Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

mri nr­2. oldal 1967, január 1. vasárnap Ai Elnöki Tanács Elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői december 31-én, az újév alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnökei. Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokoll osz­tályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. (MTI) Tárgyalások a LEMP és az FKP között Magy ar párt- és állami vezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepén Az új esztendőre (Folytatás az 1. oldalról.) ják, hogy az emberiség közel kétharmad része ma is éhezik, — vagy legalábbis erősen a lét­minimum alatt él. Igaz az, hogy hogy egyes legfejlettebb kapita­lista országokban még maga­sabb az életszínvonal, mint a szocialista országokban? Igaz. De ez az igazságnak csak az egyik fele — és sok ember tu­datában ez is eltorzítottan je­lentkezik. Mert ehhez hozzá kell tenni: a szocializmus nem a leggazdagabb országokban, hanem a fejletlenebbekben valósult meg eddig. De ott meg­szüntette a nyomort, a végletes társadalmi igazságtalanságokat. S a fejlődésben, az élet minden területén olyan tempót ért el, ami túlhaladja a legfejlettebb országok ütemét. A világ ilyen nagy össze- " függéseiben mi is lehet a mi dolgunk az új esztendő­ben? Végezni, — az eddiginél még jobban végezni — ami a törté­nelemből ránk bízatott: folytat­ni, teljes erővel a szocialista Magyarország felépítését. Nem­régiben zajlott le az ország életének nagy eseménye: az MSZMP IX. kongresszusa. És a napokban került nyilvános­ságra a Minisztertanács hatá­rozata az 1967-es év népgazda­sági feladatairól. Ebben a két dokumentumban: a IX. kong­resszus határozataiban és a Mi­nisztertanács határozatában benne van az új esztendő prog­ramja. Ha ezt a programot eredményesen, jól végrehajtjuk, akkor jó részben felelünk arra a kérdésre is, hogy mit hoz az új esztendő. ki i á terveinkkel, a prog- ramunkkal s ezek végre­hajtásával elsősorban a mi né­pünknek, — önmagunknak — tartozunk felelősséggel. De azért annak is a tudatában kell lennünk, hogy a mai világban egy szűk helyre korlátozott, lo­kális felelősség nem létezik. Részesei vagyunk a nagy egész­nek — s ahogyan ránk is visz- szahat, hogy másutt mi törté­nik, az is hat a nagy egészre, hogy nálunk mi hogyan halad előre? Igaz, kis ország vagyunk, — ám egy kis ország sorsa is számít a nagy egyenletben, amit a világ sorsa jelent. Sőt néha sokkal többet szá­míthat, mint ami a nagyságá­val egyenes arányban van. Pél­da erre Vietnam sorsa. Viet­nam is viszonylag kis ország, — de az, hogy mi történik Vietnamban, s az, hogy 1967- ben mi fog történni Vietnam­ban, nagyban befolyásolja az egész világ sorsát, jövőjét. A mi jövőnket is. A testvéri szo­lidaritás természetes érzésén túl. ezért is kell 1967-ben, erőnkhöz képest segíteni, hogy a béke, a vietnami nép jogos igényeinek a győzelmével, lét­rejöjjön a világnak ezen a sú­lyosan vérző részén. N ’o-zetközi felelősségválla­lásunknak talán ez a legkomolyabb része. S vele még egy: munkálkodni a nemzet­közi munkásmozgalom egysé­gén. - , Minderről a dolgok súlyának megfelelően szó esett a kong­resszuson. Valamint arról is, ho'ry fontos, nagy változások előtt áll országunk belső élete. A gazdaságirányítás reformjára gondolok, amelynek a kimun- '-■’ásábae sok minden vár az 1967-es évre. Világossá kell ‘ennünk, hogy ez nem pusztán gazdasági kérdés. — hanem Ha­tással 'esz az életünk minden területére. -ló végrehajtására npíTihcp1’ p szűkén vett „érde- kell felsorakoztatni, hP"-— - egész népet H ’az azt követeli meg ••Vünk. hogy tovább erő­sítsük a nemzet szocialista egy­ségét, erkölcsi összeforrottsását. Talán ez lehet az új esztendő nagy feladatainak összefoglaló gondolata. — hiszen ez a mi legnagyobb erőforrásunk! VARSÓ (MTI) December 27 és 29 között Var­sóban tárgyalások voltak a Len­gyel Egyesült Munkáspárt és a Francia Kommunista Párt kül­döttségei között. A tárgyaláso­kon az FKP részéről Raymond Guyot, az FKP Központi Bi­zottságának tagja és Jacques Denis, a Központi Bizottság tag­ja, a LEMP részéről Zénón Kliszko, a Politikai Bizottság tagja, Artur Sztarewicz, a Köz­ponti Bizottság tagja, Andrzej Ho Si Minit nyilatkozott a Spiegelnek HAMBURG. (MTI) Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnö­ke a Hamburgban megjelenő Spiegel számára adott nyilat­kozatában hangoztatta, hogy a vietnami béke csak akkor va­lósítható meg, ha az amerikai csapatokat kivonják Vietnam­ból. A VDK elnöke nyilatkozatá­ban kifejezte meggyőződését, hogy a vietnami nép harca győzelemmel végződik. Viet­nam népe a végsőkig harcol az amerikai agresszorok ellen, bármilyen áldozatot követeljen is e harc. „Ügyünk igazságos. Élvezzük a szocialista országok testvéri támogatását és aktí­van támogatnak bennünket a világ népei, köztük a haladó amerikaiak is. Győzni fogunk” — fejezte be a Spiegelnek adott nyilatkozatát Ho Si M inh. fl SZVSZ tiltakozása PRÁGA (MTI) A Szakszervezeti Világszövet­ség Főtitkársága a spanyol igaz­ságügyminiszterhez intézett táv­iratában határozottan tiltakozik több spanyol szakszervezeti ve­zető letartóztatása ellen, akik­nek az volt a „bűnük”, hogy a munkások követeléseiért és ered­ményeiért harcoltak. /Weg akarta ölni az elnököt A Texas állambeli Denison- ban az amerikai titkosrendőr­ség pénteken este letartóztatta Granville Stockton 20 éves fia­talembert, aki a Fehér Házhoz intézett levelében Johnson el­nök megölésével fenyegetőzött. Stockton ellen eljárást indíta­nak, de majd csak az ideggyó­gyászati vizsgálat után. Provokáció Hivatalos közlés szerint a Je­meni Köztársaság csapatai egyip­tomi egységek támogatásával Észak-Jemenben támadást in­téztek egy királypárti törzs el­len és nagyobb mennyiségű amerikai gyártmányú lőszert zsákmányoltak. Jemeni források szerint a fegyvereket Szaúd-Arábia szál­lította a törzsnek, hogy úi^’ta felforgató akciót robbantson ki a Jemeni Köztársaság ellen. Werblan, a Központi Bizottság tagja és Józef Czesak, a Köz­ponti Bizottság tagja vett részt. A tárgyalások, amelyek során megvitatták a kommunista- és a munkáspártoknak az európai biztonság kérdésével kapcsola­tos kezdeményezését, megerősí­tették a két párt álláspontjának teljes azonosságát. SAIGON (MTI) Az amerikai hadsereg szóvi­vője közölte, szombaton a dél­vietnami főváros központjában fekvő egyik tisztiszálló adómen­tes üzletét ismeretlen telefonáló figyelmeztette: Meneküljön min­denki, aki tud, mert öt perc múlva a boltban időzített bom­ba robban. Az üzletet — a tört angolság­gal beszélő telefonáló figyelmez­Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Kállai Gyula, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratot intézett dr. Fi­del Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárához, a kubai forradalmi kormány elnökéhez és dr. Osvaldo Dorti- cos Torrado elvtárshoz, a Ku­bai Köztársaság elnökéhez, melyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány és a magyar nép nevében szívből jövő üdvözletüket és legőszintébb jókívánságaikat kül­dik a kubai államférfiaknak, és tetése alapján —, nyomban ki­ürítették. Nemsokára megérkez­tek a műszaki egységek és át­kutatták a helyiséget, de bom­bát sehol sem találtak. Nem találtak meg viszont 18 000 amerikai dollár értékű ékszert sem. Az ismeretlen te­lefonáló, aki a maga javára for­dította a saigoni pánikhangula­tot, a „bombariadó” alatt húsz gyémántgyűrűvel oldott kereket. j a kubai népnek, a forradalom j győzelmének 8. évfordulója aU I kaiméból. KUBA ÜNNEPE Kubában alig néhány hétiéi ezelőtt, december 2-án emlé­keztek a történelmi napra: tíz esztendeje szállt partra a legendás kis hajó, a Granma, fedélzetén 82 bátor emberrel, Fidel Castro vezetésével. Két esztendőn át folyt a fegyveres harc. a latin-ameri­kai népek is a kubai szabad­ságharcosok védelmére keltek és meghátrálásra kényszerí­tették a zsarnokságot. A ku­bai cukornádültetvényeket uraló United Fruit Company sugallatára január elsején Ba­tista elmenekült és Havanná­ban katonai juntát hoztak létre,másnap azonban a ha­vannai munkások sztrákja el­söpörte a junta-kormányt. Castro és csapata néhány nap múlva a nép örömujjongása közepette vonult be Havan­nába. Január elseje azóta a kubai forradalom győzelmének ün­nepe. A leghatalmasabb és legagresszívabb imperialista ország, az Egyesült Államok tőszomszédságában immár nyolc esztendeje lélegzik sza­badon és építi a szocialista társadalmat Kuba népe. 1966 világpolitikai eseményei- t r n ) J S !*tC* ‘.'‘rtiiJ 1-9.7 j fixni A7, ÚJÉVI szokásokhoz hozzátartozik a jó­kívánság, s akadnak politikusok, alak ezt az alkalmat jóslásra is felhasználják. Ám keveset} vannak, akik az esztendő végén mérlegkészí­téskor előveszik háromszázhatvanöt nappal ko­rábban beharangozott jóslásaikat, ígéreteiket... Az 1966. esztendő nemzetközi eseményeire a Vietnam elleni amerikai agresszió vetett árnyé­kot. Szilveszterkor Johnson szóvivője még azzal hintett port a világ szemébe, hogy az elnöknek a „vietnami rendezésre irányuló fáradozásairól” beszélt és felfüggesztették a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elleni bombatámadásokat. Harminckét napos szüneteltetés után azonban Johnson levetette a béke tógáját és az idei karácsonyi kétnapos tűzszünet idején is Hanoi fölé küldte kalózijepülőgépeit. Végeredményben ez a lépés, a bombázásoknak Hanoira történt kiterjesztése volt a betetőzése annak a veszé­lyes eszkalációnak, amelyben az USA agresz- sziójában részt vevők manilai értekezlete csak az amerikai választók megnyugtatását szol­gálta. Johnson békeszólamai ellenére nemzetközi méretekben — s immár az amerikai közvéle­ményben is fokozódó mértékben — növekszik a tiltakozás a világkatasztrófa veszélyét magá­ban hordozó vietnami agresszió ellen. Washing­tonnak a katonai győzelem kicsikarására irá­nyuló, képtelen erőfeszítései és az agresszió kiterjesztésére (Laosz után most már Thaiföl- dön is bevetették az amerikai katonaságot a hazafiak ellen) vonatkozó lépései nem tömörí­tették, hanem tovább lazították a nyugati szö­vetséget. Nemcsak a SEATO és a CENTO bom­lása folytatódott, hanem éles ellentétek dúlnak a NATO-ban is. FRANCIAORSZÁG ebben az évben kivált a NATO integrált katonai szervezetéből, s ez volt a legszembetűnőbb jele annak, hogy — a Neue Zürcher Zeitung szavait idézve — 1966 „a szövetség nyílt és látványos válságának^ esz­tendeje volt”. Az Egyesült Államok hiába igye­kezett rávenni NATO-beli partnereit a vietnami agresszió támogatására — az atlanti szövetség tagállamai nem akarnak belebonyolódni ebbe a "konfliktusba. Annál inkább keresik a kap­csolatokat a Szovjetunióval és az európai szo­cialista országokkal, és ez az esztendő jogos reményeket keltett arra, hogy Európában csök­kenthető a feszültség, hogy kitartó erőfeszíté­sekkel lehetséges előrelépés az európai bizton­ság megteremtéséhez. Bár Wilson kormánya túlságosan elkötelezte magát az amerikai poli­tika mellett, számos NATO-országban, így első­sorban Franciaországban, de kisebb mértékben Dániában, Olaszországban, sőt Nyugat-Német- országban és Törökországban is új utakat, vagy legalábbis új kapukat keresnek. Erre mutat tn^hek között az a látogatássorozat is, amelyet NATO-országok kormányfői, külügyminiszterei tettek a Szovjetunióban, de Magyarországán is (az idén többek között Hakkempp dán minisz­terelnök, Couve de Murville francia külügymi­niszter járt Budapesten), . => -B «. SZÉLESEBB értelemben a nyugati szövetség „válságos évének” legfőbb jellemzői közé tar­tozik a sokat reklámozott „gazdasági csoda” és prosperitás vége, s hogy ez a gazdasági visz- szaesés politikai válságokban robbant ki. A nyugati kormányválságok közül elsősorban az Erhard-kormány bukását kell kiemelnünk és a kereszténydemokrata—szocdem nagykoalíció létrejöttét. Az új Kiesinger—Brandt-féle kabi­net az elavult adenaueri koncepció helyett új kezdeményezéseket ígér. Azonban csak a tények adhatnak választ arra, vajon a Washingtonnak hűséget ígérő, Párizsnak baráti jobbot nyújtó és a szocialista országok felé reális közeledésit hangoztató nyugatnémet kormány merre lép majd igazán? A SZOVJETUNIÓ és a szocialista országok a tettek mezején igyekeztek érvényesülést sze­rezni a békés egymás mellett élés politikájá­nak s támogatni a vietnami néps harcát, lelep­lezni és elszigetelni az Egyesült Államok ag­resszív politikáját. Januárban az India és Pa­kisztán közötti békéhez vezető taskenti tanács­kozásokkal a szovjet kormány olyan tekintélyt és előnyt szerzett a nemzetközi diplomáciában^ amelynek hatása azóta is érződik. Az esztendő legnagyobb diplomáciai utazásai is a szovjet kormány lépéseihez kapcsolódtak: a nyáron De Gaulle elnök tett eredményes lá­togatást szovjet földön, az év végén pedig Ko­ságin miniszterelnök Párizsban már a moszk­vai megállapodások kereteinek kitöltéséről, az együttműködés sokoldalú kiterjesztéséről foly­tatott eszmecserét. A békés egymás mellett élés elveinek gyakorlati megvalósítását segítette Ko­szigin decemberi törökországi látogatása is. De az Egyesült Nemzetek Szervezete idei 21. köz­gyűlésén is sikerült pozitív határozatokat elfo­gadtatni — mindenekelőtt a szocialista országok, valamint a népek szabadságáért határozottan fellépő fiatal független ázsiai, afrikai és latin- amerikai országok erőfeszítéseinek eredménye­ként. 1966 egyik fontos eredménye, hogy a világban ma olyan légkör alakult ki, amely kedvező a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadá­lyozásáról szóló szerződés megkötésére. HA A MOST véget ért esztendő nem is ho­zott látványos előretolódást, sőt a jelenlegi kínai vezetők helytelen politikája, és az Afrikában végbement neokolonialista puccsok bizonyos mértékig gátolták az előrehaladást — 1966-ban a szocialista világrendszer országai politikai és katonai, gazdasági téren egyaránt tovább erő­södtek, s ezzel együtt azoknak az erőknek be­folyása, amelyek képesek megakadályozni egy új világháború kirobbantását. (S. T.) Bombariadó, ékszerrablással

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom