Azért azt a 6—800 000 froncsi különbözettérí- tés-előleget hozza magával!) Pá! Genyóh Huba Basarét .4 levelet cenzúrázta: Tóth István azonban számos más levelével együtt véletlenül beledobta a postaládába. A posta annak rendje-módja szerint megportózta a küldeményt, s kézbesíteni is akarta, ám az osztályon nem vették át. Visz- szajuttatni nem lehetett a feladóhoz, mert a borítékról hiányzott a neve és lakcíme. Elküldte hát a posta Budapestre a nagyobb jogkörrel rendelkező postahivatalhoz. Itt a feladó kilétének a megállapítása végett felbontották, majd visszaküldték a levelet — az írójának. Eljárásukat a borítékra ragasztott, nyomtatott szövegű megjegyzéssel igazolták: „E kézbesíthetetlen küldemény burkolatán a feladó címét nem jelezték. Ezért bizottságilag felbontotta és lezárta a Budapest 10. Postahivatal.” Mire a jelentés visz- szaérkezett, már egy forint 60 fillér portóbélyeg díszítette — s közben pontosan két hét telt el. A művelődésügyi osztály ennyivel később kapta meg a TlT-előadás ellenőrének kezéből a hosszú vándorutat megtett jelentést. Enyhén szólva nevetséges az eset, s az ember bürokratizmust szimatol mögötte. De miatta nem lehet a művelődésügyi osztályt megróni, mivel a tanács vb-elnökének utasítása szerint portos levél nem vehető át. A kecskeméti postahivatal sem bírálható, hiszen szabályszerűen járt el. A jelentés küldőjére vonatkozó „intelmünket” írásunk elején közöltük. Am mégsem az utóbbi kívánkozott volna megjegyzésünk végére, hanem a következő: Miért nincs joga a kecskeméti — ráadásul megyei — postahivatalnak „bizottságilag” felbontani az ilyen küldeményt, s így megállapítani a feladóját? Miért csak a fővárosban tehetik ezt meg? Mégiscsak bürokratikus szaga van a dolognak. Tarján István
