Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

f

íyXU**V&Vts{i*t!VM\9*S>1*

fyßjUvtsz&T

I néphez az út a közönséien át vezet

Művészet és közérthetőség

A művészet és a közérthetőség kérdései körül igen sok vita zajlott mar le az utóbbi években. A viták sokszor szenvedélyesek és élesek voltaik, de volt egy nagy hiányosságuk: nem igyekeztek tárgyilagos vizsgálódással a dolog mélyére Hatolni. Véleményem szerint azonban itt olyan súlyos problémáról van szó. amelyben nem szabad elhamarkodottan ítélni, még kevésbé a tények helyett vágyainkból kiindulva. A vágyak és kívánságok helyett a közörség és a művészet kapcsolatának tudományos vizsgálatára kell építenünk.

Mit is jelent az, hogy közönség? Az ugyan nyilvánvaló ^ hogy a közönség valahol a művész és a nép között van, mindig szélesebb körre terjed ki, mint a művészek csoportjai, de szőkébbre, mint maga a nép. Szerepe tehát általában véve a közvetítés, amely azonban bizonyos történelmi viszonyok között (tehát elsősorban a kapitalizmusban) könnyen vált át szigeteléssé. Ezért aztán sokakban ébredt fel a vágy, hogy a közönséget legjobb volna kiküszöbölni, s helyébe olyan helyzetet teremteni, amelyben a művész közvetítés nélkül, közvetlenül fordulhat az egész néphez. Eb- ben a felvonásban a közönség mú’tbeli . csökevény”, már pusztulásra ítélt rossz, amely a kapitalizmus maradványaival együtt el fog halni, hogy átadja helyét a közönséggé vált népnek.

Csakhogy ez utópia, és nemcsak egyelőre, de mindaddig, amíg a társadalmi feUődés várható menetéről képet alkothatunk magunknak. A jövő kommunista társada’ma például semmi esetre sem je’enti azt, bor-' minden embernek egyforma kell legyen a művészi ízlése, sőt éppen azt teszi lehetővé. hogy saiát hailamainak meszelő művészi tevékenységet folytasson. Ami nem jelent eeysénes közönséget, hanem éripen a közönség magas fokú dif'erenc'áUságát. És nem is különbözik majd ez olyan nagyon a jelenlegi helyzettől! Hiszen lényegében ma is majd minden ember közönsége valamilyen művészetnek: a nép tehát nem közönségre és nem- köz’-'T'ségre oszlik, hanem ennek a fajta művészetnek és annak a fajta művészetnek a közönségére. Amiben váltózást várhatunk és akarhatunk, az az. hoey az igazi művészet minő' szélesebb rétegekhez jusson el. Ám azt nem várhatjuk reáli san, hogy a mai a differenciáltság egy nagy. egységes ízlésű néppé szélesedett közönségnek adja át a helyét. Nem várhatjuk, há Istennek —. mert nehezen tudnék szörnyűbbet elképzelni is a művészet jövőjére nézve ennél. A művészet fejlődésének lendítőereje ugyanis éopen a különböző ízlésű művész- és közönségcsoportok küzdelme.

Amit várhatunk és

amiért dolgozhatunk, az ,,csak az hogy ebben a sokoldalúan rétegzett közönségben minél nagyobb legyen azoknak száma (és súlya), akik a jó és a legjobb művészetnek szolgáinak közönségül. És ez is igen-igen nagy dologi A fejlődés útja ebben az értelemben csak a Jó művészet közönségének kiszélesedése lehet. Nem lehet kikapcsolni a közönség szerepét. A néphez az út a közönségen keresztül vezet.

Ennek a dialektikának fel nem ismerése tragikus ellentmondásokat eredményezhet. Ebbe kerültek bele például azok a zeneszerzők, akik a népre való hivatkozással akarták túlhaladni Bartókot. mondván, hogy Bartók kevesek számára való. „ezoterikus” művészet, s ők majd az egész néphez fordulnak kantátáikkal. Az eredmény: Bartókot egyre többen értik és szeretik, a koncertekben nemcsak Bartóknak tapsolnak, hanem olyan követőinek is, akiket az előbrtiek eleve érthetetleneknek bélyegeztek.

És üt érkezünk el a köz- érthetőség annyi vitatott és legtöbbször félreértett fogalmához. Ha azt tartanánk érthetőnek — amint sokszor teszik —, ami tartalmától függet’enül azonnal, minden képzettség vagy elmélyedés nélkül érthető mindenki számára, akvor közösséget vál- la'nánk minden olyan esztétikával. ame'y a kellemest a „beléé rzést”, az önélvezetet fölébe helyezi a szépségnek és az igazságnak. Megtagadnánk a művészet igazi tá-sadaimi küldetését, ha az érthetőséget sőt a közérthetőséget szükségtelennek, feleslegednek vagy egyenesen hiábavalónak bé'vegeznénk.

A kérdés lényege ott van, hoT a közérthetőséget nemcsak a forma és a téma, hanem a mű egész szempontiából kell meeíté’ni. be’eértve mindenekelőtt a tartalmat. Bartók művészete. ha pusz+án a formát tekintjük létrejöttekor semmi esetre sem volt „kö?.érth=*ő”, s valóban, néhány ember ha értette Magyarországon. Ha itt megállnánk. akkor a marxizmusnak Hubay Jenőt vagy egyenesen Zerkovitz Ré’át ket- lene ve'e szemben e’őnybcn részesítenie. Ha azonban azt nézzük, hogy Bartók művészete val’omás a XX. szazad euróoai emberének é’étéről, sorsáról, helyzetérő1, küzdelmeiről, s hogy ezt Bartók olyan szélességben és mélységben ölelte át, mint rajta kívül a zenében senki más. akkor nem várhatjuk, hogv ez a vallomás az „Űjjé, a ligetben nagyszerű” közvetlenA z osztályban csend volt, csak a papíron futó tollak zizegése hallatszott. A tanáré fel-alá járkált a teremben, időnként megállva egy-egy füzetnél. Magyar dolgozatot írtak. A táblán ott fehérlett a cím: IV. dolgozat Apám (jellemzés). A gyerekek leírták a címet, né- hányan azonnal hozzáfogtak, mások maguk elé bámulva a tollszárat rágták. A hátsó padok táján halk sustorgás kezdődött.

— Nincs megbeszélés! —szólt oda a tanárnő, s a fejek újra a fehér lapok fölé hajoltak.

Kiss Magdi leírta a címet, majd tétován hozzáfogott az első mondathoz: Az én apám olyan ember ... Megállt! Az én apám ... Elővette a zsebkendőjét, kifújta az orrát, majd lopva megtörölte a szemét is. Mit írjon, hol kezdje? .A többiek biztosan csupa jót és szépet

ségével ömöljön ajkáról. Mindazok. akik Bartók művészetét korszerű esztétikai fegyverzetében vizsgálják, elmondták, hogy ehhez a hatalmas feladathoz ehhez a roppant mondanivalóhoz képest Bartók bámulatosan egyszerű és érthető, tartalmát és témáját minden esetben a legtisztább világossággal, a leg’ogikusabb rendben fejezi ki. Elsősorban tehát nem azért nem értették, mert új zenei eszközöket használt. hanem mert olyan dolgokat mondott, amelyet akkor kevesen akartak vagy tudtak megérteni. Ez az oka annak, hogy Bartók érthetősége ma na óról napra növekszik. az egykor vele szemben érthetőnek kikiáltott zeneszerzők mellett ped’g ma fáradt unalommal megy el a közöncég.

Vévső soron nincs, vagy legalábbis alig van olyan művészet (ha valóban művészetről van szó!), amelyet kisebb vagy nagyobb fáradsággal ne lehetne megérteni, A kérdés nem az. hogy könnvű-e vagy nehéz a műhöz vezető út, hanem, ho-'y ha eljutottunk hozzá, mit kapunk tőle. Egy-egv „nebozon érthető” ta'mi műalkotás sivárságára érmen a’-kor döbbenünk rá. amikor már megértettük, s az értésben banálisnak elcsépeltnek és leegyszerűsítettnek mutatkozott. Nem a műa1k''tás a fontos a mi szám’mkra. harem az é’et- nem az a fonteg h.opy értbető-e a mű rnmnpá- han és önmagáért. ha-oem bogy érdemes-e *>

Nemcsak a .

a ..közérté*-d^ség” is nemcsak az, hogy őt értiöv_e, hanem az is. hoey meg tud-e értetni velünk va’ami lényegeset az é1 étről. son.'link ró', lövőnkről küz- drtmelrhről. az emberi társadalmiról.

De ezen be'fít a művésznek a művészet lényedéből fakadó esztétikai és társadalmi kötelessége, hogv mondanivalóját' — annak szintjéhez kénest — maximális világossággal fejezze ki. Az igazi művészet — ebben az értelemben — mindig közérthető.

Vitányi Iván

tudnak írni, csak az ő dolgozata lesz ... Agyában egymást kergették a gondolatok, emlékeik, s nem tudott védekezni ellenük. Látta magát, amint ott siet a csatakos utcán és hallgatja a kocsmából kiszűrődő morajlást,

*

A z ablakon kivetődő fény sárgás foltot vetett a kásás hóra. Félénken szétnézett és a bejárat lépcsőjéről belesett az ablakon. Csak elmosódott árnyakat látott, s a lecsurgó pára csíkjain egy-egy kezet, arcot, poharat. Az apját nem látta. Kicsit félrehúzódva töprengett: bemenjen, ne menjen? Félt, hogy az apja meglátja, viszont neki tudnia kellett, hogy itt van-e. Üjra fellépett a lépcsőre, kezét a kilincsre tette, de nem mert benyitni. Térdei remegtek a hidegtől és a félelemtől.

— Várnom kell — gondolta —■, hátha kijön valaki és akkor benézhetek. Az utcán csend volt. A túlsó soron egy ember baktatott haza, de a lépések zaja nem hallatszott. Most végre egy árnyék jelent meg az ajtó üvege mögött. Magdi gyorsan oldalra húzódott és a kilépő ember mellett belesett a terembe. Arcára meleg, bors-'ágú levegő ömlött és a zaj dörgő áradatként dőlt ki az ajtón.

Hiába fúj a szél

Azok a pontok: házak fényei.

Azok az árnyak: erdőkt és hegyek.

Amott egy pont fut messzi: gépkocsi.

Az égről halvány csillagfény pereg.

Egy rádió szól: Pestről tánczene.

A mélyből hangos libagágogás.

Hiába fúj a Beszkidek szele, otthoni hangok, otthoni szokás.

E különös muzsikát hallgatom, az asztalon pár margaréta-szál, s nem messze, emeletes vonaton fut az éjbe az alkonyt homály.

Antalfy Istvár

Jaczowiecz — Lenyelország, 1966

EQY BARÁTHOZ

Pajtás, kik annyi lomha nyári éjjen rajongva jártuk roppant Mesterek nyomát — pajtás, most fájón, réveteg, régi kedvünket mégegyszer idézem.

A város akkor már horkolt s emésztett.

Mit bánta, hogy egykor Rodin is élt, kinek úgy mondtad gyónva a nevét mint egy fönséges, kőbevésett vétket.

Én halk rímekkel fontam át a lányt, aki Chopint játszott a zongorán s egy régi költő pár sorát idéztem. m

S még láttam — arcod ólomszínre vált:

— torz árnyad nőtt az éjben, mint hibas szobor valami kontárnak kezében...

Simonyi Imre

Apja ott állt félig háttal a söntés előtt és imboíyogva magyarázott, kezében söröskorsót tartva hadonászott, s a padlóra locsogott a sör.

— Hát te? — szólította meg a kilépő férfi. — Apádat keresed? Na gyere, szólunk neki.

— Jajj, ne, nem kell!... Nem akarok bemenni!

— Jól van, na! De akkor eredj haza, ne fagyoskodj itt...

A kislány valóban hazafelé indult, előbb szinte lábujjhegyen lépegetve, majd futásnak eredt. Az anyja izgatottan fogadta: — Na mi van, jön már?

— Nem tudom. Ott áll és iszik.

— Hát jönnie kell, mert mindjárt záróra. Te is vetkőzz és alómars feküdni.

Magdi sietve vetette le ruháit, belebújt a hálóingébe, majd ruháit a hóna alá kapva beugrott a hideg szobába, az ágyba. Magára húzta a dunnát, íészkelődött egy kicsit, aztán megpróbált aludni. Nehezen ment.

*

II aráték a szomszédban ■-* szintén feküdni készültek. Barát nagyokat nyögve fűzte ki a bakancsát. Az asszony is vetkőzött, de felemelt karjai hirtelen megálltak a levegőben.

Az utcáról részeg dajdézás hallatszott be.

— Na, megjött a Feri — mondta Barát. Rövid csend következett, amelyet csak a szomszéd kapu csapódása szakított meg egy pillanatra. Baráték némán, mozdulatlanul álltak. Csönd. Egyszerre csak durva ordítozás harsant fel.

—■ Te Jóska! — súgta az asszony önkéntelenül is lehalkított hangon. — Eredj, támaszd be a kaput. Még megint ide talál szaladni a Maris, aztán huzakodhatunk azzal a részeg disznóval.

Barát belebújt a bakancsba s közben kifelé fülelt. Az ordítozás erősödött. Magjára kapta a kabátját, és a kapuhoz sietett. Kinézett az utcára. A túlsó soron egy ember imbolygóit.

— Te büdös ringyó, szétverem a képedet. — Nagy robajjal feldőlt valami, a gyerekek sikoltoztak. Barát fázósan sietett befelé. — A szokásos nóta

— gondolta. Felesége már az ágyban ülve várta. A férfi eloltotta a villanyt s ő is lefeküdt. Nem szóltak, csak hallgatóztak kifelé, vártak. A szomszédban erősödött a lárma. Kapu csapódott, majd felhangzott a szapora dübörgés a kiskapun.

— Na, kezdődik — gondolta Barát. Fejüket behúzva ültek