Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967. január 1, vasárnap 5. oldal A selicei „csontkoyács” AZ UTÓBBI időben többen felkerestek a megyéből egy bizonyos Pista bácsit, a csehszlovákiai Seiice községben, azzal a reménnyel, hogy helyreigazítja elferdült gerincűiket, csípőficamukat — hallottam a meglepő hírt. A távoli útról visszatérők elmondották, hogy a seliceá „csontkovács’-nak nemcsak Magyarországon. hanem Ausztriában és Kanadában is vannak páciensei — Csehszlovákiáról nem is beszélve. öten indultunk Kecskemétről. Négyőnket a kíváncsiság hajtott, a 23 éves csípőficamos kislány azonban gyógyulást remélt. Útközben elmondta, hogy korábban operációval próbáltak segíteni a baján, de ez igen keveset használt. — Nem hiszek a csodákban. Ha így lenne, visszaadhatnám a diplomámat 'Mégis elmegyek, mert ez a halvány remény is megéri a költséget, fáradságot — mondta, mintha maga előtt is mentegetnie kellene elhatározását. Komárom, Érsekújvár és aztán már csak egy ugrás Seiice. — Ott lakik Pista bácsi, ahol az autók állnak — igazított útba bennünket a falu szélén valaki. A kis zsuppos ház előtt valóban parkírozott néhány gépkocsi. Azok. akik már túlestek a kezelésen, boldogan mutogatták a várakozóknak, mennyivel jobban mozog a karjuk, derekuk, mint amikor idejöttek. Egy kucsmás bácsi — a szomszédos községben lakik — készségesen elmagyarázta nekem is. hogy mindössze háromszor járt itt és lám. máris tökéletesen hajlik a hüvelykujja, ami évekig teljesem merev volt. • KÜBICSKA István gumicsizmában. sötétkék munkaruhában fogadott bennünket a földes szobában. A bemutatkozás után zavartalanul tovább kavargatta a tűzhelyen a moslékot és közben arról panaszkodott, hogy éheznek a jószágai, olyan sok a betege az utóbbi napokban. Még Kanadából is jönnek repülővel. Beesett, többnapos borostával fedett arc, a homlokba lógó sapkasilt alatt mélyenülő szemek. A fakanalat markoló bütyT kős, feketekörmű kezekről nehéz elhinni, hogy a durva paraszti miunkán kívül bármire is alkalmasak — ez volt az első benyomásom a , .csudadok. torról”. Hellyel nem kínált bennünket, de nem is igen kínálhatott, hiszen a helyiség egyetlen ülő alkalmatossága egy nyagda lábú hokkedli. Tíz gyermeket nevelt... || ólunk cikket az újság- * ba? Azt lehet, de nehéz lesz. Regényt könnyebb lenne... A tűzhely aknájában izzik a parázs, az asszony gyors, energikus mozdulattal tesz a tűzre. Az emberét várja. Arrébb tolja az asztalon a petróleumlámpát A fénynél a hétéves Anikó és a 12 éves Évi foglalatoskodik. Felsóhajt: — Látja, már csak ők vannak itthon, a többi kirepült... Sándor, István nős, Ilona, Irén férjhez ment. Valinak most volt az esküvője. Tessék, itt a fényképük. Lapoz a családi albumban, halkan sorolja a neveket: Anikó, Éva, Borbála, László, Béla ... aztán a kisunokák következnek, összesen hatan. — Csak“ egyszer látnám már őket együtt! Valamennyit. De- hát ez nem is olyan könnyű. — Sokfelé laknak. Meg a menyeim és vejeim szülei is várják őket. De tudja, hogy van az anya: Mindig azt szeretné, hogy minden gyereke mellette legyen, s aki nincs itt, arra gondol, mert az is hiányzik ... A férj késik. — Taggyűlésen van. Valami fontos dolgot tárgyalnak, azt mondta. Azt hiszem, a várható munkaegységről... A szobában tisztaság, egyszerű bútorok, rend. — Nemrég költöztünk ide — szólal meg ismét az asszony. — Egyszerűen lakunk. De ez már a mi házunk. Igaz, olyan, mint egy tanya itt a falu legeslegszélén, de a miénk! Tizenötezer forint OTP-kölcsönnel és a gyerekek segítségével építettük fel. A férj, Pintér Péter, a lakiteleki Szikra Tsz-ben fogatos. Harmincegy esztendeje élnek együtt boldog, harmonikus házasságban. tér néni a két kislá- yára tekint: íol on f nincs, el sem hi____vU a z urammal, különösen szerencsések vagyunk. Hiszen mind szép. erős, egészséges. Hogy volt, és ma is van gond velük? Hát miért ne lenne? De legalább ennyi, ha nem több az öröm is. És ezért a munka sem olyan nehéz. Ez a tiszta arcú, tiszta szívű asszony soha nem félt a munkától. — Az idén is, együtt az urammal, libát, pulykát, disznót hizlaltunk, volt helye a háztájin . termett kukoricának. Elég jól fizetett a krumpli. Csakhát ezt is jól meg kellett kapálni... Persze, a gyerekek is segítettek. Évi közben befejezte az orosz házi feladat készítését, most az elsős Anikót „korrepetálja”. — Határozott nyelvtehetség az Évi — így az anyja —, olvass csak oroszul, kislányom! A gyerek, mintha magyar nyelvű szöveg leinne előtte, folyamatosan olvas. És „kapásból” fordít — egy eminens gimnazista sem csinálja különben. Anikó, mint valami tanár, olyan figyelmes „szigorral” hallgatja nővérét. A mama arca, szeme, egész egyénisége sugárPintér néni és a legkisebb gyermekek: Éva és Anikó. beteg lenne, rájuk is vonatkozna az apjuk után a kibővített betegbiztosítás, ami a munkás, meg a többi szülők gyerekeit megilleti. A szakorvosi, kórházi kezelés, a fogászati, a gyógyszerellátás úgyszintén. Az apjuk a múltkor, sajnos, kórházba került, de szerencsére meggyógyult. Míg oda volt, bár kissé szűkösen, de tellett a legszükségesebbekre, hiszen csaknem ezer forint táppénzt kapott. — S régen? — Bizony, nem járt semmi. Sőt, fizetni kellett a kórházi kezelésért. Most meg, hallotzik a büszkeségtől, amikor megszólal: — Tessék, még akár nyelvtanár is lehet belőle, igaz?! Persze, nemcsak ilyen idilli pillanatokból áll a Pintér-család élete. Akad itt még anyagi gond is, hiszen a gyerekek miatt a szülőknek sok mindenről le kellett és le kell mondani ma is. Pintér néni azonban „helyreigazít”: — Téved, ha azt hiszi, hogy lemondásnak vettem a munkát, a nevelést, a pénz beosztását, a takarékoskodást. Ezt így nem lehet felfogni. A nyának, sokgyerekes szü- lőnek lenni — hivatást jelent. Gondot, örömet együttesen. És most már könnyebb, hiszen a két kicsit kivéve, mindnyájan keresnek. Anikó és Éva után havi 140 forint családi pótlékot kapunk. Ne adja a sors, de ha mégis valamelyik tam a rádióban, hogy hamarosan a tsz-tagok is magasabb nyugdíjat kapnak. Nem panaszkodik tehát Pintér néni. Mégis, ide jegyezzük azokat a szavakat, amiket búcsúzáskor mondott: — Minálunk már felnőtt a gyerekek többsége. De még vannak családok, ahol igen sok kisgyereket nevelnek. Bizony, sokszor jó lenne, ha nagyobb támogatásban, több figyelemben részesítenék ezeket a családokat azok, akik a szociális alapok felhasználásáról döntenek. V gázát kell adnunk a tíz- gyermekes családanyának, s hozzá kell tennünk: Véleményével ne n áll egyedül Lakiteleken a Pintér-család. Jó lenne, ha erről nemcsak itt, hanem másutt sem feledkeznének meg. Bubor Gyula NEM MERTÜK sürgetni, 9 talán tíz perc is élteit, amíg végre alaposan szemügyre vette a lányt, a sapkaellenző alól. — Mi a baja, kedves? — kérdezte, de a válaszra már nem is igen ügyelt. Ügy tűnt, hogy villámgyors szemrevételezés után máris kész a diagnózissal és teljesen biztos a dolgában. — Majd én megjavítom azt a hibás csípőt — jelentette ki végül olyan mélységes meggyőződéssel. mintha semmiségről lenne szó. • A KEZELÉSEN a kislány kérésére nem vettem részt. De nem telt él talán öt perc sem, s az ajtónyűásban már meg is jelent védencünk. Sírástól él- csukló hangon közölte: — Képzeljék, egyforma hosz- szú mind a két lábam. A szobában történteiket később így mesélte el: — Ráültetett a székre és felemelte mind a két lábam. Megállapította — amit én is tudtam —, hogy az egyik rövidebb. Ezután felállított és így ruhán keresztül, végighúzta a kezét néhányszor a gerincemen. Úgy éreztem, hogy kü- lön-külön minden csigolyámon, végigzongoráznak az ujjal Nem fájt, sőt, kellemes érzés volt. Aztán g csípőmet tapogatta ki nagy figyelemmel és néhányszor erőteljesen megnyomta a hüvelykujja alatti puha, pámás résszel Ez sem fájt különösebben, mégis úgy éreztem, hogy a keze a csontomig hatol. Közben állandóan dörmögött: a fülembe: „Ne féljen, most majd rendbehozom ... Egyforma hosszú lesz mindkét lába... A hátgerincét is megóvom az elferdüléstől... Biztosan meggyógyul ...” — Elhitte mindazt, amit mondott? — kérdeztem. — Igen, elhittem és hinni fogom akkor is. ha az orvosok esetleg mást mondanak majd — válaszolta a boldogságtól valósággal megrészegült lány. • KICSIT időztünk még az udvaron, megvártuk azt a trencsényi asszonyt is, aki a mi védem- cünk után következett soron. Kísérője támogatásával jutott el az autótól a szobaajtóig. Néhány perc után sántítva, de támogatás nélkül, sietős, határozott léptekkel haladt el előttünk. — Most jobb. asszonyom? — kiáltottam utána. — Hát nem látja? — szólt vissza a válla fölött, arcán olyan boldogsággal ami mindennél ékesebben beszélt. • A SELICEI EK így vélekedtek: — Valóságos csudadoktor a mi Pista bácsink. Volt úgy, hogy egy egész autóbuszra való k béna. sánta gyereket kosták i4fi. Négy kivételével mind meggyógyította. — Apjától tanulta a gyógyítás tudományát, fiatalabb korában az állatokon próbálgatta, hogyan kell helyrebillenteni a csontokat. — Új házat akartunk építeni neki, mert szégyelljük, a külföldiek előtt, hogy ilyen rossz viskóban lakik. De nem engedi. — Hívták már a kórházba 1» az orvosok, hogy ott kamatoztassa rendkívüli tudását. Nem hajlandó. — Imádja az állatait. A pénz nem érdekli, aszkéta életmódot folytat. Talán terhére is van már neki a sok beteg. De nincs szíve megtagadni a segítséget. Mindehhez még ennyit: A szlovákiai újságokban rendszeresen jelennek meg cikkek Pista bácsi tevékenységéről. Sókat emlegetnek egy esetet: orvos hozta el járóképtelen feleségét Seüicére. Az asszony a kezelés után férjére támaszkodva, de saját lábán távozott a viskóból. Hatalmas összeget kínált honoráriumként a hálás férj. Pista bácsi azonban visszautasította. Csak kisebb adományokat fogad el. azt is úgy kell a zsebébe csempészni. * A TÁRSASÁGUNKBAN levő kislány lábát alaposan szemügyre vettük este a szállodában. Cipő nélkül állt, járkált előttünk a sima parketten. Meggyőződhettünk róla, hogy a bókája és a térde valóban egy magasságba került, ö maga szilárdan állította, hogy korábban az egyik lába körülbelül másfél centivel rövidebb volt. Elmondta azt is, hogy eddig nem bírt váltott lábbal közlekedni a lépcsőn, most viszont ez sem okoz számára nehézséget. Kétségtelen azonban, hogy csípőjén továbbra is látszik a ficam és járás közben sántít. Hogy kevésbé-e mint korábban, azt nem tudtuk eldönteni. » VALÓBAN javult az állapota* vagy csak ő hiszi? Ha orvos lennék sem vállalkozhatnék arra* hogy egyértelmű, megfellebbezhetetlen választ adjak. Annyi biztos, hogy a selicl idős paraszt rendkívül ügyességre tett szert néhány évtized alatt bizonyosfajta testi rendellenességek gyógyításában. Sok százan — köztük orvosok — tanúsíthatják ezt. Csodákra természetesen nem képes. Nem képes például arra, hogy egy ve- leszületet és időközén operált csípőficamot nyomtalanul eltüntessen 23 év után. A fizikális javulás mellett bizonyára a lélektani hatás is közrejátszik abban, hogy betege: elégedetten, boldogan hagv-v el a kis szobát. Köztudott viszont, hogy ennek az orvosi ke zelésben, rendkívül fontos szerepe van. Sok megválaszolatlan kérd-' maradt bennem a selicei i. után. Nyugodt lelküsmerette senkinek sem javasolnám, hóm avatott orvosok helyett a „csőn1 kovács”-ra bízza a kezelésé De ha a saját egészségemről lene szó és nem lenne más re meny. ón is elzarándokolná; hozzá. Hetes Dezső
