Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-22 / 19. szám

1991. jMmir Sí, vasárnap 5. oldal Egy Vácrátót, 1928. évi augusztus hó 1-én Kegyelmes Uramnak alázatos régi választás Magyarországon HAJDANI választási iratok emlékezésen túl azonban talán mes Uramat, hogy nyomasztó között lapozgatok, olvasgatom nem lesz felesleges egy kicsit anyagi helyzetemben, most már a régi választójogi rendeleteket felidézni ezt a szomorú ese- anyagi támogatásban részesíteni Az 1922-es jogfosztó választó- ményt az egykorú tanúk leve- kegyeskedjék, hogy éhen ne jogi rendeletet — melyet lein; feljegyzésein keresztül. haljak, vagy más könyörado­Bethlen István gróf miniszter- AZ ELŐZMÉNY az volt, hogy mányra ne szoruljak, mely elnök szavazás nélkül léptetett Vácrátóton úgy ügyeskedett a utóbbit már el sem tudnám vi­életbe, s amely az 1919-ben ki- kormánypárt, hogy lezáratta az selni, inkább jöjjön a halál, vívott jogokat volt hivatva meg- urnákat, mielőtt az ellenzéki Legyen szabad megemlítenem, semmisíteni, s a későbbit, az választók még leadhatták volna hogy kis házikómon kívül más 1925-ben elfogadott törvényja- szavazataikat. Az emiatt elé- vagyonom nincsen, vaslatot, mely felülmúlta amazt gedetlenkedő emberek, mintegy Bízva Kegyelmes Uram jósá- is a jogok megnyirbálásában. kétszázan, felvonultak a köz- gos szívében s adott ígéretében, Csak egyhnéhányat legfonto- ségháza elé, ahol rövidesen ősz- kérésemet megújítva vagyok: sabb elveiből: a férfiaknál a szetűzésre került sor. A csend­korhatár 24 év, de igazolniuk őrök belelőttek a néptömegbe, kellett a 10 éves magyar állam- Baksza Rozália nyolcgyermekes polgárságot, a kétévi egyhely­ben lakást és a hat elemi vég­zettséget. (Csupán ez utóbbi fel­tétel több mint egymillió ma­gyar állampolgárt fosztott meg a választójogtól.) A nőknél a korhatár 30 év volt, s — az előbbi feltételeken kívül — ön­álló keresettel kellett rendel­kezniük, vagy diplomás férj esetén kaphattak szavazati jo­got. A törvény egyébként a földmunkások felét, a mezőgaz­dasági cselédek kétharmadát kirekesztette állampolgári jo­gaik gyakorlásából. HOGY MINDEZ milyen ered­ménnyel járt, arra is csupán egy-két számadat. Az ország- gyűlés képviselőházában az 1926. decemberi választások után '13 kormánypárti és mindössze 32 ellenzéki képviselő foglal* helyet, de ez utóbbialy egy ré­sze is csak amolyan látszat el­lenzéki volt. S a ..kormányzó föidmüvesasszony — a levél­pártok” (Kisgazda Párt, Egy- tári korabeli iratok tanúsága ségpárt) képviselő tagjainak szerint — a következőket foglalkozás szerinti százalékos mondta el erről az eseményről: megoszlása a következő volt: „Szavazás délutánján akkor közéobirtokos, nagybirtokos, szaladtam a községházához, mi- Bárczy István államtitkár úr nagybérlő 35, nagytőkés 10, mi- kor a halálesetek megtörténtek. Öméltósága rendeletére ad acta.” niszter, államtitkár, közigázea- Mihály nevű fiam éppen oda- íási tisztviselő 27. pap, teológiai szaladt a haldokló Halasz Mi- tanár, ügyvéd, tanár, mérnök hályhoz, mikor én odaértem és 23, kisgazda ^kisbirtokos) 4, mivel a csendőrök lövésre tar- egvéb (katonatiszt) 1. tották a fegyvereiket, és azt is Ez az‘ „elsöprő” választási gvőzelem még Bethlenéket is meglepte, erre még ők sem szá­mítottak. A példátlan választási erőszak és jogfosztás tehát meg­termetté gyümölcsét Hogy mi­lyen eszközökkel folyt akkori- hozzám e szavakkal: Gyeresza- ban a választás Magyarorszá- vazni, kapsz 250 ezer koronát, gon, azt már sokan és sokszor ^'n azonban még sosefn láttam megírták tanulmányokban és vérben úszó asszonyt, ezért azt szépirodalmi művekben egy- mondtam neki, hogy még most aránt. S közismert ezek legkirí- Is folyik a vásárlás, amikor az vóbb oéldája, a vácrátóti csend- asszonyok vérben úsznak. És őrsortűz is, amikor két halott nem mentem be szavazni, mert szolgája özv. Halász Józsefné vácrátóti lakos A levélt hátlapján ez a hiva­talos feljegyzés áll: M. E. 05528. sz. alatt elintézés: „dr. és három sebesült, maradt a helyszínen. A szűkszavú meg­valami megfelelő munkát. A front mindenütt front... A fiú először nem értette, milyen frontról van szó. Aztán rájött, Fomics próbára tette a fiút, s csak aztán kapcsolta be csoportjába, melyet a városi párttitkár irányított. Újévkor, mikor a földalatti mozgalom tagjai a német rak­tárt akarták felrobbantani, Kosztyát elfogták. Egy provo­kátor árulta el. A fiút kegyet­lenül kínozták. De nem tudtak be’őle kicsikarni semmit. Egy éjszaka kinyílott a bör­tönajtó és a padlóra vérző em­bert dobtak. Csak hajnalban tért észhez és elmondta Kosz- tyának, lebukott még egy cso­port. Köztük ő is. Mihail Puzpnov (K/Y-ztya valahol már hallott ró1 a), és hogv egy provokátor áldozata, erről meggyőződött a tegnam' kihallgatáson. — Minden elveszett testvér. Mi’-'^en... A tegnaoi hadije- lenkés ... Megint visszavond1- nak a mieink . .. Bárhova rej­tőzöl is a n°m°tek e’ől, nem tudsz etatVm Va^v meg­epnoz"’nk a 0“stapőv£l? Kosz+va dühösen ráordított: — Te aljas! Mit javasolsz, te mocsok? (Folytatása következik) 1919. júl NEM TUDOM, kell-e még eh­hez hozzáfűzni való? Talán csak az —, hogy még kerekebb le­gyen a kép a régi közigazgatás- hallottam, hogy nem szabad a ról, parlamentről —, amit Mó- halottakhoz nyúlni, odakiáltot- rizc Zsigmond írt az Est című tam Mihály fiamnak, hogy ne lapban az új országgyűlés 1927 menjen a halotthoz, mert őt is januári ülésszakáról: lelövik. Ekkor történt, hogy Bí- „Huszonöt éve használja a ró János községi bíró odalépett Duna-parti palotát az Ország­gyűlés, de soha nem volt olyan üres, mint most. Ez a legfonto­sabb karaktervonása a mai Háznak, hogy a képviselők nem tartják kötelességüknek, hogy bemenjenek az ülésekre. Any- nyira, hogy szinte már ízetlen dolog beszélni róla. Tegnap a büntető törvénykönyv, tehát az egyik legérdekesebb törvény tárgyalásánál pont tizenkét óra­kor tizennégyen voltak jelen. Kétszáznegyvenöt képviselőből tizennégy... Mire akkor ez az egész t. Ház? Tizennégy és huszonöt úrnak elég egy szoba. Fölösleges akkora parlamentet fűteni és világítani... A mai parlament?... Talán ez is jó képe ennek az elárvult, sze­gény, szomorú kis országnak... Ma egy fanyar, kedvetlen, gyötrött világ van itt. Két hét óta, amióta be-bejárok, annyi keserűséget, félelmes és fájó esetet hallottam, hogy ha azt megírnám, megégetné a ke;c,t a papiros és a szívet a betű.” A FOLYTATÁSÁT jól ismer­jük ezeknek az időknek. De ez már egy másik lapja a törté­nelemnek. F. Tóth Pál féltem, mivel az ottlevő csend­őrök mind lövésre készen előre tartották fegyverüket, attól tar­tottam, hogy engem is agyon­lőnek ...” (OL. Közig. Biz. 1927. XX.) A MÁSIK levél talán még ennél is megdöbbentőbb. Az egyik áldozat hozzátartozója ír­ta majd két évvel későbben, a miniszterelnöknek címezve: Nagyméltóságú Miniszter El­nök Ür! Kegyelmes Uram! Mielőtt alázatos kérelmem előadnám, legyen szabad meg­mondanom, hogy ki vagyok. Én vagyok az a szerencsétlen öz­vegy, kinek egyetlen kenyér­kereső fiát a legutóbbi képvise­lő választások alkalmával Vác­rátóton agyonlőtték a csend­őrök. Ezen szomorú eset alkalmá­val vigasztalódást adott szá­momra Kegyelmes Uram azon biztató ígérete, hogy bármikor számíthatok Kegyelmes Uram támogatására. Nem szívesen teszem meg ezt a lépést, mert hiszen drága fiam életében erre nem szorul­tam, de nyomasztó ínséges anya­gi helyzetemben most már nem tudok más úton magamon se­gíteni, annál is inkább nem mert 62 éves életkorommal s betegs í"’emmel dolgozni mm nem igen tudok, de nem is hívnak. Kegyelmes Uram biztató sza­vára és adott í"*—' Ve hivatko­zással alázattal kérem Kegyel­Sikkasztok és orgazdák A napokban fejezték be a kecskeméti járásbíróságon a Windeisen Pál és társai ügyé­ben kihirdetett ítélet írásba foglalását. A megyeszékhelyen nagy felháborodást kiváltó bűn­cselekmény-sorozatról a múlt év április 2-án, a rendőrségi nyomozás befejezésekor már tájékoztattuk lapunk olvasóit. A bűnszövetkezet tagjai 1962-től kezdődően folyamatosan és rendszeresen fosztogatták a tár­sadalmi tulajdont és ezáltal több. mint 150 ezer forinttal károsították meg a népgazdasá­got. Harminc vádlottat állítot­tak bíróság elé. akik közül több, mint húszán sikkasztásért — vagy ezzel kapcsolatos bűnse- gédi bűnrészességért — a töb­biek pedig orgazdaságért kerül­tek a vádlottak padjára. A leleményes főbűuös A bűnszövetkezet fő szerve­zője, és irányítója Windeisen Pál, Kecskemét, Batthyány ut­ca 17. szám alatti lakos, az ÉM. Rács megyei A’lami Építőipari Vállalat egykori munkásellátási vezetője volt. Működése során az anyagi becsvágy vezérelte. A módszerekben nem válogatott. Arra is rászánta magát — nem is egy esetben —, hogy társától ellopta annak személyi igazol­ványát, s azt felhasználva érté­kesítette a Bizományi Áruház­ban a sikkasztott holmit. A bűnszövetkezet egyébként ki­terjedt hálózattal működött: bu­dapesti. ceglédi, bajai, tisza- kécskei, kiskunfélegyházi, laki­teleki és természetesen kecske­méti „ügyfelekkel”. Windeisen tisztában volt az­zal, hogy egyedül nem képes szándékát megvalósítani. De nem volt nehéz bevonni az ak­cióba Gyulai Jánost, a vállalat főraktárosát. Markó Antal anyagraktár-kezelőt, dr. Lányi Zoltán műszaki adminisztrátort és Kovács Lajost (Kecskemét, Széchenyi körút 49.), aki revi­zorként dolgozott az említett vállalatnál. Ezek után érthető, miért derült csak évek múlva fény ezeknek az embereknek az üzelmeire: szoros kapcsolatban á'ltok egymással, mindegyik fontos beosztásban volt, s mód- ’ukban állt a nyilvántartások meghamisítása is. Cipők, lepedők, bundák Mint említettük. Is, a fősze- ! repet Windeisen Pál vitte az j együttesben. Legtöbb haszna ;”v neki lett belőle, egymása tabb. mint 55 ezer forint érté­kű ruhaneműt sikkasztott el a vállalattól, a dolgozóktól. Fel­adatköréhez tartozott, hosy megvásárolja a munka-, védő­ruhákat, s egyéb szükséges fel­szereléseket a szociális ellátás­hoz szükséges tárgyakat. A vál­lalat bélyegzőjének felhasználá­sával azonban egyéni beszerzé­Mega’akult Kecskeméten a tartalékos tisztek klubja Pénteken délután a Fegyve- I gyeszékhelyen élő tartalékos rés Erők Klubjának rendezésé- tisztek megalakították klubju- ben tartalékos tlszH — ' kát, amelynek keretében kato­Sst hívott össze az MHS tar- ai továbbképzésüket, kultúrált íalékos tiszti tagoz^.a. a zórakozásukat biztosítják majd. zat vezetősége nevében dr. Deák j A választás után Kádár Mihály, Árpád üdvözölte a megjelente- 1 az MHS megyei elnökségének két, majd azokról a feladatokról tagja előadást tartott a Tüzér­beszélt, amely a tartalékos tisz­tek előtt állnak ebben az esz­tendőben. A Fegyveres Erők Klubjának javaslatára a jelenlevők, a me­ség szerepe a korszerű háború­ban címmel. Az előadást a Me­mento című, a második világ­háborúról szóló film vetítése követte. seket is eszközölt. így tett szert például 45 pár kü­lönböző cipőre, női ruhákra, orkánkabátra, esernyőre, szőr­mebélésre, ingekre, férfi és rői pulóverre stb. A holmi nriy részét áruba bocsátotta. Később bővítette a „vá'asztékot”. Bun­dákat. esőköpenyeket, lepedőit, dunnahuzatot, bakancsot sik­kasztott. Nézzük azonban a segédmun­kásból lett raktárvezetőt, Gyu- ’ai Jánost, aki Kecskeméten, a Vacsi utca 6. szám alatt lakik, s aki Windeisen felhívásárai!) kapcsolódott bele a sikkasztá­sok elkövetésébe. Az évek fo­lyamán olyan tökéletességre vitte ebben, hogy a bíróság 13 oldalon át. 57 pontban sorolja működésének egyes állomásait az ítéleti indokolásban, ö közel 42 ezer forint értékű árut sik­kasztott el. Ezek között a kony­haruhától a bundáig minden megtalálható. Markó Antal, a harmadren­dű vádlott. Kecskemét, Mik­száth körút 35. S2ám alatti la­kos mindössze öt elemivel ke­rült a raktárkezelői beosztásba. Ez nem gátolta annak felisme­résében, hogy Windeisenékhez kapcsolódva „mellékjövedelem­re” tesz szert. A lakására hor­dott ruhaneműt felesége értéke­sítette a Bizományi Áruházban. Hatvanhat esetben összesen 36 ezer forintot sikkasztott el. Orgazdák és bűnsegédek A kiterjedt bűnszövetkezet­hez orgazdák és bűnsegédek is tartoztak, hiszen a sikkasztök képtelenek lettek volna a ren­geteg holmit maguk értékesíte­ni, de akiknek eladták, legtöbb­jük tisztában volt az „alkalmi vétel” tárgyának eredetével, vagy legalábbis a körülmé­nyekből ezt tudnia kellett. Ba­logh László Kecskemét, Csányl utca 2. szám alatti lakos, aki 1965 februárjában — egv hó­nappal azután, hogy a vállalat­hoz került — Windeisen Pállal Budapesten járt és ruhaneműt, közöttük bundákat vásároltak. Windeisen, mint főnök, felhív­ta Baloghot. a gépkocsivezetőt, hogy fogjon egy bundát és ad­ja el a bizományiban. Balogh az utasításnak eleget tett. Rács mögött a társaság A bíróság ítélete példás ke­ménységgel sújtott le a társa­dalmi tulajdont évek óta fosz­togató bűnszövetkezetre. Win- deisen Pált folytatólagosan el­követett sikkasztás, csalás, és 28 rendbeli okirathaimsítás miatt 4 évi szabadságvesztésre ítélte és 6 évre eltiltotta a köz- ügyektől. A másodrendű vádlott, Gyu- 'ai János 3. Markó Antal ugvan- csak 3 évi börtönt kapott és öt­öt évre eltiltották őket a köz­ügyekben való részvételtől. A többiek ennél rövidebb tartamú szabadságvesztést, javító-nevelő munkát, illetve felfüs^esztati börtönbüntetést kaptak. Az íté­let tizenhárom vádlott vonatko­zásában jogerős, a többiek fel­lebbeztek, így a rájuk kiszabott büntetés még nem végrehajt­ható. Gál Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom