Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-19 / 16. szám
M67. Január 19. csütörtök 5. oldal Tevékeny optimizmus A falon segéd^ -öklevél. Száma: 523. Keljei 1913. augusztus 22. Kiállítóiba: a Budapesti órás Ipartesteit. Azt bizonyítja ez a sárga írás, hogy Funk Árpád — Jelenleg Kiskunhalas, Fenyő utói 10. szám alatti lakos — „felszabadult” az inassorból. Ma, hetvenkét éves az idős mester, de az ember ötvennek ha nézné. Pedig sok-sok munka, törődés van mögötte. j Mi lehet ennek az oka? Aztán elmondja: elpanaszol - I ták a kecskemétiek, hogy a Ko- dály-kórusban nem kis gondot okoz az utánpótlás, csupa idős tag énekelget, a kihalás veszélye fenyegeti az énekkart — Ez meghökkentett — mondja. — Én ugyanis a halasi KlOSZ-kórusban énekelek és mondhatom, hogy nálunk ilyen panaszok nincsenek. Az ének— Árvaházban nevelkedtem és korán megtanultam komolyan venni az életet. Ez a vonás egész éjetemen végigkísért. Már inaseveimben énekeltem, kórust alakítottunk. .. Igen, a kórus. Éppen ez a tárgya a látogatásnak. Egyik cikkünkre reflexióként elmondta véleményét, hogyan lehetne a látszólag csődbe került társadalmi kórusmozgalmat kihúzni a bajból. Levelében eleven ötleteket mondott el. Nos, ezért kerestük fel. — Én világéletemben optimista voltam — mondja. — Ezért nem látom olyan sötétnek az énekkarok jövőjét. A múltkoriban döbbentem rá a kérdésre Kecskeméten. A mi kórusunk, a halasi Erkel Ferenc kórus ugyanis egy műsorban szerepelt a kecskeméti Kodály-kórussal. Ijesztően kevesen voltak a városi művelődési ház nagytermében, pedig jó, nívós műsor volt. kar 44 tagból áll, ezek közül 28 nő és a legfiatalabb 26 éves. Nálunk nincs baj az utánpótlással, nem fenyeget a kihalás veszélye, -és ha koncertünk van, bem aggaszt bennünket az ásító terem. Ilyet mi nem ismerünk. — Egyszóval: mi a recept a „közöny” felrázására? — Szerintem szervezés kérdése az egész. Hallom, hogy Kecskeméten nem sikerült a vegyeskar létrehozása. Gyanakvással fogadom az igyekezetét. Hiszen éppen ott megy legjobban a munka, ahol nők is énekelnek. Családtag, feleség, nő-rokon a legtöbb nálunk is. Mondom, több a nő a kórusban, mint a férfi. — És a fiatalság távolmaradása? — Ez szerintem nem veszélyes. Először kiélik a gitár- és táncdalszenvedélyt, aztán a harmincadik év felé már nyugodtan hívhatjuk őket a kórusba. Csak — ismétlem — szervezés kérdése az egész. A mi példánkra tudok hivatkozni. Ajánlom a kecskemétiek figyelmébe a halasi kórust! Ennek az idős, világéletében optimista órásmesternek a véleménye figyelemre méltó. Valóban: a kórusok harcot vívnak az utánpótlásért. Eredménytelen lenne ez a harc? Aligha, hiszen az emberekből nem veszett ki az éneklési vágy. Csak hát maguktól nem mennek be a kórusba. Propaganda kell, tevékeny és optimista propaganda a jó ügy érdekében. Érdekességként elmondja még: náluk gyakoriak a kóruson belüli vetélkedők. Miről szólnak ezek? Népdalokról, zeneszerzőkről, versekről, költészetről. Nem haszontalan módszer! Balogh József Megjelennek a Nagy Honyédő Háború Története befejező kötetei A Nagy Honvédő Háború története című sorozat befejező 5. és 6. kötete 1967-ben jelenik meg a Zrínyi Könyvkiadó gondozásában. Az 5. kötet a második világháború utolsó évének eseményeit tárgyalja, A legnagyobb érdeklődésre bizonyára az utolsó kötet tarthat igényt, melyben a szovjet szerzőkből álló munkaközösség, a Szovjetunió katonai, politikai és társadalmi viszonyait elemzi a Nagy Honvédő Háború idősza kában. A második világháborúról szóló különböző történelmi értékeléseket adó, jelentősebb művekről is találunk megjegyzéseket ebben a munkában: a kritikai ismertetés a tájékozóMátyás Margit zongoraestje A KECSKEMÉTI Művészklub rendezte az idei naptári év első hangversenyét hétfőn este a városi művelődési házban. Mátyás Margit két évvel ezelőtt mutatkozott be először a város közönsége előtt — nagy sikerrel. Emlékezetes maradt akkori játékának magas fokúan biztos technikai megalapozottsága, virtuóz jellege. Ez. mint kiindulási alap, most is érvényesült nála. de műsorának összeállításában ez alkalommal nem a bravúros pianisztikus lehetőségek, hanem a mondanivaló mélységei vonzották elsősorban. Ezt bizonyítja az is. hogy nagy, igényes és stílusban igen sokrétű műsorában úgynevezett „sikerszámot” alig találtunk, annál inkább olyan műveket, me- !veHiek megszólaltatása a kifejező készség naay erőpróbája. ÍGY MTNP.TÁRT a nyitó szám, Haydn: f-moll variációi világos szerkesztése, áttetsző faktúrája ellenére is számtalan zenei problémát rejt az előadó számára. Megszólaltatásában éreztünk helyenként kevéssé meggyőző mego’dásokat, felfogásbeli bizonytalanságot, talán ez esetben az idegen hangszerrel való ismerkedés vont el túl Sok figyelmet a zenei megvalósítástól. Igen érdekes volt Schubert borongás, sokhelyütt tragikumba hajló c-moll szonátájának interpretálása. A műben a klasz- szikus formavilág és a romantikus érzelmi tartalom ellentétét Mátyás Margit nem feloldani, hanem elmélyíteni akarta, vagyis épp ez az ellentétesség állt felfogása középpontjában. Érzékenyen változó tempói, széles dinamikai skálája a Schu- bert-zene olyan arcát bontotta ki. mely lehetőségként kétségtelenül benne él ebben a muzsikában. A m * r-rtnrK részben Brahms Op. 119-es zongoradarabjaiban egy magányos művész lírai hangulatképei vallomásszerű őszinteséggel szólaltak meg. Debussy: Images c. sorozatából is az derült ki. ami a lényege ennek a zenének: páratlanul gazdag színvilága, e darabok szinte plasztikus „festpisége”. Ribá- ri Antal: „Álla antica” c. ügyes, bár nem túl jelentős kompozíciója ősbemutatóként hangzott el a koncerten, majd Bartók: Első román táncának kemény ritmusai s a ráadásként eljátszott Schubert: Esz-dúr impromptu lendületes előadása zárta a hangversenyt, mely egészében a fiatal pianista önmagával szemben támasztott magas iffénveit bizonyította és művészi fejődésének jelentős állomását jelezte. yATO«TiATT\r, kell viszont megállapítanunk, hogy a máskor olyan lelkes és érdeklődő kecskeméti közönség milyen szokatlanul kis számban hallgatta meg ezt a színvonalas koncertet. Körber Tivadar dást segíti a világháború irodalmában. A Zrínyi Kiadó 1967. évi tervei között szerepel „A Horthy hadsereg erkölcsi arculata” c. könyv, melynek írói Tóth Sándor és Morva Tamás, dokumentumok sorával mutatják be a Horthy-rendszer hadserege tisztikarának erkölcsi és politikai magatartását. A napi sajtóból ismeretesek a Német Szövetségi Köztársaság újrafelfegyverzési törekvései. De milyen a nyugatnémet hadsereg? NDK-beli hadtörtónészek vizsgálják annak igazi arcát, fejlődését, szellemét, a „Bundeswehr — a re- vans hadserege” c. kötetben. A haditechnika új eredményeit mutatja be egy magyar szerzői csoport munkája. Egy másik érdekes technikai kömyvj a „Gépkocsi regénye”, mely számos fényképpel is illusztrálja érdekes témáját Külföldön már sikeresen mutatkozott be az olvasók előtt Svmon Pilecld „Ikarosznál bölcsebben” című könyve, mely a levegőben utazó ember biztonságával és védelmével összefüggő tényezőket ismerteti. Egy különös nyomozás keretében mutatja be Marcello Venturi „Fehér Zászlók Kefalóniá- ban” című regényében, hallatlanul izgalmasan, ugyanakkor magas művészi színvonalon a sziget nácikkal szembeforduló tragédiáját; a nácikkal szembeforduló olasz egységek pusztulását. Kerskemétiek a képernyőn Kedden este Soós György: Köznapi legenda című színművét közvetítette a Televízió a Kecskeméti Katona József Színház előadásában. Ez újabb elismerését / jelentette színházunk eredményes művészi, egyszersmind kultúrpolitikai tevékenységének. A darabot már méltattuk, a megye színházlátogató közönsége ismeri, a múlt évadban szerepelt a társulat műsorán. De jól esett látni újra, s láthatták most azok is, akik tavaly nem jutottak el a színházba, vagy valamelyik tájelőadásra. Dicséret illeti a Televíziót, hogy a vidéki színházaknak alkalmat ad legjobb produkcióikkal pesti színpadon bemutatkozni az ország közvéleménye előtt. 4. — Rendelkezzék velem kedve szerint. Remélem, nem marad adósom Moszkvában. — Készül hozzánk? — Igen, tapasztalatcserére... És megnevezett egy jelentős moszkvai intézetet, ahol valószínű lehetővé teszik számára a munkálkodást. Kezdetben Pjotr Makszimo- vics nagyon is elégedett volt ka’auzával. Csak az idegesítette kissé, hogy Kari egész idejét lefoglalta és egy estét sem tölthetett együtt az általa vezetett delegáció tagjaival. Ma színházlátogatás, holnap — kirándulás a város szélére, aztán vizit valamelyik professzornál. Pjotr Makszimovics már már gyan~’ odott: mit akarhatnak De a beszélgetések, me'yne! részese volt. a tudomány általános kérdéseit, a művészete* az irodalmat taglalták. Csak egve^en egvszer terelődött a 6zó az ő intézetére. Akkor is 5 említette vatami vita során. De erre már jóval később, a szállodába való visszatérése után gondolt a tudós. A kísérője megismertette őt testvérével, Janettal. A csirios, fiatal nő aranyszőke haja rakoncátlanul terpeszkedett csupasz vállaira. melegtüzű fekete szeme volt, fehér nyaka néhány apró szeplővel. Halkan megjegyezte: — Ne felejtse el. hódolója vagyok országuknak, haladó tudományuknak. Pjotr Makszimovicsnak úgy tetszett: Janett érdeklődése nemcsak a tudósnak szólt. „Lehet. hogy csak képzelődöm.” — gondolta. De eszébe jutott, hogy vacsorakor az asztal mellett olyant súgott neki, amitől zavarba jött. s válasza nem a legudvariasabb volt. Janett azonban figyelmet sem fordított erre és továbbra is hasonló hamm-m ''-m folyatta a beszélgetést A tudós iparkodott távolmaradni tőle, de ő mosolyogva hajtogatta: „Milyen érdekes ön ...” A szimpozion vége felé közeledett. Pjotr Makszimovics úgy tervezte, hogy elvtársaival tölti a hátralevő estéket. Csakhogy Kari meghívta őt otthonába. — Janett és én szeretnénk elbúcsúzni öntől. Szerény vacsorára hívjuk, szűk családi körbe. Mi és az öregek. A „családi kör” váratlanul leszűkült. A házigazda elkeseredetten mondta: a szülők elutaztak a hirtelen rosszul lett nagybácsihoz. Hárman ültek az asztalhoz. Rövidesen eltűnt Kari is — a szülők telefonáltak: a nagybácsi állanota súlyos. — Janett. viseld gond iát a vendégnek. Ha lehet, visszajövök. Pjotr Makszimovics szólni sem tudott és Kűri már el is búcsúzott. Kettesben maradtak. Ketten voltak, ha nem számolja a háztartási alkalmazottat. aki érmen abban a pillanatban lénett a szobiba amibor Jane+t azt iavasolta a ven- déenek' ívűének közelebb acse- répká’vhához. _ FlnZrést bérek. madarai. _ Viiécrosan megmondtam m a este nem far+i.mk igényt szolgálataira, Katrin. — Bocsásson meg — rebegte ijedten a lány. Ö is, mint a ház asszonya, nemcsak németül, oroszul is jól beszélt. — Egy férfi makacsul kéri önt a telefonhoz ... Mondtam, hogy a madám meghagyta, ne zavarjam önt, ő viszont azt felelte, ez rá nem tartozik, az ő hívásának örül ön, és, hogy engem megbüntetnek, ha nem szólok. Janett olyan pillantást vetett rá, mintha mondaná: „ördög vigyen telefonostól”. — Bocsásson meg, hogy néhány percre elhagyom. — Távozás közben a lányra nézett. — Katrin, ha már itt vagy, nézd meg a tüzet. — Igenis, madam. Pjotr Makszimovicsnak úgy tűnt. mintha a lány akarna valamit mondani. Lehet, hogy csak kéozelődött. ö meg azt akarta megtudni, hol tanult meg a lány oroszul. De énpen akkor vissza iött Janett. Moso- ivoeva nézett a gyorsan távozó lány után — Az ön honfitársa. A háború gyermeke... A szerelem mindennél erécohb. Megszeretett e<*v k’"földit. Nem (tért haza. A féri keveset keres. Hozzánk szegődött. A nreertség és C7o1 r>vpIncT-fp'Q RrtTlQcem ima —* p.rs«j oldala. Dehát jónak kell lenni. Egészen közel lépett a vendéghez, végignézte és megkérdezte: — Miként fog engem szórakoztatni az orosz tudós? — Es anélkül, hogy választ várt volna, megfogta a férfi kezét. ö diszkréten kiszabadította kezét, aztán határozottan felállt, meghajolt: — Elnézést kérek. Sok a dolgom ... Még egyszer meghajolt és eltávozott. A következő nap reggelén Je- gorov, miután kijött a szállóból, Katrint pillantotta meg a néptelen utcán. — Jó reggelt! Ügy hallom, orosz? — Igen. — Azért jött, hogy találkozzon velem? I — Nagy kérésem van. Vigye el ezt a kis csomagot. Ajándék az unokaöcsémnek. A bátyám nem akarja, hogy csomagot küldjék. Azt írja, nincs rá szükségük... De hát ez apró ajándék. írok majd neki, menjen el a csomagért. Nem utasít vissza? Tegye meg ezt a szívességet. Mit csináljak. így hozta a sors. Ne ítéljen el. (Folytatása következik)