Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Novellapályázatunkon dijat nyert elbeszélés. □n Mikor Juditot édesapja arconütötte, összeszaladtak az asszonyok a ház előtt. Pedig odabent történt, a szobában. Az ajtó nyitva, füstölt a kályha. Judit velőkig hatót sikított; aztán az ágyra borult és bugyborékolva sírt. Hangosan, hogy kihallatszott. Ezért szaladtak össze odakint. Közel a bolt, sokan járnak erre így ünnep előtt. Élesztő, cukor kell a kalácshoz. Fűtik már a tepsi alá a kemencéket. Makrai Pál bognár tágult orrcimpákkal állt az ablak mellett. örvénylő mérgében a függönyt markolászta, mintha letépni készülne. Aztán a lány felé fordult. — A mindenségit! Hát ezért neveltelek! Hogy egy vakarcs börtöntöltel ékkel táncolj újév előestéjén! Hát azt nem! Ahogy a lány egyre fel-fel- buzduló zokogással hánykódott az ágvon, az indulat még feljebb hágott a bognárban. Közel volt hozzá, hogy ismét nekimenjen. De aztán leült és fejét tenyerébe nyomta. — Ezt kell megérnem!... A bognár ötödik esztendeje élt özvegyen. Egyetlen lánya is ott dolgozott, ahol ő, a Rozmaringban. Judit könyvelő, Makrai pedig a szövetkezet bognárműhelyének vezetője. Nem rossz ez a mesterség. Mert bár sok a gép, a bognár tudományára még ma Is szükség van. Ahol csődöt mondott a traktor, még mindig alkalmas segítő a szekér. Különösen ezen a süppedő, sáros vidéken. Judit feltápászkodott az ágyról, hajába túrt, hogy rendbe simítsa. Szemében ott remegtek még a könnyek. Arca nyugodt volt. Határozottan nézett apjára. — Apám, én mégis elmegyek Balázzsal... Várta a hatást. Az apa mintha nem is hallaná. Pedig jól hallotta. Meg is rándult a lelke a szóra. De nem mutatta most indulatát. Gondolkodott. Igen. Gazsó Balázs börtöntöltelék. Karácsonykor szabadult ki két és harmad esztendő után. A bognár mindenáron a két és harmad esztendei börtönbe igyekezett kapaszkodni. A fiú búcsú napján vontatót vezetett, a pótkocsin voltak vagy húszán, tsz-tagok. persze. Ittak valamennyien. Búcsúbál volt. Hát ittak. Balázs is ittasan ült fel a nyeregbe. A vontató az árokba fordult és ketten meghaltak. Három évet kapott érte. Most hazaengedték. „Börtöntöltelék.. Makrai hirtelen felkapta a fejét. Odalépett a lányhoz és megragadta a karját. — Emlékszel arra a disznó- vágásra? Tizenkét éve. Mikor elküldtelek a tanácsházára, hogy hozd el az engedélyt. Akkor azt mondta Gazsó, a titkár, hogy: vágjátok csak le nyugodtan, kislányom a disznót, aztán holnap délelőtt majd gyere el az engedélyért. Most nem lelem a pecsétet Biztosan az elnök elvtárs eltette valahova. Emlékszel? Hajnalban levágtuk a disznót, már kettéhasítva függött a gerendán, amikor jött két rendőr és vitték is a „feketén™ vágott disznót. És vittek engem is. Emlékszel? A börtöntöltelék apja csinálta, mert... Mintha Gazsó elvtárs nyaka volna a markában, akkorát szorított Judit csuklóján. A lány felszisszent: — Apám! A bognár elengedte. Ismét odament az ablakhoz és a csipkefüggönyt markolászta. És pörgette magában a gondolatokat ..« — Jó estét Azzal félretolta az ajtóból a legényt és kiment Balázs egy darabig tanácstalanul állt ott, mígnem Juditnak jött meg a bátorsága. — ülj le, Balázs. De belülről reszketett. Szembe mert ugyan nézni az apjával, ha úgy adódott, most azonban, hogy megütötte, az nagyon fájt neki. Kislány kora óta nem ütötték meg.. s — Eljössz? — kérdezte a fiú. — Nem tudom... Többet nem beszéltek. Judit az ajtó felé pislogott, apja mikor lép be az ajtón. A bognár kiment a kertbe. Lefelé, a patakhoz. Ordas hideg marta az arcát, a fákon bajuszként lógott a zúzmara. Igazi téli világ. De 5 nem fázott, tüzelt belülről, mintha szesz lobogott volna benne, öles léptekkel rótta az utat. „Börtöntöltelék.. cm □n '.. Abban az időben járták itt a házakat a népnevelők. Hatan-nyolean szervezték a gazdákat. Nehéz dolguk volt. De aztán mégis csak ment a dolog. 'Együtt volt már valahogy a tsz, csak még az ő kis földecskéje okozott gondot. Az a nyolc hold, a Bukros közepén. De talán nem is annyira a földecske, hiszen azt tagosít- hatták volna, hanem az ő ke- zemunkája, Bognár kellett a csoportban. Akkor még több volt az iga. Jötték őhozzá is agitálni. Éjjelekig ültek ott a konyhában. Nem és nem, nem írta alá. . — Majd én megmutatom, hogy. belép! — üzente neki a titkár. Azzal elmúlt volna minden, legalább is úgy látszott. Aztán jött a disznóvágás. Az engedély. Neki is kijutott két esztendő ezért. Felesége belebetegedett, nem is épült fel aztán. Judit menni készült. Apja azonban visszatartotta. — Maradj. Beszédem volna még veled .. j Beszélni akart lányával, de egyszerre megakadt torkán a szó. Elfutott előtte az ötéves özvegység. Meg Judit szerető gondoskodása róla, az apjáról. Mintha csak az anyja lett volna ... Aztán meg: felnőtt már ez a lány, hiszen elmúlt húsz eves. Azelőtt, igen, azelőtt is Gazsó Balázs kerülgette és tervezték is, hogy egybekelnek. Ö ellene volt erősen, hogyne lett volna ellene. Hiszen a legény apjával azóta sem békéit meg. Az ilven ember ellensége mások lelkének. Érdemel az bocsánatot? Hát hogy érdemelne? Aztán közbejött az a szerencsétlenség, a legény hibájából halt meg két ember. Ez bűn, súlyos bűn!... — Azt akarom mondani; ne menj el, kislányom, a mulatságba ezzel a... Erősen kopogtattak. EgvlkfiV sem szólt. Ismét kopogtattak. Judit igeneit halkan. Nyílt az ajtó és ott állt a küszöbön a „börtöntöltelék”. — Jó estét. Balázs bátran és hangosan köszönt. De válasz nem hangzott rá. Judit, mint félős galamb, apjára pillantott és szemlátomást összébb húzta magát. Mi lesz most, atvaúristen, ha az apjában megtáltosodik a méreg é.s nekimegy ennek a mosolygós fiúnak! Mert Balázs mosolygott az at tóban. A bognár azonban nem dü- bödött meg. Csak annyit mondott végtére; öh, az utóbbi évek sokszor pokollá tették az életét. A szúrások, a piszkálódások, a szívet jégmarokba szorító kétségek már eleget meggyóntatták. Balázs? Hát szó se róla, nem rossz fiú, pajkos, de jó dolgos, szereti mindenki. Hát szabad-e őt apja miatt gyűlölni? Nehéz levetkezni a sötét gondokat. Ej-ej, az a két év nem volt könnyű neki sem, ott a börtönben. Kinek köszönheti? A fiú apjának. Miért? Semmiért? Igen, semmiért. És a két év itthon, magas isten, mi történt a két év alatt? Judit, meg ez a fiú ez alatt haragudtak vajon egymásra? Ha 6 gyűlöl, a lány is kell hogy gyűlöljön. Aki neki ellensége, az a lányát sem szeretheti. És megfordítva? Aki a lányát szereti, az őt gyűlölheti? Gyűlöli őt a fiú? Ej, ebbe bele lehet bolondulni. Égett már a keze, amellyel arconütötte Juditot. Nem, azt nem lett volna szabad, sajátmagát gyalázta meg... Gombócnyi zúzmarát fogott a markába és végigdörzsölte vele az arcát. Hamarost elolvadt a jéggombóc, a leve szétfolyt a ruháján, be az inge nyakába, még a mellén is pörgött lefelé egy-egy csöpp víz. Nem vette észre. Motorként kalapáló szíve nagy nyomást: zúdított szót az ereiben, nem érezte még a fájdalmat sem. — De miért, irgalmas ég, miért kell ennek így történnie' És most már mindig így, ahogy az indulatok diktálják? Nem lehetne hát emberséggel számba venni a bajokat és kiirtani mind egy szálig? i«. Igen, a börtön... Ha az ember szabadságát elveszik, az a legigazibb büntetés. Megbün- hődik az ember, ha oda bekerül, bármit vétett is. Bűnös aki oda bemegy, vagy az a bűnös, aki onnan kijön? Nehéz; ezt eldönteni. Tulajdonképpen talán nem is őrá tartozik... Visszasietett a házba, még a talpát se törölte le $ küszöbön. A kutya is félrehúzódott rohanása láttán. Nem volt már indulatos, inkább a békesség vágya űzte. A fiatalok megrebbentek, ahogyan belépett. Mi lesz most? Halkan csak ennyit kérdezett: — Hát akkor elmentek, kislányom, a bálba? Nem hallotta Judit repeső igenjét, hanem csak befelé fordult és arra gondolt iszonyatos erősen, hogy íme: ennek a rohadt életnek most már végére kell járni. Itt van a lány is magányosan, anya nélkül, lassan vénlány lesz belőle. Itt van 6 is. Benne az ötven ben, erősen. Haja félig kihullt. Hát érdemes haragban állni a világgal? Hát érdemes acsarogni. mikor a millió teendő sarkallja az embert? Emésszük magunkat és másokat? Hát randa ez az élet így... Ebből elég volt... Maga se tudja, hogyan bugy- gyant ki a szava: — Csak aztán Idejében gyere haza, kislányom.«> És mielőtt észrevette volna, erős keze a fiú kezében. Melegen, férfiasán, kezet rázott vele. Mintha nagy értéket bízott volna rá. Judit ennek láttán alig szólalhatott: — Hazajövök, édesapám, Időben. A legénynek is bátorsága nőtt: —- Hát ha Pali bátyám is eljönne? Velünk, persze... Ejnye, no. Hát persze, hogy... — Hát, ha Jutka kivasalná az ünneplő nadrágomat... Balogh József Pásztor Zoltán felvétető Könyyek, könyvek Ax Irodalmi Lexikonban huszonöt sor jutott nekem, de csupa Irodalom voltam ■ hetven évig a könyveken ébredt szemem fényre, .csodára, a könyv- TOlt tejem -és porom, kitűztem végzetem fokára bol el nem éri sár, korom, honnan ragyogva és lobogva süt rám, hogy ne fázzam soha s utamra hull betűi csokra ha visz a szcntmlhálylova. — Kedveseim, a sírban Is lent egy drága, meleg kötetet, egy Csokonait, vagy egy Verlaine-t a szívem fölé tegyetek. Simonka György Még egy Novellapályázatunkon dijat nyert elbeszélés. A tar kövezeten sápadt le- velek surrannak lopakodva a szélvédte szögletekbe, odalapulnak a komor villák, feszülő drótkerítések tövéhez; vagy bukfencet hányva sodródnak lefelé a lejtős úttesten, míg egy elsuhanó gépkocsi, vagy egy botor cipő az aszfaltra nem tapasztja őket. A' fák és az épületek hosszú árnyékot vetnek, éles a levegő. A fiú kémlelő tekintete szoborszerűvé merevült a köd lucskos, hasító hidegében. Ügy érezte, mintha huzatban állna. Felhajtotta orkánkabátja vékony gallérját, és igyekezett még inkább behúzni a nyakát. Már nyugtalan volt. Azon kapta magát, hogy egyre sűrűbben toppannak léptei. Pedig most a sebességen nem múlik semmi. Tökéletesen mindegy, hogy egyhelyben állva fürkészi a terepet, vagy futkos le-föl, mint bab a fazékban. Ezt murisnak találta, s egy pillanatra elmosolyodott. Aztán eldobta tövig szitt cigarettáját — talán a harmadikat — csak úgy ösztönösen, mert a körmére égett. Utánanézett. Szerette volna, ha a cigaretta legurul a járdáról az úttestre. Az lett volna a sikeres dobás, igen úgy kellett volna lennie! A cigarettavég azonban néhány ellustuló bukfenc után megállt, halványkék füstcsíkot lövellve ragyogott a járda peremén. — A pimasz! Még ez is ellenem szegül., j Ettől a gondolattól maradék jókedve is elszállt. Szorongása teljesen úrrá lett rajta. Idegesen az órájára nézett: már háromnegyed. Lőttek a mai estének. Az út maga fél óra. Nyolc után az öreglány minden pillanatban betoppanhat. Akkor jár le a nyupdíjkiegészítő „esti műszakja”. (Heti két alkalommal négytől nyolcig egy kisfiúra felügyel az ötödik kerületben. Számukra ezek a boldogság órái.) Talán könnyen aggódó szülei miatt, talán az öregasszony világháború előtti kényes erkölcsei miatt ragaszkodott oly makacsul ahhoz, hogy rendes, szolid fiúnak tartsák. Elvből nem volt prűd, álerkölcsű: huszonkét éves! De itt megtorpanásra késztette valami. Hétfő és péntek. Képzeletbeli naptárában ezek a napok égő piros betűkkel villantak fel. Több. mint két hónapja. Minden hét'ő és péntek. Négy meg négy: az heti nyolc óra a paradicsomban. Mint a gépeken a lendkerék, ez hajtotta, ez adta a biztonságot, ez nyújtotta a reményt, hogy a vastagságukkal ijesztő, képTet-hlerogli fákkal teli könyveken átrágja magát, mint a molykukac, hogy majd egyszer könnyű lepkévé válva fölrepüljön. S most egy óra már oda! Gyerekes sírhatnék facsarta a torkát, egy pillanatra felidézve az otthon, a család melegének vigasztaló bársonyos emlékét. Ez kellemessé oldotta szomorúságát, de a következő percben ismét valóságos helyzetébe zökkent. Mindent értelmetlennek talált. Közömbös tekintettel keresztülnézett a közeledő nőkön, s eltelt saját mélységes, rideggé hámozott szomorúságával. És ekkor meglátta a lányt. Sietett. A kabát a pulóver két halma fölött nyitva. JJ atározottan és magabizto- ■*"* san mozgott, mint mindig. Ápolt szőke hajkoronás fejében kész, megváltoztathatatlan terv. Az embernek gyakran kell kényelmetlen szerepet vállalnia, de mit ér a töprengd ha egyszer nem kerülheti ki. Az első injekció jutott eszébe, amelyhez maga nyújtotta a karját. Találó volt a hasonlat Most is el kellett jönnie ide a halk neszű harsak gólvaláb- ámyai és a némán feszülő kerítések közé. Péntek volt. A szokásos péntek. Persze késptt egy kicsit, szándékosan, majdnem kíméletből: Ne úgy érkéz-
