Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Népművelés - kozmetika nélkül Sokszor számba vettük kulturális fejlődésünk adatait, tényeit Minden oldalról, minden összefüggésben megvitattuk azt a valóban páratlan fellendülést, amely népünk szellemi gazdagodását jellemzi a szocializmust építő hazában —, s mindegyre találkozunk nagy horderejű újdonságokkal. A számok, a statisztikai összegezések önmagukban is lelkesítőek, elemzésre, méltatásra csábítóak, ezúttal azonban valami másról is szó van, a szemlélet, a hozzáállás olyan változásáról—, s éppen a legfelsőbb irányító, vezető testületek részéről —, amelyről feltétlenül beszélni kell. Csaknem párhuzamosan látott napvilágot két népművelési vonatkozású kiadvány: egy testes „Statisztikai Tájékoztató” az 1965-ös évről, s egy vékony fü- zetecske: „Irányelvek a népművelés 5 éves tervezéséhez” (1966—1970). Az egyik a tegnap tényeit felmerítő bőséges adattár, a másik a holnapba függesztett tekintet — de keül-e külön hangsúlyozni, hogy a milliónyi számra, adatra bontott, analizált tegnap a mához szól, s a jövő felmérése éppen erre a tartóoszlopra épült?... Merjük ezt mondani azért is, mert tudjuk, hogy a statisztikákkal bűvészkedni is lehet, az adatok — válogatásuktól és csoportosításuktól függően — néha éppen elfedik azt. amire reflektor- fényt kellene vetniük, de ezt a kiadványt, a Statisztikai. Tájékoztatót ugyanaz a könyörtelen, s zépí fcgetés, kozmetikázás nélküli szembenézés jellemzi a Hibákkal, bajokkal, mint az „Irányel- vek”-et. Nyilvánvaló, hogy ugyanaz a kéz, ugyanaz a szemlélet működik a számoszlopokban és a tanulmánygondossáigú mondatokban: a népművelés országos gazdáinak mai szemlélete. keze. Az is nagy jelentőségű tény, hogy a gazdasági építőmunka mellett ilyen erővel merülnek fel a népművelés sürgető tennivalói, de talán ezzel egyenrangú a változás, amely az eltökélt, bátor számvetésben, feladatkijelölésben nyilvánul meg. Ebben testesül meg a szemléletnek. hozzáállásnak minden elismerést megérdemlő változása. Miről 18 van szó tulajdonképpen? Illusztrálásként vessünk egy pillantást a művelődési házak helyzetére. Az élmúlt év végén 3878 művelődés.! intézmény (otthon, terem, klub) működött az országban, hússzal kevesebb, mint 1964 végén. Látogatóik száma a mögöttünk levő öt esztendőt vizsgálva évi 47 millióról 51 mállóra növekedett. A magyar- nótaestek. bálok, általában a szirupos, giccses rendezvények látogatóinak száma csökkent, ugyanakkor lendületesen fejlődött a tartalmasabb, színvonalasabb ankétokat, vitákat nyújtó klubélet: 1964-ben már 2177 — főként ifjúsági és nyugdíjas — klub működött. (1960-ban csak itt-ott lehetett találni egyet-egyet ezekből.) Hogy milyen szükség van a művelődési otthonokra, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a falusi lakosság helyi erőforrásokból, társadalmi munkával ötvenet-hatvanat épít beMük évente. Lehetetlen itt sorra vennünk a művelődési házakban folyc sok irányú tevékenységet, a különböző szákkörök, nyelvtanfolyamok. színjátszó csoportok munkáját, az ismeretterjesztc előadásokat. író—olvasó találkozókat. így is világos, milyen rendkívüli méretű kultúraterjesztés folyik az országban csak ezen az egy hálózaton, a művelődési otthonok, klubok láncolatán át. (Az iskolákról, színházakról. moziról, rádióról, televízióról nem is beszélünk.) Lelkesedésre, elégedettségre tehát lenne elég ok. Ha a művelődési házakhoz sokszor közvetlenül is kapcsolódó tanácsi és szakszervezeti könyvtárak munkáját vizsgáljuk, az adatok még megnyugtatóbb aík: a könyvtárhálózatnak 1965 végén 2 millió 108 ezer 527, beiratkozott olvasója volt. s az elmúlt év során 50 millió kötet könyvet kölcsönöztek. Mégis, a népművelés vezetői az imponáló adatok ellenére is teljes őszinteséggel, igen nagy figyelemmel és komolysággal tárják fel a nyugtalanító, súlyos gondókat is. Idézünk: . az ismeretterjesztésben tartósan résztvevők száma (az 5 milliónyi összlátogatottság ellenére) csak mintegy 300—400 ezer fő. A művelődési otthonok globális látogatottsági adatai is eltakarják azt a tényt, hogy sok olyan intézmény (főleg művelődési terem) van. amely a hét nagyobb felében üresen áll és saját rendezvényeik, művelődési alkalmaik, a lakosságnak csak kis százalékát vonzzák. A művelődési autók jelenleg a tanyai és külterületi településeknek csak alig 10—15 százalékát tudják behálózni.”. Az irányelvek terelik rá figyelmünket az ország lakosságának fehér foltjaira, a „meg- mozdítatlan” tömegekre, amelyekre nem hat a népművelés, amelyek kimaradnak az egyéb kulturális lehetőségekből- is. Mindenekelőtt a parasztságról van itt szó: a falusi lakosság körében aránytalanul lassan növekszik- a televízió-előfizetők száma, itt a legalacsonyabb a könyvvásárlás. Mindez szorosan összefügg a művelődési otthonok állapotával — vagyis éppen azzal, amit egy olyanfajta statisztikai módszer például, amely szép kirakatot akar mutatni, elleplezhetne. Azonban már a Statisztikai Tájékoztató is odateszi zárójelben az országos adatként szereplő 3878 művelődési intézmény mögé, hogy: otthon, terem, klub — vagyis: ne gondoljunk minden esetben modem kultúrpalotákra. Az Irányelvek tovább megy, s megállapítja, hogy: „... a művelődési otthonok 46 százaléka csak nagyteremből áll. Fűtésük nagyrészt megoldhatatlan. Berendezésük, felszerelésük többnyire elavult. Fenntartási, nyitvatartási költségeiket nem tudjuk megfelelően biztosítani”. S ami mindennél lényegesebb: „480 községben pedig semilyen helyiség sincs a társas összejövetelekre, művelődésre. 1340 intézmény alapos felújításra szorulna, 50o épület pedig felújítással sem tehető alkalmassá feladatai ellátására. A közművelődési könyvtáraknak több mint 50 százaléka alkalmatlan, szűk, gyakran más célra is használt helyiségben tevékenykedik. (Gyakori jelenség kölcsönzési időben az utcára is kiszoruló sorbanállás. Igen nagy az állványhiány, kevés a kézikönyv, a folyóirat.)” 1 af«a ennyi is elég annak a megváltozott szemléletnek és változtatási szándéknak, cselekvési akaratnak bizonyítására amely a népművelés felelős vezetőinek tevékenységét ma jellemzi. Az átfogó, országos eredmények a szó igaz értelmében lelkesítőek, ugyanakkor a „meg- mozdítatlan” tömegek ténye kritikára ösztönöz. Lelkesedés és kritika tehát szorosan összetartozik, a népművelési munka új távlataiban, elválaszthatatlanul összefonódik. Az elmúlt évekhez mérten most újra megnőtt a népművelés jelentősége, s ebben kifejeződik az a felismerés, hogy az ország gazdasági, társadalmi és politikai haladása megoldhatatlan az általános kultúrszínvonal emelése nélkül. Az új gazdasági mechanizmus sikerre viteléhez éppúgy hozzátartozik a kiművelt emberfők sokasága, mint a falun folyamatban levő nagy átalakuláshoz, a mezőgazdaság rekonstrukciójához. A célok a következő öt évre a népművelést illetően is világosan körvonalazottak. Az országos fórumok ttszteletremél- tóan szép szándékaihoz a helyi erők felzárkózása szükséges, vagyis az, hogy szerte e hazában. mindenütt legyen szívügyünk a művelődési otthonok helyzete, munkafeltételeik javítása, a népművelő munka sok gondjának megoldása. Ezt a hatalmas feladatot központi erőforrásokból elvégezni nem lehet. A helyi testületek, a helyi lakosság nagy társadalmi megmozdulására van szükség. Molnár Géza Száll a hinta. Csilingel a me- rekek hanoin. Körös-körül sziporkázik minden. Kék. piros, sárga, zöld villanyégdk öntik a fényt. — Apa! Hadd üljek fel az óriáspókra! Az apa pénzt ad — a averek fut a bódéhoz, onnan a bejárathoz. A lábak hol lent. hol fent. A gép csattogva emeli fel. s ereszti le az „utasokatf’. — Nagyon jó volt, apu! Fent- ről milyen szép a város! Hadd menjek a körhintával is! Gyerekek pörögnek fent a levegőben. Az apa nézi őket. A levegőben kalimpáló gyerekeket nézi és magát látja. Rég volt. Az ő községükbe is eljött a körhintás. vagy ahogy akkor mondtáík: a ringlisviles. Hozott magával céllövöldét, meg kari- kadobálót is. A próbacsendőr tükörből lőtt, hadd lássák, 6 még így sem téveszti el a célt. És forgott a hinta. Gyerekek forgatták. Lentről a tulajdonos felesége diktálta az ütemet. Két ember helyett dolgozott. Trombitát fújt és dobolt. Kezdetben lassú ütemet diktált, aztán gyorsabbat. A gyerekek nekifeszítették a voltukat a gerendáknak. Dobogtak a meztelen lábak a körbefutó padlón. Az idősebbök felültek a gerendákra, és mosolyogtak. A kisebbek izma megfeszült. A tulajdonos nem volt bolond. Annyit engedett csak fel. amennyire szükség volt. És most a nagyobbak helyett is hajthatják a hintát. És még kétszer, mert csak három forgatás után lehet egyszer felülni. Ö már a másodiknál elfáradt. Ha nem figyeltek, a gerendára kapaszkodott. — Bírni kell! Még egy forduló van vissza. A tulajdonosnő trombitája 1 harsogott, a dob mélyeket buffant. • meztelen lábak alatt meghajlott a körpadló. Mint a !karámba zárt paripák, futottak körbe-körbe. Szeme a körbe-körbe száguldó lovakon. Fekete, pej, almás- deres. Gyönyörű paripák, meg hinták. Neki az almásderes tetszik. amelyiken egy pufók képű gyerek ül. „Hogy fogja azt a kantárt!? Az ilyen fogástól felágaskodik a ló.” Buffant a dob. harsogva felelt neki a trombita. Forgott a hinta. Szédülni kezdett. A keze csúszott a gerendán, a talpa is izzadt. „Már csalk egy fél van hátra.” A pufók képű nevet, sarkantyúzza a lovat. Végre megáll a hinta. Bújik le a lyukon, remeg a lába a létra fokán. Rohan az almásdereshez. „Most nézzék meg, hogyan kell egy ilyen szép lovat megülni, hogyan kell fogni a kantárt!” Odaér a lóhoz. A pvfók képű még mindig rajta ül. „Szállj le!” „Nem szállók!" \ Cibálja lefelé. ' „Hé, mit csinálsz ott?” — ordít a tulajdonosnő. „Nem akar leszállni!” A pufók ordít, a tulajdonosnő a jegyet kéri. „Hol a jegyed?” „Én hajtottam.” „Hányszor?” „Háromszor.” „Nem igaz!” És ellöki a hintától. Megszólal a csengő, buffog a dob. harsog a trombita, meztelen lábak alatt dübörög a 'körbefutó padló. Csak nézi az almásderest. Sír. — Apu. hadd üljek fel!... Az apa megsimogatja a fejét. —- No, szaladj még egyszer! Vilióznak a fények: a gyerek visszanevet az apjára. Sz. J. KARÁCSONYI LEVÉL VIETNAMBÓL Tudod, Betty oly furcsák itt a fűkon az egzotikus levelek, vontcsövű ágról lobog rám a karácsony. a sűrű lombon ingó pára cseppjei mélyükben messzi tűz visszfényeivel égitek: a dzsungel-karácsonyfa díszei. S ami még furcsább: boldog vagyok, hogy nem vagy itt velem, Betty. Betty, sok csók a gyerekeknek. Gyertyát gyújtani kicsi Joenkat Betty, az istenért, ne engedd! 'iuhája könnyen lángra kaphat! Ó Betty. mikor szemükben nagyra nő a félelem s árnyéka önarcunkra ég. mikor gyerekek szája szegletén halál mosolyog angval-félszegen ... Tudod. Betty, oly furcsa itt a fákon az egzotikus levelű karácsony. Kassai Ferenc Bozső János: Tél, RINGL.ISPIL
