Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
A szép reggelen három szál muzsikus ballagott a hegyfalusi állomás felé. Az este, hogy megjöttek, szekérrel hozták be őket, de reggel a lakodalom után. senki sem törődött velük. Kozma bácsi, aki hozatta őket, valahol aludt, Kozmáné a konyhát rakta rendbe, a fiatalok már régen eltűntek, így hát megindultak gyalog. A prímás és a kontrás, kezükben lóbálva a hegedűt, köaiy- nyedén haladtak, de Balator Jancsi, vállán a nagybőgővel, csak botladozva. Szidta is őket, hogy ne siessenek annyira, van idő, a vonat csak egy óra múlva fut be. Jancsi nevezetes tagja volt a bandának. Kis fekete ember, kurta lábakkal és némi pocakkal. ö volt a banda humoristája. Azt csinálta, amit a dzsessznél a dobos, ő is úgy hajladozott jobbra-balra, vagy magasba tartotta a vonót és hirtelen lecsapott, közben jókorát rikkantva. Azt is megtette, hogy leguggolt, a nagybőgőt a térdére fektette és úgy játszott tovább. A banda tagjai együtt nevettek a publikummal, mert Jancsi azért az összhangot nem rontotta el és soha hamis hangot nem fogott A lakodalmon is neki volt a legnagyobb sikere. A menyasz- szony rózsát dugott a gomblyukába, a vőlegény szivart a szájába. Kozma bácsi megrendelte nála a „Nagybercsénvi- miklóet”, hogy játssza el szólóban. A többiek majd szétdurrantak az elfojtott röhögéstől, ahogy Jancsi letudta a nótát. Az is jórészt az ő érdeme volt hogy a megbeszélt háromszáz forint fizetséget Kozma még egy százassal megtoldotta. Így aztán elégedetten, jókedvűen, egy kissé maguk is kapatosén igyekeztek az állomás felé, ami alig félórányira volt a falutól. Vasárnap reggel volt Mindenki ott volt a lakodalmon és most mindenki aludt. A határ széliében üres, csak a tehéncsorda fehérlett az úttól jobbra, a kiserdő szélén. Annak nincs lakodalom, nincs vasárnap, azt ki kell hajtani. A gulyás, Szepesi Lajos bácsi, ámbár ő is ott volt éjfélig a lakodalmon, tudta kötelességét, és kora reggel kihajtotta az állatokat a legelőre. A három muzsikus vígan taposta a port, csak Jancsi törölgette mind sűrűbben a homlokát. De azért ő is velük nevetett, ahogy az elmúlt éjszakát kifigurázták. Széles jókedvük beharsogta a környéket Az erdő visszaverte hangjukat. A tehenek fölemelték a fejüket és az útra bámészkodtak. De Rudi, a bika, nem elégedett meg a bámészko- dással. Rudi ma rosszkedvűen ébredt. Morgott, mikor kihajtották az istállóból és végigdör- mögte az utat a legelőig. Hatalmas, piros állat volt kiállításokon díjat nyert példány. Ha mérges -volt messzi el kellett kerülni. Tudta ezt a gulyás és ilyenkor nem hajku- rászta, még csak nem is szólt rá, hagyta, hogy kifújja magát, hogy magában bandukoljon jóval a gulya után. Idővel persze megnyugodott volna, de a három muzsikus lármája felbőszítette. Felállt, nagyot bömbölt és megindult a hangos társaság felé. Fejét leszegve dühösen rohant. Lajos bácsi nagyot kiáltott: Rudi, hé! — de úgyis tudta, hogy hiába, ezért kezét a szájához emelve, a vidám muzsikusok felé ordította: — Szaladjatok! Azok az első pillanatban nem értették, miről van szó, de mikor meglátták a feléjük rohanó fenevadat, mindjárt megértették. Futásnak eredtek. A prímás és a kontrás mint a nyúl, de Jancsi a nagybőgővel lemaradt tőlük. Kiabált, hogy várják meg, de azok nem akarták hallani és vágtattak, ahogy cSak tudtak. Jancsi látta, hallotta közeledni a bikát — mit h.é)vjOi«**íVK csináljon? Hajítsa el a nagybőgőt? Azt nem lehet, ezt még az apjától, nagyapjától örökölte, ilyen jó nagybőgő nincs több, ezt nem lehet elhajítani. Szaladt hát, amennyire tudott, de a másik kettő már bekanyarodott az állomás félé vezető gyalogúira, ő maradt egyedül Rudinak prédául. Nézte, hol van egy bokor, ami mögött megbújhatna, egy fa, amire felmászhatna, de sehol semmi és a bika egyre közeledik, már hallani a iújtatásót, ahogy a föld dübörög alatta — véged van Bakator Jancsi, nincs aki megállítsa ezt a vad barmot, eltipor ez téged nagybőgőddel együtt! Mikor már alig volt húsz lépésre tőle, Jancsi kifulladt, megállt és lekapta válláról a nagybőgőt, elkezdte rajta húzni a „Nagybercsényimiklóst”. Miként Lehel a kürtjétől, ő a bőgőjétől búcsúzott? Vagy a veszedelem váltotta ki belőle ezt a reflexet? Nem lehessen tudni. De tény és való, hogy Jancsi maga elé állította hangszerét és teljes erővel belevágott. Rudit meghökkentette ez a furcsa, idegen mély hang, amely mintha egy másik bika torkából szakadt volna ki. Megállt a négy cölöplábán, bömbö- lése morgásba ment át. Jancsi húzta irgalmatlanul, közben segítségért kiabált A nóta és Jancsi jajgatása, úgy látszik, Rudi fülében szép harmóniába olvadt és láthatólag megnyugtatta. Hátsó lábaira ereszkedett, véres szemeit Jancsira függesztve figyelt Rudi elábrándozását Jancsi kedvező alkalomnak tekintette a menekülésre. A nagybőgőt vállára vetve szaladni kezdett. De Rudi felugrott, bömbölve utána vetette magát. Jancsi nem jutott messzire, a bika megint csak húsz lépésnyire járt tőle és Jancsinak nem volt más választása, mint á8 előbbi recept. Reszkető ujjakkal belevágott a húrba, de ezúttal a búsan szóló „Kecskeméti-nagyharangot” adta elő, Rudi megállt és fújtatva figyelte a különös mély hangot. Szepsi Lajos bácsi arról már lemondott, hogy Rudit akár ő, akár a kutyája jobb belátásra bírja és Jancsi szorongatásától eltérítse. Mást kell itt csinálni. A pásztorgyereket ugyan befuttatta a faluba, hogy jöjjenek azonnal és Domonyi, aki vadászember volt, hozzon puskát is, mert hátha Rudit agyon kell lőni, ha nem akarják, hogy emberhalál legyen. De amíg azok felkászálódnak és ideérnek, addig Rudi agyontiporja ezt a szerencsétlent, aki már a vonót is alig tudja tartani. Ha egyszer kiejti a kezéből és nem tudja tovább bűvölni Rudit, vége van. Mást kell itt csinálni. Hirtelen észbe kapott Gyorsan kihajtotta a csordából Rózsit, a szép piros-tarka tehenet. A pásztor tisztes távolságban maradt a bikától, de Rózsi egy cseppet sem félt tőle. Odaballagott hozzá, fejét odadörzsölte Rudi mogorva homlokához. Rudi bömbölt egy kurtát, de Rózsi attól sem ijedt meg, hanem tovább is ott legyeskedett körülötte. Rudi nem tudott mindjárt dönteni Jancsi és Rózsi között, hol az egyikre, hol a másikra emelte busa fejét, de végül mégis Rózsi után indult... Lajos bácsi rákiáltott Jancsira: — No, most szedd a lábad! Jancsinak nem kellett sok biztatás. Szaladt, rohant, ameny- nyi maradék erejéből még tellett. A nagybőgő kegyetlenül verte az oldalát. De nem baj. Ott volt már az állomás és még beérte a nyolcórai vonatot. Balázs Sándor Mini otthoni aszta/ Nem láttam a kertet nem tudom milyen szikrázik-e még a termékeny kapor vagy tán bronzderes fagyok tiporták végig és árva békák sírnak a dögszagú alom alól Jönnek mélyülő őszök vitszhangtalan völgyeken át csapravert hordók sorfala között csoszog az idő szalmapapucsban mellém telepszik mesélne ám a tél üveg szekere zörög Köhögve járnak a gépkocsik begyújtani jó lesz alkonytalan ólmos eső tinta folyik a földeken reggelre kitisztul gőzölög a kert mint otthoni asztal remeg a nap-anya kéz amíg megtérít csöndesen Hatvani Dániel zen a hír, mint derült égből a villámcsapás! Nem tévedett, a fiú várt rá. Meglepte azonban, hogy nem indult felé, bár bizonyosan észrevette. Furcsa lett volna rárontani. Lassított hát Lehet, hogy dühös. Lehet hogy ki fog tömi, meg fogja mutatni, hogy férfi, hogy jogai vannak/ A biztonságérzet fölényes mosolya villant át az arcán. Lám, ezt nem is vette számításba! Ez lenne még a legegyszerűbb megoldás. Megjátsz- hatná a sértettet, nem kellene magyarázkodnia. De, hisz nem is kell! Semmi sem történt csak vége lett valaminek. Tévedett. A fiú szűkülő, alázatosan fájdalmas tekintetével találta szemben magát — Éva — szólította szomorúan köszönés helyett. — Ne haragudj, hogy késtem — koppantak súlytalanul, sem játékosan, sem melegen a lány szavai. Maga is idegennek érezte. Ez kegyetlenség. Egy másodpercre elvesztette lélekjelenlétét, és majdnem megcsókolta a fiút, amiben nem lett volna semmi rendellenes, csak nem Illet az alkalomhoz. Minden különösnek és szokatlannak hatott. Nem karoltak egymásba, nem szorították cinkosan egymás kezét, és nem Indultak játékosan rugalmas léptekkel a legközelebbi megállóhoz. A lányt az is fejbekótin- totta, hogy a családias Pintyőke helyett — a szokottal ellentétben — nevén, a puszta, cirá- dátlanul, meztelenül komoly nevén szólították. Matematikailag minden stimmelt, s boszszantotta, hogy ilyen árnyalatok megzavarták. Tudta, minek kell történnie, de már nem tudta, hogyan. A fiú is fölfogta a helyzetét — csak elhinni volt képtelen. Aztán lassan és céltalanul mégis megindultak a sokat megtett úton. Külön-külön, esetlen léptekkel, mintha menni tanultak volna; mint az első űrhajós, aki ismeretlen égitestén óvatosan járni kezd. Felötlő és eldobott szavak cikáztak bennük. Sokáig gyalogoltak így, hallgatagon. Végre a fiú megállt. A lány is fékezett, és elébe lépve visszafordult. — Visszajött? — kérdezte erőltetett nyugalommal a fiú. A lány bólintott, és a ci- pőjét nézte. Nagyon elégedetlen volt magával. A fátyolosán keserű hang a torkára forrasztotta a szót. Szép ajka szóra rándult, meg újra eler- nyedt. Szerelmes volt ebbe a gyerek-emberbe, nem takargatott vággyal és szemérmetlenül. Könnyed és szertelen volt a kapcsolatuk. Szerette a vidám csevegést, gondtalan együtt- létüket. Közös tervekről sosem esett szó. De minek is, hiszen ő nyílt kártyákkal játszott, Meg aztán szeretett gavallérjának ritkán volt pénze, s ha akadt egy-egy „különleges világnap”, amikor betértek valahová, legtöbbször ő fizetett, persze mindig tapintatosan. Erről sem beszéltek: így szólt hallgatólagos megegyezésük. Nem látta be. milyen jogon akarhat hát tőle valamit ez a fiú. S most ez a nyomott légkör feszélyezte. —' Hiszen tudtad — szólalt meg végre, még mindig idegen, távoli hangján. TE1 lindultak. A fiú valóban *J tudta, csak sohasem gondolta végig. Szája szögletében hunyorgó mosoly takarta tépelődését. „Visszajött” — így kérdezte. Pedig csak egyszerűen megjött. Ö hitte csak lelke legmélyén titkolt és sötét reménykedéssel, hogy ott marad. Tehát vége van. Oda a dédelgetett álom is. aminek csak évek múlva kellett volna megvalósulnia. Persze, ha nem jön vissza, akkor minden másként alakul. Igen, ő dolgozott volna! Sokat, nagyon sokat dolgozott volna, még éjjel is, szívós paraszti virtussal, mint inas, kérges-keményre vértezett tenyerű ősei, csak éppen gyorsabb sikert remélve. Neki is lehet még kényelmes lakása, kocsija, mindene, csak néhány évvel később. Hát kivárhatat- lan idő az? Mi lenne, ha beszélne erről a lánynak? Hátha meggyőzhetné, hátha ő is gondolt már erre, csak nem erősítette meg benne senki! És ezt neki kell megtennie, egyedül neki. Most nagyon fontosnak érezte a következő perceket. Hadrendbe sorakoztatta mondanivalóiát. Már készen volt csak az első mondatot nem volt képes kimondani. Az a döntő, azon áll és bukik minden. Nehogy valami furcsán-sután kezdjen bele. hogy kinevesse a lány, mert akkor mindennek vége. Menthetetlenül. A megállóhoz értek. — Későn van már — mondta védekezőén a lány. — Későn — bökte rá magába- feledkezve a fiú, és összekoccantak a fogai. — Sétáljunk még — mondta aztán határozatlan és giccsesen hunyászkodő hangon. A sétához semmi kedve nem volt a lánynak, de be kellett fejeznie az ügyet. Idegen mosolya ijesztette a fiút Az előbb arra is gondolt egy pillanatig, hogy felhívja hozzájuk (anyáék színházba mentek)., most azonban nevetségesnek tartotta ezt az ötletet Szánakozva mérte végig. Milyen nevetséges figura ez Zolihoz képest! Zoli nemcsak szerető, maga a biztonság. Zoli a kényelem és a nyugalom záloga; a huszadik század második fele, cél és beteljesülés, rend a rendetlenségben — röviden: minden! Mellesleg fél éve vőlegénye is. zédült. A tegnapi kirán- k7 dulás képei forogtak benne. Hallotta az új Record duruzsoló sát, látta a feltáruló tájakat. Puha. meleg, simogató emlékek vették körül. Szeretett volna száguldani megint. Mindig. És elhatározta magát. — Férjhez megyek — mondta kurtán, fellebbezhetetlenül. A fiú nyelt. Száraz és érdes volt a torka. Újra nyelt, de egy csöpp nyálat sem bírt a nyelvére préselni. Már besötétedett. csak az utca hideg fényei vibráltak ernyedt-ijedt arcán. Ha szobrász lennék — játszott a lány — most megmintázhatnám a kétségbeesést. Aztán valami sajnálkozásféie lepte meg, és magyarázkodni ke» dett. — Anváék is így látják jónak, és igazuk van. Zoli jól keres, tudod. Fölösleges megvárna míg elvégzem az egyetemet... Most, hogy túl van ezen a külföldi tanulmányúton, több ideje lesz... és ő is mondta. Olyan nagy gyerek vagy, hát a menyasszonya vagyok!... És, ha igazán szeretsz, akkor neked is örülnöd kellene... vagyis nem- akarhatod, hogy nekem ne legyen jó... A z utolsó mondat talált. Már nem akarta. Semmit sem akart. —Te tudod, hogy mit kell tenned — felelte. Maga is meglepődött saját higgadtságán. Olyan volt a hangja, mintha egy idegen hozzá lép, megkérdezi, hol van a Mártírok útja, és ő azt feleli neki: Itt. forduljon be a sarkon. — Hát akkor — nyújtotta fehér, immár tilosán gyengéd tapintású kezét a lány, és búgott, csilingelt, a szokott biztonsággal muzsikált megint ajkain a szó — Szevasz! A fiú egy „sziát” bökött oda válaszul, csodálkozva, hogy nem zsibog kezén a kézfogás nyoma Megfordult. Nem akart bámulni utána. Rágyújtott és ballagott a Duna felé. Egy rég hallott adoma- féle motoszkált benne. Kövér emberről volt szó, aki mesrhalt és eltemették. Nem nagy ügy. Csak annyi változott, hogv most nem ő eszik, hanem őt eszik. & úgy érezte, kezdi érteni az életet. Lőrincz András
